2018. december 10., hétfő

Mikulásfutás 2018. december 2, 2.3 km

December 2-án rendezték meg immár 5. alkalommal a Rossmann Mikulásfutást. Elvileg az ötből háromszor ott voltam az idei alkalommal együtt, az első alkalomkor még nem futottam, utána akkor hagytam ki, amikor Stockholmban az ottani Santa Runon voltam. Szép széria, de lehet, hogy ez volt az utolsó. A fő motivációm idénre már nem a mókás futás élménye volt, hanem hogy meglegyen az 5 BSI-s rendezvényen való részvétel a jövő évi Spuri kártyához - ezzel meg is lett. 

Vasárnap reggel Nórihoz indultam, hogy adventi koszorút gyártsunk, ezt szakítottam félbe a futás miatt. A koszorúm már zöld volt a fenyőágaktól, amikor otthagytam Bogit és Nórit, hogy időben ott legyek a Fővám téren. Átvettem a rajtcsomagot, elkezdtem öltözni, a ruha, amit kértem, kiderült, hogy gyerekméret, kicseréltettem, tényleg átöltöztem, aztán már nem kellett sokat várnom a rajtig. 

Igazából minden a szokásos menetrend szerint történt: közös bemelegítés, sok Mikulásruhás futó, családok, gyerekek, aztán rajt, tötymörgés, beduguló utcák, sétáló "futók", előzési lehetőség a szűk utcákban alig, fáradó gyerekeket vonszoló szülők. Most még integető, lelkes szurkolók, meglepett, de vidám turisták se voltak. A szokásosnál is jobban idegesített, hogy nem lehetett haladni, siettem volna vissza befejezni a koszorúmat és a lányokkal lógni. Próbáltam előzgetni, de így is 16 perc telt el, mire beértem a célba. A befutócsomag bőséges volt: többféle csoki, üdítők, zsebkendő, két bevásárlótáska. 
Futásra készen
A hangulat mégse kapott el, rutinból csináltam végig az egészet, őszintén szólva elég unalmas volt már így sokadjára. Azzal se értek már egyet, hogy kiadnak egy rakás olyan silány minőségű Mikulásruhát, amit soha többet nem lehet használni, mert a futás végére szétszakad, és a kukában végzi. A befutócsomag tartalma is nagyrészt felesleges, két nem túl csinos bevásárlótáskát nem sok értelme van odaadni minden egyes futónak, tiszta pazarlás. Nem tudom, nekem ez már nem fun, főleg nem egyedül. Jövőre, ha nem ezen múlik a Spuri kártya, kihagyom ezt a rendezvényt. Sokkal jobban éreztem magam utána, amikor végre visszaértem a koszorúkötésre, és együtt töltöttük a délutánt a lányokkal. 

Természetesen ez volt az a "verseny", ahol a legtöbb futófotós kép készült rólam. Még jó, hogy felismerhetetlen vagyok. xD

És a koszorúm. :) 
Koszorú

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése