Rollertúra

Megszakítom egy bejegyzés erejéig a prágai beszámolót. Eredetileg a rollertúrát egy terepfutással együtt terveztem együtt publikálni, de rájöttem, hogy túl hosszú lenne, így inkább ketté szedem.

Ez is egy mozgalmas hétvége volt. Bár eredetileg nem terveztem különösebben sportosra, mégis határozottan sokat mozogtam. Egyrészt Nóra húgom rávett, hogy hazavigyem a rollerem és guruljunk, másrészt beiktattam vasárnapra egy “terepfutást”. Az idézőjelek nem véletlenek.

Szenkirályszabadja után

Péntek este Utcazenén voltunk Veszprémben. Söröztünk, beszélgettünk, Town of Saints-t hallgattunk (úgy emlékeztem, hogy pörgősebb zenét játszanak), régi ismerősökkel találkoztam, aztán hajnalban indultunk haza. Zircről nem volt csatlakozás hajnal 2-kor, így mi ketten rollerrel, a többiek gyalog tették meg a 2 km-es távot.

Másnap délután bebuszoztunk Veszprémbe, majd célba vettük a Balaton-partot, konkrétan Balatonalmádit. A legkirályabb, hogy egészen Vörösberényig bicikliút visz, Veszprém határától csak gurulni kell szinte, és az út is egész jó minőségű. Nem mellesleg főleg Szentkirályszabadja után a táj is szépséges. Időnként megálltam fotózni, így sikerült egy őzet kiugrasztanom a mellettem lévő susnyásból. Gyanútlanul fotóztam, amikor valószínűleg a telefon fotóshangjára riadt fel - nem sokkal mögöttem szaladt el.

A felszerelés

Ott egy őz!

Vörösberénybe érve az út rollerrel borzalmassá vált. Olyan fajta betont raktak le, ami tele van apró kavicsokkal. Nem elég, hogy nagyon rázkódott tőle a kerék, valahogy olyan intenzitással rezgett az egész jármű, hogy a kezemben folyamatosan azt éreztem, mintha száz méhecske csipkedne egyszerre. Nagyon rossz volt. Később a rendes bicikliút véget ért, a járdán tudtunk haladni, de azt se rollerezésre tervezték. Sebaj, túléltük.  A 15 km-es távot 1 óra 40 perc alatt tettük meg. 30 fok volt, leégtünk, leizzadtunk, de egy sör és egy lángos elfogyasztása után már a Balaton vizében lubickoltunk. Totál megérdemeltük. :)

Ott a Balaton!

Rollerpajtás Almádiban.

Pár óra strandolás után busszal jutottunk vissza Veszprémbe, megint Utcazene, bár most jóval fáradtabbak voltunk, és hajnalban megint rollereztünk Zircről.

Arról, milyen volt másnap pár óra alvás után terepfutni, hamarosan mesélek. 

30. Vivicitta futás, 2.4 km

Tegnap minicittán lefutottam 2,4 km-t 16 perc alatt. Feltámadtak emlékeim, melyek szerint általánosban még volt, hogy Cooper teszten 2100 m-t futottam 12 perc alatt. Azért az megnyugtat, hogy nagyjából maradtam azon a szinten vagy csak kicsit romlott az eredmény, de figyelembe véve, hogy nem edzettem előtte, szerintem nem is rossz. Bár közben szenvedtem, de jólesett a futás, a mai izomláz meg egészen kellemes érzés. 

A rollerezésnek nem várt pozitív hatása, hogy egy hét után elkezdtek izmok megjelenni a lábamon. Ilyen hamar nem vártam ilyen eredményt, de nem bánom. :D A cél, hogy továbbra is mozogjak és izmosodjak. Végre megtaláltam azt a mozgásformát, ami nekem való és szívesen csinálom, így könnyű. Remélem a lelkesedés megmarad, és végre leolvadnak rólam az idegesítő hájacskák.

Plusz napi karma: ma színházban voltunk (Alföldi for president!), és a nyafogós öregasszony, aki szünetben leosztotta foxot, hogy nem lát a fejétől, az előadás után panaszkodott a barátnőjének, hogy kifolyt a víz a táskájában. Karma is a bitch, muhaha.