2018. február 28., szerda

Róma - day 02

Reggeli után gyalog indultunk a Circus Maximus felé. Napsütéses, kellemes időnk volt, nyoma sem volt az előző napi borongós, esős időjárásnak. Lassan haladtunk, mert lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlottunk. Kezdve a lateráni obeliszkkel, amit még előző este a sötétben messziről megsasoltunk. 
Lateráni obeliszk
Ez a 32 méteres obeliszk 1300 évig állt az egyiptomi Thébában, mielőtt 357-ben a Circus Maximusba szállították. Az oszlop az idők során ledőlt, majd a 16. század végén újra megtalálták, és mai helyén állították fel. Ma ez a legmagasabb ókori oszlop Rómában, és a hierolgifák is figyelemreméltóan épen megmaradtak. 
Lateráni bazilika
Az oszlop mögött a lateráni bazilika áll, ami a pápa főtemploma, itt áll a pápai trón. Rangsorban megelőzi a vatikáni Szent Péter-bazilikát, és méretben is csak kevéssel marad el tőle, amit nem gondoltam volna. :O 
A háttérben bal szélen Caracalla termái
A Circus Maximushoz közeledve a távolból láthattuk Caracalla termáit, amin teljesen kiakadtunk, annyira hatalmas ahhoz képest, hogy egy fürdőépület volt. :O Volt itt fényűzés, az biztos.  


Circus Maximus
Az egykori kocsiversenyek helyszíne ma gyakorlatilag egy futókörös park. Tele is volt piknikező rómaiakkal, sétálató turistákkal, fagyiárusokkal, futókkal. 
Colosseum utánzat 
Gyalog mentünk a Pantheonhoz. Megint nem győztünk hova nézni, annyi látnivalóba futottunk. 
Sárkány
Még egy elefántos obesziket is láttunk.
Elefánt, a háttérben a Pantheon épülete
A Pantheon előtti téren nagy volt a nyüzsgés: a turistahadak között zenészek a Trónok harca főcímdalát játszották éppen, lovaskocsik fordultak be a térre, koldusok próbáltak apróhoz jutni. Az épületbe a belépés meglepő módon ingyenes. 
Pantheon
Nem értettem, miért hívja fel külön tábla a figyelmet arra, hogy nem lehet a padlóra feküdni, de belépve azonnal megláttam két turistát, aki a kupola közepét próbálja a földön feküdve fotózni. 
Lehet nekem is le kellett volna feküdnöm a padlóra
Az i.e. 27-ben, Róma isteneinek épített szentélyt 609-ben katolikus templommá szentelték, és Mária kegyeibe ajánlották. Bent elvárt a csend, és erre folyamatosan figyelmeztetik a turistákat. 
Nyüzsgés, mozgás
A világ egyik legabszurdabb dolga, hogy teszik mindezt úgy, hogy párpercenként hangosbemondón játszanak le egy felvételt különböző nyelveken, ahol elmondják, hogy csend legyen. Maga a felvétel hangosabb, mint az alapmoraj. Mivel a bemondás miatt amúgy sincs csend, senki nem érzi, hogy suttognia kéne. Teljesen logikátlan.

A Pantheon után Narbbal találkoztunk, aki mutatott nekünk helyi szendvicsezőt, kávézót és fagyizót is, igazi hedonista délutánunk volt. Az vicces volt, hogy a kávé csak azért került duplaannyiba, mert nem elvitelre kértük, hanem beültünk meginni - és ez Rómában teljesen megszokott, mármint hogy drágább minden, ha beülsz elfogyasztani. 
Zsinagóga
A Forum Romanumba akartunk eljutni, mert a Colosseum belépője oda is érvényes volt még aznap, de az istennek nem találtuk a bejáratot. 
Boltív
Útközben legalább újra megnézhettük az előző este megcsodált látványosságokat, ezúttal világosban. 
A haza oltára szemből
Traianus vásárcsarnoka
Találtunk egy magaslatot, ahonnan be lehetett látni az egész Forum Romanumot, ami tökéletes volt a fotózáshoz. 
Forum Romanum
Eltakarjuk a kilátást
Észrevettük, hogy a bent lévő turisták elindulnak a kijárat felé, és bemondták, hogy záróra. Csalódottan néztük, hogyan kiürül a hely. Tudtuk, hogy ezzel az a programpont kimarad, másnapra a Vatikánt terveztük be, és arra is éppen csak elég lesz egy nap. Ahogy eltűntek az emberek, átvették a hatalmat a macskák, rögtön feltűntek a kerítések mögött.
Hidacska
Nem akartunk sokáig szomorkodni, inkább megint útra keltünk. A Piazza Venezia alig bírta a rengeteg turistát, akik a Forum Romanum zárásával más látványosság után néztek. A zebrán rendőrök irányították a forgalmat. Kis mellékutcákon közelítettük meg a Trevi-kutat, nem akartunk a fősodorban maradni. 
Trevi-kút
Odaérve a kút és a tömeg nagysága is lenyűgözött. Ahogy kell, mindenki a víz pereménél szelfizkedett, közben a hátuk mögé dobtak pénzt, bele a vízbe. Van ez a hagyomány, hogy ha vissza akarsz még térni Rómába, akkor pénzt kell dobni a vízbe. A legviccesebb az volt, mikor egy papírpénzt láttunk a vízben úszni. A kút mellett rendőrök álltak, akik sípolással fejezték ki nemtetszésüket, ha valaki a  ráült a kút peremére vagy megpróbált a sziklákra mászni. 
Már megint takarjuk a kilátást.
Dobtunk mi is pénzt, biztos ami biztos. 
Lépcső
A Spanyol-lépcső volt a következő állomás, ez nem különösebb nyűgözött le: egy lépcső. De lehet hogy csak már fáradt voltam, azért nem érintett meg igazán.
Hiba a mátrixban
A Piazza del Popolonál kicsit megpihentünk, és elterveztük, hogy a folyó túloldalán folytatjuk a sétát, ahol keresünk egy éttermet, ahol megvacsorázhatunk. 
Tebere (Tiberis)
Az út hosszabb volt, mint térkép alapján tűnt, és már nagyon fáradtak voltunk a végére. 
Ez egy benzinkút a járda mellett.
De legalább megint izgalmas dolgokat láttunk útközben. 
A híd mögött az Angyalvár
Az amúgy elég mókás, amikor elsétálsz a Szent Péter-bazilika előtt, és tudod, hogy az gyakorlatilag már egy másik országban van.
Szent Péter-bazilika
Örültünk, hogy ülhetünk a meleg étteremben, ahol még pezsgőt is hoztak nekünk apperitifként. Én pizzát ettem, fox lasagnét, és mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal.

Az egésznapos sétában nagyon elfáradtunk, villamossal akartunk hazamenni. Igen ám, de jegyet csak automatából vagy trafikban lehet venni, a környéken pedig egyik sem volt. Két megállót kellett sétálnunk, mire találtunk egyet. Ellenőr persze nem volt a villamoson. :D 

2018. február 27., kedd

Róma - day 01

Úgy vagyok én ezekkel a klasszikus, nagyvárosi úticélokkal, hogy valamiért nem annyira vonzanak. Túl sztenderd, mindenki oda akar menni, biztosan tele vannak turistákkal, és túlságosan rájuk építenek. Aztán valahogy csak eljutok ezekre a helyekre, és nagyon boldog leszek, hogy így történt. Lehet, hogy népszerű célpontok, sok a turista, de az ok, amiért ennyire sokan akarják felkeresni, általában engem is meggyőz. Rómával is ez volt.

Decemberben láttam, hogy február elejére extraolcsó a repjegy a wizzairnél Rómába. Az oda-vissza út fejenként 6680 FT-ra jött ki péntek esti indulással és hétfő esti érkezéssel, ezt bűn lett volna nem kihasználni. Nem csak hihetetlenül olcsó, de szabadnapot is csak egyet kellett kivenni, tisztára megéri. Szállást sajnos nem találtunk ilyen jó áron, a Termini vasúti pályaudvar közelében foglaltam az Emanuela B&B-ben szobát. Sejtettem, hogy nem ez a város legjobb környéke, de egy rakás szálláshely van arrafelé – ha annyira para lenne, nem szállna meg arra rengeteg ember minden nap.

Február 2-án 19:30-kor indult a gép, úgyhogy munkából se kellett sokkal korábban lelépnem. Bár középre szólt a jegyem, az ablak mellé nem ült senki, úgyhogy hamar befoglaltam. A legizgalmasabb az volt, amikor Rómához közeledve viharfelhők mellett repültünk el, és rendesen villámlott! Sose láttam villámokat ilyen magasról, gyönyörű volt, és persze félelmetes.

