2019. április 29., hétfő

Merzse-mocsár 20 km

A Merzse-mocsár teljesítménytúraRákoskerti Lemaradás Turisztikai Sport- és Szabadidő Egyesület saját szervezésű túrája. 10 és 20 km-es távon lehetett indulni április 27-én, egy nem túl meleg, de túrázáshoz éppen tökéletes szombati napon. 
Útvonal
Útvonal: Kossuth Lajos Ált. Isk. - Vida-domb - Merzse-mocsár - repülőtér széle - radarállomás - gémeskút - platán sor - Kossuth Lajos Ált. Isk.
Táv: 20.8 km Szint: 165 m Szintidő: 6 óra

Eredetileg szombaton Tácon, azaz Gorsiumban lettem volna a Floralia ünnepen, de kishúg és jóanyám is lemondták, egyedül meg nem akartam menni. Otthon sem akartam ülni, húsvét óta betegeskedem, napok óta ki se léptem a lakásból emiatt, de egy egészségügyi sétához már elég erősnek éreztem magam. A Merzse-mocsár 20 könnyed kis sétának ígérkezett, szint alig van, úgyhogy hamar meggyőztem húgot, hogy nézzünk el rá - és így erre a félévre a tesijét is sikeresen teljesítette. 
Indokolatlan macska az iskola wc-ből
Amikor már több mint fél órája jöttünk a városból kifele a 97E busszal, azért elgondolkodtam, hogy városon belül vagyunk-e még egyáltalán. A 17. kerület ezen része számomra ismeretlen volt eddig, nem nagyon volt okom idáig elmerészkedni. A Nyomdász utcától pár perc sétára volt az rajt helyszíneként szolgáló iskola. Gyorsan neveztünk, és 8:40-kor elindultunk a 20 km-es távon. 
Úton a mocsárba. Az út homokos egyébként, csak az eső miatt megszívta magát és nem látszik.
Arra nem lehet panasz, hogy kevés lett volna az ellenőrzőpont ezen a túrán, az első rögtön 1 km megtétele után, a Vida-dombon várt minket. Mind a hét EP-n (ennyi volt összesen, a fenti képen is látni, hogy az 4. és 5. között volt még egy, amit tollal véstek rá a térképre) pontőrök fogadtak, nem kellett kódfelírással bajlódni sehol. Ellátmány minimális volt, egy helyen citromos nápolyit, a végén almát kaptunk.
Piros kereszt és béka 
A legjobban az túra eleje tetszett, amikor már kint voltunk a városból, és bevetettük magunkat a mocsárba. A Merzse-mocsár természetvédelmi terület, 40 hektáron terül el. Ahogy sétáltunk benne, igazi őserdőben érezhettük magunkat: minden zöld, csicseregnek és mindenfelé röpködnek a madarak, ősfák terpeszkednek az út mellett. Sajnos a madárcsicsergésbe rendszeresen belerondított egy kevésbé kellemes zúgó hang is: a mocsár szinte közvetlenül a ferihegyi reptér mellett található. A reptéri építkezések miatt volt is, hogy kiszáradt, ma mesterséges vízutánpótlással igyekeznek ezt megakadályozni.
Kilátok
Az egyik EP egy kilátónál volt. Nem hagytuk ki a lehetőséget, hogy a magasból is megnézzük a mocsarat.
Mocsári tó
Sajnos nem kószáltunk sokat a mocsárban, egy idő után a 10 és 20 km-es táv kettévált, és a hosszabb táv tett egy kört a közeli szántóföldeken, majd a reptér kerítése mellett sétáltunk egészen sokat.
Emlékhely
Utunk egy 1849-es tömegsír helye mellett is elvitt, erről lehet a fenti táblán olvasni.
A kerítés mögött a reptér
Séta közben a leszálló gépeket lestük. Fura volt a kerítés mellett sétálni, általában a túloldalán szoktam lenni.
Nagy radar
 A túrának ezen szakasza annyira nem volt izgalmas. Egyszer elszaladt tőlünk nem messze néhány őzike, de ezen kívül nem sok izgalom ért minket.
Fák hajolnak az út felé
A túra végére azért visszatértünk a mocsaras szakaszra.
Itt is dőlő fák
Azt szomorú volt látni, hogy egy ilyen érintetlennek tűnő helyre is elér a nyomorék szemetelők keze. Komolyan nem értem, miért egyszerűbb ide kibumlizni egy zsák szeméttel vagy autókarosszériával, mint a megfelelő helyre elvinni. :(
Szekérút
Sajnos újra túl hamar kiértünk az izgalmas ösvényről, és egy hosszú, unalmas szakaszon egy szántóföld mellett haladtunk, míg vissza nem értünk a vasúti átjáróhoz, ahol kijutottunk a városból.
Zöld és sárga
Innen már nem volt sok hátra a célig. A vasúttól az iskola fele egy olyan utcán sétáltunk fel, ami tele volt ültetve platánokkal, nagyon szépséges volt!
Platánsor
4 óra 20 perc alatt jártuk le a 20.8 km-es távot. Mennyivel gyorsabban megy, ha nincsenek nagy emelkedők. :D Tényleg egy kellemes szombat délelőtti séta volt ez. Bár nem volt különösebben megerőltető, azért a végére így is elfáradtam. A Merzse-mocsarat meg nagyon örülök, hogy láthattam, ha nincs ez a túra, talán sose hallok róla. 

2019. április 26., péntek

Stockholmi hétvége

Viszonylag hirtelen jött az ötlet, hogy március első hétvégéjét (március 1-3.) Stockholmban töltsük. 2016-ban két hetet voltam ott céges tréningen, így a várost ismerem, csak turistáskodni nem kifejezetten mennék vissza. Ami miatt mégis az utazás mellett döntöttünk, az egy kiállítás. Annak idején nagyon tetszett a Fotografiska, ami nem csak kiállítóhely, de kulturális tér is egyben. Anno Charlotte Gyllenhammar alkotásait láttam ott, és most is egy hasonló kiállítás miatt mentem: Kirsty Mitchell Wonderlandje azon a hétvégén zárt. 
Indusztriális, befagyott öblös naplemente
Március 1. péntek
Wizzairrel repültünk, Skavstáról buszoztunk a belvárosba. Onnan metró, majd kis séta után értük el a rémeshalmi szállást (Reimersholme Hotel). Elfoglalása után gyalog indultunk a Forografiska felé. 
Hinta
Útközben találtunk egy hintát is!
A Városháza a túlpartról
Végigsétáltunk az öböl partján, el a Katerinahissenig, onnan már nincs messze a Fotografiska.  Kissé meglepett, hogy a környék még mindig fel van túrva, pont, ahogy 2 éve ott jártamkor. Azt hittem, bármit is építenek, már régesrég végezni fognak vele. Tévedtem. 

Az épület tele volt emberekkel, amikor odaértünk, sőt, még sorba is álltunk a kasszánál, pedig péntek este 8 volt. A fene se gondolta volna, hogy ennyi kultúrára éhes ember rohamozza meg a kiállítást péntek esti program gyanánt. 
A kedvenc képem - A most beautiful death
A kiállítás mesés volt. Kirsty akkor kezdett bele a Wonderland szériába, amikor az édesanyja rákban meghalt. Ez nagyon megviselte, és a gyász feldolgozásában segített neki az elmerülés Csodaországban, ahol ismert és általa kitalált mesebeli figurákat, eseményeket fotózott. Ezek nem egyszerűen elkattintott képek, a helyszín szinte minden esetben valami misztikus erdei hely, a ruhákat Kirsty tervezte és készítette, kész vízióval érkezett egy-egy fotózásra. A komoly tervezés és munka érződik a képeken, egytől egyig profi darabok, amik mélyen megérintik az embert. A hozzájuk fűzött naplószerű leírások még közelebb hozzák a fotóst a látogatóhoz, és nem egy kép késztet megállásra és hosszas szemlélődésre.
Másik kedvenc - Home
Imádtam az egészet úgy, ahogy van, és szerencsére fox is. Egy utazás volt a kiállítás, belemerültünk a hangulatba és a képek által keltett érzésekbe. Az ember sokszor nem is tudja megmagyarázni, miért és honnan jönnek ezek az érzések, de mégis jönnek – na ezért szeretem én az ilyen fotókiállításokat. Sokkal jobb ott a helyszínen belemerülni és lubickolni a hangulatban, amit a megvilágítás és az elrendezés is csak fokoz, mint otthon a gép előtt végigpörgetni a képeket. 
A bár
Még elvarázsolt állapotban ballagtunk fel a legfelső szintre meginni egy italt. Az étterem és a kávézó is éppen zárt, ami sajnálatos, mert látványos kilátás nyílt az ablakaikból a városra. A bárban nem voltak ablakok, ellenben IKEA katalógust idéző kis sarkok igen. Egy sör mellett áradoztunk a kiállításról, aztán mivel későre járt, visszamentünk a szállásra. Csendes éjszakánk volt. 
Városháza napfényben
Március 2. szombat
Szombaton ingyenes városnéző túrára mentünk, ami a T-Centralen környékéről indult. Nagy csapat gyűlt össze az angol nyelvű vezetésre, amit egy lengyel srác, Zenid tartott. Bejártuk a Gamla Stant, mesélt a város kialakulásáról és történelméről.
Svédország területén az első régészeti emlékek a neolitikumból, i.e.2800-2400 idejéből származnak, sziklarajzok formájában. A bronzkorból kereskedelemre utaló nyomok maradtak fenn, a Borostyánkőút révén mediterrán területekkel is kapcsolatban álltak az itteni emberek. Van olyan elmélet, amely szerint a gótok Svédország területéről indultak Európa belseje felé, erre az eredetre utalnak az olyan földrajzi nevek, mint Götaland. Tacitus említette elsőként a svédeket Germania című munkájában. A 8-11. században a viking harcosok bejárták Európát, a svéd vikingeket varégoknak hívták. A 12. századtól fokozatosan alakult keresztény királysággá a terület, a 14. században Dániával és Norvégiával alkotta a kalmari uniót. A 16. században önálló nagyhatalommá vált, a 17. században a Baltikumot is bekebelezte. A 18. század elején elveszítette nagyhatalmi pozícióját.  
Bár már ismertem a környéket, jó volt keretbe helyezve újranézni a helyszíneket, és megismerni a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
A Storkyrkan tornya
Amiről egyáltalán nem hallottam még, az a kis szobor, a Järnpojke, aki a Holdat lesi. Ez egy 15 cm-es kis vasszobor, Stockholm legkisebb szobra. Mindig alkalomhoz illően felöltöztetik, télen kap sapkát és sálat, bár épp csupasz volt, amikor ott jártunk - sajnos gyakran el is lopják a ruháját. 
Túravezetőnk épp a kis távcsőre mutat, amin keresztül a Holdat nézi a Järnpojke
Láttam egy észt iskolát is, ami meglepett, Stockholm történelmi belvárosában mindenre számítottam, csak észt iskolára nem. 
A sikátor
Jártunk egy kis utcácskában, ami egy kis sikátor, és az épületek süllyedése és dőlése miatt egyre keskenyebb lesz. Ezt egy fali lámpán lehet a legjobban megfigyelni, állítólag pár év, és a lámpára rá fog nyomódni a szomszédos ház fala. Már csak ezért érdemes lenne visszanézni alkalomadtán Stockholmba. 
Szent György legyőzni a sárkányt a Köpmantorgeten
A túra végén persze mindenki adott borravalót vezetőnknek, aki bár kissé cinikus volt a humora, tartalmas és izgalmas sétát tartott nekünk, szóval megérdemelte. És hol tart ma már a tudomány - bankkártyával is lehetett nála fizetni a hordozható terminálján.  

A túra után a Café Nova cukrászdában „ebédeltünk”. A kinti tartózkodás alatt teljesen átfagyott a lábam, melegedtünk kicsit, majd két előre kitűzött célt igyekeztünk megvalósítani:
  • Fejenként 1 dolog vásárolása a Science Fiction Bookhandelnből
  • Olyan illatos gyertyát találni, amit 2 éve vettem nagyanyámnak, aki azóta se gyújtotta meg a gyertyát. Ha kap még egyet, talán az egyiket végre meggyújtja. 
A Bookhandeln
A könyvesboltban kissé módosítottuk a tervezett számokat, és bevezettük a „közös, szóval nem számít” kategóriát, illetve fox közeledő születésnapja okán két könyvet is választhatott. Gyertyát sehol nem találtunk, pedig sok ajándékboltba bementem, de nem csüggedtem, másnap akartam megnézni az eredeti lelőhelyén, a városháza shopjában. Azért ilyen nehéz ezt a gyertyát beszerezni, mert bár a gyertyaöntödének, a Klockargardensnek van honlapja, de webshopja nincs, és lista sincs arról, hogy árulják a termékeiket, csak a saját üzletük a gyertyaműhely mellett, ami Stockholmtól 20 km-re van. 
Veggie burger nyamm
Stockholmban minden kajálda baromi drága, egy kivétel van, a McDonald’s, ami ott proli, lepukkant helynek számít – ahogy egész Skandináviában. Itt vacsoráztunk, amit nem bántam, mert Svédországban is van vega burger, és teljesen egyedi szószokat árulnak hozzá.

Még bevásároltunk csokiból – az eladó akcentus alapján orosznak vagy románnak saccolt minket, köszi. Mivel hideg volt és sötét, nem maradtunk ki sokáig, pihentünk a szálláson az este további részében. Van ez a hülye érzés, amikor külföldön vagyok, és korán visszamegyek a szállásra, mindig azt érzem, hogy elpocsékolom az időt, amit városnézéssel tölthetnék. Még úgy is elkapott ez az érzés, hogy fáradt voltam, fáztam, és egyébként Stockholmot már eléggé ismerem. 
Szakad a hó - a szállás ablakából
Március 3. vasárnap
Vasárnap reggel arra keltünk, hogy szakad a hó. Izgalmas kontraszt volt ez Ciprushoz képest, ahol 2 hete égtem le a ragyogó napsütésben. 
A Gamla Stan a Városháza udvaráról
Még a reptérre indulás előtt beugrottunk a városházára, ahol sikerrel jártunk, és felvásároltuk az ajándékbolt gyertyakészletét. Pontosan abból a gyertyából volt egy rakás, amit kerestem. Nagyanyám egyébként nagyon örült, és az egyik gyertyát már végig is égette azóta. :) Ha legközelebb Stockholmban járok, viszek megint neki.
Udvar
Még volt egy kis időnk sétálni a hóesésben a városháza udvarán. 
A másik irányból
A reptérre időben kiértünk. Hazafele ablak mellett ültem - ha kellően későn csekkol be az ember a wizz járataira, simán van rá esély, hogy ablak mellé kerül.
Felhők felett
A havas Stockholm után újabb kontraszt volt a felhők feletti bongyor felhők és napsütés.
A két kép elkészítése között kevesebb mint két telt el
Két hét alatt megjártuk Észak és Dél-Európát, ami nagyon izgalmas volt, bár nem célzottan terveztük így. Az általunk megjárt legdélibbe ponttól majdnem a legészakibbig (Bergen és Helsinki is északabbra van) utaztunk el, amibe vicces belegondolni. 

2019. április 25., csütörtök

Ciprus: Larnaka

Február 19 - Larnaka
Az utolsó ciprusi napunkon nem utaztunk távoli városba, Larnakát fedeztük fel. Este 10 körül indult vissza a gépünk Budapestre, úgyhogy volt egy egész napunk várost nézni.
Jellegzetes pálmafás larnakai tengerparti sétány: egyik oldalt szállodasor, másik oldalon kezdődik a strand
Larnaka (görög: Λάρνακα, magyarul Lárnaka) városát az i.e. 13. században alapították, akkor még Kition néven. Az évszázadok során több nép is megfordult itt: görögök, főníciaiak, asszírok, egyiptomiak uralták hosszabb-rövidebb ideig. I.sz 45-63 között az a Szent Lázár volt itt püspök, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott - temploma az üres koporsóval ma is megtekinthető. A várost többször pusztította földrengés, de mindig újjáépítették. Ma turisztikai központ, és az ország legforgalmasabb reptere a larnakai. 
Miután kicsekkoltunk a szállásról, a tengerpartra siettünk. Egy koktélbár volt nyitva a Finikoudes strandon, ott ittuk meg a reggeli kávénkat a tengert bámulva, aztán leheveredtünk egy-egy nyugágyon (decembertől februárig ingyen lehet őket használni), és élveztük a napsütést meg a tenger illatát.
fox a parton olvas, én a vízben didergek
Én a habokba is bemerészkedtem, bár nem bírtam sok időt a vízben tölteni, mert nagyon hideg volt még: a 16 fokos vízben vacogtam. Szerencsére volt időm a nyugágyon megszáradni és felmelegedni.
Miltiádész fia Kimón mellszobra a strand bejáratánál - az athéni hadvezér Kition (mai Larnaka) ostromában halt meg
Mikor megéheztünk, a második nap felfedezett olasz étterembe, az Aldentébe mentünk ebédelni. Jóllakottan siettünk a buszpályaudvarra, ahol azt reméltük, megtaláljuk a helyijáratot, ami a régi vízvezeték, a Kamares közelében rak le. Egészen addig Larnaka kifejezetten európai helynek tűnt, a helyi közlekedésnél azért kilógott a mediterrán káosz. A négy nap alatt nem találtunk olyan embert, aki ne beszélt volna angolul, itt végülis csak az információs pultban ülő emberke nem volt pro angolból. :D A buszok indulását kijelzőn is figyelni lehetett, de a legtöbb nem állt be a helyére, később vagy korábban indult a menetrendhez képest, és a sofőrök nem egyszer füttyögéssel, dudálással jelezték, ha fel lehetett szállni a buszra. Elég vicces volt. :D Vannak cifra dolgok itthon is, de ez amolyan intézményesedett káosz volt, amitől a turistát a hideg is kirázza, de a helyiek láthatóan hozzá voltak szokva. A busz, amire vártunk, meg se jelent, a következő egy óra múlva ment volna, úgyhogy ejtettük a vízvezetéket - ahhoz messze volt, hogy egy óra csúszás beleférjen, és visszafelé is ritkán jártak a buszok. Utólag nem is bánom, hogy kihagytuk: a páfoszi buszból láttuk, mert elhaladtunk mellette, és kiderült, hogy nem is római kori a vízvezeték, mint hittük, hanem 1750-ben építtette az akkori török kormányzó, szóval nem is "annyira" régi. 
Hatalmas bunda! 
Alvó szépség
Vettünk inkább egy fagyit, és leültünk a kikötőben. Ideális hely volt a fagyizáshoz és a macskabűvöléshez: több cica is itt hesszelt, gondolom néha csurran-cseppen nekik egy kis halacska.
Kikötős

A történelmi erőd a kikötőből fotózva
A kikötőből a történelmi városrész felé indultunk, ami gyalog pár perc séta.
Az erőd

