Salzburgi hétvége: Schloss Mirabell, Kapuzinerberg és Franziskischlössl

2019. december 1. vasárnap
Salzburgi hétvégénk utolsó reggelijét bánatosan költöttük el, nem igen akaródzott még hazamenni. Kicsekkoltunk, a táskáinkat a csomagmegőrzőben hagytuk, úgy indultunk még egy utolsó sétára a városban. 

Schloss Mirabell belső udvara

A Schloss Mirabell volt a legközelebbi látnivaló, ahol még nem jártunk. A kastély 1606-ban épült Wolf Dietrich érsek megbizatásából. A betegeskedő érsek szerelmi palotának szánta a kastélyt, ahol  a szeretőjével töltötte az időt.

Kastély udvara, háttérben a Hochensalzburg vára (Kishúg fotója)

A kastélyt a 18. században építették át barokk épületté. 1815-ben itt született az az I. Ottó, aki görög király lett, és akit az athéni bejegyzésben már említettem. Ma házasságkötőterem, a polgármesteri hivatal és a városi közigazgatási irodák működnek benne. 

Angyalok lépcsője

A Márványterem és az oda vezető angyalok lépcsője ingyen látogatható. A teremben rendszeresen adnak koncerteket. 

Márványterem

A kertet 1690 körül alakították át mai formájára: tele van szobrokkal, geometriai alakzatokkal, formára vágott sövényekkel, és egy pálmaház is található benne. A pálmaházban nem csak növények és kalitkába zárt madarak, de csövesek is melegedtek - egészen nyugtalanító látvány volt. 

Kecskekornis

A vártnál hamarabb végeztünk a kastélyban, el is bizonytalanodtunk, hogy merre tovább. Rövid újratervezés után a Kapuzinerberget vettük célba. Meredek lépcsősoron jutottunk fel a helyi Gellérthegyre, ahonnan pazar kilátás nyílt a várra és az azt körülvevő hegyekre.

Lépcsősor a Kapuzinerbergre

A Kapuzinerberg eredeti neve egyébként Imberg volt, csak azóta 'kapucnisok hegye', mióta a kapucnis kolostor megépült a 16. század végén.

Az óváros a Kapuzinerbergről

A kolostorhoz templom is tartozik, ahova bementünk és gyújtottam egy gyertyát is. 

Felirat hozzáadása

Ráértünk, úgyhogy elindultunk a hegy túloldalára. Betonúton, de erdőben sétáltunk egy egyre emelkedő úton. Néha kilátóponthoz jutottunk, ahonnan tovább csodáltuk a várat, és a Gaisberg is közelebb került. 

Újabb lélegzetállító kilátás

Az út végén egy újabb kastély, a Franziskischlössl állt. A várat 1629-ben építették, a hegyen emelt várfallal és a védőbástyákkal együtt a várost védte a Kapuzinerberg felől történő támadás esetén. Assisi Szent Ferencnek szentelték, innen ered az elnevezés is, Franziskus von Assisi a német megfelelője a szent nevének. Békeidőkben vadászkastélyként használták, 1849 óta pedig vendégház működik benne.

Franziskischlössl

Gyanútlanul besétáltunk a kapun. Arra számítottam, hogy kiállítás vagy étterem lesz az épületben, de egy átjáróba jutottunk, ahonnan a hátsó kapu nyílt. Kilépve a belső udvarra kerültünk, aminek láttán nagyon megörültünk. Forralt bor illata terjengett, kis tüzek melegítették a vendégeket, karácsonyi dalok szóltak, a háttérben pedig a hegyekre láttunk rá. Engedtünk a hangulatnak, utolsó euróinkat forralt borra költöttük, és leültünk a kellemes kis udvaron. 

Karácsonyi vásár a vár udvarán

Kortyoltuk a finom forralt bort, és arról beszéltünk, mennyire király, hogy ott vagyunk, és nem otthon fetrengünk az ágyban nagy semmittevésben. Még alig volt dél, de mi már a második kastélyunkban jártunk, és egy kellemes sétán is túlvoltunk.

