Alfa Fesztivál - 3. nap

Azóta húgom megállapította, hogy ha aznap este a pogó áldozata maradt volna a cipőm, mi is tarthattunk volna "cipő emlékkoncertet". Mindenféle rosszindulat nélkül szakadtam, amikor ezt meghallottam.

Szóval a bor rejtélyét nem sikerült megoldanunk. Arra tippelünk, hogy a sátor felé botladozva összefutottunk valami jószívű részeggel, és ő töltött nekünk, de tényleg egyikünknek sincs emléke erről. Pedig Nóra ezen kívül mindenre emlékszik. A szexuális zaklatás biztonságiőrökre viszont határozottan emlékszem. A zuhanyzónál héderelő két szekus srác rendkívül humorosnak képzelte magát, miután megkérdezték, kell-e segítség a zuhanyzáshoz, mert segítenek szívese. Nagylányok vagyunk, megoldottuk egyedül is. Aki sátrat állítani tud egyedül, az zuhanyozni is. :D

Az utolsó napon szembesültünk a fesztivál egyik legnagyobb hiányosságával - már az indokolatlanul drága alkoholon és kaján kívül - ; napközben egész egyszerűen nem voltak programok. Viszonylag korán felébredtünk, tekintve a sátrunk napos elhelyezkedését, és jobb dolgunk nem lévén bebuszoztunk Várpalotára. Órákat töltöttünk a teszkóparkolóban egy padon regenerálódva, és nem mi voltunk az egyetlenek. Elindultunk sétálni is, de nem találtunk semmi érdekeset, így inkább bevásároltunk sörből és visszamentünk. Előtte még húgom volt munkatársa, aki vagy nagyon részeg volt, vagy nagyon punk, de szerintem simán retardált, konkrétan Nóra ANYJÁNAK nézett. Utána azzal mentegetőzött, hogy 25-nek nézett, de a számok így se stimmelnek. Nem tudok mérges lenni igazából, annyira wtf az egész. Egyszerűen nem nézek ki ennyire öregnek, még a személyimet is el szokták kérni (főleg mióta megnyitottak a mutyiboltok tökéletesen hozzá nem értő eladókkal).

Ahaaa, szóval dohányterméket reklámozni tilos, dohányboltot viszont lehet...

A bejárat előtt megiszogattuk a söreinket, különösebb atrocitás ezúttal nem ért minket. Mivel egész nap csak ténferegtünk, befetrengtünk még a sátrunkba kicsit pihenni. Mikor úgy éreztük, életképesek vagyunk, kibújtunk vackunkból, és kissé kétségbeesve állapítottuk meg, hogy a pénzforrásunk igencsak megcsappant. Ráadásul Nóra még rosszul is emlékezett, a majdnem tele doboz helyett pár törött szál cigarettát talált csak. Dohánytermékhez pedig legközelebb a város túlfelén lehetett csak jutni, hála a drága kormányunknak. Elég hamar adta magát a helyzet, hogy az estét elhagyott repoharak felkutatásával fogjuk tölteni, amiket 200 Ft-ért készségesen visszaváltottak. Hogy pontosan mennyit sikerült összeszedni, azt nem tudom, de megint rendesen berúgtunk, és hála ennek a technikának, elég sok koncertre eljutottunk. (Koncertek után érdemes körbenézni a színpadnál, olyan sok az elhagyott pohár.)  A Hősöket csak messziről hallgattuk, Hegyalján még bejött, de akkor nagyon részeg voltam, ezúttal egyáltalán nem tetszett. Voltunk Prosecturán, Akelán, a Balkan Fanatik végén, Belgán (egykéthá!), és Subb bass monsteren is.

Két epic indokolatlanság történt, az egyik még az előző napon. Összetalálkoztam az egyik biztonságiőr fiúval, aki Hegyalján a tőlünk nem messze lévő kaput őrizte és elég jól összehaverkodtunk vele. Megismert, emlékezett ránk és beszélgettünk is. :D Kicsi a világ. A másik egy epikcuki történet, ami után csak mosolyogtam, mint egy hülyegyerek. Odajött egy hippilány, és cigit kért tőlem. Tekintve, hogy Nórával felesben szívtuk azt az nem teljesen egy doboz cigit, amim maradt, és annak is a legvégén jártunk, azaz egy egész és egy törött szálunk volt, ismertettem vele a tényállást. Azt hittem, ennyiben maradunk, de nem. Kb. 10 perc múlva visszaszaladta, a kezembe nyomott egy szál cigit, majd eltűnt. Ilyen kedves emberrel rég találkoztam. ^_^

A bejárat

Hogy végül miért és mikor mentünk aludni, azt nem tudom, de sejtem, hogy köze lehetett a sör elfogyásának a dologhoz, valamint annak a ténynek is, hogy reggel 7-re jóapánk kocsival ígérte magát, hogy hazavigyen. Nagyon nem akartunk buszozni, plusz így elihattuk a buszpénzt is, ami nem egy utolsó szempont.

Végkonklúziónak talán annyit, hogy vegyes volt ez a fesztivál. Az, hogy mennyire éreztük jól magunkat, sokszor nem a programokon, hanem magunkon és a többi kedves emberen múlt. Iszonyatos hiba, hogy napközben nem tudták mivel elfoglalni magukat a fesztiválozók, az infopultosok nem rendelkeztek infókkal, a tájékoztatás is hiányos volt, a biztonságiak időnként túllépték a hatáskörüket, az már csak kellemetlen apróság, hogy a kempingben sátrazásra alkalmatlan volt a talaj. Pofátlanságnak tartom viszont, hogy a szervezők pont az olcsósággal hirdették a rendezvényt, és nem lehetett abszolút semmit bevinni, borzasztó drága volt minden, kezdve a 990 ft-os hamburgerrel a 400 Ft-os sörig. Igaz, utolsó napra az addig 350-es főtt kukorica ára lement 200-ra, amit ki is használtunk, de a zsíros kenyér, ami az egyetlen igazán olcsó kaja volt, az elfogyott. Kedvesek voltak viszont az emberek, volt valami családias hangulata a fesztiválnak. Sokan családostul kint voltak, este 11-kor is viszonylag sok gyereket lehetett látni (amivel én nem feltétlenül értek egyet, no de nem én nevelem őket). Jó volt a felhozatal, a koncertek nagyon jók voltak, és indokolatlanságban sem volt hiány. Látszik, hogy első alkalommal szervezett fesztiválról van szó, ahhoz képest korrekt volt, de van még bőven min csiszolni. Annyit viszont simán megért, hogy ingyenbérlettel ott költsem a pénzt három napig. 

Alfa Fesztivál alias őspafe vol2 - 2. nap

A második napra már húgom társaságában érkeztem. Kétségtelenül nem volt túl kényelmes utunk sátorral, hálózsákkal és egyebekkel felszerelkezve busszal, de szerencsére Veszprémben elcsíptünk egy buszt, ami megáll a Cseri erdőnél.

Húgom kissé csodálkozva konstatálta a bejárat helyét, ő már a modernebb pafés időkhöz szokott. Kezdésnek letelepedtünk a bejárat közelében, és rábontottunk a magunkkal hozott sörre. A környék tele volt földön hesszelő punkokkal és hozzánk hasonló csóró fesztiválozókkal. Nem kellett sokat várni, hogy megtaláljon minket a környék talán egyik legrészegebb sráca. Cigipapírral próbált letarhálni, mivel nem élünk ilyennel. cigit kapott inkább, aztán letelepedett közünk. Alapvetően nem volt vele probléma, csak mindent háromszor kérdezett meg, a fülembe tolta a telefontját, hogy de hallgassam meg ezt a számot, mennyire király... Hamarosan csatlakoztak a haverjai is, ezek után történt a fesztivál egyik legmókásabb esete. Szegények mindenáron be akartak tépni, de képtelenek voltak megtekerni egy értelmes cigarettát. Lehet tippelni, ki segített nekik a kutyás rendőrök és szaladgáló fotósok közelében. Később összetalálkoztunk velük a kempingben, nem lettek józanabbak :D

jó kis Bohemian Betyars

A kempingnél kisebb meglepetés ért minket. A szekusok szóltak, hogy nem mehetünk be, mert nincs kempinges karszalagunk. Tisztában voltunk vele, hogy kell vennünk, de az nem jutott eszünkbe, hogy a főbejáratnál kell kiváltani, mert SEHOL nem volt kiírva, valamint a bódéban üldögélő jegyárus lányok se szóltak, hogy ne caplassunk át a fesztiválon feleslegesen a kempingig, mert ott bizony nem fogunk tudni jegyet venni. Hát jó, mentem egy kört a bejáratig, és beszereztem a fejenként 500 HUF-ba fájó szalagokat.

A sátorállítás maga mókás volt. A kemping férfi lakói őszinte érdeklődéssel figyelte, ahogy két, szakértőnek nem tűnő lány állítja a sátrát. Többen megálltak és figyeltek, többen felajánlották a segítséget is, és volt egy srác, aki konkrétan leült, és megkérdeze, nem zavar-e minket, ha ezt végignézni. Végül elégedetten állt fel, kijelentette, hogy nem hitte volna, hogy ilyen simán megoldjuk a feladatot, és már ezért megérte neki eljönni a fesztiválra. :D

Az első koncertünk a Bohemian Betyars volt. Régen elvből nem szerettem őket, mert az Exuram mindig azt bizonygatta, mennyire igénytelen zenét játszanak. Aztán szakítás után csakazértis elkezdtem hallgatni őket, amit egyáltalán nem bántam meg. Kicsit aggódtam, hogy a punkos vonalat kedvelő húgom kevésbé fogja élvezni a koncertet, mint én, de ő is végigugrálta. Cserébe én is ott voltam Aurórán.Megtanultam, kit szabad megütni pogóban és kit nem, elvegyültem és punknak tettettem magam, Nóra meg testőrként vigyázott rám végig. :) Egyszer teljesen váratlanul az előttünk lévő srác megfordult, és adott nekünk egy-egy szál cigit. Csak úgy. Aztán elment, és visszajött pár sörrel, és egyet nekünk adott. Koncert után pedig elvitt minket a jégeres sátorhoz, és meghívott minket. Nagyon kedves volt. :) 

hangulatfotó

A jégernek viszont egy szignifikáns hatása tuti lett: innentől darabos az este. Rémlik, hogy voltunk Alvinon, belesodródtam egy pogóba és leesett az egyik cipőm, 150 ft-is zsíroskenyeret zabáltunk, mert minden iszonyat drága volt, random fiú, aki elől elmenekültünk, földön üldögélés, aztán nagyjából ennyi. Kicsit félelmetes belegondolni, hogy úgy voltam Alvinon, hogy nem is emlékszem rá. A legnagyobb wtf mégis az, hogy reggel bornyomokat találtam a poharamban. Emlékeink szerint nem boroztunk, innentől viszont ki tudja... 

folyt. köv. 

Alfa Fesztivál aka Pafe 2 - 1. nap

Már megint olyan mázlista voltam, hogy nyertem egy fesztiválbérletet. Egyébként is terveztem lenézni a várpalotai Alfa Fesztre, de fennállt a veszély, hogy pénzhiány miatt a terv meghiúsul. Szerencsére az évek óta tartó sikerszéria nem ért véget, ismét ingyen élvezhetem egy hazai fesztivál örömeit (plussz az a rengeteg pénz, amit a helyszínen elköltök, szóval annyira mégsincs ingyen a dolog...)

Kisebb logisztikai problémát okozott viszont annak megszervezése, mikor is menjek az említett fesztiválra. Eredetileg egyedül toltam volna végig az egészet, bár ezzel kapcsolatban voltak fenntartásaim, de végülis nem tűnt rossz ötletnek. Végül húgom úgy döntött, becsatlakozik hozzám, de csak péntek-szombatra. Abban egyeztünk meg, hogy a csütörtöki napra kimegyek egyedül, este hazamegyek, ma pedig együtt indulunk vissza, sátorral felszerelkezve.

Az első probléma a lejutás. Bár hihetetlenül gyakoriak a várpalotai buszok Veszprémben, kevés áll meg menetrend szerint a Cseri-erdőnél. Sikerült elcsípnem egyet - bár hozzátenném, hogy a menetrendek.hu szerint az a busz nem áll meg, amelyiket viszont találatként kidobta, nem is arra megy - , és 3 órára már az ismerős benzinkútnál toporogtam.

A korai pafés időket idéző módon a földúton hosszan sétálva találtam meg a bejáratot, ami egyébként nincsen kitáblázva. Igaz, útközben elhaladtam egy kitelepült kajálda mellett, nagyjából egyértelmű volt az útirány, de egy kis táblácska nyilacskával nem ártana. Sikeresen átvettem a belépőmet a tiszteletjegyes ablaknál, bár nekem kellett magamra ügyeskednem, a lányok maguktól nem ajánlották fel, én meg naivan azt hittem, majd a bejáratnál. Hát nem, ott csak biztonságiak álltak. Sebaj, voltam már jegyszedő koncerten, segítettem már legalább 100 embernek felrakni a karszalagot, nem para. Biztonságiak alapvetően jófejek voltak, bár nem értem, miért nem lehet legalább egy fél literes vizet bevinni. Hegyalján nem tetszett, hogy csak vizet vihettem be, üdítőt nem, de itt teljes embargó van: ételt, italt a bejáraton túl nem engednek.

Bejutás után jártam egy kört a színpadok és sátrak közt, abszolút a régi Pafe jutott eszembe róluk. Kicsit viszont megijedtem a fesztiválozók létszámán, alig kóvályogtak bent néhányan, aztán rájöttem, hogy nyitás után 3 órával vagyunk még csak, nincs ok aggodalomra. Körutam után vettem egy korsó Sopronit (csak az van csapolva). Pozitív, hogy itt is repohár van, 200 HUF a betétdíj, viszont maga a sör 400 HUF, amit sokallok. Viszont a pultosok kedvesek voltak.

Sörhöz jutván elfoglaltam az egyetlen szabadon maradt árnyékos padot, és nézelődtem. Nem telt bele sok idő, két lány telepedett le hozzám. Beszélgettünk, budapestiek, egyikük gyakorlott, másikuk kezdő fesztiválozó. Megosztottuk egymással fesztiválos élményeinket, kikérdeztem őket a kempingről, kedvesek és nyitottak voltak. Fél 5kor búcsút intettem nekik, hiszen kezdődött a Soproni Sátorban a Kretens. Talán egy hónapja láttam őket a Toldi moziban az East Punk Memories vetítése után koncertezni, és megtetszett a zenéjük. Szánnivalóan kevesen voltunk ahhoz képest, hogy punk körökben klasszikusnak számítanak. Természetesen kevés lány volt, és én voltam az egyetlen, aki pasi nélkül volt. Kicsit fura, hogy a koncertek 45 percesek, viszont csúszás nincs. A Kozmosz is időben kezdett ugyanezen a helyszínen. Úgy hallom, mostanában ők a menő zenekar balos-liberális körökben. Az mindenesetre biztos, hogy többen voltunk, mint Kretensen, de így is elég kevesen.

Koncert vége után terveztem visszaindulni Veszprémbe, de elkapott a Magashegyi Undergrund dallama, így még maradtam kicsit. Kifelé menet megkérdeztem az infopultosokat, mikor megy fesztiválbusz a városba. Oké, nagyon segítőkészek és kedves az ottani fiúklányok, de nem értem, milyen infóval tudnak szolgálni. Az oké, hogy nem tudják, melyik veszprémi buszok állnak meg a Cseri-erdőnél, de hogy a fesztiválbusz menetrendjét is csak nagyjából tudják belőni 5 perc telefonos keresgélés után, az azért kritikán aluli. Meg nem ártana, ha lenne náluk laptop, azon rengeteg dolognak pikk-pakk utána tudnának nézni. Mindegy, mára már ígértek mindenféle menetrendet, de azt hiszem, nem készítették fel őket rendesen, amiért nem tudom őket hibáztatni. A szervezők itt valamit nagyon elszámoltak.

