Utazás a Laulupidura - 11. nap, Tallinn (EST)-Helsinki (FIN)-Budapest (HU)

2019.07.09. kedd
Az utolsó tallinni reggelünk kapkodással indult, nehezen bírtuk összeszedni magunkat a kevés alvásból. Reggel 9-kor indult a kompunk Helsinkibe. A városkapunál leintettünk két taxit, azokkal vitettük el magunkat a még szundikáló városon át. Már majdnem a kikötőben voltunk, mikor fox megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a jegyen fordítva szerepelnek a városok: nem Tallinn-Helsinki, hanem Helsinki-Tallinn. Azonnal ugrott egyet a vérnyomásom, és nagyon rosszat kezdtem sejteni. Az nem lehet, hogy a másik irányba vett jegyeket, hát együtt néztük a menetrendet és együtt választottuk ki a járatot. A terminálban beigazolódott a baljós sejtés: egyáltalán nem indult 9-kor hajó Finnországba, hanem Helsinkiben indult el akkor egy komp Tallinnba. Erre a hírre azért elég ideges lettem, tök feleslegesen keltünk fel, és persze a nem éppen olcsó kompjegyek is mehettek a kukába.

A D terminálból, ahova csak hosszú sétával lehetett átjutni, 10:30-kor indult az Tallink járata. Átmentünk, megvettük a jegyeket, és egy-egy kávét kortyolva vártuk, hogy teljen az idő. Egészen jó maradt a hangulat, mivel minden elrendeződött, már nem idegeskedtünk, én is csak a feleslegesen kimaradt alvást sajnáltam.

Nägemist! 

A hajó időben elindult, a kinti fedélzeten néztük, ahogy Tallinn egyre távolodik. Nägemist, jövök még ide hamarosan.

A tévétorony a kompról

A komp zötykölődése nem kedvezett az előző esti sörökön háborgó gyomrunknak, de túléltük az utat. Néha kimentünk, de nagyon fújt a szél és hideg volt. A hajót, amire eredetileg a jegyeink szóltak, láttuk szembe jönni, azon azért nevettünk egy sort.

Még egy kis Tallinn, észt zászlóval

Nagyon reménykedtem, hogy Helsinkiben a belvárosi kikötőbe futunk be, de nyilván nem így történt, megint a távolabbiban rakott le minket a hajó. Elvillamosoztunk a belvárosba, és szétszéledt a társaság. Kacérkodtam a gondolattal, hogy el kéne menni szaunázni egyet, a piac mellett van is egy strand, de túl fáradtnak éreztem magam, nem volt kedvem a tömött táskával bajlódni, ott meg folyamatosan figyelni kellett volna az időt, nehogy lekéssük a repülőt.

Katonai hajó Helsinkiben

A Tuomiokirkkoval szemben, a Cafe Engelben megkávéztunk és ettünk egy sütit, aztán sétálni indultunk a tengerparton. Arra mentünk, amerre tavaly is, de a hideg szél miatt nem sokáig jutottunk. Egy padra leroskadva úgy döntöttünk, inkább elmegyünk a reptérre, se kedvünk, se energiánk nem volt várost nézni, és Helsinki amúgy sem arról híres, hogy sok lenne a látnivaló.

Béka oszloptartó

A vasútállomásra gyalog mentünk, aztán elrobogtunk vonattal a reptérre, ott ütöttük el az időt a gép indulásáig. A repülő késett, majdnem egy órával indultunk később, azt hittem, sosem érünk már haza.

Nem annyira praktikus autó

Bumbikát nagyon jó volt újra látni, a saját ágyban alvásnak is megvan a maga varázsa, de ezeket leszámítva bármikor újra elindulnék Észtországba. Az egész utazásban a legjobb a vidéki Észtország volt, meg a Laulupidu első napja. Nyilván volt, amikor már egymás agyára mentünk a társasággal, de teljesen jól tudtuk menedzselni magunkat. Legközelebb Tallinnt viszont kihagynám, láttam már eleget, és úgyis a szigetek meglátogatását tervezzük Bogival. Most, hogy már itthon vagyunk pár hónapja, lassan el lehet kezdeni a jövő évi út tervezését. Mert Észtország a legjobb hely a világon. <3

<<<Előző nap

Észtország vol2 - Suomenlinna, Finnország

A lassan kéthetes északi kalandozásom utolsó napján Suomenlinna szigetére hajóztunk át. 

