Svéd-dán kalandok - Koppenhága

Ha nem lett volna elég az éjszakai horkolás, alvótársaink még udvariatlanok is voltak, és teljesen ignorálták a hostelek íratlan szabályait: amint felébredtek, zörögtek, zacskókkal csörögtek, hangosan beszélgettek. Egyikük befoglalta a szoba egyetlen asztalát a hatalmas hátizsákja tárolására, és dühösen fújtatott, amikor odapakoltam az én holmimat is. Nem lettünk legjobb barátok. 

Igen, ez a hostel. És igen, süt a nap, és esik a hó.

Reggelit nem kértünk, csak egy gyors kávét ittunk a városnéző túránk előtt. Az idő annyiból javult, hogy sütött a nap, de a hideg nem enyhült. Eszkimónak beöltözve hagytuk ott a szállást. 

Nyhavn

Koppenhága, vagy dánul København,  viking halászfalu volt a 10. században, és csak 15. század elején lett Dánia fővárosa. A 775.000 lakosú várost 2000 óta köti össze az  Øresund híd a svédországi Malmövel. Az összeköttetés mindkét város javára vált, felpezsdítette a gazdaságot és a turizmust. Koppenhágát a világ egyik legzöldebb városaként tartják számon.

Mögöttünk a Nyhavn

A Nyhavnon tettünk kört. A Nye Havn dánul ‘új kikötőt’ jelent, és arra utal, hogy 1671-ben, mikor a király egy mesterséges kikötő építését adta parancsba, még tényleg újnak számított. Tipikus színes északi kereskedőházak állnak a partján, képeslapra illik az egész. 

Nem akarom tudni, hány kalória

Reggelire waffelt ettünk a Vaffelbagerenben (http://vaffelbageren.dk/), ami nekem már túl édesnek bizonyult, pedig finom volt. 

Vonul az őrség

A kis hableány felé indultunk most is, de megálltunk az Amelienborgnál, a dán királyi család lakóhelyénél. Éppen őrségváltásra készülődtek, beálltunk mi is a nézelődők közé. Mindenki nagyon rápörgött az őrség díszes, kicsit már komikus egyenruhájára, de maga az őrségváltás nem volt se látványos, se gyors, ezért meg se vártuk a végét. Amikor már több perce csak álldogált az új őrség, akkor meguntuk.

Frederik templom

Be akartunk menni a Frederik templomba, de zárva találtuk. Pár óra múlva nyitott újra, de nem maradt időnk visszamenni. 

Szent Albán templom

Útba esett a látványos Szent Albán templom, ami az anglikán egyházhoz tartozik. 

Hableány jeges sziklán

Fox, gyorsan csinálj egy szelfit, amíg nem fagy le az ujjad!

A kis hableány szobránál most nagyobb tömeget találtunk, mint éjszaka. Napfénynél láttuk, hogy a parti kövekre ráfagyott a vízpermet a tenger hullámaiból. Most se fotózkodtunk sokat, egy-két kép emlékbe elég volt. A szobor 1913 óta áll a parton, és szegény nem egyszer volt vandalizmus áldozata: valamiért szeretik lefűrészelni a karjait, és festékkel is előszeretettel öntik le. Ottjártunkkor minden végtagja megvolt. 

Kastellet bejárata

A Kastellet erődítmény egy köpésre található a szobortól. A csillag alakú erődrendszert a dán védelmi minisztériumhoz tartozik. Egyike a legjobb állapotban megmaradt észak-európai erődöknek. Temploma, szélmalma is van, és a koppenhágaiak szívesen járnak a töltés tetejére futni. 

Szélmalom a Kastellet töltésén

Rövid idő alatt újra annyira átfáztunk, hogy kénytelenek voltunk beülni egy pékségbe melegedni. 

Rosenborg kastély

A Rosenborg kastélyhoz sétáltunk tovább. Bemenni már nem tudtunk, a múzeum már zárásra készülődött. A reneszánsz kastélyt 1603-ban kezdték építeni. Ma a dán koronázási ékszereket őrzik az alagsorában. 

Rundetårn

Kis séta után a Rundetårnhoz jutottunk. Nem terveztünk felmenni, de belefért az időnkbe. Kár lett volna kihagyni. A torony tetejére úgy alakították ki a feljárót, hogy lóval is meg lehessen tenni az utat, fent pedig csillagászati megfigyelőt alakítottak ki. 35 méter magasról látni rá a városra. A torony 1642-ben készült el. 

Kilátás

A toronyban van egy pad Kyssebanken néven, ami a csókolózó pad. Eléggé adja magát, hogy oda kell leülni csókolózni. 

Lépcső helyett

Innentől a séta útvonala bizonytalanná vált. A sétálóutcán mászkáltunk, de konkrét célunk nem nagyon maradt. Átsétáltunk a Christiansborg kastély kapuja alatt, majd egy érdekesnek tűnő tornyot követve a városháza épületénél lyukadtunk ki. A téren éppen Szent Patrik napot ünnepeltek. 

Az a csavart tornyot még meg kell néznem egyszer közelről

Úgy döntöttünk, a vasútállomásra megyünk, és magunk mögött hagyjuk Koppenhágát. 

Szivárványos zászló

Ami kimaradt, az a Christiania, a város hippirészlege, amit egykor illegálisan nyitottak meg, de ma igazi turistaszenzáció. Gyakorlatilag város a városban, a kapukon belül nem lehet fotózni vagy mobilozni, ellenben a könnyűdrogok legálisak. Nagyon izgalmasan hangzik, de nem lett volna értelme odarohanni és bekukucskálni, több időt akarunk volna rászánni.

Városháza

Amiről még nem esett szó, az a biciklikultusz. A dán főváros biciklis paradicsom: mindenhova bicikliutak vezetnek, és a dánok használják is őket. Még a legnagyobb hidegben is tekernek. Mikor mi majd szétfagyva baktattunk éjjel a hableány szobrához, akkor is több bringást is láttunk az utakon, pedig erős szél fújt. A bringatárolók pedig elképesztő mennyiségű biciklivel vannak tele. 

Biciklitároló a vasútállomáson

A vasúton megtudtuk, hogy az Øresund hídon éppen felújítják a síneket, így pótlóbusszal lehet a reptérről Malmöbe jutni. Elvonatoztunk a reptérre - ironikus, hogy pont nem akartunk odamenni, és csak nem tudtuk kihagyni -, és kényelmes busszal vittek át minket Svédországba. A híd tényleg bámulatos, a közepén csak egy tábla jelzi, hogy átértünk Svédországba. A hídról leérve határőrök szállták meg a buszt, megnézték mindenki útlevelét. Közben esett a hó, így semmi jóra nem számítottunk Malmöben időjárásilag. 

A határátlépés elmosódott pillanata

A szállásunk sajnos kicsit kiesett a városközpontból, fél órát meneteltünk a dermesztő hidegben. A Rut & Ragnarsba érve nem találtunk senki a recepción, de felhívtam a megadott telefonszámot, és a recepciós hamarosan megérkezett. Itt ért a meglepetés, hogy bár foglaltam booking.com-on, a recepciós nem látta beírva a foglalásunkat. Nem is csodálom, kis kockás füzetbe voltak felvezetve a foglalások. Nem baj, megkaptuk az egyik négyágyas szobát, és így bár megint emeletes ágyon aludtunk, de legalább volt hol töltenünk az éjszakát. A helsingborgi szállásra hasonlított a hely, valószínűleg egy hostellánchoz tartoznak. 

Nagyon éhesek voltunk, ezért kerestünk egy pizzázót a környéken. Beültünk a Family Pubba, ami szinte tele volt, de még akadt hely. Mire megvacsoráztunk, a kocsma is elcsendesedett: a meccs, amit a többség nézett, véget ért, és mi is meg tudtunk inni egy sört nyugiban. A malmöi éjszaka nem volt a legnyugodtabb, a hostel más vendégei dajdajoztak éjszaka.

Svéd-dán kalandok - Roskilde

Reménykedtem, hogy az előző napinál kicsit jobb idő lesz, de nem jött be. Bár sütött a nap, továbbra is erős szél fújt, néha hó is szállingózott, és továbbra is nagyon hideg volt.

Viking hajó múzeum

A szállást reggel 10-ig kellett elhagynunk, és ekkor nyit a múzeum is - nem lehet véletlen. Valószínűleg tényleg nem az, a szállás és a viking hajó múzeum egy komplexum része. A múzeumhoz pár percet kellett csak sétálnunk, közben megfigyelhettük a szél által feldöntött táblák sorát.

Hajó

Az a jó abban, hogy márciusban jártunk ott, hogy olcsóbb volt a belépő: 90 dán korona (kb. 3800 HUF). Májusban ez 130 korona lett volna (kb. 5400 HUF) Látogató viszont kifejezetten sok volt már nyitáskor, ráadásul egy jó hangos magyar banda is érkezett nem sokkal utánunk. Dániában a legtöbb múzeumban megkérdezik jegyvásárláskor, hogy honnan jöttél, mert statisztikát vezetnek róla. Hallottam, amikor a pénztáros néni csodálkozva mesélte a magyar csoportnak, hogy jééé, hát egy fél órája volt itt egy szintén magyar pár, együtt jöttek? Onnantól azt játszottuk foxszal, hogy ha a közelünkben jártak, nem szólaltunk meg. xD 

Kisebb hajó

A múzeum fő attrakciója az az öt viking hajó, amit a Roskilde fjord védelmi rendszerének részeként megtöltöttek kövekkel, majd elsüllyesztettek. Először három hajót küldtek a mederbe, 20 évvel később pedig még kettőt.

A fjord a múzeumból nézve

A szűk, ám forgalmas átjárón innentől nem volt lehetséges az átkelés. Idővel a kvázi sorompóként funkcionáló hajókról elfeledkeztek, csak a népi emlékezetben maradt meg halványan. 1962-ben aztán a hajókat megtalálták, és kiemelték a fjord mélyéről.

A megmaradt darabokból újjáépítették őket.

Ugyanazzal az eljárással konzerválták, mint a svédek a Vasat: polietilén-glikolba áztatták, amíg teljesen átvette a víz helyét a fában, konzerválva a hajókat. A múzeum csarnokában mind az öt hajó megtekinthető a fennmaradt darabkákból újjáépítve. A hajók funkciójukat tekintve meglepően változatosak: egy óceánjáró (nem a mai értelemben), egy hadihajó, egy kereskedőhajó, egy hosszú hadihajó a dán vizekre tervezve, és egy halászhajó. Nem tudom, sejthették-e a vikingek, hogy egyszer megtalálják az elsüllyesztett hajókat, de ha időkapszulát akartak volna hagyni, akkor se tudtak volna nagyobb választékkal előállni.

Lezúzlak!

Útra készen

Nem csak a hajók történetét mutatta be a kiállítás, hanem a korabeli viking életet, a viking történelmet is. Egy teremben pedig jelmezeket ölthetnek magukra a látogatók, és beöltözhetnek vérszomjas vikingnek, majd a hajódíszleteken pózolhatnak. Nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget én sem.

Nyamm

A múzeumozás végére megéheztünk, beültünk a Café Knarr étterembe, ami a múzeumhoz tartozik. Nagyon szimpatikus kis hely volt, helyi és szezonális alapanyagokkal dolgoznak, és bár egy sima terem az egész, mégis valahogy hangulatossá vált a gyertyáktól. Olyan finom és tápláló hummuszos szendvicset ettem, amire igazán nem számítottam.

A székesegyház a múzeumtól

Nehezen szántuk rá magunkat a továbbindulásra. A roskildei székesegyházhoz sétáltunk, nem volt messze, de a hidegben soknak tűnt.

Hóvirágok és a székesegyház

Ez a templom azért izgalmas, mert ez volt az első gótikus katedrális, amit téglából építettek, és a 15. század óta ez a dán királyok temetkezési helye.

Hatalmas az épület

Az épület a Világörökség része. Belépve azt tapasztalja az ember, hogy megdöbbentően nagy a belső tér.

Templom belülről

A székesegyház helyén már egészen korán kis templom állt. 960 körül Roskildét nevezték ki a dán fővárosnak, és ezzel a királyi és egyházi hatalom közponjává is kellett válnia. Megépült hát a kis templom, amit az idők során rengetegszer átépítettek, míg a székesegyház elnyerte mai formáját.

Oltár

Utoljára 1985-ben építettek hozzá az épülethez, akkor egy új temetkezési helyet nyitottak meg. 2003-ban készítették elő a jelenlegi uralkodó pár, II. Margit királynő és Henrik herceg végső nyughelyét. Pár éve kisebb botrányt kavart a herceg azzal, hogy kijelentette, nem akar a roskildei királyi kriptában nyugodni a felesége mellett, mert nem kezelték a királynővel egyenrangú félként. És valóban, a dán királynő férje sosem lehet király, és a nyilvánosság előtt se kapott túl nagy szerepet. Henrik végül idén februárban elhunyt, kérésének megfelelően elhamvasztották, és a hamvai a közelébe se kerültek Roskildének. 

I. Margit síremléke

Oldalkápolnák és sírhelyek váltják egymást, az emeleten festmények, makettek, és egy újabb lépcső egy félemeletre, ahol a székesegyház történetét régészeti leleteken keresztül mutatja be egy kiállítás.

Szent György minden egész órakor legyőzi a sárkányt

A legaranyosabb az az óra, amin egy rövid bábjelenet játszódik le minden egész órakor: Szent György legyőzi a sárkányt.

Legómakettek

Észre se vettük, de két órát töltöttünk odabent, és nem éreztük, hogy mindent alaposan megnéztünk volna. Záróra volt, úgyhogy kénytelenek voltunk távozni.

Az emeletről

A jeges szélben visszaküzdöttük magunkat a vasútállomásra. Nagyon megörültünk, amikor emeletes vonat gördült be elénk, azonnal rohantunk az emeletre. Fél óra se telt el, és már Koppenhágában voltunk.

Üres roskildei utcák

Az első küldetés a szállás megkeresése volt. A Nyhavn régi házai között bújik meg a Bedwood Hostel. A hely nagyon kényelmes és hangulatos volt. Belépve egy kocsmarészre értünk, az emeleten voltak a szobák. Egy hatágyas szobában kaptunk ágyakat. 

Carlsberg Elephant

Már sötétedett, nagyon hideg volt odakint, és mielőtt bárhova mentünk volna, akartunk inni egy sört a pubban. Olyan Carlsbergeket ittunk, amiket itthon nem kapni, és nagyon tetszett a multikulti hangulat; mindenki vidám volt, és mindenféle nyelveken beszélgettek az emberek. Az utunk egyik kedvenc része számomra ez a hostel volt.

Festői háttér

Csak a harmadik sör után bírtuk rávenni magunkat az indulásra a kis hableányhoz. A kultikus szoborka csak 20 perc sétára volt, de a jéghideg szélben többnek tűnt. A szoborhoz érve megállapítottuk, hogy igencsak festőiek az erőmű füstöt okádó kéményei a háttérben. Érdekes módon senki nem volt ott rajtunk kívül. xD Két képet volt csak erőnk lőni, mert többet nem bírtak az ujjaink. Én ilyen hideget nem éltem még meg szerintem soha. Siettünk is vissza a hostelbe, ahol meglepő módon bár a hely tele volt, az asztalunk üresen állt, úgyhogy még egy jutalomsört legurítottunk, mielőtt aludni tértünk.

Meggyötört fejek, hátul a hableány

Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb éjszakája: összezárva öt pasival, akik közül kettő horkol, mint a veszedelem, és csak az egyiket lökdöshetem meg, mert a másikat nem ismerem. Készültem én füldugóval, de azon is áthallatszott a horkolás.

Svéd-dán kalandok - Helsingør

A helsingborgi szállás konyhájában reggel frissen lefőzött kávé várt minket. A reggeliket előző este szereztük be egy pressbyranban, a kávé mellé tipikus svéd péksüteményt eszegettünk. 

Helsingborg  a kompról

Miután összepakoltunk, csak bedobtuk a kulcsot egy dobozba, és ezzel ki is csekkoltunk. A kikötőbe siettünk, ahol megvettük a kompjegyeket, és vártuk, hogy kinyíljon a fedélzetre vezető ajtó. A hivatalos indulási idő előtt 5 perccel engedték be az utasokat. A hajóra lépve éttermek és büfék tömkelegébe futottunk. Megkerestük a nyitott fedélzetre vezető ajtót, és az egész utat ott töltöttük – ami nem tartott tovább 20 percnél. A Kronborg kastély egyre közeledett. 

Helsingør

Izgalmas volt úgy átlépni a dán-svéd határt, hogy egyszerűen áthajóztunk rajta. Útlevelet, személyit nem kértek egyik oldalon sem.

A Kronborg-kastély

Helsingørről az volt az első benyomásunk, hogy eszméletlen cukiiii! A városka olyan, mintha megállt volna az idő: a házak olyannyira eredeti formájukban maradtak meg, hogy tényleg a középkorban érzi magát az ember. Érdekes, hogy míg a tengerszoros túloldalán lerombolták a régi épületeket a városközpontban, itt mennyire figyelnek rá, hogy megmaradjanak. 

Szent Olaf kívülről

És bentről

Betévedtünk a Szent Olaf templomba. Az román stílusú épületről 1295-ből származik az első írásos említés. Az évszázadok során volt, hogy leégett, vagy átépítették, és egy időben brit és skót szenteknek emelt oltára is volt a városban gyakran megforduló brit és skót hajósok miatt. 1961-ben lett csak a Helsingør egyházmegye székesegyháza. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a templomban fűtöttek! Sőt, QR-kódon keresztül lehet adományozni a templomnak, és SMS-t elküldve lehet szuveníreket venni.

Kronborg

A városi múzeumba is benéztünk, de végül nem vettünk jegyet, mert nem volt nálunk kp, és külföldi bankkártyát nem fogadnak el - ez egyébként sok helyen így van Dániában: vagy el se fogadják, vagy külön költséget számolnak fel a külföldi kártyákra. Utólag nem bánjuk, hogy ez a múzeum kimaradt, így is éppen végeztünk a kastély körbejárásával.

Belső udvar

Olyan hideg volt, hogy a várárokban összefüggő jég volt a víz helyén. Jeges szél fújt, és elképesztően fáztunk - ezért sem fotóztam olyan sokat. A vár körül a szél is erősebben fújt, ami nem meglepő, hiszen a tenger partján áll. A kastély igazi mesebeli épület, olyan, amit gyerekként az ember kastélynak képzel el: szimmetrikus, négyzet alakú alapok, várárok, csicsás tornyok, csigalépcsők, pince a katonáknak. Nem csoda, ha Shakespeare-t is megihlette, mikor az ismerősei meséltek neki erről a helyről. Így igaz, a drámaíró sosem járt Helsingør várában, csak elmondások alapján ismerte az épületet, és döntött úgy, hogy ez lesz a Hamlet helyszíne. 

Kilátás a tiltott bástyáról

A jegypénztárnál figyelmünkbe ajánlották a hamarosan induló, ingyenes, angol nyelvű vezetést. Még volt időnk előtte felmászni az ágyútoronyba. A hosszú csigalépcsőn felérve egy nyitott ajtó és egy felirat fogadott, hogy ne lépjünk a bástyára. Nem teljesen értettük, hiszen a kilátást úgy lehet rendesen megnézni, ha kisétálunk. Végül abban maradtunk, hogy ha annyira veszélyes lenne kimenni, nem hagyták volna nyitva az ajtót, úgyhogy kisétáltunk. Ha nem tesszük, nem tudtam volna ilyen képeket lőni a városról és a tengerről. 

A belső udvar fentről

A vezetés során bejártuk a pincét, a vártemplomot, a szőnyegtermet és a báltermet. A guide egy idősebb hölgy volt, aki kicsit nehezen érthetően beszélt angolul, néha nem értettük, mit mond - ugyanezt tapasztaltuk a városi múzeumnál egyébként. 

Holger Danske

A pincében Holger, a dán szobra állta utunkat. A történetek szerint Holgert Artúr király udvarába hurcolták, onnan került a franciákhoz, ahol a szaracénok elleni a harcokban segédkezett. A harcok után, mikor Dániát veszély fenyegette, hazafelé vette az irányt, de mire odaért, a harcok véget értek, ő pedig megpihent. Azóta is ott alszik a Kronborg vár pincéjében, arra várva, hogy vész esetén újra felébredjen. A II. világháborúban a dán partizánok Holger Danskénak (Holger, a dán) nevezték magukat.

Kápolna

A pincében egykor a vár katonái állomásoztak, és saját kis világot építettek ki maguknak: volt kocsmájuk, boltjuk, ott aludtak és ott töltötték el a mindennapjaikat.

