A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5vös 5km. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5vös 5km. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 22., péntek

5vös 5 km, 2017 ősz

Már két 5vös 5 km futáson részt vettem (olvasni itt lehet róla meg itt), úgyhogy ahogy megnyílt a regisztráció, be is neveztem. A verseny napján munka közben ugrottam el átvenni a rajtszámot, de még az utolsó pillanatig gondolkoztam, induljak-e egyáltalán. Előző este sikerült alaposan besöröznünk ugyanis a húgaimmal, későn értem haza, keveset aludtam, és még délután is fájdogált a fejem. Az időjárás is szeszélyes volt, lógott az eső lába és hűvös volt. Végül eldöntöttem, ha már egyszer elhurcoltam a futóscuccomat melóba, akkor nem fogok szégyenszemre megfutamodni. 

Nem siettem el a helyszínre érkezést, 3/4 5 körül indultam el az irodából. Folyt a bemelegítés, mikor odaértem. De valahogy indokolatlanul sokáig tartott. Már lassan indulnia kellett volna a futásnak, de még mindig ugrándozott a fitnesszcsajszi. Gyakorlatilag a tömeg magától kezdett a rajtvonalhoz vonulni, megszakítva a soha véget nem érő bemelegítést. Itt még nem gyanakodtam. Na de jött a rajt. Azaz jött volna, mert a kancellár, aki indította volna, nem volt meg. Aztán előkerült, de láthatóan most tudta meg, hogy neki ez a feladata, és "3-2-1-rajt!" felkiáltással elindította a futókat. Csakhogy nem mozdult senki semerre, a szervezők kértek még 2 percet, amiből bő 5 perc lett. Akkor a kancellár újra előadta a korábbi performanszát, és végre elindultunk. Na ez azért így nagyon gáz. Az 5vös 5km lényege, hogy 5 óra 5 perckor indul - most majdnem negyed 6 volt, mire rajtoltunk. A kancellár nem volt képben, és a minden futóversenyen megszokott közös visszaszámlálás is elmaradt. És nem volt speaker egyáltalán, egy-egy szervező beszélt néha mikrofonba, de azt hagyjuk is inkább. Nagyon érződött, hogy most más a szervező brigád, eddig nem volt ennyire amatőr hibák. 

Nagyon odafigyeltem a futás elején, hogy ne ragadjon el a hév és nehogy megpróbáljak egy tempót futni a fitt egyetemistákkal. Kinéztem egy idősebb férfit, őt követtem. Egy idő után elvesztettem, de jó taktikának bizonyult a lassú rajt, nem fogott ki rajtam ez a verseny. Kényelmesen, kellemesen érezve magam futottam végig az 5 km-t, a célegyenesnél még gyorsítani is tudtam. Útközben pár említésre méltó dolog történt csak: láttam egy srácot, aki elesett egy szűk szakaszon, vérző lábbal és fejjel sántikált le az útról. Egy ponton tróger munkásfiúk álltak a járda mellett és azzal szórakoztatták magukat, hogy hangosan kommentálták az előttük elfutó lányokat. Elképesztő gázak voltak. Amúgy annyira érdekes, hogy mindig az ilyen nagyon suttyó, nagyon előnytelen kinézetű faszik érzik feljogosítva magukat az ilyenre. :/ Kivételesen nem találkoztam tahó autóssal, és a levegő se volt annyira füstös.

Az útvonal biztosítása viszont kritikán aluli volt. Az irányítónak beállított szervezők csak álltak ott, nem kommunikáltak se a futókkal, se az autósokkal, a legtöbbjüknek bocsánat, de sok haszna nem volt. Nem állították le a forgalmat, sokszor az autók között kellett cikáznunk. Nem értem, miért nem képesek arra a szűk egy órára, amíg a verseny tart, lezárni legalább azt a pár utcát, ahol a szűk járda miatt az úton fut a tömeg. Kibszott balesetveszélyes.

Szóval ez a szervezés nagyon kritikán aluli volt. A célnál alig találtam meg a vízosztást, ahol hatalmas tömeg alakult ki. Két szervező töltögette egyesével kis poharakba a vizet egy nagy hordóból. Wtf? Ennél még az is jobban működött, amikor csak a vizet rakták ki, és a futók öntöttek maguknak. Mindezt egy darab asztalnál. Ezek az emberek mégis mit gondoltak? Életükben nem voltak még futóversenyen, az biztos. Szégyen egy ennyire hagyománynak számító rendezvényen egy ilyen gyenge szervezés.

A célba érés után gyorsan el is slisszoltam, a tavasziakból okulva nem vártam meg, amíg a takkernéni Marika is átveszi a kategóriájában elért helyezéséért az érmet és egy órát váratnak a tombolával.

Egyébként kifejezetten jól futottam, 31 perc 55 mp alatt értem be, ami personal best. ^_^

2017. május 13., szombat

5vös 5 km 2017. tavasz

Eljött a tavaszi 5vös 5 km ideje. Az ősziről jó emlékeim vannak, saját rekordot futottam 5K-n, ez a tavaszi annyira nem adta. Már az rossz, hogy közvetlenül munka után futottam, most fáradtabb voltam, mint ősszel. És még éreztem a vasárnapi 13 km-t a lábamban, mintha még nem pihentem volna ki. 

A rajtszámot már korábban felvettem, csak oda kellett sétálnom meló után a rajthoz. Most is együtt futottunk Minccel. Bemelegítgettünk, beálltunk a rajtvonalhoz, és 17.05-kor indult a menet. Szinte szokatlan, hogy nem szakaszos rajt volt. :D Ránézésre jóval kevesebben voltak az őszi versenyhez képest. 

Az útvonal nem volt meglepetés, ugyanarra futottunk, mint ősszel. Viszont az egész futás kissé nyögvenyelős volt nekem. Végig feszült a lábam, mintha nem melegítettem volna be rendesen. Még ha így is lenne, akkor sem indokolt ezt 5 km-en keresztül érezni. Túl gyorsan indultam, ettől hamar belassultam, és nem bírtam visszagyorsulni. Van az, amikor az ember fut, és rettentő nehéznek érzi a testét. Megesik, de el szokott múlni futás közben, most nem így történt. Úgyhogy ez nem volt egy nagyon jóleső futás. Végig azt vártam, hogy legyen vége. 

Döbbenetes, mennyire más és más tud lenni két verseny. Az EU futáson tök lazán lefutottam 13 km-t, egy percét se éreztem olyan megterhelőnek vagy fárasztónak, mint ezt az 5 km-t. Fejben nem voltam eléggé ott. Hajlamos vagyok a rövidebb távokra úgy tekinteni, hogy hah, simán-lazán, elindulok és már ott is vagyok a célban, észre se fogom venni. Ilyen hozzáállással a legrövidebb táv is végtelen hosszúnak tud tűnni. Fel kell készülni lelkiekben minden futásra. Nekem legalábbis ez a tanulság. 

A mezőny végével értem be, de voltak még mögöttem bőven. 35 perc 13 mp lett az eredményem, ami gyász, ősszel 33:12 volt. Nem készültem, az is igaz, meg  tény, hogy mostanában akkor futok, ha verseny van, ritkán edzek. Ezen változtatni kell. 

A cél után magamhoz vettem egy gyümölcslevet, amit osztogattak, és megvártuk a tombolasorsolást. Soha többé nem fecsérlem ilyenre az időmet. Nem nyertem, de cserébe majdnem egy órán keresztül hallgathattam az eredményhirdetést, amit időnként megszakítottak a tombolával. Nevetségesen sok nyertes volt, olyan indokolatlan kategóriákat hoztak létre, hogy csak néztem: leggyorsabb egyetemista, leggyorsabb ELTE-s, leggyorsabb BME-s, leggyorsabb ilyen tanár meg olyan tanár, család, középiskolások, seniorok, cégek, persze mindenből külön férfi-női, blah. Volt kategória, ahol 29 perces eredményért már bronzérmet járt. Ha ennyi kategória van, akkor elveszíti a jelentőségét az érem. Nem tudom, eddig is így díjaztak-e, de több eredményhirdetést meg nem várok, az tuti. A tombolához egy dobozba kellett dobálni a rajtszámokat, amiket a végén "visszaadtak". A gyakorlatban pár szervező csaj elkezdte megpróbálni rendszerezni a rajtszámokat meg felmutogatni őket, ami nem volt túl hatásos. Szerencsére gyorsan megtaláltam a sajátomat és az időközben lelépő Mincét is, de több ilyen nem lesz, ennyire nem érek rá. 

Ezt leszámítva a szervezés okés volt, semmi extra, de amit kellett, azt rendesen megcsinálták. Én meg újabb tanulsággal gazdagodtam, még ha sokadszor jövök is rá, de tényleg fel kell készülni a versenyekre testben és lélekben, mert aztán beüt egy ilyen rossz futás. De ahogy mondják: a rossz futás is jobb, mint a semmilyen futás.