 |
| Szigetek éjszaka |
November 15-én, pénteken munka után repültünk, a Ryanair 19:20-as gépével mentünk. Nem vettünk külön helyjegyet, így nem egymás mellett ültünk, de legalább mindketten ablak mellett. Míg repültünk, nem sokat láttam a sötétben, de leszállás előtt a part menti szigeteket remekül lehetett látni, ahogy teljesen ki voltak világítva, és a hajókat is a tengeren. Telihold volt, és a hold fénye széles csíkban világította meg a tengert, amikor elértük a partokat. Gyönyörűszép volt, de csak az emlékeimben őrzöm a képet, fotót nem tudtam róla készíteni.
A reptérről metróval jutottunk el
Athén belvárosába. Még a terminálból kisétálva a google maps segítségével próbáltuk megtalálni a metróállomást, és elég bosszantó, hogy olyan úton próbált minket odavezetni, ami egy járda nélküli, forgalmas autóút. Rájöttünk, hogy rossz irányba megyünk, és idővel megtaláltuk a "Trains" feliratú útjelző táblát, ahol görögül ott lapult a metró felirat is. 45 percet utaztunk, és nagyon kényelmes volt, hogy átszállás nélkül jutottunk a
Monastiraki térre. Kicsit szerencsétlenkedtünk, mert a jegyautomata nem adott jegyet, csak blokkot, és a metróból kifelé csippantani kell a jegyet a kijutáshoz, de kijutottunk (én kisétáltam mások mögött, fox az állomásfőnök segítségét kérte). A metróból kiérve az éjszakai fényekben úszó Akropoliszt pillantottuk meg, akkor kicsit leesett az állunk. Késő volt már, ezért a 10 perc sétára fekvő
Bedbox Hostelbe siettünk. A szobánk kicsit fura volt, volt zuhanyzónk, de a szoba közepén, és az üvege teljesen átlátszó. Nekünk ez nem volt probléma, de ha két barát száll meg itt, akkor azért lehetnek kényelmetlen szituációk. Az erkélyen megittunk egy-egy görög sört, csapkodtuk a szúnyogokat (mert bizony voltak), bámultuk az Akropolisz éppencsak látszó csücskét, és örültünk, hogy milyen kellemes időnk van.
Athénról mindenki sokat tanult történelemórán, de egy rövid áttekintés nem árt a történetéről. Az Akropolisz dombján már a neolitikumban éltek, később több falu összeolvadásából lett belőle egy város. I.e 1400 körül a mükénéi civilizáció egyik központja volt. Mikor a dórok elfoglalták és lerombolták a mükénéi városokat, Athén nem pusztult el, de vezető szerepét elveszítette. Az i.e. 1. évezred elejétől lett önálló városállam, azaz polisz. A demokrácia kialakulása Drakón szigorú törvényeivel kezdődött, majd Szolón vezette be a politikai jogok vagyonhoz, és nem származáshoz kötését. Az i.e. 6-5. századtól beszélhetünk a demokrácia fénykoráról Athénban: a népgyűlés hozta a törvényeket és a döntéseket, ebben minden 20. évét betöltött polgár részt vehetett. Periklész alatt lett a népgyűlés a legfontosabb állami szerv. Az i.e. 5. század második felétől Spártával hadakoztak, az. i.e. 4. században már együtt harcoltak Théba ellen. I.e. 338-ban makedón uralom alá került, de megőrizhette függetlenségét, i.e.138-tól a Római Birodalom részévé vált, ahol oktatási központként tekintettek rá és a rómaiak tisztelték a várost. I.sz. 529-ben záratták be a filozófiai iskolákat, ezzel véget ért az antik kornak Athénban. A Bizánci Birodalom idején sokat veszített jelentőségéből, de a 11-12. századra újra fontos központ lett, szappant és festéket gyártottak, fellendült a kereskedelem. 1458-ban az Oszmán Birodalomhoz került, a 17. századra faluvá zsugorodott. 1833-ban vonultak ki a törökök, ekkor Athén az újonnan alapított Görög Királyság fővárosa lett - a hagyományok miatt, nem azért, mert olyan nagy és virágzó város lett volna. A még mindig kicsi város lakossága akkor nőtt meg hirtelen, amikor 1921-ban egymillió menekült érkezett Kis-Ázsiából. A II. világháborúban német megszállás alatt volt, 1944-ben pedig súlyos harcok dúltak a városban a királypártiak és a kommunisták között. Lakossága ma az elővárosokkal együtt kb. 3.5 millió.
