Erdély: Szászkézd

Nosztalgia útiélmények

Volt nekem blogom 2006-tól egészen 2013-ig a freeblogon. Leginkább magamról, a kis tinédzser dolgaimról írtam benne, de van néhány poszt, ami utazásról szól. A freeblog 2013-ban megszűnt, vele együtt az akkori blogom is. A http://web.archive.org/-on még nagy nehezen elérhető,  de a képek és kommentek már egyáltalán nem. Arra gondoltam, hogy újraposztolom, kiegészítem és aktualizálom a régi utazásos bejegyzéseimet, ha már egyszer úgysincs lehetőségem mostanában utazni a vírus miatt. Az első ilyen az erdélyi utazásom története 2009-ből, amikor nagyapámmal és a zirci vegyeskórussal töltöttünk öt szép napot Barót környékén.

Miért éppen Barót? Ez a kis Kovászna megyei település 1990 óta Zirc testvérvárosa, és gyakran utaznak egymáshoz a helyi kórusok és néptánccsoportok. 2009-ben a Barót Napokra volt hivatalos a Zirc Városi Vegyeskórus. 

Erdélyi út, 2009 május 28-31.

A tavaszi szünet alatt tört rám a vágy, hogy Erdélyországba látogathassak. Szerencsémre kiderült, hogy a zirci kórus, amelynek nagypapám is tagja, május végén Barótra készül, és én is velük tarthatok. Utazással együtt 5 napot töltöttünk Erdélyben. Mivel rengeteg programon részt vettünk és nagyon sok képet készítettem, napi beszámolót fogok tartani az eseményekről. Érdekességként az összeszedett prospektusok és leírások anyagait is beleszövöm az úti leírásokba.

1. nap - 2009. május 28. csütörtök

Május 27-én éjjel 11-kor indultunk Zircről különbusszal, kb. 6 óra alatt értük el a határt. Aludni nem sokat tudtam, a buszon alvás nekem mindig is nehezen ment. A határon átérve azonnal egyértelműen látszott, hogy ez itt már Románia. Nagyvárad felé az út mentén hatalmas, rozsdás csövek futottak, leamortizált gyárépületek, elhanyagolt lakóházak. Az a szomorú, hogy utunk során ez a kép végigkísért minket. Rengeteg elhagyott gyárépület rohad az utak mentén, soha be nem fejezett házak, a szőlőket és gyümölcsösöket benőtte a gaz, a földeket sok helyen nem művelik, elég szomorú látvány. 

Ilyen villamosok járnak Nagyváradon

A másik érdekes, hogy néhány faluban igazi cigánypaloták állnak: csicsás, hatalmas épületek ezek, olyanok, amikről mi csak álmodozhatunk. Azokról sajnos nem tudtam képet csinálni.

Útközben megálltunk a Királyhágónál, ami valaha a Partium és Erdély közötti határvonalat jelölte. Gyönyörű. Mivel esős, borongós idő volt, és a hegyek "pipáltak", az egész még szebbnek tűnt.

Királyhágó

Útközben többször megálltunk pihenni egy kicsit, az egyik ilyen alkalommal készítettem ezt a képet, ez az egyik kedvencem az erdélyi képeim közül. Annyira gyönyörű és jellegzetes. :)

Felirat hozzáadása

Mivel baróti vendéglátóink csak estére vártak minket, ráértünk megállni Szászkézden. Az első írásos feljegyzés a településről 1304-ből való. A helység neve valószínűleg a "kéz" szóból ered, 'oltalom, védelem' jelentéssel bír. A XII. század második feléig székelyek éltek itt, majd mikor ők áttelepültek Székelyföldre, szászok települtek be. Két fő látnivalója van: a lutheránus erődtemplom a harangtoronnyal és a parasztvár. 

A templom és a harangtorony

A Szent István erődtemplom 1493-1525 között épült a késő gótika jegyében egy római kori székesegyház romjaira, vallási központként és menedékhelyként is funkcionált. 1735-ből származik a barokk oltár, 1709-ből a szószék és a szenteltvíztartó, 1788-ból az orgona. Az UNESCO világörökség oltalma alatt áll "Erdély erődtemplomos falvai" részeként, ami hét dél-erdélyi falut takar, melyek templomait hasonló módszerrel és védekezési célból építettek.

A templom belseje a barokk oltárral, jobb oldalt a szószék, középen a csúcsos szenteltvíztartó

A templom megtekintése után a vállalkozó kedvűek felmászhattak a parasztvárhoz, én ezzel a csapattal tartottam. Bátor vállalkozás volt, mivel a közelben már mennydörgött, de nem zavartattuk magunkat különösebben. Amint felértünk a várhoz, elkezdett szakadni az eső.  

Kilátás a várra a templomból

A várról azt érdemes tudni, hogy bár a wikipédia és az egyéb források szerint 1347-ben kezdték építeni, a legújabb régészeti kutatások (152. oldal alján) alapján csak ennél később, a 15. században kezdődött az építkezés. A 20. század közepéig jó állapotban volt az épület, 1945-ben kezdődött a pusztulása. 

Kilátás a várból a templomra - a csúcsos torony a templom

A vár 95 m hosszú és 45 m széles, hat tornya van. A várudvarban volt egykor két halban gazdag halastó, valamint egy 60 m mély kút. A kútból föld alatti folyosó vezetett a faluba, ezt az I. v.h. idején ellenőrizték utoljára. A hiedelem szerint, aki "jó éjszakát"-tal vagy "Légy békével" szavakkal búcsúzik a vártól, annak a vár falába befalazott öregasszony néhány szótagos választ mond.

Tiszta romantika

A várra jellemző az elhanyagoltság; semmi jelzés, semmi korlát, semmi kiépített lépcső vagy omlásveszélyre figyelmeztető tábla, minden át van adva a természet kénye-kedvének. A faluba vezető alagutat nem feltárni pedig szinte bűn. Ha lesz rá lehetőségem, biztosan feltárom. :D

Bizonyíték, hogy ott voltam! (megjegyzés 2020-ból: úristen de fiatal voltam, és milyen vékony )

Majdnem fél órát töltöttünk el a szakadó eső elől a várba húzódva, mire csillapodott annyira a vihar, hogy megkockáztassuk a visszautat. Szerencsésen leértünk, bár megáztunk rendesen, de megérte.

Omladozó falak

Az út további része nyugodtan telt, nem álltunk meg sehol, ottani idő szerint este fél 7 körül érkeztünk meg Barótra. (Ott GMT+2 van, ami újdonság volt számomra, bár nem is jutottak eszembe az időzónák korábban...) A művelődési házban kürtőskaláccsal és köménypálinkával fogadtak minket, majd mindenki hazament a vendéglátójával. Én a helyi iskola egyik tanárnőjéhez kerültem a Baróttól 6 km-re található Felsőrákosra. Végtelenül kedves, aranyos és jófej csajszi volt a tanárnő, a családja is nagyon kedvesen fogadott, náluk jobb vendéglátókat nem is kaphattam volna. Este sörözgettünk és beszélgettünk, majd a fárasztó nap után mindenki ment aludni. 

* * *

Azt meg kell jegyeznem, hogy ennyi év távlatából is emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor vendéglátóim közölték, hogy wc az udvaron van. Rendes udvari pottyantós volt, és nagyon rettegtem, nehogy éjjel ki kelljen mennem, mert kicsit félek a sötétben, na.