Rendesek voltak viszont a rendőrök a 8-ason. Mikor látták, hogy a négysávos úton szeretnék átszaladni a buszmegállóba, megállítottak, és egyikük átkísért a túloldalra. Addig állt az út közepén, míg nem jeleztem neki, hogy lesz buszom, nem akarok visszamenni a túloldalra. :) Az utolsó buszt sikerült elcsípnem Veszprém felé, nem is kellett sokat várnom, és egy sráccal is összebarátkoztam, aki szintén Veszprémbe ment vissza.

A szelek városában megvártuk egymást húgommal, megittunk még két sört baráti társaságban, aztán hazajöttünk.

Alapvetően pozitív volt a tegnap, és bebizonyosodott, hogy egyedül is lehet jót fesztiválozni. :) Ma folyt.köv.

ez a nyár

eddig sok szempontból zseniális. Sikeresen hazaköltöztem vidékre, és őszintén szólva most nem is hiányzik a budapesti nyüzsgés. Jó érzés kicsit visszasüppedni a "village people" életérzésbe. Tegnap például fokhagymát szedtem öt órán keresztül. Kicsit meg akartam halni a végére, fájt a nyakam, a lábam, a hátam, mindenem, de ma kifejezetten jólesik az izomláz, amit okozott. Közben itthon tiszta a levegő, csicseregnek a madarak, és köszönhetően a bakonyi klímának, a kánikula is elkerül minket.

Másrészt annyi mindent szeretnék még csinálni az előttem álló szűk két hónapban, hogy ajjaj. Szeretnék menni Alfa Fesztiválra, FEZEN-re, a Balatonra, Egerbe, esetleg még Prágába is. Hogy pénzem honnan lesz, még nem tudom, de már keresek munkát, remélhetőleg minél hamarabb a jómunkásemberek táborát erősíthetem.

A lelki világom is teljesen rendben van, rendet tettem magamban. Azt hiszem, rég voltam ennyire stabil ezen a téren. Végre le tudtam zárni az összes múltamat, nem zavar, ami zavarhatna, és kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Csak a váratlan fura vallomások ne zavarnának bele a nyugalmamba, de bízom benne, hogy megoldódik az is, és mindenféle veszteség nélkül tudok kijönni belőle. 

A Hegyalja az a hely, ahol

• egyszerre kétoldalról üvöltik a füledbe, hogy szép vagy
• egy nap utána megvan a törzshelyed, két nap után tudják a neved, harmadik nap este pedig már a kedvenc rövidedre hív meg a pultos
• órákat töltesz el egy pepsis ponyva alatt, és söralátétdarabkákkkal csocsózol
• E. megpróbál nyakonrúgni egy új ismerőst, de a földön köt ki
• az eső elől bemenekülnek hozzánk a szomszéd sátor lakói, akik történetesen dunaszerdahelyi metálos ikrek seggigérő szőke hajjal
• utolsó este elfogy a sör és a bor, és csak jégert és kólát lehet kérni 
• a sátortól 2 méterre kezdődik a szivárvány
• megint kiderül, hogy rossz fesztiválozók vagyunk: 3 nap alatt 3 koncertre jutunk el
• a Scooter még mindig menő, bár senki nem érti, miért
• kivételesen én voltam a jónő
• ennyi ingyen piát még sosem ittunk
• több éves barátságunk alatt először találkozunk olyan pasival, aki E.-nek és nekem is bejön
• a részeg fiú, akit megmentünk az elkóborlástól, a kezembe nyomja a bankkártyáját, hogy hozzak neki kokaint
• E. elhiszi, hogy beengedik piával a fesztivál területére, ha megkéri a biztonságiőrt, hogy csukja be a szemét egy pillanatra
• olyan jól érzed magad, hogy soha nem akarsz hazamenni