Bálterem

A vár eredetileg egy erőd volt, amit Pomerániai Erik építtetett 1420-ban. Erik elhatározta, hogy minden hajót megvámol, ami az Öresund szoroson akar átkelni. Hogy a tervét véghez tudja vinni, a szoros legszűkebb pontján felhúzatta a helsingøri erődöt és a helsingborgi várat. Ha valaki megpróbált fizetés nélkül átkelni, a helsingori erőd ágyúinak erejével kellett szembenéznie - ami elől nem nagyon volt menekvés. 

Szőnyegterem - a szőnyegek a dán királyok történetét mutatják be

II. Frigyes a 16. század második felépben építtette át az erődöt reneszánsz kastéllyá fiatal feleségének, Zsófiának kedveskedve. A király igazi partiarc volt. Imádott a bálteremben bulizni, és az est fénypontja mindig az volt, amikor a földhöz vágta a kupáját, amivel egyidőben a vár ágyúit elsütötték, kitörve ezzel a kastély ablakait. Állítólag belefért a költségvetésbe, hogy adott esetben naponta üvegeztesse az ablakokat. 

Rinocérosz, a titokzatos, egzotikus lény faliszőnyegen ábrázolva

1629-ben a vár leégett, de hamar újjáépült. 1658-ban svéd uralom alá került, és annyira felturbózták a védelmi rendszerét, hogy Európa legvédettebb erődje lett. 1739-1900 között börtönként működött. 1785 és 1922 között teljes egészében katonai irányítás alatt állt, 1938-ban nyitották csak meg a nagyközönség számára. 

Ágyúk

A vezetés után még végigjártuk a királyi és királynői lakosztályt. Mire mindennel végeztünk, nem sok időnk maradt már a roskildei vonatig.

Szoba

Szelfi

Útközben azért még volt egy kis időnk nézelődni. Így találtuk meg zombi Hamletet.

Zombi!

Vagy a szintén hamleti témájú falfestést.

Festmény a falon

A vasútállomáson nem volt egyszerű jegyet venni, az automata nem fogadta el fox kártyáját, jegypénztár pedig nem volt. Odáig nem jutottunk el, hogy az enyémmel is megpróbáljuk, mert egy szintén turistának tűnő fickó szólt, hogy a kisboltban is lehet vonatjegyet venni.

Helsingør vasútállomás

A vonat Koppenhágán keresztül ment Roskildéig. Ez volt az egyetlen járat aznap, amiről nem kellett Koppenhágában átszállni, hanem közvetlenül járt Roskildébe. Az út másfél óra volt, és vonatról leszállva iszonyat erős és hideg szél csapott meg minket. Kezdett sötétedni, és legalább fél órát kellett sétálni a szállásig, ami konkrétan a kikötőben volt, egy köpésre a viking hajó múzeumtól.

Szobadekoráció

Kisebb nehézségek után sikeresen becsekkoltunk a Danhostel Roskildébe, és elfoglaltuk a szobánkat. (Nem találták a TransferWise-os befizetésemet elsőre, de meglett.) Bár franciaágyat kértem, valószínűleg a hely ifjúsági szálló jellegéből adódott, hogy nem teljesítették a kérést: két, falról lehajtható ágyat kaptunk, ráadásul egymás felett. A falon rúnákkal olyan feliratok álltak, mint sveet dreams, és egy kép egy kiütött, köpenyes vikingről a holdon egy sárkányrobottal, a háttérben pedig gombarakétákkal. Egészen egyedi volt a dekoráció. 

Rúnák

Éhesek voltunk, úgyhogy visszasétáltunk a Viking Pizza pizzériába, amit útközben láttunk. Ez a hely egy vidéki talponálló pizzériaverziója, a hangulata legalábbis mindenképpen. Az ajtón lévő felirat szerint az év ételszállító szolgáltatása az övék volt tavaly, és sokan is jöttek elvinni a kajájukat. Mi botor módon helyben akartunk enni, de látszott, hogy nem ehhez szokott a személyzet, kicsit fura volt a kiszolgálás. A kaja nagy volt, nem bírtuk megenni, a végét elvittük, és akkor már hozzácsaptunk két sört a rendeléshez. Lefekvés előtt a söröket elkortyoltuk, és megtárgyaltuk, mit csinálunk másnap. Az ágy meglepően kényelmes volt, és az emeletről se estem le.