Kassai advent - 1. rész

Talán már mondhatjuk, hogy szokássá vált nálunk foxszal az, hogy december környékén legalább egy külföldi karácsonyi vásárt felkeresünk. Három éve Prága, két éve Bécs, tavaly Pozsony, idén egy másik szlovákiai városra, Kassára esett a választásunk. 

Kassát először 1230-ban említik írásos források, 1347-től szabad királyi város. Az évszázadok során gyakran cserélt "gazdát", ostromolta többek között I. Ulászló, I. Ferdinánd, Szapolyai János, Bocskai István, Bethlen Gábor. I. Rákóczi Györgyöt itt választották fejedelemmé. A 15. században a Magyar Királyság második legnagyobb városa volt Buda után. 1703-ban hódolt be II. Rákóczi Ferencnek, 1711-ig kuruc város. Rákóczit 1906-ban temették a kassai dóm kriptájába. A város Trianonnal Csehszlovákiához került, az első bécsi döntéssel újra Magyarország része lett. 1941-ben Kassát bombázták felségjel nélküli repülők, ennek következtében lépett be Magyarország a II. világháborúba a Szovjetunió ellenében. Ma Szlovákia második legnagyobb városa, lakosságának mindössze 2,6%-a vallja magát magyarnak.  

December 7-én, péntek este munka után szálltunk fel a kassai vonatra a Keletiben, és este 10-re már az ottani vasútállomáson voltunk. Kissé meglepődtünk, amikor majdnem kicsúszott alólunk a talaj, de szó szerint: az utak és a járda nagy része le volt fagyva. Upszi. A szállás a vasútállomástól 10 percnyi sétára található. Igen ám, de a google maps által javasolt útvonal nem opció, ugyanis a park, amin át kellett volna sétálnunk, már zárva van. Hideg volt, sötét, a járda jeges, ráadásul később értünk a szállásra a kerülővel, de fél 11-kor már csekkoltunk befele a Košice Hostelben. A hostel első ránézésre semmi extra, kicsit az ostravai szállás jutott róla eszembe, de később észrevettem, hogy hostelhez képest nagyon tiszta, és hiába voltak vékonyak a falak, nem is nagyon észleltem, milyen sokan szálltak meg itt, csak kicsekkoláskor láttam, hányan aludtak még itt rajtunk kívül; valahogy senki nem zajongott és mindenki tiszteletben tartotta a másik pihenéshez való jogát. Tiszta döbbenet. 

Kassai utcácska

A szoba teljesen puritán volt, három egyszemélyes ágy (hogy miért három? passz), egy egyszerű asztalka két székkel, és három egymásra tornyozott szekrényke. Ja meg egy tv. A fűtés ment rendesen, nem fáztunk a hétvége alatt. Szereztünk a recepción egy-egy sört, amit Lassi tördelés, ill. korrektúrázás közben elkortyoltunk, aztán alvás. 

Balra a régi "Vendéglő" felirat ritka erre, régi korok emlékét őrzi 

Freskóisztikus homlokzat, a Koldus-ház

Nem siettünk sehova, úgyhogy szombaton sokáig aludtunk. Ebédidő volt már, mire elsétáltunk a 10 percre lévő karácsonyi vásárba. A vásár nem túl nagy, emberi léptékű, de nagyjából ugyanaz a felhozatal, mint bármelyik másik karácsonyi vásárban: díszek, sütemények, édesség, forralt bor, sültek, kézműves termékek. Nem láttunk semmi kedvünkre valót, a forralt bort későbbre tartogattuk. Kerestünk egy éttermet, ahol megebédelhetünk, a Karczma Mlynre esett a választás. És mennyire jó volt, hogy ide ültünk be! Középkorias hangulatú a hely, elképesztően finom ételekkel. Kaptunk magyar nyelvű étlapot, aminek nem sok értelme volt, mert a pincérek nem beszélnek magyarul. Fokhagymakrémlevest ettünk cipóban, nagyon jó volt!

Fokhagymaleves kis cipótetővel

A kassai belváros sétálóutcája a leghosszabb Szlovákiában, ezt mi is érzékeltük. Nem csak hosszú, de rendkívül bájos is a rengeteg műemlék jellegű épülettel, elszórtan elhelyezkedő templommal, éttermekkel, kávéházakkal. Egyszerűen nem lehetett csúnya házat találni. 

Sétálóutca

Betértünk a helyi tourinformba, turistatérképpel felszerelkezve jöttünk ki. Nem lehet semmivel se összetéveszteni a Szent-Erzsébet székesegyház épületét. A gótikus templom alagsorában nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, és Rákóczi három rodostói társa.

Sétálóutca a székesegyházzal

A székesegyház helyén már a 13. században is állt egy plébániatemplom, ami később leégett. Ennek a helyére épült a gótikus templom, ami szintén gyakran vált tűzvész áldozatává. Az 1775-ös tűz után újra átalakították, majd 1896-ra nyerte el ma ismert alakját, amit Steindl Imre, a Parlament tervezője álmodott meg.

