Március vége közeledett, amikor egy szombati napon foxszal és húggal nekiindultunk a budai hegyeknek. Semmi teljesítménytúra, semmi rohanás, csak élvezni akartuk a kellemes időt és a természetben akartunk lenni. Nem terveztünk nagy sétát, csak egy kis 10 km-es karikát tettünk az Apáthy-sziklától Hűvösvölgyig.
 |
| Séta útvonala |
Útvonal: Apáthy-szikla - Árpád-kilátó - Hármashatárhegy - Hűvösvölgy
Táv: 10 km
Az egyik első meleg, napos hétvége volt ez. Ha borzasztóan hideg nem is volt ez a tél, mégis hosszúnak érződött már a végére. Én szinte ujjongtam, amikor az első rügyeket megláttam a bokrokon, az első tavaszias napot pedig mélységesen imádtam. Végre meleg, végre napsütés, végre ezer réteg nélkül lehet kint lenni a szabadban!
 |
| Apáthy-szikla |
Az Apáthy-sziklához a Nagyhíd villamosmegállótól sétáltunk fel, és rendesen kimelegedtünk, mire feljutottunk. Bár jobb szeretem azokat a kilátókat, ahonnan a természetre lehet rálátni, az Apáthy-szikla nálam kivétel: végülis innen is látni hegyeket, és a János-hegy után ez volt a második kilátóhely, ahol valaha jártam Budapesten. (Első alkalommal sötétben, durrdefektes bringával, egy olyan sráccal, aki nagyon rég nem is jutott már eszembe. Lenyűgözött a látvány, arra emlékszem.)
 |
| Kis csapat |
Kicsit néztük a tájat, aztán az Árpád-kilátó felé sétáltunk. Egy-egy sörrel felszerelkezve másztunk felfelé. Meglepően tiszta volt a levegő, nem olyan párás volt, mint szokott, egészen messze elláttunk.
 |
| A város fentről |
Nem is a kilátónál, hanem előtte, a még csupasz fák között kilesve láttunk rá a legjobban a városra.
 |
| Bp kicsit magasabbról - HHH |
Lecsorogtunk a Fenyőgyöngyéhez, és a már unalomig ismert úton másztunk fel a Hármashatárhegyre. Közeledett a naplemente, ezért a kényelmes tempón mi is gyorsítottunk egy kicsit.
 |
| A háttérben a Kevélyek |
A Virágos-nyereghez a "kedvenc" utunkon ereszkedtünk le - egységesen gyűlöljük ezt a szakaszt, és nem tudjuk eldönteni, felfele vagy lefele rosszabb. Felfele talán egy picit nehezebb, de lefelé is halál, főleg a térdnek.
 |
| Naplemente |
Annyit változtattunk az útvonalon, hogy az Újlaki-hegyet kihagytuk (amiért sírt a szívem, mert a kedvenc kilátóhelyem a környéken), és egy földúton közelítettük meg a repülőteret. Így is sötét volt, mire Hűvösvölgybe értünk.
Elégedett voltam ezzel a kis sétával. Végre itt a tavasz, viszlát négy fal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése