suckdoga

Pató Pál urat rólam mintázták. 

krétafirka a Zichy Géza utcából

- Jössz?
- Hova?
- Velem.
- Igen.

És ennyi. Soha többet semmi definíciót, kategorizációt, agymenést, magyarázatot nem fogadok el se a barátságra, se a szerelemre. 

szakdogamóka

Amikor két órája szenvedsz egy szaros kérdőív összeállításával a szakdogádhoz, és már egészen belejöttél, gondolsz minden eshetőségre, egyértelműen fogalmazol, talán még el is kezded élvezni, és ezek után azt kapod a képedbe, hogy Qestion Limit Reached, és fizess elő a szolgáltatásért, de egyébként totál free vagyunk, akkor a következő opciók állnak rendelkezésre:

a, felgyújtom ezt az egész kócerájt, égjen a rohadék, most azonnal benzint nekik és sikítsanak, mint a disznók

b, levélbomba. egyszerű, elegáns, és azok a kis ujjacskák, akik ezt az üzenetet képesek voltak egyszer begépelni, azoknak végük.

c. sírok. ezt nem tehetik meg velem. tovább sírok. elbasztam két órát totál feleslegesen.

d. sör. és cigi. és nyugalom. és mantrázom, hogy minden okkal történik.és nem adom fel és folytatom.

Még szerencse, hogy délután vettem egy heinekent.

k.o.

Van az úgy, hogy pofátlanságnak érzem, hogy este 10kor totál álmos legyek, tekintve, hogy délben keltem, akkor sem önszántamból. (Elfetrengtem volna még jóideig a Világ Legkényelmesebb Ágyában, de a család az család, és ha a kedvenc húgom hív, akkor menni kell.)

Na és akkor magamba töltök egy energiaitalt, mert ez így nem állapot, de innentől a totál kómából áttranszformáltam magam hiperaktív álmosba, ami annyi, hogy mindent akarok csinálni, de továbbra is álmos vagyok, szóval valószínűleg innentől még használhatatlanabb vagyok, mint voltam és nem csinálok semmit. Meghasonlottam, vége, mára ennyi voltam.

(Azon meg nincs kedvem tovább pampogni, hogy a kedves TH úgy döntött, nem fogadja el a késve beadott kérvényemet a költségtérítésem ügyében. Naná hogy késve adtam be, mert a kérvény leadás határidejének napján fél 2kor tájékoztattatok egy rohadt Neptun üzenetben, hogy átraktatok, amit természetesen csak másnap olvastam. Köszipuszi, csak ehhez van hangulatom, hogy utolsó félévben még próbáljam bizonygatni az igazamat, vagy legalább az empátia legkisebb szikráját kicsikarni belőletek. Azért lássuk már be, hogy 3 kreditért 120ezer kicsit necces, bármennyire is magas az oktatás színvonala.)  

hjaj...

Távol álljon tőlem, hogy párkapcsolati tanácsokkal lássak el bárkit is vagy szakértőnek képzeljem magam (istenments), de amikor sugárzik az ostobaság, az nem tud hidegen hagyni.

Nehezen tudnám kitörölni azt a beszélgetést az agyamból, ami pár hónapja esett meg : nőszemély1 és nőszemély2 azt bizonygatták nagy elánnal, mennyire szeretik a párjukat, de sajnos ők féltékenyek, természetesen nem a párjukra, hanem azok miatt a szégyentelen lányok miatt aggódnak, akik ki tudja, mikre nem képesek, hogy az ő egyetlenüket elcsábítsák. De ez egy természetes dolog, igenis, ami az övék az az övék, az ő barátjuk ne beszélgessen más lányokkal, ne táncoljon más lányokkal, ne ismerkedjen más lányokkal, lehetőleg ne is nézzen rá egyre sem és gondolom az lenne a legjobb, ha nem is tartózkodna soha egy légtérben nőnemű egyedekkel. Mert hát a szerelem az ilyen nyilván, minél nagyobb (a bizalmatlanság), annál jobban kell vigyázni (a másikra, mert biztosan nem tudja, mi a jó neki), nehogy a gonoszak bekavarjanak.

Valahogy helyreállt a világ rendje, amikor ma nőszemély1 és nőszemély2 arról beszélgettek, mennyire igazságtalan nőszemély2 pasija, hogy ok nélkül féltékenykedik, pedig ő nem is csinált semmit és egyébként se akarna, és milyen rossz ez így. A fagyi visszanyal ti-pi-kus esete, mellesleg éljen a kettős mérce és a boldog, őszinte párkapcsolatok.