5. Zúzmara Félmaraton és Futófesztivál, 5 km

Jópár évet kihagytam ezen a versenyen, 2017-ben voltam először és utoljára Zúzmarán. 10 km-re neveztem, de a héten rájöttem, hogy ez megint a táv tiszteletben nem tartása lenne, hiszen egyáltalán nem készültem fel rá. Nem akartam utolsók között bevánszorogni egy olyan távon, amit csak kivagyiságból vállalok be, úgyhogy átneveztem a kisebb távra, 5 km-re. Egyáltalán nem bántam meg, ezt magabiztosan tudtam teljesíteni. 

Urbánus hajnal

Arra viszont nem számítottam, hogy mennyire korán kell kelni. A 10 km-es verseny 14:00-kor indult, és csak az átnevezést visszaigazoló levelet olvasva szembesültem azzal, hogy az 5 km bizony január 12-én reggel 9-kor rajtol. Nem repestem e hírtől, de legalább futás után az egész napom szabad maradt. 8-ra értem a Hungexpón található versenyközpontba - a Kerepesi úttól még jó sokat kellett sétálni, bemelegítésnek sem volt utolsó, és a napfelkeltét is láttam. Hideg volt, látszott a leheletem, úgyhogy siettem is befelé az épületbe. Hamar megkaptam a rajtcsomagot, átöltöztem, leadtam a hátizsákom, mosdókör, és még így is volt 25 percem a rajtig. 

Szakaszos rajt volt, a harmadik hullámmal jutottam ki a csarnokból. Már sütött a Nap, de még csípős hideg volt. Három éve a latyakkal és vízzel gyűlt meg a bajom, most szerencsére sár se volt, minden keményre fagyott,. Ahol jég volt, azt is ki lehetett kerülni könnyen. Az első 3,5 km-t nagyon élveztem, a saját tempómban lendületesen futottam, előzgettem. Rövidebb versenyeken lehet jobban járnék, ha előrébb állnék a rajtzónában, mert rengeteg embert kellett kerülgetnem. Volt, aki már 500 m után sétálni kezdett, amit nagyon furcsállok. Hacsak nem egy rosszabb lépés, gyomorfájdalom stb. vagy sérülés miatt kénytelen valaki már az elején sétálni, akkor nem teljesen értem, hogyan gondolja teljesíteni a táv többi részét.  

Már csak 1,5 km volt hátra, amikor kicsit elfogyott a szufla. Már csak azokat előztem meg, akik sétáltak, kicsit belassultam. Tudtam, hogy már nincs sok hátra, úgyhogy futottam tovább. Befordultunk az épület elé, onnan már csak pár méter volt a cél. 35 perc 59 mp alatt teljesítettem az 5 km-t. Megint nem futottam két hónapja, ahhoz képest teljesen oké vagyok ezzel az eredménnyel.

Cuki érem

A szervezés szokásos BSI-s, flottul ment minden. Egy dolog nem volt túl szerencsés, az 5 és 10 km-es versenyzők ruhatára egy másik épületben volt. Nem kellett sokat sétálni, de nem esett jól futás után még kiizzadva, de a melegről kisétálni a hidegbe. Ezt leszámítva szuper volt minden. 

2. Zúzmara Futófesztivál, 10 km

Tavaly januárban kezdtem el rendszeresen futni, és már akkor nézegettem, milyen versenyek vannak. Láttam ezt a Zúzmara Futófesztivált, és bár én is hidegben futottam, azt csodáltam, hogy ilyen időben versenyt szerveznek, mert azt gondoltam, nem sokan akarnak hidegben futkározni. Idén megtapasztaltam, hogy ez nem így van. Nem volt akkora tömeg, mint a nyári eseményeken, de egyáltalán nem voltak kevesen.

A Hungexpónál rendezték meg a fesztivál. Ráparáztam, hogy sokáig tart odaérni, úgyhogy korán elindultam. 2 előtt volt a rajt, én már dél előtt a Pillangó utcához értem, onnan sétáltam a 3-as kapuig, ahol a bejárat volt. Az úton a félmaraton indulói küzdöttek az utolsó km-jeiken. 

A versenyközpontot a csarnokban állították fel. Átvettem a rajtcsomagot: több színből lehetett választani zúzmarás pólót. Először sárgát kértem, de rájöttem, hogy hülyén néz ki, és kicseréltettem egy sötétkékre. Teljesen meglepődtem, hogy a női S-est simán rá tudtam venni a trikó+hosszúujjú kombóra. Inkább M-es szokott lenni a méretem.

A sötétkék a legszebb

Időm még bőven volt a rajtig, viszont éhes voltam, úgyhogy a büfében betoltam egy melegszendvicset meg egy kis cappyt. Azt mondják, futás előtt egy órával már nem célszerű enni, még pont nem estem bele ebbe az időintervallumba. Éhesen futni még rosszabb lett volna, kell az energia. Pláne 10km-re.