Erőd mecsettel
A larnakai tengerparti erőd épületében ma múzeum üzemel, ahol a korai kereszténység idejéből származó edényeket és fegyvereket lehet megnézni, belső udvarán pedig szabadtéri színházi előadásokat tartanak.
Edények
A ma látható építmény elődjének építései idejéről pontos információk nem maradtak fenn, de a régészeti leletek alapján a 12. század végére teszik. Első említése a 14. század végéről van, amikor a kis bizánci erődőt kastéllyá bővítették. Erre azért volt szükség, mert a larnakai vált a királyság fő kikötőjévé, és meg kellett erősíteni a védelmét.
Belső udvar és a középkori ágyuk
Belső udvar magasabbról
Az Ottomán törökök idején a kalózok elleni védekezésre használták.
Török sírkövek
A brit gyarmati időkben pedig börtönként funkcionált, és 1948-ig kivégzéseket is tartottak benne. 
A Nagymecset
Az erőd szomszédságában a Djámi Kebír mecset áll, amit még a 16. században építettek, és a mai napig használatban van. Bemenni nőknek csak teljesen testfedéssel lehet, úgyhogy ezt nem néztük meg.
Szent Lázár templom
A Szent Lázár templom pár perc sétára volt csupán. Óvatosan közelítettük meg a bejáratot, úgy lestünk be, ellenőrizve, milyen öltözködési előírásoknak kell itt megfelelni. Ortodox templomhoz képeset meglepően lazák voltak a szabályok, nem kellett a hajat elkendőzni, és még fotózni is lehetett odabent, úgyhogy bementünk. (Még mindig tartjuk magunkat ahhoz az elhatározáshoz, hogy nem megyünk be olyan templomba, ahol a nőknek külön előírásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy bemehessenek.)
Lázár sírja
Larnaka/Kition első püspöke Szent Lázár volt, aki miután Jézus feltámasztotta, Ciprusra menekült, mert az életére akartak törni. Miután püspök lett, még 30 évig élet itt, és a testét is itt helyezték végső nyugalomra. A sírról el is feledkeztek, és csak 890-ben találtak rá újra. Maradványait akkor Konstantinápolyba vitték, majd Marseille-be, de ezután eltűntek. A 9. század végén emeltek templomot Lázár tiszteletére, ennek az alagsorában látható a kőkoporsó, amiben a testét megtalálták.
Bejárat környéke
Az ortodox templom a 13-16. század között, a frank és velencei uralom alatt római katolikus templomként működött tovább.
Ortodox pompa
Az ottomán uralom alatt az eredeti harangtorony és három kupola megsemmisült, amikor mecsetté alakították át 1571 körül. Szűk 20 év múlva az ortodoxok visszavásárolták a törököktől, és a következő 200 évben ortodox és katolikus miséket is tartottak benne. Mikor 1857-ben a török hatóságok újra engedélyezték, hogy a ciprusi templomoknak harangtornyuk legyen, a Lázár templomon is újjáépítették a tornyot.
Ikonok
1970-ben tűz pusztította el a templombelső egy részét. Két évvel később, a helyreállítás során emberi maradványokat fedeztek fel egy márványkoporsóban az oltár alatt. Természetesen azonnal Szent Lázár csontjaiként azonosították, mondván, nem mindet vitték Konstantinápolyba. Ok, én elhiszem.
A templom bejárata kívülről
A templom mellett kis múzeum, a Szent Lázár Bizánci Múzeum áll, ahol templomi használati tárgyakat, ikonok, könyveket, gyertyatartókat, képeket lehet megnézni. Odabent fotózni nem lehetett, úgyhogy innen nem tudok képet mutatni.
Ez a fa nagyon megtetszett
Egy kis kávézóban limonádéztünk, majd megvacsoráztunk ketten egy tál sültkrumplit a Kalamaki Bárban. Még megcsodálhattuk a teliholdas tengert, aztán indultunk a reptérre.
Telihold a tenger felett
Ciprus nagyon tetszett, és ez a három és fél nap nagyon kevés volt. Sűrű programunk volt, de még így is lett volna rengeteg látnivaló, ami kimaradt.

Végezetül összegyűjtöttem néhány érdekességet, ami Cipruson tapasztaltam ez alatt a pár nap alatt:
  • szinte  mindenki beszél angolul
    De tényleg. Valószínűleg a brit gyarmati idők hozadéka, plusz a turizmus. 
  • bal oldali közlekedés az utakonNehéz megszokni. Ez is a brit uralomból maradt a szigeten.
  • a wc-be nem lehet semmit bedobniMég a WC-papírt sem. Az van, hogy Cipruson nagyon spórolni kell a vízzel, főleg nyáron, mert nincs sok. Olyan szinten megy ez, hogy pár éve nyáron Görögországból küldtek vizet segélyként a szigetre, annyira elfogyott a víz. A WC-n lehúzott víz egy részét a mezőgazdaságban újrahasznosítják, és a víznyomás se túl erős, ami a dolgok lehúzását illeti. Minden WC mellett ott a kuka, ahova a papírt kell dobni.  
  • a csapvíz nem ihatóLegalábbis nem ajánlott. A kevés édesvíz miatt az ivóvizet tartályokban gyűjtik a tetőn, ezt vezetik be a házakba a vízcsöveken keresztül. A hotelekben általában saját, tisztított vízforrásról megy a víz. Olvastam olyan véleményt is, hogy a ciprusi csapvíz tökéletesen iható, és jobb minőségű, mint a palackozott, de mi inkább maradtunk a bolti víznél. 
  • délig nincs élet, éjjel viszont éjfél utánigBárhol jártunk délelőtt, alig találkoztunk emberekkel. Dél után jelentek meg az első emberek az utcákon, aztán éjszaka akkora élet volt sokszor, hogy ihajj. Lehet, hogy erre rásegített, hogy üdülővárosban laktunk, és nem mindenhol megy ez így. 
  • mindenki kedvesAz emberek mosolyognak és segítőkészek.