II. Rákóczi Ferenc emlékműve a székesegyház oldalán - semleges latin nyelven

Az épület kívülről csodaszép. Bent is tettünk egy kört, de a belseje nem varázsolt el annyira. A kriptába se mentünk le: konkrét okot nem tudnék mondani, nem is lett volna drága, de kihagytuk. Nagyon nem bánom, nem hiszem, hogy bármit is adott volna, ha látom Rákócziék sírját.

Csipkés torony a magasból

Felmentünk inkább a toronyba - a tornyokat szeretjük, mert a városokra fentről lenézni jó.Volt belépő, vagy 1,5 euró. Hosszú csigalépcsőn sétáltunk fel időnként teljes sötétben, nem minden lámpa égett. A lépcső keskeny volt, és ha ez nem lett volna még elég, fel és lefele is ugyanazt a lépcsőt használta mindenki, ergo ha a két irányból haladók szembetalálkoztak, akkor vagy nagyon össze kellett húzniuk magukat, hogy elférjenek, de még így is balesetveszélyes volt egymás kerülgetni, vagy valaki engedett, és visszakacsázott a legközelebbi teremig, ahol meghúzódott, amíg tiszta lett a levegő. Elég para volt.

Orbán torony

Középen a Nemzeti Színház épülete, itt volt 1833-ban a Bánk bán ősbemutatója

Fentről ráláttunk a belvárosra és a távolabbi hegyekre is, bár a köd és a hófelhők miatt a képeken ez nem nagyon látszik.

Kalapom egy harang

A toronyban volt egy harang, amit meg lehetett kongatni - én kalapnak használtam.

Koszorú és a harang

A város nagy adventi koszorúja az Orbán torony előtti téren álló harangot ölelte körbe. Ez az 1557-ben öntött harang akkor tört el, amikor 1966-ban egy tűzvész során leesett az Orbán toronyról. Nem az esés miatt tört el, hanem a vízzel oltás repesztette meg. Külön pikáns, hogy a harangot az 1556-os tűz után megmaradt harangok maradványaiból öntötték. A toronyba egy másolatot helyeztek vissza, a téren pedig a sérült harang áll. A koszorútól sokat nem láttunk belőle.

Füzetke

Épp beslisszoltunk a közeli szuvenírboltba zárás előtt, ahol az eladólánynak lelkesen magyarul hálálkodott egy turistacsoport tagja, amire a lány magyarul válaszolt. Gyanús volt, hogy néhány alapszóban merül csak ki a lány nyelvtudása, de azért tettünk egy próbát: a kirakatban látott kézzel kötött füzetke érdekelt minket. A sejtésünk helyes volt, hamar angolra váltottunk. Egyébként rengeteg magyar volt a hétvégén Kassán, de meglepő módon találkoztunk német fiatalokkal is.

Rodostói ház másolata

Betértünk egy délutáni kávéra és sütire a Cukráreň Aidába, de nem volt egy túl jó élmény, kommersz tömegsütit kaptunk, nem ajánlom senkinek. Visszaindultunk a szállás felé, de útba ejtettük a Rákóczi rodostói házának másolatát. Leellenőriztük a nyitvatartást és a jegyárakat, másnap terveztünk bemenni.

A székesegyház tornya sötétben

Koszorú este - egy gyertya ég

Kis pihenés után visszatértünk a belvárosba egy esti sétára.

Vásári hangulat

Karácsonyfa

Ittunk a karácsonyi vásárban egy forralt bort, hát nem volt egy nagyon jó minőség, kesernyés volt, de sebaj.

Vörös vagy fehér? Oly nehéz a választás...

Soooo shiny...

Mindenre számítottunk, de arra nem, hogy a vásárban esténként igazi partihangulat van. Egy felállított színpadról szóltak a popslágerek, az emberek iszogattak, táncikáltak, mint egy falunapon. Kicsit indokolatlannak éreztem, nem hozta közelebb lélekben a karácsonyt, de láthatóan sokakat érdekelt. Jól érezték magukat, ez a lényeg.

Csillagkapu

Kassa sötétben is nagyon szép, és a karácsonyi dekorral sem fukarkodtak.

Lőcsei-ház este

A forralt borra megéheztünk. Már korábban kinéztük a Hostenic Pivovar nevű helyet, ami Szlovákia legrégebbi éttermeként reklámozta magát. Kiderült, hogy ez a hely Lőcsei-házban van, ami már legalább a 14. század vége óta létezik, és 1569 óta működik benne vendéglő.

Bundás kenyér vajjal, tejföllel és ketchuppal

Sose hittem volna, hogy Szlovákiában olyan bundás kenyeret fogok enni, ami a szlovák és angol nyelvű étlapon is úgy szerepel, hogy "Bundás kenyér". A vaj + ketchup kombó kicsit fura volt, és a ketchup íze is szokatlan volt, de nekem ízlett. A vacsorához megkóstoltuk a helyi söröket, aztán visszamentünk a hostelbe. Kicsit még szerkesztettük a Lassit, aztán eldőltünk aludni, mert másnap 10-ig el kellett hagyni a szállást. A kalandok viszont nem értek véget ezzel, hiszen a vonatunk csak este 6-kor indult vissza Budapestre. Ez viszont egy következő poszt lesz már.

Kassai advent - 2. rész >>>>>>