A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graz. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 29., kedd

Graz day 02

A második reggel a szállásról való kicsekkolással indult. A kocsiba bepakoltuk a holminkat, és nekiindultunk újra a városnak. 

Még korábban kinéztük, hogy van egy kávézó a közelben, ahol brunchot adnak reggelente, úgyhogy megkerestük. A Café Centraalba ültünk be. Kintről semmi extra, de bent valami elképesztő punkos hangulata van: a pultnál egy tetovált, halál laza nő, aki elsőre nagyon félelemetesnek tűnik, aztán mikor fox szabad konnektort keresett, mosolyogva hozta neki az ipari hosszabbítót. A szomszéd asztalnál újságot olvasva cigarettázott egy férfi, a füst szaga mégse ért el hozzánk. A reggeli változatos és bőséges, életem legjobb sült szalonnáját ettem itt. Ha valaki Grazban jár, itt reggelizzen. :) 
Torony
Engergiával telve kezdtük a második városnézést. Kellemes, meglepően meleg időnk volt október közepéhez képest, pólóban mászkáltunk és nekem így is melegem volt. 
Mura
Lesétáltunk a Mura partjára. Nagyon tetszett, hogy erős sodrású, igazi hegyi folyó, vad és sebes. A sétány viszont kissé lehangoló volt a sok graffitivel és szétszórt szeméttel, úgyhogy nem időztünk ott sokat. 
Rathaus
A főtéren, ahol a városháza is áll, bódés kirakodóvásár található. Forralt bor van puncs itt sem volt, így viszont beneveztünk egy fagyira. Éles váltás a forralt borhoz képest, de tökéletesen illett az időjáráshoz. Ja, és tök büszke voltam magamra, németül kértem fox fagyiját meg a sajátomat is, és nem lepleződtem le, hogy magyar vagyok. 
Ház a Herrengassén
A Herrengassén sétáltgattunk, elképesztő, mennyire szépek az épületek!  
Villamossínek
Az utca egyébként Bürgerstraße néven futott a középkorban, az épületek barokk stílusban épültek. Az Am Eisernen Tortól az Opernringen folytattuk a sétát.
Szobor
Akármennyire is hangulatos a belváros, az a helyzet, hogy Grazon helyenként az elhanyagoltság érezhető. Ahogy a Muraparton is tapasztaltuk, ha egy kicsit is letér valaki a "kijelölt turistaútról", könnyen igénytelenségbe futhat. A fenti képen is a szobor talapazata tele van fújva graffitivel - pedig nem távololdtunk el nagyon a sétálóutcától.
Operaház
A grazi operaház a második legnagyobb Ausztriában, 1899-ben nyitott. Ez már egy átépített változat, a 2. világháborúban találat érte az épületet.
A Mauzóleum
II. Ferdinánd császár mauzóleuma volt a következő, amit megnéztünk. Ferdinánd  uralkodása idején robbant ki a 30 éves háború, btw magyar király is volt. Az ellenreformációban és az abszolutizmusban hitt. Feleségével együtt nyugszik az épület alagsorában.
II. Ferdinándék síremléke
A harangtoronyba is felmentünk. Kicsit csalódás volt, hogy az ablakok helyén sűrű rács várja a lelkes fotósokat, de igyekeztem a legjobbat kihozni a helyzetből.
Kilátás
A mauzóleum melletti dómba már nem mentünk be, annyi időnk nem volt.
Kép a dóm oldalán
Továbbsétáltunk, és a városkapunk áthaladva megtaláltuk a Stadtparkot. Tele volt andalgó, jógázó, piknikező emberekkel.
Szökőkút
A park hatalmas, de tényleg.
Kepler-törvények
A parkból az egyetem felé vettük az irányt. Útközben egy szokatlan plakátot vettünk észre.
Memento
Amikor az ember a magyarországi uszító gyűlöletkampányhoz "szokott", üdítő felfedezni, hogy vannak még, akik emberséggel tudnak gondolni azon embertársainkra, akik háború elől menekülnek. Osztrák művészek így emlékeznek azokra a menekültekre, akik tavaly augusztusban fulladtak meg egy embercsempész hűtőkocsiban. A plakáton az áldozatok nevei olvashatók.

Az egyetem egyik épülete
Az egyetemet körbesétáltuk. Bár vasárnap volt, láttunk az udvaron együtt tanuló diákcsoportokat. :O Innen visszaindultunk a belvárosba, hogy hazaindulás előtt még egy Sacher tortaszeletet megegyünk. A cukrászdából a kocsi felé vettük az irányt, és elindultunk Budapestre.
Nyamm
Grazban tetszett, hogy a barokk belváros tényleg olyan formában megmaradt, hogy a csodájára járnak az emberek. Pozitív, hogy sok a nyilvános WC, bár ezek mind fizetősek, de legalább vannak és nem mocskosak. Fura volt látni, hogy nem elég, hogy rengeteg a bicikli, a tárolókat nem kikötésre, csak támasztóként használják. Lopás ellen a kereket kötik össze a vázzal - elvinni el lehet a bringát így is, de tekerni vele már nehéz lenne.

Sajnálom, hogy a sziget kimaradt, remélem egyszer még tudom nézni. 