A hostel olyannyira igazán finn volt, hogy a szállásdíjban egy reggeli szaunázás is benne volt. Ha jól emlékszem, 7 és fél 9 között lehetett menni. Fox inkább aludt, én éltem a lehetőséggel, és nagyon jólesett. Indítanám minden reggelemet így. 

Közben észrevettem, hogy az én értékelésemmel reklámozza magát a hostel több másikkal együtt :O

Miután kicsekkoltunk, elvillamosoztunk a vasútállomásra, ahol leraktuk a hátizsákokat a csomagmegőrzőben. A piactéri kikötőből indult a kis komp, amibe megdöbbentő mennyiségű ember elfért. Szerencsére sikerült jó helyet kifognom, ahonnan tudtam fotózni.

Közeledik a sziget

Az út rövid volt, pár perc telt csak el, és már ki is kötöttünk a kis szigetcsoporton. Suomenlinna öt szigetből áll, amit hidak kötnek össze. Főleg a Helsinkit látogató turisták célpontja, de vannak állandó lakosai is. Én mondjuk nagyon utálnám, ha egész nap turisták lepnék el a lakóhelyemet, nem is értem, hogy bírják. 

Suomenlinna

Suomenlinna erődje akkor jött létre, amikor a mai Finnország még Svédországhoz tartozott. Az 1700-as évek elején Svédország jelentős erődöket veszített el keleten az oroszokkal vívott háborúban, ezért 1747-ben döntöttek egy új erőd építéséről Helsinki partjainál. A következő évben megkezdődött az építkezés, ami 40 éven keresztül tartott, pedig pár év alatt végezni akartak vele. Az erőd a Sveaborg nevet kapta, ez finnül Viapori.

Öböl

1808-ban az oroszok elfoglalták a tengeri erődöt, akik barakkokat húztak fel a katonáknak, és egy ortodox templomot is építettek. Az 1800-as években elveszítette jelentőségét Viapori, így a karbantartással se nagyon foglalkoztak. A krími háborúban az angol-francia csapatok két napig ostromolták, és a bombázások súlyos károkat okoztak. A háború után újjáépítették, de a jelentősége nem állt vissza.

Lakóépület száradó ruhákkal

Az I. világháborúban a feladata Szentpétervár védelme volt, majd a háború után a frissen alakult finn kormány vette át az uralmat a szigetek felett, és az erődöt átnevezték Soumenlinnára ('finn vár'). Ekkor lett először turistalátványosság. A II. világháborúban a finn tengeralattjáró flotta bázisa volt. 1972 óta civil területnek számít, 1991 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

Nem az, aminek látszik

Nem volt különösebb tervünk a szigetek bejárására, elindultunk véletlenszerűen az egyik úton. Hamar betévedtünk a katonai múzeumba, ami ingyenesen látogatható. Alapvetően nem szoktam túlságosan odalenni a katonai témákért, ez a múzeum mégis tudott izgalmas dolgokat mutatni. Megtudtam például, hogy a szvasztika finn katonai szimbólum 1918-ból, szóval a fenti zászlónak semmi köze a nácikhoz.

Vesikko

A szigetcsoport egyik legizgalmasabb pontja a Vesikko tengeralattjáró. Ezt a 20 fős legényzettel működő tengeralattjárót a 2. világháborúban használták: a Finn-öbölben járőrözött. Kintről nem látszik, de belépve megdöbbentő, hogy itt 20 ember elfért: szűk a folyosó, aprók a hálóhelyek, és ha ez nem lenne elég, a gépház baromi hangos volt, a padló meg csúszós. Nem éppen idilli munkakörülmények.

Gépház

Háló

A párizsi békeszerződések értelmében Finnország nem birtokolhatott tengeralattjárókat, ezért a flotta többi darabját leselejtezték, a Vesikko az egyetlen, ami múzeumként megmaradhatott.

WC

Itt lehet virtuális túrát tenni a Vesikkon, nagyon ajánlom.

A tenger

A király kapu felé sétáltunk tovább, amikor észrevettünk egy lépcsőt a töltésen túl, le egészen a tengerig. Lemásztunk mi is, én a lábamat lógattam a jéghideg vízbe.

