Prágai Erasmus: Karlštejn

A 2011-es tavaszi félévet Prágában töltöttem Erasmuson. Eredetileg Salzburgba szerettem volna menni, de egy hely volt csak az egész főiskoláról, és azt nem én nyertem el. Az akkor még BKF, ma már Budapest Metropolitan Egyetem néven futó intézmény kommunikáció szakos diákjaként mentem ki. Prágában a Univerzita Jana Amose Komenskehoba jártam, ami egy magánegyetem, ahol leginkább média, turizmus és üzleti szakokon lehet tanulni. Az Erasmus alatt ismerkedtem meg Ralitsával és Karellel. Rali a szobatársam volt, Karel pedig gyakran lógott velünk. Pár hónapja voltunk kint, amikor ők összejöttek, és azóta is együtt vannak. Sok szép emlékem van erről a félévről, bulik, barátságok, séták és városnézések, nagyon imádtam a kezdeti sokk után. Mivel egy ideig még nem megyünk külföldre, felidézek néhány csehországi kirándulást. Az első egy mesekönyvbe illő vár, Karlštejn bevétele lesz. Az eredeti bejegyzést 2011. május 2-án írtam, előző nap jártunk a várnál.

Karlštejn (2011. május 1.)

Egyik nap az útikönyveimet nézegetve akadtam rá egy képre Karlštejn váráról és azonnal megragadta a fantáziámat. Felvetettem a társaságnak, hogy meglátogathatnánk, tetszett nekik az ötlet, így tegnap délelőtt Karellal és Ralival felkerekedtünk. 

Távolról (Az egyetlen saját fotóm, mobillal)

Kisebb bolyongás után eljutottunk a faluba és parkolóhelyet is találtunk. Induláskor Prágában még borult volt az idő, Karlštejnben már sütött a nap.

Karlštejn vára (Fotó: Rali)

Az első dolog, ami feltűnt, hogy igazán festői környezetbe érkeztünk. Körülöttünk fenyvesekkel tarkított erdő, dombok, pont, ahogy egy középkori várhoz illik. Kirakodóvásárral övezett sétálóutcán haladtunk végig, míg elértük a várat. Nem volt egy könnyű menet.

Várfal és torony (Fotó: Rali)

A várat csak idegenvezetővel lehet megnézni. Szerencsére angol nyelven is indulnak utak és még csak nem is kellett sokat várni. Elég népszerű helynek tűnik ez a külföldiek között. Nem is csoda, hiszen Csehország egyik leglátványosabb váráról van szó. Az építkezést IV. Károly rendelte el 1348-ban kezdődött, és rekordidő alatt, 17 év alatt el is készült. (Ő volt a legjelentősebb király Csehország történetében, ő alapította a Károly Egyetemet és a Károly híd építtetése is az ő nevéhez fűződik. Kisebbik fia Luxemburgi Zsigmond, magyar király volt.) 

Vadregényes (Fotó: Rali)

A várat kétszer támadták meg, egyszer a huszita mozgalom idején 1422-ben, az sikertelen volt, egyszer pedig a 30 éves háborúban, akkor a svédek sikeresen bevették.

Szent Katalin harangjával (Fotó: Rali)

A vezetés alatt sajnos fényképezni nem lehetett, ezt a feladatot amúgy is Rali látta el, én okosan a koliban felejtettem a memóriakártyámat... Pedig rengeteg érdekes dolgot láttunk a vezetés alatt, a helyreállított tróntermet, a királyi hálót, az ebédlőt, az őrség pihenőhelyét, a cseh korona másolatát.. 

Belső út (Fotó: Rali)

A kedvencem egy krokodil koponyája volt, amelyre akkoriban azt hitték, hogy a Szent. György által legyőzött sárkány koponyája. :) A másik érdekesség, hogy a trónteremben a trón szándékosan két ablak közé volt állítva, hogy a király láthassa a látogatóit, de ő maga árnyékban maradjon.

Felvonóhíd (Fotó: Rali)

A vezetés után sétáltunk és fotóztunk a várban. A kilátás egyszerűen gyönyörű. Vettünk képeslapokat, az egyiken a havas vár látható, ha lesz rá alkalmam, mindenképpen visszajövök egyszer télen is megnézni.