2016. november 20., vasárnap

Graz day 0.5-01

Graz Stájerország (Steiermark) tartomány fővárosa. Bécstől 200 km-re fekszik, hegyek veszik körbe, igazi hegyi városka. Az óváros és a Várhegy 1999 óta az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik. Ottjártunkkor ezzel a döntéssel csak egyetérteni tudtam, egyszerűen gyönyörű a belváros. 

A Zombi Run miatt töltöttünk egy hétvégét Grazban. A szállásunk az Annenstraßén volt. Nagyon menő rendszerrel lehet éjszaka becsekkolni: a bejáratnál lehúzod a bankkártyád, az kinyit egy fotocellás ajtót, ami egy kis helyiségbe vezet a bejárat mellett, ott bepötyögöd az előre e-mailben megkapott kódot egy fiókos szekrényszerű cuccon, ami ha helyes a kód, kinyílik, és kidobja a mágneskártyát, ami a hotel bejáratát és a szobaajtót nyitja. Este 6-tól nincs recepció, ezzel a módszerrel viszont nem kell rohanni a késői érkezéssel. Tekintve, hogy éjjel 11-re értünk oda, nagyon örültünk ennek a lehetőségnek. 

A futás után vettünk egy zuhanyt, majd nekiindultunk a városnak. Megálltunk még az Annenstraßén ebédelni egy nagyon indokolatlan helyen: egyszerre volt cukrászda, étterem és kocsma. Jó, az étterem talán kissé túlzás. Mikor kértem a Speisekartét, kaptunk egy darabot, mert összesen annyi volt a helyen. A pincérbácsi angolul nem beszélt, és úgy tűnt, a német nem az anyanyelve, de egész jól tudtunk kommunikálni. Gyakoroltam végre én is a németet, időnként több, néha kevesebb sikerrel. Ebéd közben megtárgyaltuk, merre is kéne sétálni, de a végkonklúzió az volt, hogy MINDENT látni akarunk. :D 

Ami engem nagyon érdekelt, az a Mura sziget. 2003-ban, mikor Graz kulturális főváros volt, felhúztak egy mesterséges szigetet a Mura folyóra, ami azóta is nagy látványosság. Pechünkre nem tudtunk átkelni rajta, mert pont most újítják fel. Ezen azért elszomorodtam, de ez azt is jelenti, hogy vissza kell még mennem legalább egyszer Grazba. 

A sziget
Átkeltünk a Murán, és célbavettük a Várhegyet (Schloßberg). Siklóval és lifttel is fel lehet jutni, de mi a sétát választottuk: nem bántuk meg ezt a választást, a panoráma mesés a lépcsőkről.
Kanyarog a lépcsősor
A név csalóka: a hegyen kastélyt vagy várat nem találni, csak néhány bástyát és egy nagy parkot. A középkorban bevehetetlen erőd állt a hegyen, amit Napóleon is sikertelenül próbált bevenni. Mikor végül 1809-ben elfoglalta Bécset, az erődítmény elbontására kötelezte a graziakat, akik csak az óratornyot és a harangtornyot tudták jelentős váltságdíj fejében megmenteni.
Kilátás a hegyről naplementében
Azért odafent igen sok látnivaló van: a park tele van emlékművekkel, szobrokkal, kilátókkal, kanyargós ösvényekkel, lépcsőkkel. Párméterenként újabb látnivalóba botlasz, akármerre indulsz. 
Az óratorony
A Tamás várkápolna alapjai. A 12. századtól 1810-ig létezett.
A harangtorony. A Liesl nevű harang a harmadik legnagyobb Stájerországban.
Távolságok légvonalban
Kínai pavilon
Óratorony közelről. A kedvenc dolgom Grazban.
Szép nagy kört sétáltunk a Várhegyen, majd lesétáltunk az óvárosba. Céltalanul sétáltunk, de próbáltunk minden izgalmasnak tűnő utcába és udvarba bemenni. Így találtuk meg Thomas Baumann Lissa nevű installációját. Ez gyakorlatilag egy pálca egy épület oldalában, aminek a végére egy fényes gömb van erősítve. Az épület oldalán egy nagyon magasztos bullshit szöveg olvasható, mit is szimbolizál ez a cucc, de olyan deep bullshit, hogy az rémes. (Our perspective looking upwards is directed over this symbol of light to the sky, and the universe: we are moved by this. In our thoughts we thus connect the rays and the glowing of the stars in eternal timelessness, recognising emotionally the moment in the infinite. Calculation and chance, insight and play are thereby elementary span lengths that also accompany our lives.) A lényeg, hogy egy telefonszámot kellett megcsörgetni, hogy mozgásba lendüljön a pálca, ezt azért megtettük.
Lissa mozgásban
Ekkorra már lejártuk a lábunkat, és nem vágytunk másra, mint egy meleg forralt borra. Nem jártunk szerencsével, egyszerűen október közepén még nem volt sehol a városban. Végül egy borozóba ültünk be - sörözni. Hangulatos, régimódi hely volt, sajnálom, hogy végül nem fotóztam ott. Egy-két sör után úgy ránktört a fáradtság, hogy elindultunk a szállás felé abban a tudatban, hogy másnap még lesz időnk várost nézni.