Bécsi egynapos kiruccanás

Egy héttel a kassai kiruccanás után, december 16-án megint úton voltam, ezúttal kishúg és jóanyám társaságában. Kishúg szeretett volna Bécsbe menni. A fedősztorija az volt, hogy a karácsonyi vásárt akarja megnézni, de igen hamar kiderült, hogy valójában a Klimt és a Monet kiállítás érdekli. Nem vagyok nagy rajongója a bécsi Christkindlmarktnak, egyáltalán nem bántam, hogy nem azon van a hangsúly. Szívesen megyek Bécsbe még úgy is, hogy nem a kedvenc városom, de szeretem az utazás élményét megosztani másokkal, és amúgy is imádok utazni. 

Flixbusszal mentünk, nekem ez volt az első utam velük, és alapvetően elégedett vagyok: olcsóbb volt a vonatnál, a menetidő sem volt számottevően hosszabb, nem fizettem a helyért, mégse ültettek nagyon szét minket, időben indultunk, időben érkeztünk, jófej sofőrökkel utaztunk, és lehetett használni a wc-t útközben. Az egyetlen furcsaság, hogy a jegyvásárlás után a bankom zárolta a számlámat, mert gyanús pénzmozgásnak ítélték a tranzakciót, szóval nem tudom, milyen szerveren keresztül történik a fizetés, de egy telefonhívás után feloldották a zárolást. 

Reggel 7-kor indultunk a Népligetből. Meglepett, hogy a buszállomásra kellett menni, megszoktam, hogy a nemzetközi buszok a Szöglet Presszó elől indulnak. Eseménytelen utunk volt, az egyetlen izgalom a hó és a havas táj volt. 10 óra előtt már Bécsben voltunk, az Erdberg nemzetközi buszpályaudvaron szálltunk le. Nem terveztünk tömegközlekedni, de a Belvedere, első állomásunk majd egy óra sétára lett volna, úgyhogy vettünk inkább egy napijegyet 8 euróért. Abszolút megérte, gyalog nem fért volna bele a betervezett program a napba, és hullafáradtak lettünk volna, pedig így is eléggé elfáradtunk. 

Felső-Belvedere

No de Belvedere. A legegyszerűbb út a metró+vasút kombó volt. Sikerült is abszolválnunk, a Quartier Belvedere-nél szálltunk le, de egész végig azon f*stunk, hogy a napijegy vajon érvényes-e a vonatra is. Elvileg az, kalauzzal nem találkoztunk, nem cáfolt rá senki. Az aluljáróból kisétálva gyorsan irányba kerültünk, és besétáltunk a Belvedere parkba. Az épület előtt karácsonyi vásár volt, de mi mentünk célirányosan a bejárat felé. Online már megvettük a jegyeket (15 euró volt a felnőtt jegy), úgyhogy nem számítottunk sorbanállásra. Így is lett, a helyszíni jegyvásárlókat kikerülve azonnal bejutottunk. A ruhatárhoz gigasor állt, pénzbe is került, ezért nem akartuk leadni a cuccokat, de egy teremőr figyelmeztetett, hogy le kell adnom a hátizsákot (10 literes kishátizsák, kicsit nevetéges, hogy nem vihettem magammal), de van az alagsorban értékmegőrző, ami ingyenes. Ingyenes is volt abban az értelemben, hogy a bedobott 1 vagy 2 euróst a végén visszakapod - még szerencse, hogy volt nálam korábbi utazásokból megmaradt apró. Mindenesetre tényleg kényelmesebb volt táska nélkül mászkálni.

Belülről

Felsétáltunk az emeletre, és a kiállítás bejáratánál találtuk magunkat, itt is fél perc alatt bejutottunk. Akkor nem volt nagy sor, de mire mi végeztünk, rengeteg helyszíni jegyvásárló várta, hogy bejusson. Komolyan, ez az online jegy mintha valami VIP jegy lett volna, nem is értem, mások miért nem vették meg előre.

Belvedere park

Szégyen,de Klimt neve nekem nem sokat mondott eddig, régen volt már az a művészettörténet óra gimiben, azóta meg nem nagyon foglalkoztam ilyesmivel. A kiállítás tetszett, szép képeket láttunk, kedvet is kaptam hozzá, hogy jobban elmélyedjek a témában. Szeretek festményeket nézegetni, megnyugtat.