Még mindig volt időm, úgyhogy körbenéztem a helyszínen. Akkor ért be egy 80 feletti bácsi 21 km-es távon. Basszus, én annyira elérzékenyültem ezen, hogy majdnem elsírtam magam. Annyira szeretnék én is ilyen öreg lenni, aki nem hagyja el magát, és csapatja a félmaratont!

Korábban kicsit aggódtam, hogyan is lesz a rajt. A rajtvonalhoz már negyed órával indulás előtt be szokás állni, várakozás közben még lehet kicsit bemelegíteni, megigazítani a ruhát, mentálisan felkészülni. Féltem, hogy mindez a szabadban fog történni. A futós ruha mozgás közben jó, de ha az ember kint ácsorog a hidegben, hamar átfagy benne. Szerencsére tök okosan lett megoldva: a rajt és a cél is a csarnokon belül volt. Az 5 és a 10 km-es táv versenyzői egyszerre indultak. Ahogy kiértünk a csarnokból, megcsapott a hideg. Brrr. A hideg a kisebb para, bemelegszik az ember és már nem is érzi, na de a pálya, uramatyám, borzasztó volt. Nem tettem meg 50 métert, és beázott mindkét cipőm. Fasza. Latyak, pocsolyák, sár, dagonya váltakozott hóval és jéggel. Köszi. Nem éppen ideális terep. Elfutottunk ott is, ahol nyáron a Color Run központja állt. Próbáltam előzgetni, tempósan haladni, de sokszor beragadtam kis családok mögé, akik gyerekkel nyilván lassan-óvatosan haladtak. Ez a dagonya tartott 5 km-en keresztül, amíg vissza nem kanyarodtunk a csarnokhoz. Itt az 5 km-es táv futói beszaladtak a célba, a 10 km-esek folytatták a futást, frissítés után immár betonúton.

Annyira nem szeretek betonon futni, de ezerszer jobb, mint jégen és sárban. Az első 5K kanyargós, kacskaringós útvonal volt, a második egy nagyrészt tökegyenes szakasz. Abban azt nem szeretem, hogy a hosszú egyenesek még hosszabbnak tudnak tűnni, ha nem látod a végét. Kikerültünk a szélvédett zónából, jeges szél fújt. Kezdtem fáradni. 7 és 8 km között nagyon rossz volt. Amikor tudod, hogy már nincs annyira sok hátra, de még túl messze vagy ahhoz, hogy ezzel nyugtatgasd magad. 8 km után elkezdett fájni a combomban egy izom, valamelyik combközelítő, de mindkét lábamban ám. Nem volt vészes, de azért éreztem. Kétszer is belesétáltam pár lépést, az segített. 9 km-nél már kezdtem örülni, de tudtam, hogy ilyenkor van az, hogy az ember azt hiszi, az az 1 km már lófaszestifényben, de meg kell azzal is küzdeni. Megküzdöttem. Beértem. Örültem.

1 óra 17 perc 13 másodperc. Jobban örültem volna egy 1 óra 10 perc felé közelítő eredménynek, de ez nem az a terep volt, ahol ez reális lett volna. Meg őszintén szólva nem is nagyon készültem fel, utoljára 10K-t október végén futottam, mondjuk akkor rekordjó eredménnyel, 1 óra 13 perc 7 másodperccel. Anno a Vivicitta 1 óra 20 perc 33 mp volt, a Coca Cola Futógála 1 óra 24 perc 15 mp. Háthát. Bízom benne, hogy az októberi eredmény vagyok inkább én, a mostani meg a terepviszonyok miatt lett ilyen.

Jó volt ez a verseny, örülök, hogy télen is lehet szervezetten futni. A táv azon szakaszait, amit lehetett, letakarították a szervezők, a többivel sokat nem tudtak volna kezdeni. Meg kell tapasztalni ezt is, most már tudom, hogy totál beázik a cipőm.

Cuki póló, cuki érem

 Otthon pihentem egy pár órát, és mentem korizni húgomékkal. Csodálkoztam is, mert ilyen futások után általában annyira kimerülök, hogy csak aludni van kedvem, most simán koriztam másfél órát. Az óbudai főtéren egész jó a pálya. Nem túl nagy, de jó a jég és ingyenes. És este 10-ig nyitva van. Fogunk még menni oda ebben a szezonban. Annak külön örülök, hogy kiderült, nem felejtettem el korizni. ^_^ Nagymenő sose voltam, de alapszinten el tudok közözni a jégen. Kori után beültünk egy kellemes legalja kocsmába egy-két sörre. Egy órát töltöttünk ott, és utána jött a feketeleves: annyira, de annyira fájt a combizmom, hogy alig bírtam menni. Elvonszoltam magam a buszig, itthon pedig belevetődtem az ágyba. Ma is érzem még, de már jobb. Egy kicsit lehet túlerőltettem. Holnapra múljon el, mert biciklizni akarok, este pedig rúdtánc edzés.

Úgy szeretek ilyen sportosan élni. :)