Erdély: Nyerges-tető, Tusnádfürdő, Szent Anna-tó

2009. május 31. vasárnap 

Délelőtt a Barót-Csíkszereda turistaút felfestését megörökítő táblát avatták a művelődési háznál. A festést a zirci Erdélyi Baráti Kör tagjai végezték 2008-2009 között Az avatón a zirci kórus énekelt. 

Táblaavatás

Utána a baróti katolikus templomban volt mise. Legalább 10 éve nem voltam misén, de ez tetszett. Bár a filozófiai alapokkal továbbra sem értek egyet, de szimpatikus volt, hogy a pap sokkal többet rögtönzött, mint akiket eddig hallottam. Valahogy meghittebb volt az egész. A legszebb az volt, amikor a szertartás egyik részénél a körülöttünk ülőkkel kezet fogtunk és valami olyasmit mondtunk, hogy 'légy békével'. (Valószínűleg rosszul emlékeztem, mert 'Béke veled' a hivatalos köszöntés.) A végén együtt énekeltük a magyar himnuszt és a csíksomlyói Mária-siralmat - na jó, bevallom, ennek nem tudtam a szövegét. 

A baróti templom és a Barót Napok sokasága

A mise alatt a zirci kórus énekelte a templomi énekeket, ami nagyon szépen hangzott, és látszott, hogy mennyire meghatotta a helyieket.

A katolikus templom belülről

Mise után vendégül láttak minket egy kis kalácsra és üdítőre, majd mentünk ebédelni. Vendéglátómmal, Ildikóval megbeszéltük, hogy a délutánt a környékbeli látnivalók felkeresésével töltjük. Papám is jött velünk. 

Kopjafák a Nyerges-tetőn

Első utunk a Nyerges-tetőre vezetett. A Nyerges-tető 895 m magasan található, ez köti össze a Csíki-havasokat és a Torjai-hegységet. Jelentősége onnan ered, hogy 1849-ben, a vesztes segesvári csata után itt próbálták meg a székelyek összeszedni erőiket és megállítani az orosz csapatokat. Egy legenda szerint 200 székely honvéd küzdött a többezres orosz sereggel, akiket többször is sikeresen visszavertek, de végül egy román pásztor a székelyek háta mögé vezette az oroszokat, így győzték le az ellenállókat. A csatáról versben emlékezik meg Kányádi Sándor, itt lehet elolvasni.

Kopjafák

A valóság ennél picit prózaibb: ezer székely védte a szorost a tizenkétezres orosz-osztrák sereg ellen - azért ez is elég impresszív. Valóban sokáig védekeztek sikeresen, de a bekerítés veszélye túl naggyá vált, így kénytelenek voltak feladni a tetőt. 

Emlékmű.

A hősök temetője kopjafákkal van tele, 2005-ben Sólyom László is állított egyet. A kopjafák mellett egy emlékmű is található itt. Minden évben március 15-én tartanak megemlékezést a helyszínen.

Tusnádi forrásvíz

A következő állomás Tusnád volt. Megálltunk egy borvízforrásnál Tusnádfürdő határában. Megkóstoltam a vízét: elég érdekes volt, sós és vasas, de állítólag egészséges. Hááát... sokat nem lehet inni belőle szerintem, a sós víz kicsit hánytat.  A forrás nem kifejezetten van kiépítve, a víz össze-vissza folyik, nincs egy rendes meder kikaparva neki, kicsit pancsolós a környéke. 

Nagyapámmal a Tusnádfürdő feliratnál

A forrás után lementünk a tusnádi tóhoz, ahol van egy vendéglő. Ilyen szép a táj ott. Söröztünk egyet, aztán mentünk tovább.

Kilátás a tótól

Tusnádfürdőről azt érdemes tudni, hogy az ország egyik legkisebb városa és mindössze 175 éves. Nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelep. Állítólag egy pásztorfiú erre kereste eltévedt marháit másfél évszázada, és miközben az ásványvizes iszapba merült a lába, eltűntek a lábáról a gyógyíthatatlannak hitt kiütései. Ezután Tusnádfürdő a figyelem középpontjába került. 1968-ban kapott városi rangot. A településen rendezik meg minden évben a Tusványos szabadegyetemet. 

A tó a kilátóból

Ezután a Szent Anna-tóhoz kanyarogtunk le a szerpentines autóúton. A látvány egyszerűen csodálatos volt. Egy kilátóból az egész tóra rálátni, de közelről is nagyon szép. A tóparti kis kápolnában éppen mise volt, így oda is be tudtunk kukkantani.

Szent Anna-kápolna

A tó egyébként krátertó, egy kialudt vulkán kráterében alakult ki. 

Nagyapámmal és vendéglátómmal, Ildikóval a Szent Anna-tó partján

Nem sokat időztünk a tónál, siettünk vissza Barótra. A fő téren találkoztunk a család többi tagjával. Együtt megvacsoráztunk, micit ettünk, ami jellegzetes román étel: olyan, mint a hurka, csak kisebb, többféle hús keverékéből készül, és nincsen bőre. Mustárral és kenyérrel kell enni, nekem nagyon ízlett. A Barót Napok zárásaként volt éjjel tűzijáték, de mi azt már nem vártuk meg, másnap korán reggel indultunk vissza Magyarországra.

2009. június 1. hétfő

Korán reggel gyülekeztünk Baróton a busznál. Az eső megint esett, ahogy ott tartózkodásunk alatt szinte végig. Vendéglátóim kis ajándékkal kedveskedtek: fonott kosarat, fakanalakat, és egy fatáblát kaptam a Szeretet himnuszával. (A fakanalakat a mai napig használom.) Sajnáltam, hogy haza kell menni, mert nagyon szép helyeken jártunk, nagyon kedves volt mindenki, és nagyon finomakat ettem. 

A hazaút hosszú volt és unalmas. Egy kirakodóvásárnál megálltunk, ott én is vettem pár dolgot: szalmakalapot, legyezőt és egy giccses Székely himnuszt. Egy izgalmasabb pillanat volt, amikor megláttam az út mellett egy fekete gólyát sétálni - na azt sosem fogom elfelejteni.

***

Erdélybe azóta vissza akarok menni, hogy jó 11 éve ott jártam. Most már tényleg igyekezni fogok, hogy ez mihamarabb megtörténjen.

Erdély: Brassó

2009 május 30. szombat

Reggel viszonylag korán indultunk Brassóba. Mivel éjjel nem sokat aludtam, eléggé fáradt voltam. Brassó kb. 80 km-re fekszik Baróttól. 

Brassó ma Bukarest után Románia második legnagyobb városa. Az erdélyi szászok nagy központja volt egykor, eredeti neve Kronstadt. Először 1252-ben említi meg IV. Béla egy adománylevélben. A Kronstadt, azaz "korona városa" elnevezés onnan származik, hogy a legenda szerint az első városháza építésekor egy koronát találtak a földben egy fa gyökerei között. Ez a motívum a város címerén is megtalálható. A 14.században, tatár-török betörések idején kezdték építeni a várfalat és a Fekete templomot. A reformáció után az erdélyi szellemiség egyik fontos központjává vált a város.

Áprily Lajos Gimnázium épülete

Az Áprily Lajos Gimnázium Brassó egyetlen magyar középiskolája. 1837-ben alapították, a kommunizmus idején beolvasztották más brassói román iskolákba. 2003-ban vált külön a 6-os számú román iskolától, így ma magyar nyelven folyik az oktatás. 

Utcakép. Igen, elég rossz idő volt.

Ez a templomnak tűnő épület a főtér közepén a régi városháza épülete, ma a megyei történelmi múzeum működik benne. 

Régi városháza

Egy 14. századi őrtoronyra húztak fel 1420-ban egy szintet a városi tanács számára. A 17. század nem volt kegyes az épülethez: villám csapott a tornyába (1608), földrengés rongálta meg a falait (1662), majd tűzvész pusztította el az épület egy részét (1689). Végleges formáját 1778-ban nyerte el.

A Cenk hegy és a Brasov felirat

A háttérben a 960 m magas Cenk hegy látható a rajta lévő Brasov felirattal (tiszta Hollywood :D). A hegyre drótkötélpályás felvonó megy fel, de állítólag már hosszú évek óta nem újították fel, úgyhogy elég veszélyes. A hegyen az Árpád-korban vár állt, ma már csak nyomai láthatók. (1455-ben Hunyadi János engedélyezte a lakosságnak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a városfalakat.)

A Fekete Templom hátulról

A Fekete Templom Erdély legnagyobb temploma a maga 89 m hosszával és 38 m szélességével. Bécs és Konstantinápoly között ez a legnagyobb gótikus templom. 1383-ban kezdték el építeni egy ( a prospektus szerint román... nos én ezt azért megkérdőjelezném) kisebb templom helyén. Már majdnem készen állt, amikor 1421-ben a törökök teljesen lerombolták. 1471-ben fejeződtek be a munkálatok. 1689-ben tűvész pusztította el a várost - arról megoszlanak a történészek véleményei, hogy a Habsburgok felgyújtották fel a várost bosszúból vagy baleset történt, mindenesetre ekkor lettek a templom falai feketék, innen ered a neve is.

A templom órája és tornya

A templom belseje is gyönyörű, ott fényképezni sajnos nem lehetett. Bent több mint 100 darabból álló török szőnyeggyűjtemény, még a tűzvész előttről megmaradt bronz keresztelő medence, szintén a tüzet túlélő, ma az UNESCO világörökség részét képző falfestmény és egy 4000 sípos orgona található. 

A Cérna utcában

A következő állomás Európa egyik legkeskenyebb utcája, a Cérna (vagy Zsinór) utca volt. Az utca 1,32 m széles és 83 m hosszú. 

Katalin-kapu

A Katalin-kapu kétségtelenül a városfal legszebb kapuja. Egykor hatalmas erődítménykomplexum volt, mára csak a kaputorony maradt meg. A 14. századtól kapu állt ezen a helyen, de a ma ismert Katalin-kaput csak 1559-ben építették. Brassó román városrészéből, Bolgárszegről csak ezen a kapun keresztül lehetett bejutni a városba egészen a 19. század elejéig.

Az Árvaház utcai kapu 1828-ban épült, mivel a bolgárszegi forgalom annyira fellendült, hogy gyakori volt a torlódás a Katalin-kapunál. 

Innentől volt egy kis szabadidőnk, vásárolgattunk, nézelődtünk, majd visszaszálltunk a buszba. Felmentünk még az 1030 m magasan fekvő Brassópojánára, ami egy szabadidőközpontnak ad helyet. Mivel szakadt az eső, ki se szálltam a buszból, néhányan vettek pár dolgot a kirakodóvásárban, aztán mentünk vissza Barótra. 

Este a Party Pub-ban vacsoráztunk és beszélgettünk. Mi éjfél körül mentünk haza.

Erdély: Kisbacon és Bodvaj

2009. május 29. péntek

Reggel 10-kor indultunk busszal a környékre kirándulni. Első úticélunk Kisbacon volt, ahol egy vízimalmot néztünk meg közelebbről. (Virtuális kirándulás a malomban >>ITT<<) Ez a kis malom Erdővidék egyetlen működő vízimalma. 

A malom kívülről

Valószínű, hogy 1714-ben épült, erre utal a mestergerendájára vésett dátum. Két további évszám látható még: 1835 és 1889, ezek a nagyobb felújítások időpontjai lehetnek. 

És belülről

A malmot 1963-ban kollektivizálták, és csak 1992-ben került vissza a Keresztes család jogos tulajdonába.

Faliszőnyeg

Bent megnézhettük a malmot működés közben, a szomszédos szobában a szövés mesterségét lehetett kipróbálni. A háziak nagyon kedvesek voltak, mindent megmutattak és szívesen meséltek.

Szövés

A malomnak híres látogatói is akadtak: Károly herceg, akinek Zalánpatakon van vendégháza, családjával a kisbaconi malomban is járt. A Telegraph cikke ennek a látogatásnak járt többek között utána - a kedvencem, ahogy 'Neni Etelka'-ként hivatkozik Etelka nénire, majd következetesen családnévként használja a 'Neni'-t: "Neni has an extraordinary photograph of herself on the back of a huge motorbike with her arms firmly clasped around Prince Harry, who came here at Easter during a road tour with friends."

Kis vízesés a malom gátjánál

Megnéztük a nagy mesemondó, Benedek Elek  kúriáját is. A helyiek elmondták, hogy a család egy része ma is ott él. A házba sajnos nem tudtunk bemenni, mert nem volt otthon senki. Közben megtaláltam a neten Bardócz Orsolyának, Benedek Elek ükunokájának a honlapját, ahol lehet nézegetni a kúria belsejéről képeket.

A Benedek-kúria

1969-ben avatták fel a Benedek Elek Emlékházat, ami nagy eseménynek számított. Olyan híres erdélyi magyar szerzők vettek részt a megnyitón, mint Sütő András, Kányádi Sándor vagy Sylvester Lajos.

Az ablakon azért befényképeztem

Nem is időztünk tovább Kisbaconban, mentünk tovább Bodvajra. A bodvaji kohó 1831-ben épült,  Gábor Áron itt öntötte a háromszéki önvédelmi harc első két ágyúját a '48-49-es szabadságharc alatt.

A bodvaji kohó felújított vashámora

A kohó épületén emléktábla van, rajta idézet Gábor Árontól: "Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának." Az idézet alatt a szöveg: "Itt öntötte Gábor Áron első ágyúit, eszközt és hitet adva a székelység szabadságharcának"

Koszorúk

Van egy olyan érzésem, hogy mi Magyarországon nem mérjük kellően Gábor Áron jelentőségét. Most olvasom wikipédián, hogy mikor Sepsiszentgyörgyöt feltétel nélküli megadásra szólított fel a császári erők tábornoka, és megfelelő fegyverzet híján már-már beleegyeztek volna ebbe, akkor állt elő Gábor Áron a fenti idézettel. Az elkészült ágyukat a hídvégi csatában vetették be először és meg is nyerték az ütközetet. A bodvaji kohót az osztrákok hamarosan feldúlták, de a Gábor Áron máshol folytatta az ágyúöntést. 93 ágyút öntött ki élete során.  Végül a végzete utolérte, a kökösi csatában ágyúgolyó találta el a bal mellét.

Kilátás a kohó tetejéről. Ilyen böhöm nagy teherautók közlekednek az erdei úton, sokszor alig fért el mellettük a busz.

Ami még nagyon megmozgatta a fantáziámat, a bodvaji erdei temető. A kohótól nem messze az egyik domboldalon található, a régiek oda temetkeztek, ma már csak néhány sírkő található ott. Ilyen a kardosréti régi temető is, amit nemrég fedeztem csak fel az erdőben, teljesen benőtték a fák. (Erről úgy látszik, nem készítettem fotót, mert nem találtam egyet sem.)

A kohón

Innen Barótra mentünk vissza, megebédeltünk a Rózsa vendéglőben. Délután kezdődött a Barót Napok, a szakadó eső miatt a kultúrházban volt a megnyitó, ahol papámék is felléptek. Utána meglátogattuk baróti ismerőseinket, este vacsora szintén a Rózsában, majd divatbemutató az iskolában (a lányok maguknak varrtak ruhát, azt mutatták be), később szakadó esőben sörsátorban söröztünk. Elég későn értünk haza, pedig másnap reggel korán keltünk.