Láblógatás

Végig akartunk sétálni a töltésen, de nem lehetett, mert egy szakaszon omlásveszély van, és több helyen tényleg be is omlott már.

A háttérben Helsinki

A Tuomiokirkko messziről

Kis sziget a távolban

Egy kilátópontról körbenéztünk. Helsinki mivel nincs messze, tisztán látszik, és más, kisebb tengeri szigetecskéket is láthattunk.

Strand

Találtunk egy kis szabadstrandot is, de kissé hidegnek bizonyult a víz a fürdéshez. :D

Augustin Ehrensvärd síremléke. Ő építette Suomenlinnát

Bár a szigetcsoport kicsinek tűnik, valójában meglehetősen nagy kiterjedésű. Ha mindent látni akar az ember, ahhoz sok idő kell és sok séta. Bevallom, majd két hét világlátás után már én is fáradtam, és időnk se volt borzasztó sok, úgyhogy a túránk végén nem sokat nézelődtünk már céltalanul. A fő célpont egy sör volt, amit mindenképpen meg akartunk inni indulás előtt. Útba esett Augustin Ehrensvärd síremléke, őt bízta meg I. Frigyes az erőd építtetésével, élete végéig Suomenlinna bővítésén munkálkodott. 

Suomenlinna temploma

Elhaladtunk a helyi templom mellett, aminek az az érdekessége, hogy eredetileg ortodox templomnak épült öt hagymakupolával 1854-ben. Az építész az a Konstantin Thon volt, aki a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházat, a Nagy Kreml-palotát és a Oruzsejnaja-palotát. Miután finn kézre került a terület, a templomot átépítették, a hagymakupolákat elbontották, és evangélikus templomként működött tovább. A templom egyben világítótorony is egyben.

A helyi sör

A kikötőbe visszaérve betértünk egy kis étterembe, és kikértük a régóta vágyott söröket. Nem is akármilyen sört ittunk: a szigeten 1995 óta kis sörfőzde üzemel, úgyhogy tradicionális helyi sört ittunk. :D Tényleg finom volt.

Utolsó szelfi

A következő kompra fel is pattantunk, visszahajóztunk a városba, aztán a vasútállomásról elvonatoztunk a reptérre, onnan pedig hazarepültünk Budapestre.

Ez volt tehát a nagy észt és finn kaland 2018-ban. Sűrű volt, IFUSCO-val, Bogival, aztán foxszal, sok várossal, egy nemzeti parkkal, néhány sokkoló, de sokkal több kellemes élménnyel, két országban, két hét alatt. Megint kicsivel többet tudok Észtországról és Finnországról, de még mindig azt érzem, hogy érdemes lesz hamarosan visszatérni. Jövő nyáron Laulupidu lesz Tallinnban, azaz észt dalfesztivál, amit csak ötévente tartanak. Bizony kár lenne kihagyni.

Észtország vol2 - Helsinki

Reggel búcsút intettünk a bohém Kohver Hostelnek, és elsétáltunk a hajókikötőbe, hogy komppal jussunk el Helsinkibe. Gond nélkül felszálltunk a hajóra, ahol eléggé meglepődtem, ugyanis nem volt ülőhely. Tavaly a Viking Line-nal utaztunk, náluk kétszer annyiba kerülnek a jegyek, mint az EckerÖ hajójára, amivel most utaztunk. A jegy olcsósága azzal jár, hogy ülőhely csak a kávézókban és éttermekben van, ez leszámítva a fedélzeten néhány pad, de az erős és hideg szélben az nem igazán opció. Beadtuk a derekunk, két sörrel leültünk a fedélzeti kocsmába, majd mikor fáztunk, akkor lementünk az egyik kávézóba, de ott már kibekkeltük fogyasztás nélkül. Sokan kuporogtak a folyosókon meg a lépcsőkön a csomagjaikra ülve, ezt azért nem szívesen vállaltam volna be.

Tallinn a kompról

A legnagyobb meglepetés mégis a kikötésnél ért. Vártam, hogy feltűnjön a Suomenlinna, aztán a belváros az óriáskerékkel, az Uszpenszkij katedrálissal és a Tuomiokirkkoval, de hiába vártam. Helyette gyárépületek és daruk közeledtek, és legnagyobb megdöbbenésemre kikötöttünk. Aztán rájöttem, hogy a belvárosi  kikötő a Viking Line-é, az olcsó társaságok egy tök másik kikötőbe érkeznek. Én ostoba, persze ennek nem jártam utána, és a szállást is a Viking Line kikötőjéhez közel kerestem. Fél órát kellett villamosoznunk így a szállásig. 