A csodaszép Ralitsával (Fotó: Rali - ez esetben Karel)

Találtam egy kis könyvet magyarul a várról, muszáj volt megvennem. Azt már csak itthon vettem észre, hogy igen pongyola módon sikerült elkövetniük a fordítást magyarra, hemzseg az ilyen jellegű mondatoktól, mint "bejárat a felső várba kapun vezet, ez a kapu Jan Bořita Martinici kő címerjével van díszítve, aki a 16. században itt szolgált mint várnagy". Elég idegesítő ragozási hibák ezek, élvezhetetlen teljesen, de érdekességnek tökéletes.

Egy bejárat (Fotó: Rali)

Túránk után egy kis vendéglőben ebédeltünk meg, falán ez a festmény volt.

Falfestmény (Fotó: Rali)

Sikerült enyhe napszúrást kapnom, így visszaérkezésünk után muszáj volt aludnom egyet. A fejem még így is fájt, amikor Feodor megérkezett és elindultunk tüzet rakni. Végül a szokásos helyünkön volt egy társaság, de magukhoz invitáltak minket, csehek és erasmusosok vegyesen. Nem maradtunk túl sokáig, megittunk egy üveg bort, üldögéltünk a tűz körül. Éjfél felé szállingóztunk haza. Reggelre szerencsére elmúlt a fejfájás.

***

Oh igen, rendszeresen raktunk tábortüzet a Strahovon, ahol a koli volt, és csak az erasmusos félévem legvégén világosított fel minket valaki, hogy ez egyébként tilos. :D Hát soha senki nem szólt ránk, úgyhogy ez volt az  egyik rendszeres esti programunk. 

Rali&Karel in da hauz

úristenúristenúristen

Az egy csodálatos érzés, amikor ráébredek, hogy nekem van egy Ralitsám, aki a legjószívűbb, legkedvesebb és legtündérbogarabb lény, akit ismerek. Meg egy Karelem, akinek a fanyar humorával senki nem kelhet versenyre, és a legkitartóbb hősszerelmesként csavarta el négy éve a kis bolgár barátnőm fejét. De a legeslegfantasztikusabb, amikor ez a két ember magyar földön van, találkozunk a Westend előtt (mennyire szürreális), bemutatom Foxot, együtt korzózunk a Dunaparton, Rali szanaszéjjel fotózza a világot, Karel sosem akar a képre kerülni, ámulnak a város szépségén, beülünk a Kamarába(!!!), és nosztalgiázunk és beszélünk a jelenről és jövőről egy jó magyar Soproni társaságában. 

Annyira boldog vagyok, hogy hiába volt 4 éve (úristendeöregvagyok) az Erasmus félévünk Prágában, ugyanúgy tudunk beszélgetni, ugyanolyan jól érezzük magunkat egymás társaságában, mintha tegnap váltunk volna el. Rali ugyanolyan cukin becsípett egy sör után, ugyanolyan lelkes minden szép épület láttán, ugyanolyan közvetlen és egyszerűen ugyanolyan jó ember, mint volt.

Ma Tolkien Klub miatt csak délután tudunk találkozni, de holnap elviszem őket a Jánoshegyre, már alig várom. 

Most, hogy Prága szerves részének két kis darabkája itt leledzik Budapesten, tele van a szívem honvággyal. Legszívesebben hétfőn felpattannék velük a buszra. Négy éve megfogadtam, hogy visszatérek Prágába és ott fogok élni. Valahol félek, hogy ez nem fog megtörténni, elkényelmesedek itthon és nem merek majd váltani, de igazából csak rajtam áll. Két évig még ideköt az iskola, de utána...

És hoztak nekünk Holba sört. ^_^

Prága (igen, már megint)

Ez a hely örökké visszahúz. Bár az az elemi honvágy és fájdalom már elmúlt, amit az erasmusos félévem után éreztem, még mindig megesik, hogy elmerengve bámulok a semmibe, és lélekben a cseh határon túl járok. Nem meglepő hát ilyen felvezető után, hogy idén a nyaralásomat is ide szerveztem.