Ebéd (Anett fotója)

Mire végeztünk az épület két szintjének bejárásával (a Klimt csak egy fél szintet töltött be), beütött az egy hét nem alvás (Lassi tördelés utolsó hajrája), a hatnapos munkahét, a kávénemivás és a koránkelés, úgy éreztem, menten elalszok. Féltem, hogy így maradok, keserves nap lett volna, de a Hundertwasser ház alatti kávézóban a capuccino és a világbajnok vaníliafagyis-tejszínhabos, még meleg apferstrudel helyretett.

Kishúggal Hudertwassernél

A Hundertwasserhausról most nem írok részletesen, két éve már megtettem. Szép még mindig, és láthatóan népszerű a turisták körében. A kávézóba alig tudtunk leülni, tele volt folyamatosan, pedig emlékszem, két éve mi voltunk az egyedüli vendégek. Karácsony előtt biztosan megnő a forgalom.

Stephansdom

Jóllakottan metróztunk el a belvárosba, a Stephansdomnál szálltunk le. Ha már ott voltunk, bementünk a templomba, és az ingyenesen látogatható részeit megnéztük.

A Stephansdomnak van egyébként szép magyar neve is, Szent István-székesegyház, de nem nagyon hallottam még így emlegetni. Már a 12. században templom állt a helyén, ezt építették át több alkalommal, míg a mai gótikus formáját el nem nyerte. Nevét az első keresztény vértanúról, Istvánról kapta. 1945-ben a háborúban kigyulladt és részben leomlott, de szinte azonnal elkezdték az újjáépítését - a mai napig restaurálják, ezért is van szinte mindig felállványozva.

Falfestés

Az Albertinára siettünk, a Monet kiállítás helyszínére. Itt is ugyanazt tapasztaltuk, mint a másik kiállításon: hihetetlenül hosszú sorok, amik mellett mi vidáman elsétáltunk az előre megváltott jegyeinkkel (16 euró volt a felnőtt jegy), és azonnal bemehettünk. Annyiból élvezetesebb volt a Monet, hogy itt részletes leírásokat kaptunk a képek mellé, a festő életét is bemutatták és a művészettörténeti jelentőségét is elmagyarázták. Ahogy a Klimten, itt is sokan voltak, de lehetett normális tempóban haladni. Monet havas képei nagyon tetszettek, tényleg elképesztő, mennyire vissza tudta adni a tél ezernyi árnyalatát.

Épület díszítése

Elégedetten libegtünk ki olyan másfél órával később, addigra még nagyobb lent odakint az épület előtt a sor. Szerettem volna beülni a Sacher Caféba enni egy igazi Sacher tortaszeletet, de nem volt szerencsénk: a kis kávézóba az ajtón kívül állt a sor. Beálltunk megnézni, milyen gyorsan halad, de nem tudtuk kivárni, lehet, hogy egy óra múlva kerültünk volna sorra, annyi időnk nem volt.

Glühwein

A Rathausplatz karácscsonyi vásárába, a tömény karácsonyi őrületbe még elmerültünk, hogy egy bódék közötti, kevesek által ismert csendes helyen megigyunk egy forralt bort. Az itókától jókedvűen metróztunk vissza az Erdbergre, este 7-kor már indultunk is vissza Budapestre.

Ez a kis kirándulás bár fárasztó volt, mégis feltöltött; a kiállítások változatossá tették a napot,  az meg sikerélmény volt, hogy én kalauzoltam húgékat a városban. Örülök, hogy tudtam mutatni nekik egy-két izgalmas helyet, és úgy tűnt, élvezik a városnézést, aminek a programját én állítottam össze. Jó utazni, de az élményt másokkal megosztani még jobb. Arra meg külön büszke vagyok, hogy mindenhol németül beszéltem, megértettek és én is megértettem mindent. Nagyon jó érzés újra németül tudni.

Bécs

Most, hogy elkészültem a grazi beszámolóval, gyorsan el kell készítenem a bécsit, mert aztán teljesen új kalandok következnek. Vasárnaptól céges kiküldetésen leszek Stockholmban, a svéd napokról tervezek beszámolni. Ehhez viszont az kell, hogy ott már ne kelljen elmaradt bejegyzéseket befejeznem. 