Helsinkibe érkezés előtt nem sokkal

Az Eurohostelben foglaltunk egy szobát. Ez egy nagy hostel, kollégiumra emlékeztet a lepukkantság nélkül. Tiszta volt, kicsit talán túl sterilnek is hatott, de például a mosdóban madárcsicsergéses háttérzene ment, és a közös konyha is jól felszerelt volt. Azon mondjuk csodálkoztam, hogy este 11 után nem lehet a konyhába bemenni, de amúgy se terveztünk éjszaka főzöcskézni.

Strand a kikötőben - az egyik klasszikus úszómedence, a másik egy elkerített rész a tengerből

Megebédeltünk a hostel éttermében, és kis pihenés után elindultunk felfedezni a várost. Helsinki nem kifejezetten az a nagyon turistacsalogató hely, ahol ezer látnivaló van, amit muszáj megnézni. Tavaly nagyjából láttam mindent, amit érdemes, és kicsit meglőve éreztem magam, merre induljunk. Megmutathattam volna persze a templomokat,  de lássuk be, van annál izgalmasabb dolog a világon, mint templomból templomba járni.

A központ látképe

Tuomiokirkko

Kifejezetten örültem, amikor fox kijelentette, hogy neki igazából a tengerparton lenne kedve sétálni. A Vanha kauppahalli felé indultunk, és egészen addig andalogtunk, amíg egy szimpatikus bárt nem találtunk, ahol le tudtunk ülni, inni egy cidert, és gyönyörködni a tengerben.

Suomenlinna erődítménye a partról

Szeretek csak úgy üldögélni tengerpartokon, mindig megnyugtat.

Tengerparti chillezés

Mivel meglehetősen drága volt a hely, úgy döntöttünk, beugrunk egy kisboltba, és ott veszünk még némi alkohol, amit a hostelben elszürcsölünk. Haha. A pénztárnál derült ki, hogy este 9 után nem adnak ki alkoholt sehol.

Szigetkék

Nojó, nem tudtunk mást tenni, elfogadtuk ezt a tény, és visszaindultunk a szállásra, hogy majd az étteremben iszunk egy utolsó sört. Visszaérve azt láttuk, hogy hiába lenne hivatalosan nyitva az étterem, zárva volt. Utánanéztünk, a környéken nem volt nyitva semmi kocsma, úgyhogy az alvás mellett döntöttünk. Finnországban nem olyan egyszerű alkoholhoz jutni. :O

Eesti tour - day 09, - Nuuksio - Budapest

Hanna reggelivel készült, és az útra is csomagolhattunk belőle. Megvan annak a hangulata, amikor egy eszméletlen szép erdőben gyönyörködhetsz a konyhaablakon kinézve. Hanna ráadásul home office-ban dolgozik, neki ez az iroda. Mázlista. 

Reggeli után újra kocsiba szálltunk, és Hanna elvitt minket a Nuuksio nemzeti park látogatóközpontjáig, Haltiaba. Előtte odatelefonált, hogy megbizonyosodjon, ott tudjuk hagyni a csomagjainkat. Az ügyfélszolgálatos néni már várt minket, és végtelenül kedves volt. (Ennyit a távolságtartó finnekről.) Kaptunk térképet és javaslatot egy kisebb túra útvonalára. Még kocsikáztunk egy keveset, majd Hanna kirakott minket az erdő szélén Haukkalampi környékén. Örülök, hogy találkozhattam vele. 

Fenyves

Fenyvesek közt indult a túra, aztán sziklás terepen másztunk felfelé. Mohás kövek, göcsörtös gyökerek között lépkedtünk. Körbevettek minket a sötét vizű tavak, amikre pompás kilátás nyílt a magasabb pontokról.  

Tavas kilátás

Nuuksio megmutatta nekem, Finnország miért király hely. Helsinki nem nyűgözött le annyira, de a természet lágy öle Finnországban valami csodálatos. Még a levegő is üdébb.

Sötét víz

Ezért is fájt annyira, hogy csak pár óránk volt felfedezni ezt a mesés vidéket. Arra azért szakítottunk időt, hogy grillkolbászkát süssünk. 

Bogi idilli környezetben főz

A finneknél alap, hogy az erdőben nem csak sütögetőhelyek vannak, hanem a szükséges fa is össze van gyűjtve felhasogatva egy kamrába. Idilli volt a tó partján sört kortyolni és várni, hogy megsüljön az ebéd. Szerencsére az utánunk érkező kiscsalád igényt tartott a tüzünkre, különben nem nagyon tudtuk volna mivel eloltani. 

Használati útmutató

Pottyantós wc is volt a közelben, akárcsak Észtországban, itt is teljesen szagtalan, és komposztálóként működik. Olyan csodás lenne Magyarországon is bevezetni a szagtalan pottyantóst! 

Lépcső

Nem volt időnk andalogni, de azért viszonylag kényelmesen sétáltunk vissza Haltiaba. Mezőkön és mocsáron keltünk át, lépcsőt másztunk, élveztük a szép időt. 

Mocsár

A látogatóközpontban visszaszereztük a táskáinkat, és indult a menet a reptér felé. Busszal mentünk Espoo központjába, onnan vonatoztunk, majd egy másik vonatra átszállva jutottunk ki a reptérre. Nagyon ki volt számolva minden csatlakozás, még futottunk is egy jót az egyik vonatra. A reptéren már nem volt semmi izgalom, befaltuk a maradék grillkolbászt úrihölgyesen,  és szomorkodtunk, hogy haza kell mennünk. De egy ismerőssel legalább összefutottunk. 

A Norwegiannel repültünk, ami azért csodálatos, mert VAN WIFI a repülőn!!! Végre nem untam szét magam, tudtam csetelni emberekkel. Kifejezetten rázós út volt, volt turbulencia bőven. Még így is szerencsésen földet értünk, a reptéren pedig várt fox. 

Szomorú fejek

Fura volt újra itthon lenni. Ha az ember elindul, nehezen hagyja abba. Az egész észt út egy hatalmas kaland volt. Az utolsó pillanatig azon elmélkedtünk Bogival, hogyan lehetséges, hogy semmi rossz nem történt velünk, tényleg semmi. Nem késtünk le semmilyen járművet, nem volt semmi gond a biciklikkel, se a szállásokkal, nem vertek át sehol, az időjárás is kegyes volt (lehetett volna sokkal rosszabb az év ezen szakaszán), és köztünk is teljes volt az összhang. Hihetetlenül nagy élmény volt. Észtország zseniális hely. Igen hamar kezdtünk el azon gondolkozni, jövőre melyik részére bringázunk el... 

The Times we had. And will have.

Eesti tour - day 08, Tallinn - Helsinki - Espoo

2017.06.28. szerda

Egy hete voltunk már úton, amikor Tallinnban ért minket a reggel. Kifejezetten jól aludtam, még a szomszéd ágyon horkoló ázsiai lány se tudott megzavarni. Bőséges reggelit kaptunk, aminek a fénypontja a palacsinta volt, amit lekvárral és nutellával is ízesíthettük.

Reggeli után összepakoltunk, és siettünk a kikötőbe. Gyalog mentünk. Nem volt messze, kb. 20 perc séta. A kikötő épülete reptérre hasonlít, és maga a beszállási procedúra is: beszállókártyával jutottunk a megfelelő gate-hez, ahol a boarding történt. Nem lehetett nem észrevenni a rengeteg, nagybőröndös finnt, aki esélyes, hogy nem ruhával, hanem alkohollal pakolta tele a bőröndjét. Sok finn számára valid hétvégi program átkompozni a számukra elképesztően olcsó Tallinnba, venni egy rakás piát, aztán visszahajózni. 

Jól tettük, hogy jóval a hivatalos indulás előtt ott voltunk, mert a hajó a menetrendi indulási idő előtt 10 perccel elindult. Épp a fedélzeten bámultuk a tengert, amikor a komp megindult velünk - kicsit meglepődtünk. Itt nem érdemes késni.

Nägemist, Tallinn, nägemist! 

A hajóút nem kifejezetten volt izgalmas: köröttünk az egyhangú tenger, a hajón belül pedig rengeteg ember. Kávéztunk, sütiztünk (horroráron), közben azt tervezgettük, mit csinálunk Helsinkiben. Néha felmentünk a fedélzetre megnézni, látszik-e már a város. Onnantól, hogy feltűnt a horizonton, még viszonylag sokáig tartott, hogy kikötöttünk.

Suomenlinna

Suomenlinna egy erődítmény egy kis szigeten közvetlenül Helsinki előtt. Az 1700-as években svédek által épített erőd felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A komppal elhaladtunk mellette, a vízcseppek a képen az ablaküveg miatt láthatók. Bár volt róla szó, hogy megnézzük másnap, végül más programot szerveztünk, úgyhogy ez még hátra lesz egy következő utazás alkalmára.

Random kissziget. Laknám.

A kompról leszállva azonnal feltűntek az észthez képest cikornyás finn feliratok. Az első kihívás a finn BUBI legközelebbi állomásának megtalálása volt. A kikötőhöz közeli teljesen üres volt, így továbbsétáltunk. A következő teli volt, viszont sokadjára, egy finn lány segítségével tudtuk csak kiszabadítani a két bringát, amikre előzőleg Bogi beregisztrált. A rendszer úgy néz ki, hogy vehetsz napijegyet, amivel 30 percig használhatod "ingyen" a bringát, utána további összeget charge-olnak rád. Ergo folyamatosan nézed a számlálót, és ha közelít a 30 perchez, mint az őrült keresel egy szabad dokkolót, lerakod a bringát, és felveszel egy másikat. Ami para, hogy van, amikor nincs üres dokkoló, és csak egy másik bringához tudod kötni a sajátodat, de akkor a számláló nem áll le. Elég hülyén lett ez kitalálva. Ráadásul nagyon rosszak a biciklik: lomhák, alig lehet tekerni, a fék pedig nem fog. Végülis minek fék egy olyan bringára, amivel amúgy se tudsz gyorsan menni...

A vasútállomáson leadtuk a csomagjainkat a megőrzőbe, és elindultunk a Hietaranta felé. A város meglepően zsúfolt, embertömegek mindenhol, a biciklisek teljesen ellepték a bringautakat, mi meg ott szerencsétlenkedtünk nulla városismerettel a csigalassú közbiciklivel. Ezek után megérdemeltük a nyugodt tengerpartot. Beültünk egy bisztróba aranyáron megebédelni (25 euró!!!), de legalább egyáltalán nem maradtunk éhesek, bőséges adagot kaptunk.

Alkohol!  

Ebéd két főre. 

A Hietaranta szabadstrand, kellemes, homokos tengerparttal. Biztos vagyok benne, hogy nyáron - ami ennyire északon nem június végét jelenti- népszerű hely, ottjártunkkor a parton még csak-csak napoztak emberek, de a vízbe alig merészkedett be valaki. Nekem persze muszáj volt bemennem, ez becsületbeli ügy. Öt percnél többet nem töltöttem a vízben, iszonyat hideg volt.

Ha megfagyok is, akkor is belemegyek! 

Nem is időztünk itt sokat. A közelben található a Temppeliaukion kirkko, azaz a Sziklatemplom. A budapestihez hasonlóra számítottam, úgyhogy eléggé meglepődtem, mikor a sziklába vésett barlangszerű templom helyett egy modern építményhez érkeztünk. Sziklába építették, de teljesen modern, 1969-ben készült el az épület. Gyakorlatilag egy nagy kupola az épület. Belülről hangulatos, tényleg templomszerű, de egyáltalán nem a megszokott templomi látvány.

Szelfi

A templom látogatói bibliai idézetekkel ellátott kis lapocskákat vehettek magukhoz mindenféle nyelven. Volt magyar is, azon a következő az idézet: "A legnagyobb nyomorúság közepette Isten nemcsak a legközelebbi, de a leghathatósabb segítségével is ott van veled." Valamiért a szerencsesüti jut eszembe róla. Aranyos, hogy gondolnak a turistákra.

Kupola belső

Ha már templom, akkor elsétáltunk a város legnevezetesebb templomához, a katedrális néven emlegetett Helsingin tuomiokirkkohoz. A 19. század első felében épített evangélikus templom a városkép jellegzetes része, a képeslapokon és hűtőmágneseken szinte mindig rajta van. Benéztünk az épületbe, teljesen puritán a maga fehér falaival. A lépcsőn ülve annak voltunk szemtanúi, ahogy sirályok konkrétan megtámadtak egy lányt, aki enni próbált volna, és addig nem hagyták békén, amíg a kajáját hátrahagyva el nem menekült. Sirályok...