***

Arra emlékszem még erről a napról, hogy vendéglátóm öccse vitt reggel Barótra, és csodálkoztam, milyen sok a gólya az út menti mezőkön. Rengeteg, rengeteg gólya lépkedett a vizes fűben reggelire vadászva.
Az esti sörözésből az rémlik még, hogy nagyon olcsó volt a kürtőskalács, és Ciuc sört ittunk. Teljesen odáig voltam azon, hogy amikor otthon már sötétedik, Baróton még világos volt. 

Erdély: Szászkézd

Nosztalgia útiélmények

Volt nekem blogom 2006-tól egészen 2013-ig a freeblogon. Leginkább magamról, a kis tinédzser dolgaimról írtam benne, de van néhány poszt, ami utazásról szól. A freeblog 2013-ban megszűnt, vele együtt az akkori blogom is. A http://web.archive.org/-on még nagy nehezen elérhető,  de a képek és kommentek már egyáltalán nem. Arra gondoltam, hogy újraposztolom, kiegészítem és aktualizálom a régi utazásos bejegyzéseimet, ha már egyszer úgysincs lehetőségem mostanában utazni a vírus miatt. Az első ilyen az erdélyi utazásom története 2009-ből, amikor nagyapámmal és a zirci vegyeskórussal töltöttünk öt szép napot Barót környékén.

Miért éppen Barót? Ez a kis Kovászna megyei település 1990 óta Zirc testvérvárosa, és gyakran utaznak egymáshoz a helyi kórusok és néptánccsoportok. 2009-ben a Barót Napokra volt hivatalos a Zirc Városi Vegyeskórus. 

Erdélyi út, 2009 május 28-31.

A tavaszi szünet alatt tört rám a vágy, hogy Erdélyországba látogathassak. Szerencsémre kiderült, hogy a zirci kórus, amelynek nagypapám is tagja, május végén Barótra készül, és én is velük tarthatok. Utazással együtt 5 napot töltöttünk Erdélyben. Mivel rengeteg programon részt vettünk és nagyon sok képet készítettem, napi beszámolót fogok tartani az eseményekről. Érdekességként az összeszedett prospektusok és leírások anyagait is beleszövöm az úti leírásokba.

1. nap - 2009. május 28. csütörtök

Május 27-én éjjel 11-kor indultunk Zircről különbusszal, kb. 6 óra alatt értük el a határt. Aludni nem sokat tudtam, a buszon alvás nekem mindig is nehezen ment. A határon átérve azonnal egyértelműen látszott, hogy ez itt már Románia. Nagyvárad felé az út mentén hatalmas, rozsdás csövek futottak, leamortizált gyárépületek, elhanyagolt lakóházak. Az a szomorú, hogy utunk során ez a kép végigkísért minket. Rengeteg elhagyott gyárépület rohad az utak mentén, soha be nem fejezett házak, a szőlőket és gyümölcsösöket benőtte a gaz, a földeket sok helyen nem művelik, elég szomorú látvány. 

Ilyen villamosok járnak Nagyváradon

A másik érdekes, hogy néhány faluban igazi cigánypaloták állnak: csicsás, hatalmas épületek ezek, olyanok, amikről mi csak álmodozhatunk. Azokról sajnos nem tudtam képet csinálni.

Útközben megálltunk a Királyhágónál, ami valaha a Partium és Erdély közötti határvonalat jelölte. Gyönyörű. Mivel esős, borongós idő volt, és a hegyek "pipáltak", az egész még szebbnek tűnt.

Királyhágó

Útközben többször megálltunk pihenni egy kicsit, az egyik ilyen alkalommal készítettem ezt a képet, ez az egyik kedvencem az erdélyi képeim közül. Annyira gyönyörű és jellegzetes. :)

Felirat hozzáadása

Mivel baróti vendéglátóink csak estére vártak minket, ráértünk megállni Szászkézden. Az első írásos feljegyzés a településről 1304-ből való. A helység neve valószínűleg a "kéz" szóból ered, 'oltalom, védelem' jelentéssel bír. A XII. század második feléig székelyek éltek itt, majd mikor ők áttelepültek Székelyföldre, szászok települtek be. Két fő látnivalója van: a lutheránus erődtemplom a harangtoronnyal és a parasztvár. 

A templom és a harangtorony

A Szent István erődtemplom 1493-1525 között épült a késő gótika jegyében egy római kori székesegyház romjaira, vallási központként és menedékhelyként is funkcionált. 1735-ből származik a barokk oltár, 1709-ből a szószék és a szenteltvíztartó, 1788-ból az orgona. Az UNESCO világörökség oltalma alatt áll "Erdély erődtemplomos falvai" részeként, ami hét dél-erdélyi falut takar, melyek templomait hasonló módszerrel és védekezési célból építettek.

A templom belseje a barokk oltárral, jobb oldalt a szószék, középen a csúcsos szenteltvíztartó

A templom megtekintése után a vállalkozó kedvűek felmászhattak a parasztvárhoz, én ezzel a csapattal tartottam. Bátor vállalkozás volt, mivel a közelben már mennydörgött, de nem zavartattuk magunkat különösebben. Amint felértünk a várhoz, elkezdett szakadni az eső.  

Kilátás a várra a templomból

A várról azt érdemes tudni, hogy bár a wikipédia és az egyéb források szerint 1347-ben kezdték építeni, a legújabb régészeti kutatások (152. oldal alján) alapján csak ennél később, a 15. században kezdődött az építkezés. A 20. század közepéig jó állapotban volt az épület, 1945-ben kezdődött a pusztulása. 

Kilátás a várból a templomra - a csúcsos torony a templom

A vár 95 m hosszú és 45 m széles, hat tornya van. A várudvarban volt egykor két halban gazdag halastó, valamint egy 60 m mély kút. A kútból föld alatti folyosó vezetett a faluba, ezt az I. v.h. idején ellenőrizték utoljára. A hiedelem szerint, aki "jó éjszakát"-tal vagy "Légy békével" szavakkal búcsúzik a vártól, annak a vár falába befalazott öregasszony néhány szótagos választ mond.

Tiszta romantika

A várra jellemző az elhanyagoltság; semmi jelzés, semmi korlát, semmi kiépített lépcső vagy omlásveszélyre figyelmeztető tábla, minden át van adva a természet kénye-kedvének. A faluba vezető alagutat nem feltárni pedig szinte bűn. Ha lesz rá lehetőségem, biztosan feltárom. :D

Bizonyíték, hogy ott voltam! (megjegyzés 2020-ból: úristen de fiatal voltam, és milyen vékony )

Majdnem fél órát töltöttünk el a szakadó eső elől a várba húzódva, mire csillapodott annyira a vihar, hogy megkockáztassuk a visszautat. Szerencsésen leértünk, bár megáztunk rendesen, de megérte.

Omladozó falak

Az út további része nyugodtan telt, nem álltunk meg sehol, ottani idő szerint este fél 7 körül érkeztünk meg Barótra. (Ott GMT+2 van, ami újdonság volt számomra, bár nem is jutottak eszembe az időzónák korábban...) A művelődési házban kürtőskaláccsal és köménypálinkával fogadtak minket, majd mindenki hazament a vendéglátójával. Én a helyi iskola egyik tanárnőjéhez kerültem a Baróttól 6 km-re található Felsőrákosra. Végtelenül kedves, aranyos és jófej csajszi volt a tanárnő, a családja is nagyon kedvesen fogadott, náluk jobb vendéglátókat nem is kaphattam volna. Este sörözgettünk és beszélgettünk, majd a fárasztó nap után mindenki ment aludni. 

* * *

Azt meg kell jegyeznem, hogy ennyi év távlatából is emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor vendéglátóim közölték, hogy wc az udvaron van. Rendes udvari pottyantós volt, és nagyon rettegtem, nehogy éjjel ki kelljen mennem, mert kicsit félek a sötétben, na.