Szóval Bécs. Eredetileg egy hétvégét terveztünk ott tölteni december elején, a szülinapom előtti hétvégén. Közbeszólt azonban az élet és a munka. Beindult egy új projekt a cégnél, ahova én is átkerültem, és a projekt beindulása előtt egy két és fél hetes svédországi tréning vár rám és jópár kollégámra. Eleinte úgy tűnt, aznap lenne az indulás Stockholmba, amikor jönnénk haza Bécsből, még az is megfordult a fejemben, hogy Bécsből repülök, de kiderült, hogy már a tervezett bécsi hétvége előtt utazunk. Lemondtam hát a bécsi utat, szerencsére csak a szállást foglaltam le előre, vonat- vagy buszjegy még nem volt. (Az megér egy külön misét, hogyan mondtam le a booking.com-on a szállást. A honlapon foglaláskor választani lehet: később még variálható foglalás drágábbért vagy fix, le nem mondható olcsóbbért. Ez utóbbit választottam. Mikor kiderült, hogy nem tudunk menni, írtam a hotelnak, hogy bár tudom, hogy nem lehet lemondani a foglalást, mit tudnánk csinálni? Visszaírtak, hogy nyugodtan lemondhatom free of charge. A booking.com-on a foglalás lemondásánál két opció közül választhattam: az egyik a lemondás a foglalás árának megfelelő összegért vagy kedvezményesen. A kedvezményesen azt jelenti, hogy "megpróbálnak kedvezményi kicsikarni a hoteltől", hogy ne kelljen a teljes összeget kifizetnem. Ezt választottam, tudván, hogy amúgy ingyenes a lemondás. Pár percre rá kaptam az emailt, hogy sikerült letárgyalni a hotellel és kivételesen elengedik az összeget. Akkor most egy percre gondoljunk azokra, akik automatikusan a "lemondás x pénzért" gombra kattintanak, mert nem tudják, hogy amúgy valószínűleg a legtöbb helyen ez ingyenes. Gondolom azt a pénzt a booking.com nyúlja be, nem a hotel kapja meg. Nem semmi.) 

Pár nap gondolkodás után jutottunk arra, hogy egy napra azért mégiscsak kiugrunk, kicsit várost nézni meg karácsonyi vásározni. November 26 volt a kinézett dátum. Hajnalban, az 5.40-es vonattal indultunk, negyed 9-kor már a Hauptbahnhofon voltunk. Megreggeliztünk az egyik pékárusnál, majd összeszedtünk egy rakás brosúrát és térképet. Konkrét tervünk kevés volt, a Hundertwasser házhoz akartunk elmenni és a karácsonyi vásárba, ezek mellett pedig minél több érdekes és szép helyet megnézni. A térkép szerint a Belvedere közel volt, arra kezdtük a sétát. Pár perc után megpillantottuk a barokk kastélyt és a hozzá tartozó hatalmas udvart.

Felső Belvedere

Némi séta és fotózkodás után derült ki, hogy ez csak a hátsó bejárat, a kert ennél sokkal nagyobb, és egyébként van egy alsó kastély is.

Alsó Belvedere

1714-23 között épült Savoyai Jenő megrendelésére a barokk palotamonstrum, később Mária Terézia vette meg, majd Ferenc Ferdinánd élt benne meggyilkolásáig.

Kert

A felső palotában írták alá az első és második bécsi döntést. Ma mindkét épület látogatható, a felsőben művészeti galéria, az alsóban időszaki kiállítások láthatók. 

Hundertwasser

A Hundertwasserhaus azért is aktuális téma nálam, mert németórán (járok céges németre) volt róla szó. Sokkal szebb, mint a tankönyvben. A 80-as években épült ház arról híres, hogy aszimmetrikus, színes, nincs két egyforma ablaka, a lakások is teljesen eltérőek, sőt, még a padló se teljesen egyenes. Hundertwasser ezzel az egyedi építészeti stílussal követendő példát próbált állítani, hogy az ember újra a természethez közel érezhesse magát, ahol nincsenek tökéletesen egyenes felületek. Nem véletlenül ültettek fákat a tetőre.

Oroszlános

A ház tényleg bámulatos, nekem nagyon tetszik a sokszínűsége. Hundertwasser tragédiája mégis pont az, hogy művét turistahadak csodálják: a cél nem a kuriózum státusz elérése lett volna, hanem egy új korszak megnyitása az építészetben. Én őszintén remélem, hogy egyszer épülnek majd ilyen épületek, laknék bennük. 

Másik oldal

A ház aljában lévő kávézóban ettünk egy almás strudelt, alkoholfrei puncsot ittunk, közben pedig megnéztünk egy rövid dokumentumfilmet a házról és annak belső tereiről. 

Kunsthaus

Jóllakottan sétáltunk át a Kunthaushoz, ahol a Museum Hundertwasser üzemel. A múzeumot nem néztük meg, de az épületet körbejártuk, ez is Hundertwasser tervei alapján épült.

St. Othmar unter den Weißgerben

Útközben észrevettem egy szép templomot, arra vettük az irányt. A St. Othmar unter den Weißgerben kirchéről van van szó. Tök jó, most már tudom, hogy a Gerber tímárt jelent.