Helsingin tuomiukirkko

Visszasiettünk a kikötőbe, hogy Bogi volt kollégájával, Hannával találkozzunk. Hanna sokat késett, úgyhogy volt még időnk mászkálni. Botor módon vettünk fagyit, amit aztán a felettünk köröző sirályok mindenáron meg akartak kaparintani. Elmenekültünk a kikötőtől, de a fagyit nem adtuk!

Ortodox katedrális

Az Uszpenszkij ortodox katedrálishoz másztunk fel. Éppen folyt a mise. Nem akartunk turisták módjára bámészkodni, de annyira megfogott mindkettőnket a finn nyelvű ortodox templomi ének, hogy egyszerűen nem bírtunk nem ott maradni.

A városi múzeum se titkolja, hogy <3 Pride

Pont a Pride hetében jártunk Helsinkiben. Hihetetlen élmény volt, hogy múzeumokon, egyetemi épületeken lobogott a szivárványos zászló. Hjaj, más világ.

Hannára kifejezetten sokat vártunk, de legalább megérte a várakozás, mert nagyon kedves és barátságos lány. Biciklivel jött, hogy együtt tudjunk tekeregni. Elvitt minket a város másik felére, egy kellemes bárba a tengerparton. A nyitott tetőn ültünk le. Ittunk egy sört, beszélgettünk, élveztük a kilátást.

Többet inni nem akartunk, inkább indulni Espooba, ahol Hanna lakik, és ahol mi is megszálltunk. Bogival visszagurultunk a vasútállomásra a csomagjainkért - a Baanan, egy régi vasútvonalból kialakított biciklis úton tekertünk. Eszméletlen jó élmény volt! Hanna bevágta a biciklijét a csomagtartóba és autóval követett minket - bizony, Finnországban egy sör után még simán vezethetsz. Várakozás közben szemtanúi lehettünk a helyi csövesbanda balhéinak, úgyhogy eléggé megörvendtünk, amikor kocsiba szállhattunk.

Espoo csupán pár kilométerre található Helsinkitől, mégis ég és föld a két település. Helsinki a maga módján nagyváros (600.000 lakossal), Espoo már maga a természetközeli tökély. Erdős, kisvárosias, a házak nem nőnek egymásra, tágasak a terek. Hannáék itt birtokolnak egy szép nagy házat a hozzátartozó nagy udvarral, egy régi szaunával, és lejáróval a ház mögötti tóhoz. Azért amikor Hanna mellékesen megjegyezte, hogy egy éve laknak itt, de még nem fürdött a tóban, ahova KÜLÖN LEJÁRATA VAN, akkor azért kicsit megcsapkodtam volna. A ház is olyan volt, mint egy ikeás magazinban: ízléses, tágas, elegáns, a fehér szín dominált.

A tó

Bontottunk egy sört, majd nemsokára megérkezett Hanna pasija, aki elkezdett grillezni a teraszon. Az egész vacsora is olyan felnőttes volt, gyertyával, igényes terítékkel, bőséges salátaválasztékkal. Életemben nem ettem még steaket, őszintén szólva nem is terveztem, de ha az a menü, akkor nincs mit tenni. Igazából nem is volt rossz. Jó hangulatú este volt, utazásról, kulturális különbségekről beszélgettünk sokat, és az utolsó napunk eltöltésére is jó tippeket kaptunk. Éjfél után jártunk már, mikor elálmosodtunk, de alvás előtt mindenképpen ki akartuk próbálni a szaunát. A kinti klasszikus szaunán kívül a házban is van egy, abba ültünk be. Vendéglátóink ragaszkodtak hozzá, hogy egy szaunasört is vigyünk magunkkal. Jó volt a melegben aszalódni, a sör is jólesett. És meglepő módon a kátrányos illóolaj kellemes.

Utunk során először aludtunk külön szobában Bogival, nagyon fura volt. Elalvás előtt még azon elmélkedtem, mennyire hálás vagyok azért, hogy ezt a sok kalandot átéltük, és mennyire szomorú vagyok, hogy mindjárt véget ér az utazás.