2018 összegzés

Amilyen dolgos volt az advent (Lassi tördelés, munka, LEP szervezés), és amennyire nem maradt időm kiélvezni a várakozást, annyira volt meghitt és boldog a karácsony. Ültünk a fa alatt, bontogattuk a gondosan kiválasztott ajándékokat, és minden csomag olyan meglepetést rejtett, ami a szívünk vágya volt. Én legalábbis ennyire nekemvaló ajándékokat még nem kaptam, minden egyes emberke eltalálta, mire vágyom, és azt hiszem, én se sültem fel nagyon. Az ünnepeket végigtársasjátékoztuk, a Catan mindenki nagy kedvence lett. A szilvesztert is a Bakony mélyén töltöttük társasozva, cicákkal, otthonosan. A kis faluban akkora durrogtatás ment éjfél után, amit egy nagyobb város is megirigyelhet, hiába vettünk pici, halkan pukkanó tűzijátékot, hogy az állatok ne féljenek, olymindegy volt. A kertből a környező és távolabbi rakétákat is jól láttuk, közben az eget bámultuk, ami hihetetlenül tiszta volt, és a csillagok elképesztően ragyogóak. Tetszett ez a csendesebb, szűkebb körű ünneplés. 

Ha visszagondolok 2018-ra, azt érzem, hogy ez az év is szuper volt és kalandos. 

• Ezer helyen jártam már megint. Az olcsó repjegyeknek hála az év eleje eléggé besűrűsödött: januárban a prágai Tolkienconon jártunk, februárban Rómában és a Vatikánban töltöttünk pár napot,  márciusban Bergenben, majd egy svéd-dán körúton voltunk. Májusban pár nap IFUSCO után még bő egy hetet utazgattam Észtországban előbb Bogival, aztán foxszal, az utat Finnországgal zártunk. Június végén két hétre Svájca mentem munkaügyben, de közben hegyet másztunk kétszer is, kirándultunk, tóparton csilleztünk. Augusztusban újra Prága, ezúttal húgékkal. Szeptemberben  Londonban és Oxfordban jártunk, aztán Ostravában találkoztunk a zseniális Princess Chelsea-vel. Decemberben Kassán töltöttünk egy hétvégét, zárásként Bécsbe mentem családostul. Összesen 58 napot töltöttem külföldön, ez az év 16%-a. Imádtam mindegyik utat. Lehet persze pénzkidobásnak ítélni, de én ezért dolgozok, hogy ezekre az utakra legyen pénzem, én ettől vagyok boldog. 
• Belföldön sokat túráztunk akár teljesítménytúrákon, akár a kószákkal. Elkezdtem a Kéktúrát egy téli túrával. A leghosszabb táv, amit teljesítettem, az 35.5 km volt. 
• Lett új munkám, és végre azt csinálhatom, amit azóta szeretnék, hogy kijöttem az egyetemről: szoftvert tesztelek. És a munkahelyem menő, még programozós tanfolyamokra is mehetek. És a kollégák jófejek. Nagyon megérte váltani, a technical writing már nyűg volt a végére, és végre rendesen IT vonalon mozgok. És persze a fizum is jelentősen nőtt. 
• 2018-ban vega lettem. Tinédzserként is volt már egy időszakom, de akkor senki nem vett komolyan, hiszti volt otthon, és csak miattam nem variáltak az ebéden soha. Azután se voltam soha nagy húsimádó, szinte csak csirkét ettem. Aztán idővel elegem lett a húsból, nem szeretem nagyon az izét, meg utáltam, hogy bármit ettem, mindig vártam, mikor harapok rá valami undorító mócsingra - erre nagyon finnyás voltam. 2017 végén jöttem rá, hogy amúgy felnőtt ember vagyok, és nekem nem muszáj megennem a húst, ha nem akarom. Azóta nem is eszem meg. Volt először értetlenkedés, de még nagyanyám is elfogadta a dolgot, és rántott hús helyett rántott sajttal és karfiollal vár, ha hazamegyek, bár mindig megemlíti, hogy a hús finom és nem érti, miért vonjuk meg magunktól. Szándékos a többesszám, húg meglepő hamar csatlakozott a vegasághoz. Sokkal jobb hús nélkül. 
•  Az MTT-ben csináltam a szokásos dolgaimat: Tolkien Nap Infopult, Lassi, KÖMT. Bár szeretek szervezni, egyre gyakrabban érzem, hogy rossz irányba tolódnak a hangsúlyok: sokszor túl sokat foglalkozunk egy dologgal, és túl lazán veszünk másokat, amikről a helyszínen derül ki, hogy fontosak lettek volna. A 2018-as szervezések egyikéről se mondhatom el, hogy nagyon fasza lett volna, a 2018 januári Tolkien Nap szervezése még 2017-hez tartozik. A Tolkien Kör nem lett volna rossz, de ott is elfogyott a lendület, vegyes volt a csapat lelkesedése idővel. A kommunikáció pedig borzalmas, idén rengeteg problémám volt azzal, hogy egyszerűen nem, vagy késve jutottak el hozzám információk, pedig mondjuk én voltam a kapcsolattartó a résztvevők felé. 
• Újra tudok németül! Juhé!
• Bumbi még mindig egy kis gombóc, imádom. Igaz, most a téli szünetre utazás egy horror volt vele, elég hisztis volt, de amúgy egy kis szeretetcsomag. 
• A futás megint nem volt akkora prioritás, bár részt vettem 10 km-es futáson. Versenyekre járogattam, néha elmentem futni, de nem túl rendszeresen. Viszont elkezdtem aerobikra járni a közeli edzőterembe, ahol az óra után még szaunázni is tudok. A rúdtáncot pedig 2018-ban is folytattam. 
• Történt szomorú dolog is: október végén szeretett Rambókánt elhalálozott. Szegénykém öregecske volt már, békésen elaludt, az Óbudai szigeten alussza örök álmát. :'( 
• Az emberi kapcsolatok terén lenne meg hova fejlődni: olyan, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell ismerkedni, barátkozni. Lusta is vagyok odamenni ismeretlenekhez, félek is, hogy mi lesz a reakció, nem lesz közös téma, és sokszor untatnak is beszélgetések. Tudom, ez baromi nagykepűen hangzik, mégis ez van. Valamit kezdenem kell ezzel, mert amúgy igénylem a társaságot, csak olyan nehezen megy belekerülni.

És hogy mik a tervek 2019-re?

• Utazni: tervben és szervezés alatt van egy prágai hétvége, egy pár nap Cipruson, és egy nyári Észtország.
• Szakmailag fejlődni.
• Tudni észtül.
• Jogsit szerezni.
• Edzeni és újra futni.
• Kapcsolatokat építeni.
• Már lett egy új hobbim, a gyertyaöntés, ezt akarom rendesen kitanulni.
• A blogot egy szinttel komolyabbra emelni. 
• Sokat cicázni.
• Jól érezni magam. 

Tervek vannak, lelkesedés van, csapjunk bele az új évbe!