2019 összegzés

Nem nagyon volt az elmúlt években olyan évösszegzőm, ami arról szólt volna, hogy mennyire rossz évem volt; néha már félek is, hogy túl régóta van nyugalom és békesség az életemben, és ennek meglesz még a böjtje, mert ez nem tarthat örökké. Közben igazán mégse hiszem el (teljesen), inkább csak babona szintjén. Inkább abban hiszek, hogy azért jó minden, mert dolgoztam/ok rajta és teszek érte. Történtek persze rossz dolgok is, januárban betörtek hozzánk, de nagyon olcsón megúsztuk, és a legnagyobb értékünknek, Bumbikának semmi baja nem esett, hálistenne - de ezt leszámítva nagy tragédia nem történt.

Megnéztem a 2018-as posztomat és az abban leírt terveimet. Ezek nagy része megvalósult, bár nem minden.

Utazni
Hát ez pipa. Januárban a TolkienConon jártunk Prágában, ahol Ralival is találkoztunk. Februárban Ciprusra utaztunk egy hosszú hétvégére, márciusban Kristy Mitchell kiállítását néztük meg Stockholmban. Márciusban Németországban voltunk Minccel. Ezután kis szünet, majd június végén Lettországba repültünk, majd Észtországban bicikliztünk és részt vettünk a dalos ünnepen Tallinnban, onnan Helsinkin keresztül jöttünk haza. Novemberben Bécsben voltam konferencián, majd Marinát hallgattuk meg Athénban, a hónap végén pedig kishúggal kalandoztam Salzburgban. Az év utolsó útja Olaszországban volt, Milánó és a Comói-tó környéke. A fentiek közül Ciprus és Görögország volt olyan ország, ahol még nem jártam, Lettország határeset, mert korábban átutaztam már Rigán.

Szakmailag fejlődni
Ez is megtörtént, szerintem sokat tanultam a jelenlegi projektemen a tesztelésről. Letettem az ISTQB vizsgát, és idén januártól már nem junior, hanem professional software tester vagyok.

Tudni észtül
Elkezdtem a keeleklikket újra, ami egy online észt tanfolyam, ezzel haladgattam, bár nem olyan gyorsan, mint terveztem. Szeptembertől az Észt Intézet észt kurzusára járok hetente, ami nagyon sokat segít, ráadásul az egyetemi észttanárom tartja. Ezzel még lesz munka bőven. Közben németre is járok a cégnél, néha nem egyszerű egyszerre két nyelvet tanulni.

Jogsit szerezni
Elkezdtem! A KRESZ vizsga már megvan, vezetni is járok, az első forgalmit elbuktam, de az lett volna a csoda, ha nem. Február elején megyek újra, idén már biztosan sikerülni fog. Egy elsősegély tanfolyam és vizsga is hátravan még.

Edzeni és újra futni
Részben. Inkább mondjuk úgy, hogy edzegettem és futogattam, túrára is sokkal kevesebbszer jutottam el. Főleg az év végét lazsáltam el. Idén komolyabban akarom venni.  
Kapcsolatokat építeni
Ez nagyon szépen elsikkadt. Illetve úgy érzem, sikerült néhány felszínesebb kapcsolatot picit mélyíteni, de nem igazán feküdtem rá erre a témára. 

Gyertyaöntést kitanulni
Ez sem igazán valósult meg. El is felejtettem sokszor, de az alapanyag rendelését is mindig halogattam, és nagyon kevés leírást találtam róla, szakmait egyáltalán nem.Kerestem pedig tanfolyamot is, de semmit nem találtam.

A blogot egy szinttel komolyabbra emelni  

Időhiány miatt ez elmaradt, de tervben van. 

Sokat cicázni.
Megtörtént! ^_^

Jól érezni magam. 
Ez is pipa. :)  

Ami nem várt esemény volt 2019-ben, az egészséggel kapcsolatos. Mindig is tudtam, hogy vashiányos vagyok, de egy rutin laborvizsgálatnál kiderült, hogy szinte üresek a vasraktáraim, azonnal után kell tölteni. További vizsgálatok jöttek, és kiderült, hogy autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van. Év végén egy újabb, immár célzott labor eredményeképpen kiderült, hogy kb. biztos, hogy lisztérzékeny vagyok, és valószínűleg az összes többi bajnak is ez lehet az okozója. Hivatalos diagnózis még nincs, néhány vizsgálat még hátravan, de valószínűleg életem végéig búcsút mondhatok a gluténnak. Nem lesz egyszerű, de azért megoldható. A sör az egyetlen, amit nagyon sajnálok, de létezik már gluténmentes sör, és talán amúgy sem ártana nem nagyon innom. 

Az MTT-ben nagyjából maradtam a szokott feladataimnál, infopultoztam Tolkien Napon, csináltuk a Lassit. A KÖMT volt nagyobb falat, életem első igazi vezetőszervezése nem pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Azt megtanultam, hogy ez nem nekem való. Nagyon szívesen dolgozol mások alá, de hogy minden felelősség az enyém legyen - még ha egy másik vezetőszervezővel megosztva is-, na az nekem túl sok.

2020 egy nagyon izgalmas év lesz, szakmailag és utazás szempontjából is. Ősszel 2 hónapot töltök majd a cég vietnámi irodájában a céges "Erasmus" keretében, és egy hónapot még utazgatással tervezek tölteni Ázsiában. Még az is lehet, hogy Svájcban is el kell töltenem munka miatt pár hónapot, de ez még egyáltalán nem biztos. Az ázsiai út miatt az esküvősdi biztosan halasztódik, akkorra terveztük volna pont, amikor ott leszek. Ja igen, a nyárom megkértem fox kezét, és nem mondott nemet. :)

És hogy mik a terveim 2020-ra?

• Bejárni Vietnám környékét.
• Folytatni a dolgokat 2019-ből: észtül és németül tanulni.
• Jogsit befejezni.
• Programozásra újra ráfeküdni.
• Sport: futni, rudazni, túrázni, edzőterembe eljárni.
• Írni: nem csak blogot, novellákat is. Elvileg van hozzá tehetségem, nem akarom elvesztegetni.
• Megtanulni rendesen fotózni.

2018 összegzés

Amilyen dolgos volt az advent (Lassi tördelés, munka, LEP szervezés), és amennyire nem maradt időm kiélvezni a várakozást, annyira volt meghitt és boldog a karácsony. Ültünk a fa alatt, bontogattuk a gondosan kiválasztott ajándékokat, és minden csomag olyan meglepetést rejtett, ami a szívünk vágya volt. Én legalábbis ennyire nekemvaló ajándékokat még nem kaptam, minden egyes emberke eltalálta, mire vágyom, és azt hiszem, én se sültem fel nagyon. Az ünnepeket végigtársasjátékoztuk, a Catan mindenki nagy kedvence lett. A szilvesztert is a Bakony mélyén töltöttük társasozva, cicákkal, otthonosan. A kis faluban akkora durrogtatás ment éjfél után, amit egy nagyobb város is megirigyelhet, hiába vettünk pici, halkan pukkanó tűzijátékot, hogy az állatok ne féljenek, olymindegy volt. A kertből a környező és távolabbi rakétákat is jól láttuk, közben az eget bámultuk, ami hihetetlenül tiszta volt, és a csillagok elképesztően ragyogóak. Tetszett ez a csendesebb, szűkebb körű ünneplés. 

Ha visszagondolok 2018-ra, azt érzem, hogy ez az év is szuper volt és kalandos. 

• Ezer helyen jártam már megint. Az olcsó repjegyeknek hála az év eleje eléggé besűrűsödött: januárban a prágai Tolkienconon jártunk, februárban Rómában és a Vatikánban töltöttünk pár napot,  márciusban Bergenben, majd egy svéd-dán körúton voltunk. Májusban pár nap IFUSCO után még bő egy hetet utazgattam Észtországban előbb Bogival, aztán foxszal, az utat Finnországgal zártunk. Június végén két hétre Svájca mentem munkaügyben, de közben hegyet másztunk kétszer is, kirándultunk, tóparton csilleztünk. Augusztusban újra Prága, ezúttal húgékkal. Szeptemberben  Londonban és Oxfordban jártunk, aztán Ostravában találkoztunk a zseniális Princess Chelsea-vel. Decemberben Kassán töltöttünk egy hétvégét, zárásként Bécsbe mentem családostul. Összesen 58 napot töltöttem külföldön, ez az év 16%-a. Imádtam mindegyik utat. Lehet persze pénzkidobásnak ítélni, de én ezért dolgozok, hogy ezekre az utakra legyen pénzem, én ettől vagyok boldog. 
• Belföldön sokat túráztunk akár teljesítménytúrákon, akár a kószákkal. Elkezdtem a Kéktúrát egy téli túrával. A leghosszabb táv, amit teljesítettem, az 35.5 km volt. 
• Lett új munkám, és végre azt csinálhatom, amit azóta szeretnék, hogy kijöttem az egyetemről: szoftvert tesztelek. És a munkahelyem menő, még programozós tanfolyamokra is mehetek. És a kollégák jófejek. Nagyon megérte váltani, a technical writing már nyűg volt a végére, és végre rendesen IT vonalon mozgok. És persze a fizum is jelentősen nőtt. 
• 2018-ban vega lettem. Tinédzserként is volt már egy időszakom, de akkor senki nem vett komolyan, hiszti volt otthon, és csak miattam nem variáltak az ebéden soha. Azután se voltam soha nagy húsimádó, szinte csak csirkét ettem. Aztán idővel elegem lett a húsból, nem szeretem nagyon az izét, meg utáltam, hogy bármit ettem, mindig vártam, mikor harapok rá valami undorító mócsingra - erre nagyon finnyás voltam. 2017 végén jöttem rá, hogy amúgy felnőtt ember vagyok, és nekem nem muszáj megennem a húst, ha nem akarom. Azóta nem is eszem meg. Volt először értetlenkedés, de még nagyanyám is elfogadta a dolgot, és rántott hús helyett rántott sajttal és karfiollal vár, ha hazamegyek, bár mindig megemlíti, hogy a hús finom és nem érti, miért vonjuk meg magunktól. Szándékos a többesszám, húg meglepő hamar csatlakozott a vegasághoz. Sokkal jobb hús nélkül. 
•  Az MTT-ben csináltam a szokásos dolgaimat: Tolkien Nap Infopult, Lassi, KÖMT. Bár szeretek szervezni, egyre gyakrabban érzem, hogy rossz irányba tolódnak a hangsúlyok: sokszor túl sokat foglalkozunk egy dologgal, és túl lazán veszünk másokat, amikről a helyszínen derül ki, hogy fontosak lettek volna. A 2018-as szervezések egyikéről se mondhatom el, hogy nagyon fasza lett volna, a 2018 januári Tolkien Nap szervezése még 2017-hez tartozik. A Tolkien Kör nem lett volna rossz, de ott is elfogyott a lendület, vegyes volt a csapat lelkesedése idővel. A kommunikáció pedig borzalmas, idén rengeteg problémám volt azzal, hogy egyszerűen nem, vagy késve jutottak el hozzám információk, pedig mondjuk én voltam a kapcsolattartó a résztvevők felé. 
• Újra tudok németül! Juhé!
• Bumbi még mindig egy kis gombóc, imádom. Igaz, most a téli szünetre utazás egy horror volt vele, elég hisztis volt, de amúgy egy kis szeretetcsomag. 
• A futás megint nem volt akkora prioritás, bár részt vettem 10 km-es futáson. Versenyekre járogattam, néha elmentem futni, de nem túl rendszeresen. Viszont elkezdtem aerobikra járni a közeli edzőterembe, ahol az óra után még szaunázni is tudok. A rúdtáncot pedig 2018-ban is folytattam. 
• Történt szomorú dolog is: október végén szeretett Rambókánt elhalálozott. Szegénykém öregecske volt már, békésen elaludt, az Óbudai szigeten alussza örök álmát. :'( 
• Az emberi kapcsolatok terén lenne meg hova fejlődni: olyan, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell ismerkedni, barátkozni. Lusta is vagyok odamenni ismeretlenekhez, félek is, hogy mi lesz a reakció, nem lesz közös téma, és sokszor untatnak is beszélgetések. Tudom, ez baromi nagykepűen hangzik, mégis ez van. Valamit kezdenem kell ezzel, mert amúgy igénylem a társaságot, csak olyan nehezen megy belekerülni.

És hogy mik a tervek 2019-re?

• Utazni: tervben és szervezés alatt van egy prágai hétvége, egy pár nap Cipruson, és egy nyári Észtország.
• Szakmailag fejlődni.
• Tudni észtül.
• Jogsit szerezni.
• Edzeni és újra futni.
• Kapcsolatokat építeni.
• Már lett egy új hobbim, a gyertyaöntés, ezt akarom rendesen kitanulni.
• A blogot egy szinttel komolyabbra emelni. 
• Sokat cicázni.
• Jól érezni magam. 

Tervek vannak, lelkesedés van, csapjunk bele az új évbe!

Összegzés 2017

(Valamiért nagyon nehezem engedem ki a kezeim közül ezt a posztot, pedig most már muszáj.)
Ez a karácsony és szilveszter olyan hihetetlen gyorsan véget ért, hogy még csak kiélvezni se volt időm. Pedig rákészültem nagyon: sok év óta először nem terveztem sehova se menni, otthon akartam tölteni az ünnepeket. Az megvalósult, hogy otthon töltöttem a két ünnep közötti napokat, de mégsem volt teljes az ünnepem. Fox az ő családja körében karácsonyozott. Arra jutottunk, még mindig jobb helyen lesz náluk egy macska a két udvari kutya mellé, mint nálunk a két benti cica mellé. Nagyon nyomasztott, hogy se fox, se Bumbi nem volt velem, emiatt nem találtam a helyem a karácsonyfa körül, és az ünnepet se éreztem át annyira. Végül nem bírtam ki, és elutaztam foxékhoz. Nem sok időt töltöttünk ott, de együtt már jobban éreztem magam. A tavalyi karácsony jobb volt.

Ilyen nyugdíjas szilveszterem se nagyon volt, mióta átléptem a gyerekkort. Foxszal otthon társasoztunk, mert attól tartottunk, ha egyedül hagyjuk Bumbit, a nagy durrogtatás és rakétázás miatt megijed és kárt tesz magában. Egyébként nem nagyon zavartatta magát, egy-egy hangosabb robbanásra felnézett, de nem úgy tűnt, mint aki fél. Kérdés, hogy azért nem félt, mert vele voltunk, vagy amúgy se zavarta volna - én úgy sejtem, hogy számított, hogy vele voltunk. Hajnalban beugrottak Bogiék kicsit, fox épp akkor vert szarrá Passzivityben. Volt hajnal 4, mire ágyba kerültünk. Jövőre vagy hazaviszem Bumbit és a húgaimmal szilveszterezek, vagy foxszal elmegyünk valami wellnesshotelbe, ahova lehet cicát vinni.

Kicsit még mindig hiányérzetem van az év vége miatt, pedig 2017 megint egy nagyon jó év volt. Voltak benne nyilván keserű dolgok is, de összességében bőven több volt a pozitív.

Életemben nem utaztam ennyit, mint 2017-ben: az a pár nap Szlovéniában igazi felfrissülés volt, az észtországi biciklitúra egy merő mámor, az ukrajnai kalandok új kihívásokat hoztak, de sikerrel vettük az akadályokat, és olyan izgalmas helyeken jártunk, mint még soha. Karácsonyi vásározni pedig Pozsonyban voltunk, Bécs már nem menő.

Elkeztünk teljesítménytúrázni. Ez eléggé a futás rovására ment, szomorú, mennyire keveset futottam ebben az évben – az év második felétől szinte csak versenyeken. Futottam viszont a tesóimmal, sőt, húg versenyre is eljött velem, ami nagy élmény volt! A betervezett félmaraton se valósult meg, talán a sors akarta, hogy elmaradjon a verseny, ahol futottam volna – ha nagyon akarom, lefutom, de nem készültem fel rendesen. Cserébe már elég jól ismerem a budai hegyeket a sok túra miatt, és már nagy adag kitűzőm és oklevelem van otthon. Párszor saját magunktól is elindultunk a természetbe, mint a szlovák karsztvidékes túránkfoxszal, a túrandi, a bakonyi Gyilkos-tónál tett látogatás, vagy az áprilisi hóesés utáni havas csúcstámadás a Kékes-tetőre. Többször a kószákkal tartottunk, főleg a többnapos túrákra, ezek mindig lélekmelengető élmények. Az éjszakai túrák pedig a kedvenceim, már várom, hogy idén is menjünk.

Igazi cicás év volt ez, két macskával is gazdagodott a család. Februárban Marcica került húgékhoz, május végén pedig Bumbi érkezett hozzánk. Az egy csodálatos dolog, amikor hazaérsz egy fárasztó nap végén, és egy doromboló szőrzsák vár otthon. Bumbival nagyon jól összeszoktunk, szerintem elég jól megértjük már egymást. Főleg most vagyok rá iszonyat büszke: egy hetet töltött fox anyukájánál, és mindenkivel jó fej volt, nem volt hiszti, és a hazautat két kicsi nyávogást leszámítva csendesen, türelmesen, jógyerekként csinálta végig. Csodálkoztam is, hogy kicserélték-e a macskát, hiszen eddig bármikor utaztunk, végig hiszti volt. Abban bízom, hogy kezd hozzászokni, és máskor is el tudjuk vinni magunkkal. Tény, hogy az egyik legjobb dolog, ami tavaly történt velem, az Bumbika. Sokat tanultam mellette, türelmesebb vagyok, mióta velünk van, és a többi állat jelzéseit is jobban értem. Még Rambót is bátrabban fogom meg, mióta naponta macskát emelgetek.

Az MTT-ben a januári LEP után visszafogottan szerveztem, de az év második felében beindult a cunami. Elkészítettünk két Lassit, szerveztünk KÖMT-öt, betördeltem egy tanulmánykötetet, készültünk az idei LEP-re, és elkezdtünk egy Tolkien Klubszerű eseményt kidolgozni. Sokszor fárasztó volt ennyi minden párhuzamosan csinálni, néha úgy éreztem, megfulladok, de most elcsendesedni látszik megint minden. A 2018-as LEP azóta lement, Lassi legközelebb nyáron jelenik meg, a TK feladatai pedig eloszlanak. Ha fárasztó is, MTT nélkül unalmas lenne az életem. A sok szervezés mellett akadnak pihentető programok is, mint a kószatúrák, vagy a nagyon chill szervezői hétvége, amin novemberben voltunk. 2017-ben nem voltam táborban, szerintem 2018-ban is kimarad, hacsak nem szakad rám hirtelen egy rakás felesleges szabadnap. Viszont az Lassinak és a tanulmánykötetnek köszönhetően gyakorolhatom a tördelést, amit titokban élvezek is, és szeretnék ügyesebb lenni benne. Az elmondhatatlanul csodálatos érzés, amikor kézhez kapsz kinyomtatva valamit, amit te hoztál nyomtatható formájúra.

Voltak esküvők is tavaly, rekordszámú, nagy volt a házasodási kedv. Tanú is voltam egyszer, életemben immár másodszor. 

Fellendült az írói karrierem is. :D Ezer éve nem írtam, de a Kalevala BarátiKör Finnország 100 pályázatára beküldtem egy szösszenetet. Második helyezett lettem (megosztott második hely ez, egy másik pályázóval együtt), és a díjátadó végén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az írásom utolsó bekezdését meghallgathattam megzenésítve, egy kis kórus előadásában. Kész, ennél nincs feljebb. :D

Megint végigcsináltam a száraz novembert, és nagyon élveztem.

A munkahelyemen is minden rendben van. Jól érzem magam, szakmailag is egyre magabiztosabb vagyok, de még mindig rengeteget kell tanulnom. Kihívások vannak mindig, de már nem ijedek meg tőlük.