Reggel ingyenes városnéző túrára indultunk a
New Athens Free Tour szervezésében, amire még előző nap regisztráltam. Mivel egy napunk volt a városban, célszerűnek tartottuk egy ilyen túrán résztvenni, hiszen sok idő el tud menni azzal, ha az ember maga próbálja megtalálni az izgalmas dolgokat. A találkozóhely a Monastiraki téren volt. Túravezetőnk egy görög származású, de Londonban nevelkedett fickó volt, aki miután hazalátogatott Görögországba, ott is ragadt. Érdekes akcentusa volt, néha nem is teljesen értettem, mit mond, de tényleg brit kiejtéssel beszélt.
 |
| Az Akropolisz lentről |
23 fok volt napsütés, igazi koranyári idő. A séta során alulról jártuk körbe az Akropoliszt, és lentről is nagyon impozáns látványt nyújtott.
 |
| Harianus könyvtár |
Hadrianus könyvtárától indultunk. Ez annak idején amolyan multifunkcionális kulturális intézmény volt. A római Hadrianus császár által i.sz. 132-ben építtetett épületben nem csak könyvtár működött, de kertje is volt, ahogy tágas olvasótermek, előadótér és kiállított műalkotások is.
Kis utcákon jutottunk el a fellegvárba vezető lépcsőig, aminek két oldalát éttermek hada foglalja el, majd Hephaisztosz templomát, a
Héphaiszteiont is a kerítésen kívülről néztük meg - ez az ókori világ legjobb állapotban fennmaradt temploma.
 |
| A Héphaiszteion |
Útközben mindenhol graffitivel, kóbor, de láthatóan jól táplált macskákkal és kutyákkal találkoztunk. Túravezetőnk szerint a graffiti itt egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz környékre keveredett az ember, egyszerűen az van, hogy ha valahonnan lemossák, két hét múlva úgyis újra tele lesz firkálva. Itt elég lazák az emberek, nem nagyon zavarja őket az efféle művészeti kifejezési mód, emiatt gyakran érkeznek graffitiművészek Athénba, mert szinte legálisan, nyugiban dolgozhatnak. Nem tud nem eszembe jutni az ókori Róma és a rengeteg falfirka, amit az épületek falába véstek, és fennmaradt az utókor számára – a falra firkálás kulturális hagyománya ilyen régről ered.
 |
| Eredeti lépcső az Areioszpagosz sziklához |
 |
| Az Akropolisz |
Emberek kávéztak békésen, néha fűszag szálldosott, sütött a nap, sütkéreztek a macskák, teljesen idilli volt. Csak időnként próbáltak ránk tukmálni karkötőket és rózsákat erőszakos utcai árusok, de ha nem vett el tőlük semmit az ember, akkor nem volt gond. Felsétáltunk az Akropolisz főbejáratához, ahol a híres
Areioszpagosz sziklához, ahol régen az Areioszpagosz, azaz arkhónokból álló athéni tanács ülésezett az i.e. 6. század előtt. Az 1. században Pál apostol innen
prédikált az athéniaknak, először víve el a keresztény tanokat a városba.
 |
| Akropolisz az Areioszpagosz szikláról |
 |
| És a város fentről |
Az Akropoliszban több színház is működött. A római korban fedett színházként működő, 161-ben épült
Herodes Atticus odeont a mai napig használják koncertekre, előadásokra. A színházban pár éve a
Foo Fighters is fellépett, de koncertezett már itt többek közöttVangelis, Liza Minelli, Ennio Morricone, Diana Ross, Elton John és Andrea Bocelli.
 |
| Herodes Atticus odeon |
A kevésbé jó állapotban fennmaradt
Dionüszosz színház volt hajdanán a nagyobb, egészen a fellegvár lábáig felértek a nézősorok, hatalmas buli lehetett ott egykor egy-egy előadás. Az i.e. 6. században épült, az évszázadok során többször is átépítették. Fénykorában 17ezer nézőt is fogadni tudott. Itt is tartanak színi előadásokat ma is.
 |
| Az Akropolisz lábánál |
Az Akropolisz másik oldalán apró, fehér falú házak között sétáltunk. Két ház között éppen annyi hely volt, hogy egy ember éppen átférjen. Ez az
Anafiotika, a Plaka városnegyed része, ahol az Oszmán Birodalom idején azok a munkások éltek, akik I. Ottó palotájának építésén dolgoztak. Az ő leszármazottai élnek itt a mai napig szerény körülmények között. Az '50-es években a házak nagyját lerombolták régészeti kutatások miatt, és a '70-es években az állam kezdte el felvásárolni a házakat. Mára csak 45 ház maradt meg.
 |
| Utacska az Anafiotikán |
A kis házak falára virágok futnak fel, világít a fehérség, cicák grasszálnak, tényleg olyan igazi mediterráni a hangulat, mint amiket képeslapokon lát az ember. Igyekeztünk nem nagyon zavarkolódni, az ott lakók annyira nem boldogok attól, hogy egész nap turistahadak mászkálnak a házaik között.
 |
| Babacica! |
Nem sok volt már hátra a túrából,
Hadrianus diadalívéhez mentünk még el, és megnéztük a hajdani
Zeusz templom romjait. Hatalmas építmény lehetett, a megmaradt néhány oszlop méretéből ez egyértelműen kiderül. 638 évig építették, Görögország legnagyobb szentélye volt, de a 3. században a betörő herulok kifosztották, ezután sosem építették újra.
 |
| Hadrianus diadalíve |
A séta után a csapat éhes része együtt ült be a
LIONDI étterembe, ahol 10 euróért mindent kaptunk, mi szem-szájnak ingere. Előételként pitát, sajtokat, salátát, már attól jól laktam, és ezt követte a főétel, a vegetáriánus opció rakott zöldség volt tejfölös habbal. Iszonyat finom volt, de nem bírtam mindet megenni. Mellé görög bort kortyoltam, de sokkal keserűbb volt, mint vártam volna.
 |
| Zeusz templomának romjai |
Elbúcsúztunk a társaságtól, és saját felfedezőútra indultunk. Bár túravezetőnk többször elmondta, hogy igazából nem is olyan nagy cucc fentről az Akropolisz, elég alul körbesétálni, én ezzel azért vitatkoznék. Gyerekkori álmom volt az ókori épületek között sétálni, ki nem hagytam volna ezt az élményt.
 |
| Ez a macska órákig szunyókált a padon, bárki megsimogathatta, aki akarta |
Mivel főszezonon kívül voltunk, olcsóbb volt a belépő, 20 euró helyett csak 10. Természetesen mindent látni akartunk, de csak 2 óránk volt zárásig. Felsétáltunk a lépcsőig, ami a főbejáratot jelentette, és átsétáltunk a kapuk alatt. Elég impozáns látvány volt, ahogy feltárult előttünk a
Parthenon. Bár látszik, hogy amennyire lehet, karban van tartva, most is fel volt állványozva, mert a
belső templom falait építik újjá, de azért eléggé megviselte az épületet az elmúlt két és fél évezred.
 |
| Parthenon |
Az
Akropolisz Periklész korában lett olyan látványos, ahogy ma ismerjük. A perzsa háborúban aratott győzelem után nagy építkezés kezdődött a dombtetőn, Periklész a fellegvárat képzelte az újjáépített város középpontjának. Ekkor építették a Parthenont is. Elképesztő, hogy egy ennyire régi épület egyáltalán még áll: folyamatosan átépítették az éppen aktuális vallásnak megfelelően (volt keresztény templom és mecset is), ellopták a szobrait és köveit (Lord Elgin, köhköh, British Museum), egyszer fel is robbantották 1687-ben (nem szándékosan), ezek után hihetetlen, hogy egyáltalán még ennyire épségben van. Az épület a világörökség része 1987 óta.
 |
| Parthenonnal |
 |
| A Hadrianus diadalív és a Zeusz templom a magasból. Innen látszik, mennyire hatalmas volt. |
Az
Erechteiont, az Akropolisz kultusztemplomát is körbejártuk. Kecses, szép épület. Kicsit sajnálom, hogy a kariatidák szobrait (sose bírom megjegyezni, úgyhogy mindig úgy hivatkozok rájuk, hogy a „lányok”) elvitték, de a légszennyezés kikezdte a szobrok anyagát, az eredetiket az Akropolisz Múzeumban lehet megnézni - kivéve azt az egyet, amit Lord Elgin ellopott, és ma a British Museumban áll.
 |
| Az Erechteion és a kariatidák (fox fotója) |
Fotóztunk, nézelődtünk, néha meg csak leültünk egy padra, bámultuk a várost, és csak álmélkodtunk, hogy mennyire csodálatos, hogy itt lehetünk. Minden egyes ilyen útért nagyon hálás vagyok, mert nem mindenki teheti meg, hogy fogja magát, és elugrik valahova csak úgy egy hétvégén.
 |
| Dionüszosz színház a magasból, vele szemben az Akropolisz Múzeum az elforgatott felső szinttel (fox fotója) |
 |
| Mini szfinx |
A Dionüszosz színháznál üldögéltünk még egy kicsit, aztán elhagytuk az Akropolisz területét, már nagyon készülődtek a zárásra így is.
 |
| Színház és barlangszentély a falban |
Átsétáltunk a szemközti
Akropolisz Múzeumba. Borzasztó érdekes volt, rengeteg ókori szobor, edény, ékszer van kiállítva, a legfelső emeleten a Parthenon frízének a maradványai körben, a másodikon pedig a kariatidák. Kicsit már fáradtak voltunk ahhoz, hogy mindent elolvassunk, és az idő is sürgetett.
 |
| A lányok (fox fotója) |
Az étterem teraszán ittunk egy kávét, közben besötétedett, és a kivilágított fellegvárat néztük.
 |
| Akropolisz a múzeum erkélyéről |
 |
| Múzeum bejárata |
Gyalog mentünk vissza a szállásra, ahol megvacsoráztunk, aztán kis pihenés után indultunk utunk valódi céljához: Marina koncerte a
Piraeus Academyre. Viszonylag későre, 21:45-re hirdették a kezdést, mi negyed órával érkeztünk korábban. Két szint volt, minket feltereltek az emeletre, mert a lenti rész megtelt. Arra számítottam, hogy hatalmas sorok állnak majd a wc-hez és a pult előtt is, de nem, sehol senki, miközben a hely tele volt. Nagyon meglepő élmény volt, a közönség nem nagyon ivott, ami magyar szemmel meglepő. Iszonyat meleg volt odafenn, szellőztetés semmi, de legalább dohányozni lehetett :D Szerencsére nem sokan gyújtottak rá.
 |
| Marina |
Ahhoz képest, hogy nagyon sokan voltunk, mégis volt helyem végig táncolni, nem nyomódtunk egymásnak, ami szintén tök jó. Az látszott, hogy itt sokkal lazább a közönség, a koncert alatt is folyamatosan jelezték, ha valami nagyon tetszett. Marina hazai terepen lépett fel, látszott is, hogy azért egy kis extrát beleadott ebbe a koncertbe. Nagyon szuper volt, görögül is elénekelt egy dalt, és érdekes volt hallani, ahogy görögül beszél. Sajnos éjfél előtt már véget is ért a műsor, mi pedig hazaballagtunk.
 |
| Bicikli és Akropolisz (fox fotója) |
Másnap reggel korán keltünk. 9:40-kor indult a gépünk haza. Eredetileg délután akartunk volna menni, de nem találtuk a gépet, amit kinéztünk jegyvásárláskor, így a reggelire vettünk jegyet. Utólag kiderült, hogy jobban jártunk így. November 17-e az 1973-as véres elfojtásba torkolló
diáklázadás napja. Ezen a napon törtek be harckocsikkal a Polytechnic egyetem épületébe, ami 24, a diktatúra ellen tüntető diák halálát okozta. A katonai rezsim végül elbukott, és törvénybe foglalták, hogy egyetemi épületbe a katonaság és rendőrség nem léphet be - az más kérdése, hogy emiatt az egyetemi
kampuszokon megnőtt a bűnözés, pont emiatt fogják hatályon kívül helyezni ezt a törvényt.
Ezen a napon rendszeresek a tömegdemonstrációk, amik általában a rendőrséggel való összecsapással zárulnak. Délutántól zártak le metróállomásokat, nekünk is kerülővel kellett volna mennünk, ha a délutáni gépet választjuk. Ha pedig még egy napot maradtunk volna, pont a tüntetés közepébe keveredtünk volna, a szállásunk pont azon a környéken volt.
Így legalább hamar hazaértünk. Az Akropolisz hajnalban is csodaszép volt, akármeddig el tudtam volna nézni.
 |
| Hajnalban |
Hazafelé is ablak mellett ültem, ezúttal világosban sokkal több mindent láttam.
 |
| Görög partok |
Egyértelműen kevés volt Athénra egy nap, annyi minden van még, amit látni akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése