Ciprus: Larnaka

Február 19 - Larnaka

Az utolsó ciprusi napunkon nem utaztunk távoli városba, Larnakát fedeztük fel. Este 10 körül indult vissza a gépünk Budapestre, úgyhogy volt egy egész napunk várost nézni.

Jellegzetes pálmafás larnakai tengerparti sétány: egyik oldalt szállodasor, másik oldalon kezdődik a strand

Larnaka (görög: Λάρνακα, magyarul Lárnaka) városát az i.e. 13. században alapították, akkor még Kition néven. Az évszázadok során több nép is megfordult itt: görögök, főníciaiak, asszírok, egyiptomiak uralták hosszabb-rövidebb ideig. I.sz 45-63 között az a Szent Lázár volt itt püspök, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott - temploma az üres koporsóval ma is megtekinthető. A várost többször pusztította földrengés, de mindig újjáépítették. Ma turisztikai központ, és az ország legforgalmasabb reptere a larnakai. 

Miután kicsekkoltunk a szállásról, a tengerpartra siettünk. Egy koktélbár volt nyitva a Finikoudes strandon, ott ittuk meg a reggeli kávénkat a tengert bámulva, aztán leheveredtünk egy-egy nyugágyon (decembertől februárig ingyen lehet őket használni), és élveztük a napsütést meg a tenger illatát.

fox a parton olvas, én a vízben didergek

Én a habokba is bemerészkedtem, bár nem bírtam sok időt a vízben tölteni, mert nagyon hideg volt még: a 16 fokos vízben vacogtam. Szerencsére volt időm a nyugágyon megszáradni és felmelegedni.

Miltiádész fia Kimón mellszobra a strand bejáratánál - az athéni hadvezér Kition (mai Larnaka) ostromában halt meg

Mikor megéheztünk, a második nap felfedezett olasz étterembe, az Aldentébe mentünk ebédelni. Jóllakottan siettünk a buszpályaudvarra, ahol azt reméltük, megtaláljuk a helyijáratot, ami a régi vízvezeték, a Kamares közelében rak le. Egészen addig Larnaka kifejezetten európai helynek tűnt, a helyi közlekedésnél azért kilógott a mediterrán káosz. A négy nap alatt nem találtunk olyan embert, aki ne beszélt volna angolul, itt végülis csak az információs pultban ülő emberke nem volt pro angolból. :D A buszok indulását kijelzőn is figyelni lehetett, de a legtöbb nem állt be a helyére, később vagy korábban indult a menetrendhez képest, és a sofőrök nem egyszer füttyögéssel, dudálással jelezték, ha fel lehetett szállni a buszra. Elég vicces volt. :D Vannak cifra dolgok itthon is, de ez amolyan intézményesedett káosz volt, amitől a turistát a hideg is kirázza, de a helyiek láthatóan hozzá voltak szokva. A busz, amire vártunk, meg se jelent, a következő egy óra múlva ment volna, úgyhogy ejtettük a vízvezetéket - ahhoz messze volt, hogy egy óra csúszás beleférjen, és visszafelé is ritkán jártak a buszok. Utólag nem is bánom, hogy kihagytuk: a páfoszi buszból láttuk, mert elhaladtunk mellette, és kiderült, hogy nem is római kori a vízvezeték, mint hittük, hanem 1750-ben építtette az akkori török kormányzó, szóval nem is "annyira" régi. 

Hatalmas bunda! 

Alvó szépség

Vettünk inkább egy fagyit, és leültünk a kikötőben. Ideális hely volt a fagyizáshoz és a macskabűvöléshez: több cica is itt hesszelt, gondolom néha csurran-cseppen nekik egy kis halacska.

Kikötős

A történelmi erőd a kikötőből fotózva

A kikötőből a történelmi városrész felé indultunk, ami gyalog pár perc séta.

Az erőd

Erőd mecsettel

A larnakai tengerparti erőd épületében ma múzeum üzemel, ahol a korai kereszténység idejéből származó edényeket és fegyvereket lehet megnézni, belső udvarán pedig szabadtéri színházi előadásokat tartanak.

Edények

A ma látható építmény elődjének építései idejéről pontos információk nem maradtak fenn, de a régészeti leletek alapján a 12. század végére teszik. Első említése a 14. század végéről van, amikor a kis bizánci erődőt kastéllyá bővítették. Erre azért volt szükség, mert a larnakai vált a királyság fő kikötőjévé, és meg kellett erősíteni a védelmét.

Belső udvar és a középkori ágyuk

Belső udvar magasabbról

Az Ottomán törökök idején a kalózok elleni védekezésre használták.

Török sírkövek

A brit gyarmati időkben pedig börtönként funkcionált, és 1948-ig kivégzéseket is tartottak benne. 

A Nagymecset

Az erőd szomszédságában a Djámi Kebír mecset áll, amit még a 16. században építettek, és a mai napig használatban van. Bemenni nőknek csak teljesen testfedéssel lehet, úgyhogy ezt nem néztük meg.

Szent Lázár templom

A Szent Lázár templom pár perc sétára volt csupán. Óvatosan közelítettük meg a bejáratot, úgy lestünk be, ellenőrizve, milyen öltözködési előírásoknak kell itt megfelelni. Ortodox templomhoz képeset meglepően lazák voltak a szabályok, nem kellett a hajat elkendőzni, és még fotózni is lehetett odabent, úgyhogy bementünk. (Még mindig tartjuk magunkat ahhoz az elhatározáshoz, hogy nem megyünk be olyan templomba, ahol a nőknek külön előírásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy bemehessenek.)

Lázár sírja

Larnaka/Kition első püspöke Szent Lázár volt, aki miután Jézus feltámasztotta, Ciprusra menekült, mert az életére akartak törni. Miután püspök lett, még 30 évig élet itt, és a testét is itt helyezték végső nyugalomra. A sírról el is feledkeztek, és csak 890-ben találtak rá újra. Maradványait akkor Konstantinápolyba vitték, majd Marseille-be, de ezután eltűntek. A 9. század végén emeltek templomot Lázár tiszteletére, ennek az alagsorában látható a kőkoporsó, amiben a testét megtalálták.

Bejárat környéke

Az ortodox templom a 13-16. század között, a frank és velencei uralom alatt római katolikus templomként működött tovább.

Ortodox pompa

Az ottomán uralom alatt az eredeti harangtorony és három kupola megsemmisült, amikor mecsetté alakították át 1571 körül. Szűk 20 év múlva az ortodoxok visszavásárolták a törököktől, és a következő 200 évben ortodox és katolikus miséket is tartottak benne. Mikor 1857-ben a török hatóságok újra engedélyezték, hogy a ciprusi templomoknak harangtornyuk legyen, a Lázár templomon is újjáépítették a tornyot.

Ikonok

1970-ben tűz pusztította el a templombelső egy részét. Két évvel később, a helyreállítás során emberi maradványokat fedeztek fel egy márványkoporsóban az oltár alatt. Természetesen azonnal Szent Lázár csontjaiként azonosították, mondván, nem mindet vitték Konstantinápolyba. Ok, én elhiszem.

A templom bejárata kívülről

A templom mellett kis múzeum, a Szent Lázár Bizánci Múzeum áll, ahol templomi használati tárgyakat, ikonok, könyveket, gyertyatartókat, képeket lehet megnézni. Odabent fotózni nem lehetett, úgyhogy innen nem tudok képet mutatni.

Ez a fa nagyon megtetszett

Egy kis kávézóban limonádéztünk, majd megvacsoráztunk ketten egy tál sültkrumplit a Kalamaki Bárban. Még megcsodálhattuk a teliholdas tengert, aztán indultunk a reptérre.

Telihold a tenger felett

Ciprus nagyon tetszett, és ez a három és fél nap nagyon kevés volt. Sűrű programunk volt, de még így is lett volna rengeteg látnivaló, ami kimaradt.

Végezetül összegyűjtöttem néhány érdekességet, ami Cipruson tapasztaltam ez alatt a pár nap alatt:

• szinte  mindenki beszél angolul
  De tényleg. Valószínűleg a brit gyarmati idők hozadéka, plusz a turizmus. 
• bal oldali közlekedés az utakonNehéz megszokni. Ez is a brit uralomból maradt a szigeten.
• a wc-be nem lehet semmit bedobniMég a WC-papírt sem. Az van, hogy Cipruson nagyon spórolni kell a vízzel, főleg nyáron, mert nincs sok. Olyan szinten megy ez, hogy pár éve nyáron Görögországból küldtek vizet segélyként a szigetre, annyira elfogyott a víz. A WC-n lehúzott víz egy részét a mezőgazdaságban újrahasznosítják, és a víznyomás se túl erős, ami a dolgok lehúzását illeti. Minden WC mellett ott a kuka, ahova a papírt kell dobni.  
• a csapvíz nem ihatóLegalábbis nem ajánlott. A kevés édesvíz miatt az ivóvizet tartályokban gyűjtik a tetőn, ezt vezetik be a házakba a vízcsöveken keresztül. A hotelekben általában saját, tisztított vízforrásról megy a víz. Olvastam olyan véleményt is, hogy a ciprusi csapvíz tökéletesen iható, és jobb minőségű, mint a palackozott, de mi inkább maradtunk a bolti víznél. 
• délig nincs élet, éjjel viszont éjfél utánigBárhol jártunk délelőtt, alig találkoztunk emberekkel. Dél után jelentek meg az első emberek az utcákon, aztán éjszaka akkora élet volt sokszor, hogy ihajj. Lehet, hogy erre rásegített, hogy üdülővárosban laktunk, és nem mindenhol megy ez így. 
• mindenki kedvesAz emberek mosolyognak és segítőkészek.