Ha belegondolok, még nem is nagyon voltam így igazából önerőből nyaralni. 16 évesen jártam szülők nélkül Olaszországban, de akkor is vittek, nem voltam szervező, csak "csatolt rész". Az alapötlet most is két részből állt össze, köszönhetően Dave barátomnak (tudom, hogy utálod ezt a nevet, de sajnálom, jobb szeretem félig-meddig álnevekkel feltölteni a blogomat). Ő el szeretett volna menni Egerbe, én terveztem Prágát, tekintve, hogy a régi szobatársam, Ralitsa ott él jelenleg, és már nyár eleje óta hívott, hogy látogassam meg. Végül osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk, igazából az egri kiruccanásra félrerakandó pénzből simán elmehetünk Prágába is. Miért ne? Úgyhogy belevágtunk.

Arra most nem térnék ki külön, hogy közös munkahelyünkön hányan könyvelték el romantikus, kettesben eltöltős, összejövős nyaralásnak ezt az egészet. Felesleges lett volna cáfolni, úgyse lehet meggyőzni senkit, ha elhatározta, hogy ez így van és punktum.

A készülődés nem vett el sok időt, a már jól ismert Student Agency buszra váltottunk jegyet (még mindig hihetetlen számomra, hogy 8400 HUF-ból oda-vissza megjártam Prágát, a buszon ingyen kávé/tea, saját képernyő beépítve az ülésbe, és még az ülés is egész kényelmes volt), szállást pedig a jó öreg Strahovra foglaltam. Ennyi pénzből máshol is megszállhattunk volna, de mindenképpen a régi kolimban akartam lakni, ha csak pár napra is. Néha hiányzik az az ordenáré igénytelenség, na.

Rali nagyon izgatott volt, mikor elmondtam neki a tervem az utazásról. Biztosított róla, hogy minél több időt velünk fog tölteni, míg ott leszünk. Így is lett, mikor a 8 órás úttól elmacskásodott lábakkal letántorogtunk a buszról a Florencen, Ralitsa hatalmas vigyorral az arcán fogadott minket. Kiderült, elkéredzkedett korábban a munkahelyéről csak azért, hogy elénk tudjon jönni. Nagyon jó volt újra látni őt.

Igazából az a 4 nap, amit Prágában töltöttünk, leginkább az újrafelfedezésről szólt, számomra legalábbis biztosan. Davenek új volt minden, neki mutogattam a látványosságokat, amiket annak idején felfedeztem. Azt hiszem, a legfontosabb helyeket megjártuk (Petrin-park, Hradzsin, Orloj, Visehrad, Vencel tér, Károly híd, John Lennon emlékfal, Wallenstein kert, Letna park, zsidó negyed, sárga pingvinek a folyóparton, arc nélküli bébiszobrok). Lazultunk a Vltava partján, söröztünk a Strahovon, lejártuk a lábunkat, kicsit éheztünk is, mivel pénzváltásnál derült mennyire lóf*szt nem ér már a forint, a Koleje Strahov indokolatlanul kényelmes ágyain aludtunk, mókás volt. Azt meg el se tudom mondani, mennyire jó volt Ralitsával és Karellal újra találkozni. :) Valamiért mégse éreztem magam a prágai lét szerves részének, ami nem meglepő, hiszen 4 nap alatt nem tudtam volna visszaszokni, de iszonyatosan nyomasztó volt tudni, hogy én itt csak egy turista vagyok, semmi más. Hiányzik az ottani életem, zavar, hogy nem tudom fejből a villamosok útvonalát, nem emlékszem a kis egérutaimra, amiket ott fedeztem fel, a cseh feliratokat meg már alig értem, pedig régen elég sokat tudtam. Talán ezért is voltam időnként morcos, sajnos Dave ebből elég sokat kapott, pedig nem szolgált rá.

Míg ott voltunk, az elmúlt 2 év álomnak tűnt. Újra a száztornyú Prága utcáit jártuk Ralival, apróságokról trécseltünk, élveztük a város különleges hangulatát és a jó időt. Innen, Budapestről az a pár nap tűnik álomnak, Ralitsával, cseh sörökkel, Prágával együtt. Azt hiszem, nekem nem egy álmom van, hanem kettő.

kilátás a Letna parkból

indokolatlan pszihedelikus epicség a John Lennon emlékfalnál

szoba a Strahovon

Óváros tér a kedvenc templomommal

we want you to drink Czech beer!