Leszoktam a dohányzásról. Hosszú, nem tudatos folyamat volt. 2016-ban kezdtem el egyre kevesebbet cigizni, először a munkahelyemen csökkent az adagom, aztán otthon már nem is gyújtottam rá. A mostani munkahelyemen egyszer mentem le cigizni a legelső napok egyikén, azóta egyszer sem. Aztán volt egy időszak, amikor csak sörözéshez kellett a cigaretta, aztán tudatosan próbáltam már kocsmázáskor se rágyújtani. Pár hónapig sóvárogtam még, ha megittam néhány korsó sört. Ma már csak néha kuncsorgok részegen egy szál cigiket,de általában nem esik jól. Sokkal jobb így az élet.

Ami nem alakult túl fényesen, és nagyon meglepett, az a barátságok fenntartása volt. Azt hittem, most már nyugi van, akivel eddig barátok voltunk, már azok is maradunk, hiszen egymás mellett nőttünk fel, és ha a zaklatott, kemény egyetemista időszakokat túléltük együtt, most már csak a békés találkozások maradnak. Februárban két főre csökkent a Mister Baráti Kör. Voltak előjelek, mégis elképesztően váratlanul ért. Félig értem az okát, félig nem. Abban szinte biztos vagyok, hogy a hivatalos ok az kamu, és valószínűleg nem egyik napról a másikra meghozott döntés volt ez, hanem hosszú folyamat. A legjobban talán az fájt, hogy előtte vígan cseverésztünk mindenféléről cseten, aztán hirtelen én lettem az egyik rosszfiú. Nem érzem, hogy rászolgáltam volna, de nem is fogom ráerőltetem a barátságomat valakire, aki nem kér belőle. Azt mindenesetre megtanultam, hogy ne vegyem készpénznek a barátságokat, mert amit stabilnak hittem, pillanatok alatt széteshet.

Hálistennek a párkapcsolatom tényleg szilárdnak tűnik, és a macska csak még jobban kis családdá kovácsolt minket.

Sok-sok szép pillanat volt 2017-ben, nem győzök elég hálás lenni értük: a barátaimért, a családomért, az átélt élményekért. Pár éve nem hittem volna, hogy ennyi helyre eljutok a világban. Annyira békés, boldog az életem, hogy időnként rettenetesen félek, hogy ez csak ideiglenes állapot, ami egyszer széttörik, és rámszakadnak a rossz dolgok. Néha túl szerencsésnek érzem magam, és csak reménykedem, hogy valamivel kiérdemeltem ezt a sok jót.

Lefutott km-ek száma: 191 km

Letúrázott km-ek száma: 227 km túra + 661 km séta (csalóka, mert a túra módot csak nyáron kezdtem el használni az Endomondóban, a sétát viszont olyanokra is használom, ha a városban sétálok)

Biciklizett km-ek: 285 km sport, 3037 km közlekedés

Legnehezebb túrák: 1. Ördög-árok teljesítménytúra 2. Budaörsi dolomitok teljesítménytúra 3. Kékes hóban

Vállalás 2018-ra: csökkentem az alkoholfogyasztásom.

2016 összegzés

Mindenki rettenetesen gyűlöli 2016-ot, most ez a trendi. Aláírom, a világ- és belpolitika is egy kalap szar volt, brexit, Trump, Népszabadság, és igen, meghalt egy rakás zenész meg színész, nekem mégis egy kájó év volt.

Korábban úgy fogalmaztam, hogy 2014 a párkapcsolat éve volt, 2015 pedig a fiatal felnőttség kezdete. 2016 ennek a fiatal felnőttségnek a folytatása: kezdek egyre otthonosabban mozogni ebben a szerepben, konkretizálódnak a céljaim, a hosszútávú terveim. Hobbijaim vannak, ami megint egy olyan dolog, amit általában akkor enged meg magának az ember, ha van rá pénze és szabadideje, és a kocsmázás meg partizás már nem kielégítő elfoglaltság. Már az se zavar, hány éves vagyok. Csendben betöltöttem a 27-et, de nem tudok emiatt pánikolni. Tudom, hogy most építem fel magam, hogy aztán a 30as éveimben még jobban kiteljesedhessen az életem. És bár vannak terveim, az sem vág földhöz, ha menet közben mégsem úgy alakul minden, ahogy elképzeltem. 

2016 sűrű év volt. 

• Elkezdtem rendszeresen futni: volt, hogy heti egyszer, volt, hogy háromszor, de csináltam, és végre az életem részévé vált. Egy rakás versenyen jártam, amiket nagyon élveztem. Ha nem kezdek el futni, akkor nem jutok el Grazba a Zombie Runra és a stockholmi Santa Run is kimarad. 2016-ban 294 km-t futottam, 12 versenyen voltam, ebből 8 helyen adtak érmet. 32:51 volt a leggyorsabb 5K-m. Azért nem rossz, ha azt nézem, hogy januárban még 45 percek kellettek egy 5 km-es távhoz. :) 
  Egyszerűen imádom ezt az egészet, hogy futok és fejlődök, és mindig van hova tovább fejlődni. A kedvenc versenyem a zebegényi Panorámafutás volt, azt élveztem a legjobban mind közül. 
• Ha már mozgás, nem csak futottam: az I bike Budapest után újra elkezdtem biciklivel közlekedni, rúdtáncon pedig már a középhaladó csoportban vagyok. Emellett életemben nem túráztam annyit, mint 2016-ban.
• Befejeztem a kiadványszerkesztő OKJ-t, lett egy szakmám. A programozást végül nem tudtam elvégezni - egyrészt elbalfaszkodta az iskola: idén ősztől lett volna egy nagyon intenzív felkészítés a  2017 január-februári vizsgára. Nem láttam reálisnak, hogy tartunk ott, hogy már vizsgázzunk, és azt se tudtam, mikor tudnék felkészülni rá, plusz a munkahelyen is jött egy sűrű szakasz. Decemberben nem tudtam volna bejárni az órákra, mert külföld, ennyi hiányzással vizsgázni se engedtek volna. Így ezt a részét elengedtem, szabadidőmben szoktam programozgatni.
• Lett egy fasza munkahelyem, ahol már sikerült szintet lépnem az új projekttel. Az új csapattal jól összerázódtunk Stockholmban, végre igazán a helyemen vagyok, és a végén még beindul a kis karrierem.
• Újra elkezdtem németezni.
• Megműttettem a szemem: február vége óta sasszem vagyok. :) És decemberben kifizettem a műtét utolsó részletét is. Mint egy igazi felnőtt!!!
• Idén is sokat voltam külföldön: Prága, Komarno, Zágráb, Drage és környéke, Graz, Bécs, Stockholm, London. Belföldön is kalandoztam: Veszprém Esztivel, Szentendre, Komárom, Győr, Mecsek, Bakonybél, Lillafüred, Zebegény, Parádfürdő.
• MTT: januárban LEP-et szerveztem, nyáron voltam táborban, ahol mesterré avattak, ősszel pedig összehoztunk egy elég fasza KÖMFT-öt. Volt tevékenyebb évem is, de a munka miatt ennyi fért bele idén. Ja meg az IHB-k, de arra egyre kisebb az érdeklődés. 
• Fesztiváloztam: Alfa Fesztiválon és Utcazenén is voltam. 
• Lett egy Rambónk, aki a világ legcukibb törpehörcsöge. <3 

És még mindig jó emberek vesznek körül. Ez még mindig megnyugtató.

A párkapcsolatom pedig változatlanul zseniális.

Szóval én eredményes évet zártam, és úgy érzem, egyre csak ível felfelé az életem. Azt kívánom, hogy ez folytatódjon 2017-ben. Legyen sok futás, szépen alakuló karrier, barátok, család, hörcsög, utazás és egyszerűen boldogság. És mindig legyen mellettem egy fox, aki a legjobb társ ebben a nagy kalandban.

2015

Húha. Ez a 2015 egy eléggé rendben levő év volt. Sőt. Sok szempontból mérföldkő volt, most kezdődött el igazán a fiatal felnőttségem. 

2015-ben

• elkezdtem igazi felnőttmunkát dolgozni. Igaz, a karrierem nem arra ível éppen, amerre szeretném, rajta vagyok, hogy ez megváltozzon. 
• olyan kollégáim voltak, akiket őszintén örülök, hogy megismerhettem.
• eljutottam minden tervezett programra és helyre, semmit nem kellett lemondanom a munka miatt, még a nyaralások és a tábor is összejöttek.
• sokat utaztam belföldön és külföldön is: pécsi medvehagymázás, Aggtelek, Csesznek, Drage, Csábrág, London, Stonehenge, Oxford, Windsor, Prága, zseniális volt mind.
• eljutottam MTT táborba és szerveztem is. Sőt, utolsó nap az én ébresztőmre kelt a nép. És műhelyt is vezettem, pedig nagyon féltem tőle - felesleges volt. 
• végigvittük a TK-t, de az új évadra nem pályáztunk. Elfáradt a csapat szerintem, pedig jók voltunk. 
• volt a farsang is, ahol megcsavardíjazódtam. ^_^
• elkezdtem többet mozogni: vettem egy rollert, amit azóta rendszeresen használok, valamint elkezdtem rúdtáncolni, plusz néha futni is elmentem. 
• életemben először adtam vért.
• folytattam az iskolát, amit 2016-ben befejezek, ha minden jól alakul.
• esküvői tanú voltam. És ha jól számolom, 3 esküvőn voltam összesen.
• végre megengedhettem magamnak olyan dolgokat, amiket egyetemistaként nem - elég jó dolog, ha az embernek van fizetése. 
• beszereztem az Asimov összest. 10 éves álom vált valóra.
• a lányokkal tartottuk magunkat a heti egy kamarához/görzenálhoz, és ott vagyunk egymásnak jóban és rosszban is. Hihetetlenül megnyugtató érzés.
• volt disney nézés a peterdy utcában. <3 Végre láttam a Herkulest!
• kétszer is találkoztam Ralival és Karellel! 
• jártam a londoni, a budapesti és a prágai karácsonyi vásárban is. ^_^
• ha csak egy napra is, de voltam Szigeten. És láttam Marinát. 
• a doctor who végre megint jó sorozat lett. 
• a párkapcsolatom még mindig zseniális.

Igazából azzal akartam zárni ezt a bejegyzést, hogy 2015 mennyire jó év volt, sőt, az eddigi legjobb, de tavaly is ugyanezt írtam. :D Valószínűleg nem véletlenül, hiszen egyre jobban érzem magam és egyre inkább kezdem felfedezni, mit is akarok az élettől.

2014 leginkább a párkapcsolatról szólt, hiszen akkor lettünk egy pár foxszal és akkor ütött be az első igazi shitstorm. Ha gyenge lett volna a kapcsolatunk, akkor biztosan nem éljük túl, de bebizonyosodott, hogy jók vagyunk együtt és komolyan is gondoljuk. 2015 a munka és utazások éve volt, és borzasztóan élveztem, mert utazni imádok, és a munka is rendszert hoz az életembe, nem mellesleg bevételt is, és nagyrészt élveztem is. 

2016-ra szakmai sikereket kívánok magamnak. Hogy sikerüljön mindkét vizsgám és olyan területen találjak munkát, amit megálmodtam magamnak. És hogy tényleg elkezdjek rendszeresen futni.  És hogy ami jó, az maradjon minden annyira király, mind most.

2014

A 2014-es év mérlege

• Két költözés
• Egy diploma
• Egy elkezdett OKJ-s tanfolyam és informatikai pályafutás
• Fél év munkanélküliség.
• Egy brandnew munkahely - legjobb karácsony utáni ajándék.
• Pár hónap reménytelennek tűnő szerelem után hivatalossá vált párkapcsolat. 
• Egy hónap, amikor minden nap jártam Kiskovácsiban.
• MTT. Farsang. Tábor. TK. KÖMT. LEP. Szervezés. Csak sikerült belefolynom.
• Hvg.hu
• Egy új hobbi: kézműveskedés. 
• Hagyománykövetés: volt karácsonybokrunk, volt adventi koszorúnk, volt lencse. 

Belegondolva rég volt ilyen jó évem, mint a 2014-es. Voltak nehéz pillanatok, hogyne lettek volna, de a szerelmi életem rég nem volt ilyen kiegyensúlyozott és boldog, és ennyire még sosem éreztem, hogy jó ember mellett vagyok és nekem ez így jó lesz még nagyon sokáig. Kalandosan kezdődött, sokáig egy merő bizonytalanság volt az egész, már majdnem feladtam, mert úgy éreztem, amit szeretnék, azt csak én akarom, és inkább elkezdtem volna szépen elfelejteni és elengedni, de végül csak kiderült, hogy ugyanazt akarjuk mindketten. 

És így az év végére minden helyrejött, mondhatni teljes az életem: bár csak akkor leszek teljesen megnyugodva, ha aláírtam a szerződést, de úgy tűnik, hogy van munkám és végre lesz fizetésem, úgyhogy vége a háziasszonykodásnak, van hol aludnom, van egy fasza párkapcsolatom, jóarc barátaim, cuki családom, szerintem nagyon nem is kell más. 

Tavaly ezzel zártam az újévi posztomat: "2014 egy remek év lesz. Ahogy elmúlt éjfél, éreztem. Azóta se kellett csalódnom." Igazam lett, remek év volt. A következő legalább ilyen jó legyen.

2015-re azt kívánom, hogy legyek még okosabb programozásban és tanuljak sokat, és ha kívánhatok még egyet, akkor orbánviktormonnyonmárle végre.

boldog új év

Az valami csodálatos évkezdés volt, ami éjfélkor a Királydombon történt. Alapból úgy készültünk, hogy kimegyünk rakétázni, bár azt nem terveztem, hogy mindezt rohamsisakban (enyhe túlzás, igazából police feliratú játéksisak), egy rózsaszín csillámpónival a hónom alatt fogom művelni. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik a dombon kívánták kezdeni az új évet. Mások is lőtték a rakétákat, mi is, aztán visszaszámlálás, buék, hamis himnuszéneklés (hülye youtube nem töltött be a mobilomon), telefonhívások, körben mindenfelé tűzijáték, mesés volt. Majd jött az ismerkedés, a másik társaság közös körbe invitált minket, fogtuk egymás kezét és üvöltöttük a buék-ot. Bogi váratlan speech-el lepett meg minket, majd rövid bemutatkozás után sorban mindenki elmondta, mit kíván az új évre. Gyönyörű volt, de komolyan. Volt ott pilóta, óvónéni, bölcsész, mérnök, teljesen különböző emberek, mégis gátlás nélkül örömködtünk együtt. Invitáltak minket az ő házibulijukba, de nekünk még be kellett fejeznünk a sajátunkat, hogy aztán a Kamarában randomkodjunk még egy sort.

A zárás volt a legszebb, mint egy novellában vagy filmben: odajött az egyik srác, és azt mondta, legyünk mindig ilyen nyitottak. Így lesz.

(2014 egy remek év lesz. Ahogy elmúlt éjfél, éreztem. Azóta se kellett csalódnom.)

2013

Gyanítom, hogy holnap nem lesz időm írni, így ma összegzem a 2013-as évet.

Megint azt van, hogy nem tudom egységesen kijelenteni, hogy ez egy jó vagy rossz év volt. Voltak jó pillanatok, és voltak kevésbé jók. A szenvedős rész általában a mégnemhevertemki/mármeginttúlgondoltam/mármegintfeleslegesentúlsokatelmélkedtemrajta hármasa miatt történt. Rengeteg spontán jóság esett meg velem, egy nagy utazás, és sok-sok jófej új emberrel ismerkedtem meg. Nagyon hálás vagyok A.G.-nek, aki egy remek csapatot hozott össze IFUSCO-ra, és hiába álltam ellen hosszú évekig, kedvenc Bogátám kicsit bevitt az MTT-be, ami eddig jónak tűnik.

Voltak, akik elkoptak mellőlem, bár általában tudatosan hagytam őket eltűnni. Néha eszembe jut, milyen jókat beszélgettünk R-el, mennyire indokolatlan volt a Királydomb tetején hajnalban keringőzni, mennyire váratlan és kiszámíthatatlan volt a társasága, mégis mennyire kényelmesen jól tudtam érezni magam vele. De nem bánom, hogy így alakult, az is eszembe jut néha, mennyire nyomorultul éreztem magam, valahányszor kifejtette: nem lehetek lelkileg egészséges, ha nem akarok kapcsolatban lenni.

És az az IFUSCO, hajjaj, hányszor vágyok vissza... Életemben először repültem. Nem mindig tudom teljesen felfogni, hogy az a híres placc, amit Vörös Térnek hívnak, az az a hely, ahol csoportképet készítettünk, és szökdécselve, bamba vigyorral nézelődtünk. Az meg teljességgel felfoghatatlan, mit is kerestünk a világ végén Sziktivkárban. Valóságos viszont az érzés, amit orosz vendéglátóink hagytak bennem: a jó ég mentsen meg attól, hogy egy ideig oroszokkal találkozzam. A paranoia, bizalmatlanság, megfigyelés, idegengyűlölet, na egyik sem hiányzik, és mindet megkaptuk tőlük. A kétnyelvűség káros, és mindenki, aki nem tud oroszul, az minimum szégyellje magát. A finnugorok meg dögöljenek meg, vagy legalábbis asszimilálódjanak a felsőbbrendű, szent orosz népbe. Az etnoláger a legízléstelenebb giccsparádék egyike volt, amit valaha láttam. Nem fogom soha elfelejteni viszont a komi Alexet, aki a várható következmények ellenére átvette a csoportunk vezetését szásáinktól. Óriási szerencsénk volt vele. Szerintem ő volt az egyetlen, aki komi létére valamelyik delegáció fellépésében részt vett. :)

Aztán Hegyalja. Rég éreztem magam ilyen jónőnek. Mennyi új ismerős ott is, mennyi dagonyázás a sárban, király koncertek. Esztivel maxra pörgettük a fesztivált, ennél jobban nem is szórakozhattunk volna. Azóta is rengeteg momentum van, amire random ráflesselünk év közben, és még jobban várjuk a következő nyarat. A kedvencem mindig az lesz, amikor a seggrészeg srác addig nem hagyott békén, amíg nem mentem egy kört a bankkártyájával, hogy kokaint hozzak neki. Addig nem nyugodott meg, amíg nem közöltem vele, hogy sajnos a dílerek nem fogadtak el bankkártyát.

A nyár másik felét végigdolgoztam, gyár, 3 műszak, heti 6 munkanap, augusztus 20-án mehettem éjszaka dolgozni. Nem hiányoznak ezek a napok, alig volt időm élni, de boldog vagyok, hogy Dave ott volt velem, ami eleve privilégiumokkal járt. Jólesett műszak végén meglátogatni a húgomat, aki a következő műszakkal kezdett mindig, olyankor örültem, hogy én már túl vagyok rajta. Kemény volt, de a fizetés szeptemberben a számlámon valamennyire kárpótolt.

Régóta vissza akartam menni Prágába, idén ez is sikerült. Megnyugtató, Ralitsa mennyire nem változott, ha lehet, még cukibb, mint volt. Jó látni, hogy még mindig mennyire szeretik egymást Karellal, és esélyes, hogy ez már így is marad. Egy baj volt ezzel a kiruccanással (csóróságunkat leszámítva): 3 nap kevés. Pont annyira volt elég, hogy kezdjen visszaszivárogni az érzés, mennyire imádom azt a várost és mennyire iszonyatosan tud hiányozni. És borzasztóan szar érzés rádöbbenni, hogy már nincs meg a fejemben a metróhálózat, elvesztek az útvonalak, amiket én fedeztem fel magamnak. Csak egy turista voltam a sokból.

A szeptember-október kicsit csalódás volt. A pesti visszaköltözés pörgős szokott lenni, ez most nem így volt. Két hónapig gyakorlatilag unatkoztam, hiába voltam többet a városban, mint a szobámban. A munka is hozzájárult ehhez, azáltal, hogy gyakorlatilag majdnem minden nap dolgozom, véget értek a no tomorrow partik és a randomkodások, ami meg tud őrjíteni. Ezért is vártam annyira a KÖMT-öt, nagyon kellett a levegőváltozás. És nagyon jót tett, hogy ott voltam. Így jutottam el a november végi IHB-re, ami elég sok mindent megváltoztatott. Azóta nem mondhatom, hogy unatkoznék.

Nem fogadok meg semmit, jó lesz ez az új év is.