Templombelső

1862-ben kezdődött az építkezés neogót stílusban. Ottjártunkkor a bejárat szélesre volt tárva, be is mentünk körülnézni. Imádom a gótikus épületek mennyezetét, annyira kecsesek az ívek! 

Stadtpark

A templom után megkezdtük utunkat a Ringstraßén. Átkeltünk a Stadtparkon, majd tettünk egy kis kitérőt a Heldendenkmal der roten Armee felé. Olyan volt, mint egy nagy szovjet hősök tere.

Vörös Hadsereg emléműve

Visszakanyarodva a Ringre a Karlsplatzon sétáltunk keresztül. Ott is van karácsonyi vásár, de még világos volt, úgy meg nem tartottuk elég hangulatosnak.

Karlskirche. Bal szélen fox for scale.

Elérkezettnek tartottuk az időt egy igazi, eredeti, bécsi Sacher szelet elfogyasztására. Az opera közelében található a Café Sacher Wien. Kisebb sor állt a bejáratnál, de úgy voltam vele, ha már idáig eljutottunk, én képes vagyok várni. Végül gyorsan sorra kerültünk. A hely pici, és ugyanazt a trükköt alkalmazták, mint Grazban: az egyik falon egy nagy tükör hatására úgy tűnik, mintha duplaakkora lenne a tér. Grazban is, Bécsben is sikerült átverniük. :D

Sacher

Én azt hittem, hogy Grazban jó Sachert ettünk, de Bécsben most rájöttem, hogy nem. A bécsi puhább, omlósabb volt, mint a kifejezetten kemény grazi. Nyamnyam. A pincérünkről hamar kiderült, hogy magyar. Örülök, hogy nem próbáltam meg németül rendelni, pedig már majdnem elkezdtem, de valamiért angolra váltottam. 

Stephansdom

A következő úticél a Stephansdom volt. 5 euróért fellifteztünk a haranghoz megnézni a kilátást.

A harangtól

Emlékszem, még gimis koromban jártam ott és nem nyűgözött le annyira. Cirka 10 év elteltével még mindig értem, miért: zavar az a disszonancia, ami a modern és a régi keveredésével alakítja a bécsi városképet. A monumentális régi templomok, kastélyok között olyan lehetetlenül hatnak a modern épületek, hogy nem tudom szépnek látni. Bécs egyes részei szépek - de összességében nem tudom kijelenteni, hogy szép város, mert az én szememben nem az. Ízlések és. 

Dekor 1

 A Hofburg felé vettük az irányt.

Dekor 2

Hofburg

Bementünk a Szent Mihály templomba, ahol épp szólt az orgona.

Orgona

Hangulatos volt így végigjárni a templomot. 

A Rathausplatz felé menet tüntetőkbe futottunk, akik ha jól értettem, a menekültek mellett álltak ki. Nem voltak sokan, de Amnesty International pólós emberkéket láttam. 

Karácsonyi vásár

És a karácsonyi vásár. Huh. Az az embertömeg... Jesszum. Rengetegen voltak. És azoknak is a fele magyar. 3 éve jártam a karácsonyi vásárban, mikor az 50. évfordulós Doctor Who epizódot mentünk megnézni moziban. Akkor sokkal szebb volt a dekoráció, mint most. Nincs már szivecskés díszes fa, csak alulról színes fénnyel megvilágítottakat láttam, ami annyira nem kreatív. Nagyjából végignéztük a kínálatot, de nem karácsonyi vásárban vesz az ember használati tárgyakat, a díszek meg nem tetszettek vagy túl drágák voltak, úgyhogy maradtunk a jugendpunschnál. A korcsolyapálya nagyon jól nézett ki, nem csak ovális, hanem kanyargós szakasza is volt, ha sok időnk és energiánk is lett volna, tök jó lett volna korizni. Másfél órát töltöttünk el a vásárban, lassan indulnunk kellett a buszhoz. Visszasétáltunk még a Hofburghoz,hogy a másik oldalról is megnézhessük, aztán metróra szálltunk. A nemzetközi buszpályaudvaron becsekkoltunk, és a 19.30-as busszal hazajöttünk. 11 körül kerültem ágyba, de csak bedőltem, fogat mosni se bírtam kimászni. 11 órát aludtam. 

Fárasztó nap volt, sokat sétáltunk, de ezért mentünk. :) Megért volna Bécs egy hétvégét, sok látnivaló kimaradt, de ízelítőnek jó volt ez a nap.