A Fiumicino reptérre érkeztünk. Először ki se jutottunk a gépből, mert beragad az ajtó, ami az utashídra visz, és a szerelő, aki meg tudta volna javítani, már hazament. Valahogy mégis kinyitották, és a Leonardo Expresszel fél óra alatt a Termininél voltunk. Ez a reptéri gyorsvonat 14 euróba kerül, ami sokkal drágább, mint a normál vonat 8 eurós ára, de kényelmesebb és sokkal gyorsabb. A szállásra éjfélig tudtunk becsekkolni, nem értünk volna oda sima vonattal.

A vasútállomástól a legrövidebb úton sétáltunk a szállásra. Később a szállásadónk külön kiemelte, hogy azt az utcát, és úgy egészében az egész Terminit kerüljük éjszaka, mert veszélyes. Kicsit tényleg para volt, bárki, aki szembejött, el tudtam róla képzelni, hogy díler, strici, kurva vagy gengszter. A ház előtt várt a személyzet egy tagja. Megkaptuk a kulcsokat, adott térképet, és javasolt városnéző útvonalat, majd jó éjszakát kívánt és magunkra hagyott.
Reggeli
A szoba meglepően nagy volt, saját fürdőszobával, és még bidénk is volt. :D Az ágy annyira kényelmes volt, hogy reggel alig bírtunk felkelni reggelizni. A kis konyhában kétszemélyes asztalkák álltak megterítve, mindegyiken kávé, croissant, kétszersült, lekvár, vaj, sajt és nutella. A harmadik napra már kicsit untuk a menüt, lehetett volna változatosabb, de egyébként finom volt.
Colosseum
Nagyon fáradtnak éreztük magunkat, reggeli után visszaaludtunk kicsit. Dél lett, mire elindultunk felfedezni a várost. Reggel óta hol szakadt, hol csendesen esett az eső – nem az az időjárás, amire számítottam.
Egy erasmusos iskola mellett elhaladva megláttuk a parlamentet egy hegy tetején
A Colosseum felé indultunk, a szállásunktól kb. csak 20 perc sétára volt. Már messziről látszott a jellegzetes sziluett, és egyre izgatottabbak lettünk, ahogy a közelébe értünk.
Egy rakás történelmi helyszín egy rakáson
A bejárat környéke turistákkal és keselyűként lecsapó túravezetőkkel volt tele. Végighallgattuk egyiküket, aki azzal érvelt, hogy az ő túrája bár 30 euróba kerül a szimpla 12 eurós belépőjegy helyett, de ő bevisz minket az arénába, ami hatalmas élmény. Mérlegeltünk, megér-e ez ennyit, de úgy döntöttünk, hogy nem.
Sor a biztonsági ellenőrzéshez
Utólag nagyon hálás vagyok, hogy nem dőltünk be, én ugyanis teljesen mást hittem az arénának, mint amire ő gondolt. Azt hittem, be lehet menni az egykori színpad alatti folyosókra, de nem. Az aréna egy fapadlós kis körszeletke, ami az első szinttel van egy magasságban, és valószínűleg semmivel se láttak többet azok, akik oda bemehettek, mint aki a sima belépővel ment be. Ezt a lehúzást megúsztuk.
Colosseum-szelfi
Mielőtt jegyhez jutottunk volna, kiálltuk a sort a biztonsági ellenőrző kapuig, majd a jegypénztárhoz. Olyan fél óráig biztosan tartott a sorbanállás. Néha eszembe jutott, hogy ha február elején ekkora a sor, mi lehet itt nyáron?
Elképesztő látvány
Jeggyel a kézben már nem volt már dolgunk, mint körbejárni a Colosseumot.  Bejártuk a két szintet, végignéztük a történeti kiállítást, fotóztunk.
Legalsó szint
Engem teljesen lenyűgözött az építmény, és a tény, hogy több mint kétezer éve áll Rómában. Kitágul az időérzékelés, ha ennyire régi helyen jár az ember.
Leskelődés
Elképzeltem a gladiátorjátékokat, a tengeri csatákat, a középkori istállókat, az erődöt, amivé kibővítették, aztán a romantika idején oda járó festőket és írókat, akik itt jutottak ihlethez. Harapni lehetett a történelmet, annyira besűrűsödnek az idő szálai.
Ott a színpad
A felső szinten nagyon hideg szél süvített, időnként megpróbáltam fedezéket keresni, de így is majd megfagytam.
Időtálló romok
Sirályok és a kilátás
Mikor úgy éreztük, láttuk, amit akartunk, elindultunk ebédet keresni.
Szintek és rétegek
Belefért a képbe
Egy kis pékségszerű pizzériába tértünk be. Kisebb tenyérnyi pizzákat árultak, amik annyira finomak voltak, hogy fejenként hármat is befaltunk, mellé olasz sört ittunk.
Nyamm
Jóllakottan, átmelegedve indultunk tovább a városnéző túrán. Nagyjából volt egy útvonaltervünk, de ha láttunk valami érdekeset, nyugodt szívvel módosítottuk  a tervet.
Santa Maria Maggiore
Így jutottunk egy impozáns székesegyházhoz, a Santa Maria Maggiore-bazilikához. Kíváncsiak voltunk a belsejére, így alávetettük magunkat újra a csomagellenőrzésnek, és besétáltunk. Lenyűgöző volt.
Az a mennyezet...
A főszékesegyházat az 5. században építették. Elképesztően impozáns a mérete, a belső és külső díszítése. Leültünk, úgy nézelődtünk. Mikor körbejártunk, láttuk, hogy többek között magyar nyelven is van lehetőség gyónni - ez mekkora már! A kis szuvenirshopon keresztül ingyenes, de nagyon igényes mosdót találtunk - van egyáltalán Magyarországon templom, ahol van a látogatóknak fenntartott wc?
A főszékesegyház hátulról
Elsétáltunk a Repubblica tér felé, de hiába állt a tér közepén egy szép szökőkút, olyan sötét volt, hogy alig láttuk, egyáltalán nem volt kivilágítva. Forgalmas, de macskaköves út mentén mentünk tovább, meg is állapítottuk, hogy most térünk  rá az Andrássyra az Oktogonról.
Quirinale-palota
A Quirinale-palotánál lyukadtunk ki, ez a köztársasági elnök lakhelye. Innen pont szemből láttuk a vatikáni Szent Péter-bazilikát.
Szent Péter-bazilika kupolája
Nem messze innen döbbenetes látványban volt részünk: mi majd megfagytunk, közben egy narancsfa vígan lógatta az érett termést az ágain.
Narancs!
A Trevi kút felé indultunk tovább, de elcsábított a Traianus-oszlop látványa. Nagyon belelkesedtem, mert még emlékszem, amikor először láttam a történelemkönyvemben, és arra is emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy ez látni akarom élőben. Gyerekkori álmom vált valóra - Hadrianus fala még hátravan. Egy oldalon voltak abban a könyvben, ezért maradt meg mindegyik ennyire élénken az emlékezetemben.
Bal szélen Traianus oszlopa
A környék tele van ókori épületek maradványaival. Itt magasodik az Altare della Patria (A haza oltára) II. Vittorio Emmanuele-nek állított emlékmű 1895-ből, elképesztően hatalmas ez is.
A haza oltára
Emlékműnek kicsit hivalkodó, de én nem éreztem, hogy kilógna a városképből.
Oszlopok
Sétálgattunk, nézelődtünk, ámuldoztunk. Nehéz leírni, mit érez az ember, amikor ennyire kézzelfoghatóan körbeveszi a történelem.
Elég gyönyörű
Fox azon morfondírozott, milyen lehet úgy felnőni, hogy akármerre mész, ott van a múltad, folyton emlékeztetve vagy rá. Hogyan befolyásolhatja ez a személyiséget?
Éjszakai Colosseum
A képeken is látszik talán, hogy kifejezetten minimálra vették a közvilágítást. Nem úsznak fényárban az épületek, csak azok, amelyikeket nagyon meg akarnak mutatni éjszaka is. Sokkal több csillagot láttam az égen, mint bármikor Budapesten. Mindez nagyon fura, mert a repülőről pont az volt az érzésem, hogy Rómába nagy a fényszennyezés, nagyon magasra felértek a fények.
Mink
A szállás felé vettük az irányt, mikor már eléggé elfáradtunk. Útközben még betértünk egy kisboltba, ahol vettünk némi elemózsiát és gyümölcsöt, valamint citromos csipszet, mert azt muszáj volt megkóstolni. Az tűnt fel séta közben, hogy hiába volt este 10, a legtöbb étterem dugig volt. Mi már csak arra vágytunk, hogy aludhassunk, és másnap kipihenten folytattuk a városnézést.