A várból a hegyekre látni rá

Az átjáró csillárját csak visszafelé menet figyeltem meg alaposabban: ha előbb észreveszem, lehet, hogy óvatosabban sétálok el alatta. :D

Krampus, is that you?

A forralt borral feltöltődve sétáltunk vissza az úton. 

Még egy kis Gaisberg

A Pizzeria il centroban ebédeltünk, ahhoz képest, hogy az óvárosban van, egészen olcsó hely volt, ellenben a pizza hozta a várt minőséget. Itt történt egy vicces dolog. Próbáltam a hétvége során minél több helyen németül beszélni, itt is ezt tettem. Fizetésnél a pincér megkérdezte, hogy Németországból jöttem-e, és meglehetősen elcsodálkozott, mikor megtudta, hogy Magyarországról. Eddig még sosem hitték az akcentusomra, hogy német, hát ez is megtörtént. :D

Bürgerspitalkirche

A Bürgerspitalkirchéhez még visszamentünk, hogy nappali fényben is legyen fotónk róla. A google photos a fenti gifet vágta össze a képekből rólam. 

Karácsonyi díszek (Kishúg fotója)

Beugrottunk még egy boltba, beszereztük a szuveníreket: egy rakás mozartkugelt és csokit. A hostelben felszedtük a táskáinkat, kicsit üldögéltünk még a közösségi helyen, aztán mentünk a vonatra. Hazafelé sokat nem tudunk nézelődni, indulás után nem sokkal már besötétedett. Fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk meg Budapestre este 10-kor. 

Most, hogy láttam Salzburgot télen, nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lehet nyáron. Teljesen elvarázsolt ez a város, sokkal szebb, mint amilyennek képzeltem. 

Salzburgi hétvége: Gaisberg, Mönchsberg és Sacher

2019. november 30. szombat

Reggelivel indítottuk a napot, amit a hostel szervezett. Becsületkasszás svédasztalos reggeli volt, mindenféle finomsággal: házi krémek és szószok, sajtok, teljes kiőrlésű kenyér, házi limonádék és szörpök, tojás, hummusz, minden, mi szem-szájnak ingere. Jóllakottan indultunk a buszmegállóba, ahonnan a 151-es busz indult. Elmentünk a Schloss Mirabell mellett, és megállapítottuk, hogy ide még visszajövünk alaposabban körülnézni.  

A 151-es busszal nagyon kényelmesen el lehet jutni a Gaisbergre. A Mirabellplatz 10 percre séta volt a szállástól, a sofőrtől tudtunk jegyet venni, már csak el kellett helyezkednünk a fűtött buszban, és várni a végállomást a hegy tetején. Az út volt vagy fél óra, de amint kiértünk a városból, nagyon izgalmas lett: szerpentineken jutottunk egyre feljebb, és a magassággal a hó mennyisége is egyre növekedett. Nagy örömünkre ami a városban eső volt előző este, a hegyen bizony hóesés, így friss hó fogadott minket. Ahogy a buszból kiszálltunk, megcsapott a hideg, csúszkáltunk a fagyott, jeges utakon, és elsüppedtünk a mély hóban. A hegy tetején voltunk, eszméletlen kilátással, nem is tudtunk betelni vele. 

Hegytető

Körbejártuk a csúcsot. Nem sokan voltak odafent, délelőtt volt még bőven. Egy kisebb körtúrát szerettünk volna tenni. A kiválasztott útvonalon elindultunk, és vidáman sétáltunk az igazi winter wonderlandben. Időnként rövidnadrágos futók szaladtak el mellettünk, túrabotos kirándulók és kutyasétáltatók.

Havas kilátás

Egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy ez a körtúra nem is annyira kör, mert egyre csak lefelé haladtunk. Egy óra után visszafordultunk, mert így is eleget kellett visszamásznunk. Nem bántuk a sétát így sem, havas erdőben hegyen sétálni a legjobb! Közben szívtuk a friss levegőt, tapostuk a havat, gyönyörködtünk a hólepte erdőben. 

Nyomok

Mikor visszaértünk a csúcsra, már javában köröztek a hegy felett a siklóernyősök, tele volt velük a levegő és a rét. Közben egy felhő ért fölénk, és ámulva figyeltük, ahogy eltakarja előlünk a tájat, de a pereme alatt még ki tudtunk lesni a környező hegyekre. Legalább olyan különleges látvány volt ez, mint amikor az Ebenalpon egy felhő bukott át a hegyen. 

Mögöttünk a felhő csücske

Átbukik a felhő a hegyen

A sétában átfagytunk, kapóra jött a Kohlmayr's Gaisberspitz étterem. Tele volt melegedni vágyó, éhes túrázóval, de akadt egy asztal nekünk is. Forralt boroztunk, ahogy télen illik, és a minőséggel itt is elégedettek voltunk.

Melegedő

A hely maga is olyan volt, mint egy képeslapon: súlyos fa asztalok, meleg párnák a padokon, karácsonyi dekorral meghintett facsillárok. 

Salzburg a magasból

A melegből kilépve csapott meg újra a jeges hideg, de ez nem tartott vissza attól, hogy még egy kört menjek a csúcson, és Salzburgot is lefotózzam 1288 méterről. Vicces volt figyelni, hogy míg mi hóban jártunk, odalent minden tiszta zöld volt.

Padon üldögélős

Jól tettük, hogy már kora délelőtt felmentünk, mert így láttuk a napsütéses tájat, és a felhős délutánit is. 

Fent hó, lent zöldellő mezők

Fél 2-kor indult vissza egy busz, azzal visszamentünk a városba. Pihentünk egyet a szálláson, a hegyi hideg meglepően le tudta szívni az energiánkat. 

A város felett

Már ment le a nap, mikor újra Salzburg utcáit róttuk. Vissza akartunk menni a karácsonyi vásárba, de egy hirtelen ötlettől vezérelve fellépcsőztünk a Mönchsbergre, és onnan figyeltük, hogyan sötétedik rá a városra.

Esti fények

Nagyon jó, hogy felmentünk, egy új szemszögből láttunk rá a környékre. Találkoztunk egy cicával is a Museum der Moderne előtt, engedte, hogy megsimogassuk. A hegyről macskaköves úton lépcsőztünk le. 

Salzburgi cica

Kishúgnak volt egy háttérkép a telefonján, ami egy helyi templomot ábrázolt, azt kerestük meg következőnek. A Bürgerspitalkirche St. Blasius templomról van szó, ami tényleg elég látványos. Elkészítettük a portfólióképeinket itt. 

Templomfotó kishúg

Templomfotó én

Mivel még mindig akartam az előző este kinézett szappanokat, visszamentünk a vásárba. Azóta se bánom, hogy megvettem őket, alig várom, hogy az előző elfogyjon és használhassam.

Karácsonyi vásár

Nagyon fontos állomása következett a hétvégénknek, a salzburgi Café Sacher meglátogatása. Kishúg még nem evett igazi Sacher tortát, úgyhogy mindenképpen meg akartam mutatni, meg én se hagynék ki egy alkalmat sem, amikor igazi Sachert ehetek. A hely nagyon elegáns volt, és szinte tele volt folyamatosan. A torta zseniális volt, minden eurót megért. Kishúg végül appfelstrudelt evett, ő arra van nagyon rákattanva. Akkora adagot kapott, hogy az beillett egy rendes vacsorának is. 

Vacsora

Innen már csak vacsorát vadászni mentünk a vasútállomáson lévő Sparba, már csak az volt nyitva. A szálláson vacsoráztunk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy másnap már mennünk kell haza. 

Salzburgi hétvége: Hochensalzburg és karácsonyi vásár

November utolsó hétvégéjén kishúggal elutaztunk Salzburgba. A tavalyi bécsi karácsonyi vásározásnak álcázott múzeumlátogatás után kezdtünk el elmélkedni, hogy idén hova menjünk. Kishúg járt már Salzburgban, de nem emlékszik rá, én még sosem, de eredetileg ide akartam Erasmusra menni (egy cseppet se bánom persze, hogy végül Prága lett belőle). Salzburg télen is mesés, van karácsonyi vásár, hegyek, hó! A tervezés során az eggyel későbbi hétvégével számolunk, de egyszerűen annyival drágábbak voltak akkor a szállások, hogy korábbra tettük - gondolom a karácsonyi az egyik főszezon Salzburgban, és decemberben megtehetik a szállásadók, hogy az addigi ár dupláján hirdetik meg a szobákat. Emiatt a bükfürdői wellnesshetem pár nappal megrövidült, csütörtökön már visszamentünk Pestre, hogy péntek reggel 7:40-kor már a vonaton ülhessünk. 

Salzburgot Mozartstadtnak is nevezik, mert itt született 1756-ban a híres zeneszerző. A terület az újkőkorszak óta lakott, a római időkben a Germániába vezető út legfontosabb városa volt Iuvavum néven. A 7. századra csak romokban állt a település, a Salzburgi Szent Rupert püspök alatt épült újjá, ekkor kapta a Salzburg nevet. 1166-ban Barbarossa Frigyes hűbéresei lerombolták, de a 14. századra önálló város lett a Német-római Birodalomban. 1805-ben a Habsburg Birodalom annektálta, gyakorlatilag azóta Ausztria része. Az Anschluss után a város zsidóságát deportálták, zsinagógáját lerombolták. A II. világháború alatt hadifogoly táborok működtek a városban, és légitámadásban az épületek 46% elpusztult. A barokk épületek nagy része épségben maradt. Ma 150.000 lakosa van, az óváros 1996 óta a Világörökség része. 

2019. november 29. péntek
A vonatút alatt megterveztük a következő napok pontos programját. Online megvettük a belépőt a Hohensalzburg várába még aznapra. Átgondoltuk a másnapra tervezett Bad Gatstein-i kirándulásunkat is: rájöttünk, hogy a Stubnerkogel függőhídhoz nem tudunk felmenni, mert csak egy hét múlva indul a síszezon, addig a felvonók se járnak, emiatt inkább Salzburg közvetlen közelébe terveztünk egy kis kirándulást. Tűkön ülve vártuk, hogy végre feltűnjenek a hegyek, és úticélunk közelébe  érjünk. Délután 1 óra előtt nem sokkal szálltunk le a salzburgi vasútállomáson.

Graffiti a szállás közelében

A The Keep Eco Residence volt a szállásunk, ez egy ökohostel a vasútállomástól 10 perc sétára. Már a képeken nagyon jól nézett ki, és a valóságban is nagyon tetszett: a bútorok természetes anyagokból készültek, szelektíven gyűjtötték a szemetet, a közösségi hely csillárja is uszadékfákból készült, nagyon menő volt.

Csillár a hostelben

3-tól foglalhattuk volna el a szobát, de hamarabb felengedtek, mert már végeztek a takarítással azon a szinten. A szoba bár pici volt, de baromi jól nézett ki.

Kilátás az erődre a Müllner Steg hídról

Kicsit pihentünk, aztán elindultunk a központba. Pár perc séta után a Müllner Steg hídhoz értünk, ahol azonnal megértettük, miért mondják olyan gyönyörűnek ezt a várost.

Folyópart

Leányok

Végigmentünk a Salzach folyó menti sétányon, egészen az óvárosig, ahol a karácsonyi vásár kezdődött. Ezúttal csak átszaladtunk rajta, a siklóhoz siettünk, ami felvitt a várba. A várba vett belépőjegyünk a siklóra is érvényes volt, sorba se kellett állnunk. Épp kényelmesen elhelyezkedtünk, amikor egy ázsiai turistacsoport  nyomult be sok-sok emberrel a kis kabinba - az út végéig nem is láttam kishúgot. :D Másfél perc se kellett, és már fent is voltunk Hochensalzburg erődítményében.

A város a siklóból

Az impozáns erődítményt 1077-ben építették, és az évszázadok során folyamatosan építettek hozzá az aktuális uralkodók, míg az 1500-as évekre elérte mai formáját.A Festungsbergen álló várat egy alkalommal ostromolták csak meg, 1525-ben, akkor is sikerültelenül. 1892 óta lehet siklóval megközelíteni.

Hegyek!

Ahogy felértünk, azonnal a kilátóponthoz siettünk, ahonnan elképesztő látvány fogadott minket: felhőkbe burkolózó havas hegycsúcsok!

A toronyból

Kerestünk egy információs pontot, mert nem volt egyértelmű, hogy a jegyünkkel hova mehetünk be. Kiderült, hogy az összes kiállítást megnézhetjük. El is kezdtük a nézelődést. Zárásig nem volt sok hátra, kb. 2 óra, úgyhogy tudtuk, hogy nem fog minden beleférni.

Középkori konyha

Mint kiderült, ez nem volt olyan borzasztóan nagy baj. A kiállítások elég logikátlanul lettek összerakva, valahogy pont a vár történetéről nem tudtunk meg túl sokat, ellenben például első és második világháborús katonai egyenruhákat és fegyvereket nézegethettünk kedvünkre.

Karácsonyi vásár a várban

Közben tartottunk egy szünetet a várudvar karácsonyi vásárában. Nagyon finom forralt bort ittunk, úgyhogy jókedvűen folytattuk a vár felfedezését.

Arany terem

Ami izgalmas volt, az a hercegi lakosztály az arany teremmel és két arany szobával. Itt az eredeti berendezést láthattuk cserépkályhával, titkos lépcsővel, hercegi wc-vel.

Cserépkályha

Zárásig maradtunk, az egyik utolsó siklóval mentünk vissza a városba. Belevetettük magunkat a karácsonyi vásárba: én lelkesen, húg kevésbé. Az első, amit vettem, egy szappan volt - mostanában nagyon rápörögtem a szappanokra, tusfürdőt vagy folyékony szappant nem is használok már egyáltalán.

A vár odalentről

Persze nagy tömeg volt a vásárban, csak akkor kezdtek el szállingózni az emberek, amikor csöpögni kezdett az eső. Én egy forralt bort még elszürcsöltem, és igen elégedett voltam, mert akárcsak a várbéli vásárban, itt is finom volt a bor. Érezhetően nem olyan pancsolt borból készült, mint nálunk.

Karácsonyfa

Szemeztem még egy másik szappanossal is, de úgy döntöttem, alszom rá még egyet, és ha másnap is mindenáron eukaliptuszos és mentás szappant akarok venni, akkor legyen. (Spoiler: naná, hogy akartam.)

Itt már esett az eső

Salzburg egyébként rendesen kitesz magáért karácsonyi vásár terén: a fények mesések, a kis bódék is hangulatosak, és kórus is énekelt, mikor arra jártunk. Az áruk tipikus karácsonyi vásári holmik, de egy fokkal talán értelmesebbek, mint Bécsben. Sajnos a tömeg viszont megközelítette a bécsit, főleg a fő útvonalon: volt árus, ahova egyszerűen nem fértünk oda, annyian állták körbe, és haladni is csak csigalassan lehetett. A környező kis utcákban is ünnepi fények égtek, azok is tele voltak emberekkel. Próbáltunk kevésbé népszerű utcákon kijutni a tömegből, de nem volt egyszerű.

Esti séta

Mikor meguntuk a vásárt, még vettünk magunknak vacsorát, majd visszasétáltunk a hostelbe. A közösségi térben megvacsoráztunk, én még egy cidert is ittam az automatából (volt kaja-pia automata, benne sörrel, borral és ciderrel). Megterveztük a következő napot, a Gaisbergre készültünk reggel felmenni.