Ciprus: Larnaka

Február 19 - Larnaka

Az utolsó ciprusi napunkon nem utaztunk távoli városba, Larnakát fedeztük fel. Este 10 körül indult vissza a gépünk Budapestre, úgyhogy volt egy egész napunk várost nézni.

Jellegzetes pálmafás larnakai tengerparti sétány: egyik oldalt szállodasor, másik oldalon kezdődik a strand

Larnaka (görög: Λάρνακα, magyarul Lárnaka) városát az i.e. 13. században alapították, akkor még Kition néven. Az évszázadok során több nép is megfordult itt: görögök, főníciaiak, asszírok, egyiptomiak uralták hosszabb-rövidebb ideig. I.sz 45-63 között az a Szent Lázár volt itt püspök, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott - temploma az üres koporsóval ma is megtekinthető. A várost többször pusztította földrengés, de mindig újjáépítették. Ma turisztikai központ, és az ország legforgalmasabb reptere a larnakai. 

Miután kicsekkoltunk a szállásról, a tengerpartra siettünk. Egy koktélbár volt nyitva a Finikoudes strandon, ott ittuk meg a reggeli kávénkat a tengert bámulva, aztán leheveredtünk egy-egy nyugágyon (decembertől februárig ingyen lehet őket használni), és élveztük a napsütést meg a tenger illatát.

fox a parton olvas, én a vízben didergek

Én a habokba is bemerészkedtem, bár nem bírtam sok időt a vízben tölteni, mert nagyon hideg volt még: a 16 fokos vízben vacogtam. Szerencsére volt időm a nyugágyon megszáradni és felmelegedni.

Miltiádész fia Kimón mellszobra a strand bejáratánál - az athéni hadvezér Kition (mai Larnaka) ostromában halt meg

Mikor megéheztünk, a második nap felfedezett olasz étterembe, az Aldentébe mentünk ebédelni. Jóllakottan siettünk a buszpályaudvarra, ahol azt reméltük, megtaláljuk a helyijáratot, ami a régi vízvezeték, a Kamares közelében rak le. Egészen addig Larnaka kifejezetten európai helynek tűnt, a helyi közlekedésnél azért kilógott a mediterrán káosz. A négy nap alatt nem találtunk olyan embert, aki ne beszélt volna angolul, itt végülis csak az információs pultban ülő emberke nem volt pro angolból. :D A buszok indulását kijelzőn is figyelni lehetett, de a legtöbb nem állt be a helyére, később vagy korábban indult a menetrendhez képest, és a sofőrök nem egyszer füttyögéssel, dudálással jelezték, ha fel lehetett szállni a buszra. Elég vicces volt. :D Vannak cifra dolgok itthon is, de ez amolyan intézményesedett káosz volt, amitől a turistát a hideg is kirázza, de a helyiek láthatóan hozzá voltak szokva. A busz, amire vártunk, meg se jelent, a következő egy óra múlva ment volna, úgyhogy ejtettük a vízvezetéket - ahhoz messze volt, hogy egy óra csúszás beleférjen, és visszafelé is ritkán jártak a buszok. Utólag nem is bánom, hogy kihagytuk: a páfoszi buszból láttuk, mert elhaladtunk mellette, és kiderült, hogy nem is római kori a vízvezeték, mint hittük, hanem 1750-ben építtette az akkori török kormányzó, szóval nem is "annyira" régi. 

Hatalmas bunda! 

Alvó szépség

Vettünk inkább egy fagyit, és leültünk a kikötőben. Ideális hely volt a fagyizáshoz és a macskabűvöléshez: több cica is itt hesszelt, gondolom néha csurran-cseppen nekik egy kis halacska.

Kikötős

A történelmi erőd a kikötőből fotózva

A kikötőből a történelmi városrész felé indultunk, ami gyalog pár perc séta.

Az erőd

Erőd mecsettel

A larnakai tengerparti erőd épületében ma múzeum üzemel, ahol a korai kereszténység idejéből származó edényeket és fegyvereket lehet megnézni, belső udvarán pedig szabadtéri színházi előadásokat tartanak.

Edények

A ma látható építmény elődjének építései idejéről pontos információk nem maradtak fenn, de a régészeti leletek alapján a 12. század végére teszik. Első említése a 14. század végéről van, amikor a kis bizánci erődőt kastéllyá bővítették. Erre azért volt szükség, mert a larnakai vált a királyság fő kikötőjévé, és meg kellett erősíteni a védelmét.

Belső udvar és a középkori ágyuk

Belső udvar magasabbról

Az Ottomán törökök idején a kalózok elleni védekezésre használták.

Török sírkövek

A brit gyarmati időkben pedig börtönként funkcionált, és 1948-ig kivégzéseket is tartottak benne. 

A Nagymecset

Az erőd szomszédságában a Djámi Kebír mecset áll, amit még a 16. században építettek, és a mai napig használatban van. Bemenni nőknek csak teljesen testfedéssel lehet, úgyhogy ezt nem néztük meg.

Szent Lázár templom

A Szent Lázár templom pár perc sétára volt csupán. Óvatosan közelítettük meg a bejáratot, úgy lestünk be, ellenőrizve, milyen öltözködési előírásoknak kell itt megfelelni. Ortodox templomhoz képeset meglepően lazák voltak a szabályok, nem kellett a hajat elkendőzni, és még fotózni is lehetett odabent, úgyhogy bementünk. (Még mindig tartjuk magunkat ahhoz az elhatározáshoz, hogy nem megyünk be olyan templomba, ahol a nőknek külön előírásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy bemehessenek.)

Lázár sírja

Larnaka/Kition első püspöke Szent Lázár volt, aki miután Jézus feltámasztotta, Ciprusra menekült, mert az életére akartak törni. Miután püspök lett, még 30 évig élet itt, és a testét is itt helyezték végső nyugalomra. A sírról el is feledkeztek, és csak 890-ben találtak rá újra. Maradványait akkor Konstantinápolyba vitték, majd Marseille-be, de ezután eltűntek. A 9. század végén emeltek templomot Lázár tiszteletére, ennek az alagsorában látható a kőkoporsó, amiben a testét megtalálták.

Bejárat környéke

Az ortodox templom a 13-16. század között, a frank és velencei uralom alatt római katolikus templomként működött tovább.

Ortodox pompa

Az ottomán uralom alatt az eredeti harangtorony és három kupola megsemmisült, amikor mecsetté alakították át 1571 körül. Szűk 20 év múlva az ortodoxok visszavásárolták a törököktől, és a következő 200 évben ortodox és katolikus miséket is tartottak benne. Mikor 1857-ben a török hatóságok újra engedélyezték, hogy a ciprusi templomoknak harangtornyuk legyen, a Lázár templomon is újjáépítették a tornyot.

Ikonok

1970-ben tűz pusztította el a templombelső egy részét. Két évvel később, a helyreállítás során emberi maradványokat fedeztek fel egy márványkoporsóban az oltár alatt. Természetesen azonnal Szent Lázár csontjaiként azonosították, mondván, nem mindet vitték Konstantinápolyba. Ok, én elhiszem.

A templom bejárata kívülről

A templom mellett kis múzeum, a Szent Lázár Bizánci Múzeum áll, ahol templomi használati tárgyakat, ikonok, könyveket, gyertyatartókat, képeket lehet megnézni. Odabent fotózni nem lehetett, úgyhogy innen nem tudok képet mutatni.

Ez a fa nagyon megtetszett

Egy kis kávézóban limonádéztünk, majd megvacsoráztunk ketten egy tál sültkrumplit a Kalamaki Bárban. Még megcsodálhattuk a teliholdas tengert, aztán indultunk a reptérre.

Telihold a tenger felett

Ciprus nagyon tetszett, és ez a három és fél nap nagyon kevés volt. Sűrű programunk volt, de még így is lett volna rengeteg látnivaló, ami kimaradt.

Végezetül összegyűjtöttem néhány érdekességet, ami Cipruson tapasztaltam ez alatt a pár nap alatt:

• szinte  mindenki beszél angolul
  De tényleg. Valószínűleg a brit gyarmati idők hozadéka, plusz a turizmus. 
• bal oldali közlekedés az utakonNehéz megszokni. Ez is a brit uralomból maradt a szigeten.
• a wc-be nem lehet semmit bedobniMég a WC-papírt sem. Az van, hogy Cipruson nagyon spórolni kell a vízzel, főleg nyáron, mert nincs sok. Olyan szinten megy ez, hogy pár éve nyáron Görögországból küldtek vizet segélyként a szigetre, annyira elfogyott a víz. A WC-n lehúzott víz egy részét a mezőgazdaságban újrahasznosítják, és a víznyomás se túl erős, ami a dolgok lehúzását illeti. Minden WC mellett ott a kuka, ahova a papírt kell dobni.  
• a csapvíz nem ihatóLegalábbis nem ajánlott. A kevés édesvíz miatt az ivóvizet tartályokban gyűjtik a tetőn, ezt vezetik be a házakba a vízcsöveken keresztül. A hotelekben általában saját, tisztított vízforrásról megy a víz. Olvastam olyan véleményt is, hogy a ciprusi csapvíz tökéletesen iható, és jobb minőségű, mint a palackozott, de mi inkább maradtunk a bolti víznél. 
• délig nincs élet, éjjel viszont éjfél utánigBárhol jártunk délelőtt, alig találkoztunk emberekkel. Dél után jelentek meg az első emberek az utcákon, aztán éjszaka akkora élet volt sokszor, hogy ihajj. Lehet, hogy erre rásegített, hogy üdülővárosban laktunk, és nem mindenhol megy ez így. 
• mindenki kedvesAz emberek mosolyognak és segítőkészek. 

Ciprus: Páfosz

Február 18 - Páfosz

Reggel a 9.30-as busszal már úton voltunk Páfoszba. Kicsit talán elkalkuláltuk magunkat, mert dél után nem sokkal értünk oda, és az eredetileg visszafelére kinézett este 8-as busz nem létezett a menetrend szerint, csak az eggyel korábbi este 6-kor, így kevesebb mint 6 óránk maradt felfedezni a várost. Nem is húztuk az időt, siettünk a királysírokhoz.

Páfosz és a tenger

Páfosz arról nevezetes, hogy a görög mitológia szerint itt emelkedett ki a tengerből Aphrodité. Pygmalionnak is köze van a városhoz. Ő volt az a szobrász, aki a saját alkotásába annyira beleszerelmesedett, hogy végül a szobor a szerelemistennő közbenjárásával életre kelt - az ő fiukat nevezték Paphosnak. Az i.e. 12. században alapították Ó-Páfoszt (mai neve Kouklia), ami a mai várostól 16 km-re található, i.e 320 körül pedig a ma Páfoszként ismert települést, mert a réginek nem volt elég nagy a kikötője. Az ókorban sokáig a sziget fővárosaként funkcionált, pénzügyi és "turisztikai" központ volt - az Aphrodité-kultusz miatt sokan keresték fel. Az i.sz. 1. században Pál apostol látogatott a városba, és a sziget lassan keresztény területté vált. A középkorban sokat vesztett jelentőségéből, a 20. század közepén elmaradott településnek számított. 1974 után kezdődött meg a város fejlesztése, ma népszerű turistahely, a fő bevételi forrás a turizmus. 

A buszpályaudvarról 20 perces séta vezetett a királysírokig. Útközben égig érő kaktuszokat csodáltunk. A kaktusz ott olyan, mint nálunk a sövény - volt, ahol úgy kilógott a járdára, hogy le kellett sétálnunk az útra, hogy elférjünk tőle. 

Kaktuszhad

A parkba néhány euró kifizetése után bejutottunk. Vezetés nincs, a hatalmas területet mindenki saját szájízének megfelelően járja be. Vettünk egy kis könyvet (Sophocles Hafjisavvas: Digging up the tombs of the kings), hogy nagyjából eligazodjunk a sírhelyek között, információs táblák ugyanis bár voltak, de nem voltak túl részletesek. 

Egyszerűbb sírhely kintől

És odabent

A királysírok elnevezés annyiban csalóka, hogy nem királyokat, hanem nemeseket és hivatalnokokat temettek ide. Az első sírok az i.e. 4. századól származnak, az egyiptomi Ptolemaiosz-dinasztia páfoszi uralma idején kezdtek ide temetkezni. Igen, ez az a dinasztia, amit Nagy Sándor tábornoka, Ptolemaiosz alapított Egyiptomban, miután a főnök elhalálozott. Eredetileg kinevezett kormányzó volt, de ő úgy gondolta, inkább fáraó lenne. Ez sikerült is elérnie, és az általa alapított dinasztia 300 évig uralta Egyiptomot, egészen a leghíresebb uralkodója, Kleopátra haláláig. 

Festményszerű táj

A Ptolemaiosz arisztokraták sírjait a nyers kőbe vésték, és a hellenisztikus temetkezési szokások nyomait őrzik. Családonként külön temetkezési helyet tartottak fenn. A bonyolultabb síremlékeknél mind találtak kutat, ami a görög temetkezési szokások elengedhetetlen része volt: a víz a megtisztulás eszköze. Magokat, gyümölcsöket, áldozati szertartásra utaló nyomokat is találtak a síroknál, ezek szintén jellemzően görög szokások voltak. 

Barlang!

Egyszerűbb sírhely

Az utolsó temetések az i.sz. 3. században történtek. Később a sírok egy részét sírrablók fosztották ki. Bár a nekropolisz létezése nem volt titok, és rendszeresen látogatták külföldi tudósok, utazók, az első tudományos jellegű feltárások 1915-ben kezdődtek. A terület 1980 óta szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján.

Nyitott síremlékek

Oszlopaljak

Az egészen megdöbbentő volt, hogy a síremlékekbe simán le lehetett sétálni lépcsőn és körbenézni. Odalent a legtöbb helyen galambok fészkeltek, ami még kísértetiesebbé tette a helyet.

Az összes mélyedés sírt rejt

Oszlopok

Némelyik sírhely tényleg olyan volt, mint egy nagyobb ház, és ehhez mérten kicsit olyan érzése van az embernek, ahogy lesétál az átriumba vezető lépcsőn, mintha magánlaksértést követne el.

Festett habarcs látható a falon

Átjáró

Összesen 9 nagyobb sír látható a területen, bejártuk mindet.

Lépcsősor

Pálmafa

Tenger és virágok

Nagyon-nagyon izgalmas volt ez a hely, és a kiskönyv, amit vettünk, sokat segített abban, hogy értsük is, amit látunk. Ha valaki erre járna, mindenképpen javaslom neki megvételre - tényleg érdemes.

Aphrodithe's Rock Premium

Mivel nem sok időnk volt a városban, már robogtunk is tovább a kicsivel odébb elhelyezkedő régészeti parkig. Bár siettünk, nem bírtunk ellenállni egy kis kocsmának, ahol kézműves sört is árultak. Az Aphrodithe's Rock Premium annyira ízlett, hogy el is vittünk két üveggel, hogy este azt kortyolgathassuk az apartmanban. 

Páfoszi erőd a tenger partján és pipacs installáció

A tengerpartra kiérve elindultunk a parti sétányon. A térkép szerint közeledtünk a régészeti parkhoz, de már nagyon messze jártunk, mire észrevettük, hogy a terület be van kerítve, és a bejárat éppen a kerítés másik oldalán van, tőlünk baromi távol. Ha nem lettünk volna időszűkében, akkor ez nem lett volna akkora baj, így viszont csak végigrohantunk a parton, és imádkoztunk, hogy még nyitva legyen a park. Nyitva volt még, bejutottunk, és maradt egy óránk arra, hogy valamennyire bejárjuk a hatalmas területet.

Oszlopsor

Aion házának mozaikpadlója az i.e. 4. századból

A Kato Pafoszi Régészeti Park elsősorban mozaikjairól és négy hatalmas római kori villájáról híres. A mai napig folynak itt ásatások.

Mozaikút

Theseus háza és a mozaik

A villák egy részét újraépítették, de van, ahol csak az alapok látszanak. A fenti mozaikok emiatt ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Szeretném azt gondolni, hogy ez így rendben van, és nem fognak tönkremenni. 

Világítótorony

A világítótorony persze nem az ókorból maradt itt: 1888-ban építették, amikor a sziget brit fennhatóság alatt állt. A fényét 17 tengeri mérföldről (kb. 30 km) látni lehet. 

Ez a park is hatalmas. Jobbra az agora és az Odeon színház, a bal sarokban pedig ha jól sejtem, egy korábbi színház maradványai

A feltárt helyszínek között van az agora, ami a központi  tér volt annak idején. 

Odeon színház (fox fotója)

Az Odeon színház az i.e. 2 századból származik, és a mai napig tartanak itt előadásokat. 

Bazilika az i.sz. 5.századból

Van egy másik, ennél régebbi színház is a parkban az i.e. 4. századból, ami sokkal romosabb állapotban van, és sajnos meg se találtuk. Utólag azt gondolom, hogy de, láttuk, csak annyira formátlanok a romok, hogy nem ismertük fel, hogy ez lenne a színház - feliratok sajnos nem segítik a tájékozódást, nagyon kevés van belőlük, és az útjelzők csak nagyjából mutatják az irányokat. 

Szélkerekek a háttérben

Tényleg csak átrohanni tudtunk a parkon, sok nézelődésre nem volt időnk. Ahogy végeztünk, kezdett lemenni a nap, mi pedig visszabuszoztunk a buszpályaudvarra. 

Sétány Páfoszban

Már semmi nem volt nyitva, se a kávézó, se az információs pultként odarakott bódé, így mikor este 6-kor a buszunk még sehol se volt, meg se tudtuk kérdezni, hogy van-e értelme várni, létezik-e egyáltalán a busz. Limassolba, ami kb. félúton van Larnaka felé, pont indult egy busz. A sofőr azt mondta, ott majd át tudunk szállni a larnakai buszra, ne aggódjunk. Épp fordultunk ki a pályaudvarról, amikor érkezett egy busz, az lehetett a közvetlen járatunk, ami késett, de akkor már nem tudtunk mi tenni.

Limassolban tényleg át tudtunk szállni, csak röpke két órát kellett várnunk a következő larnakai járatra - ami Páfoszról indult, útközben beelőzött minket, és amúgy se ugyanott állt meg Limassolban, nem tudtunk volna átszállni rá. Az egész napos utazástól és sétától nyűgösek voltunk, na jó, főleg én, kb. duzzogva vártam a buszt, pedig utólag belátom, hogy több értelme lett volna tenni egy kört Limassolban, mert volt nagyon messze a központ, és az is egy szép város, de annyira féltünk, hogy otthagy a busz, ami az utolsó volt aznapra, hogy nem mertük elhagyni a busz útvonalát.

Így esett, hogy este 9 helyett 11 után értünk vissza  a szállásra. Mivel nem volt mikrónk, ezért az előző estéről maradt pizzát a tűzhelyen próbáltuk felmelegíteni, és míg zuhanyoztam, fox odaégette az enyémet. Szerencsére elment vacsorát vadászni, és így esett, hogy életem első vega McDonald's-os burgerét Larnakán ettem. 

A tanulság az, hogy máskor még jobban meg kell szervezni az utakat: ha tudjuk előre, hogy Páfoszba akarunk menni, simán megszállhattunk volna ott egy estét. Ez így egy nagyon fárasztó nap volt, örültünk is, hogy másnap csak délben kell elhagynunk a szállást, volt időnk pihenni.