2019. június 29., szombat

Hollókő

Június 14-16. között céges hétvégén voltam Hollókőn, ahova foxot is elvittem, mint plusz egyet. Az idő nagy részét a Castellum Hotelben töltöttük, wellnesseztünk, esténként ott volt buli, és a napi háromszori étkezés is odakötött. Első este elsétáltunk a várhoz foxszal, második este pedig a faluban volt állomásos csapatépítő játék, de ezeket leszámítva nem sokat mozdultunk ki. Bár igazi kánikulás hétvégénk volt, foxszal a gyönyörű tájat látva kitaláltuk, hogy mi nem megyünk vissza a közös busszal Budapestre, hanem vasárnap túrázunk egyet a környéken. Nem is mi lennénk... 

Kilátás a szállásról
Esti kilátás
Hajnal
A hotel a falu  tetején helyezkedik el, egyik oldalról erdő veszi körül, a másik oldaláról pedig ilyen eszméletlenül szép a kilátás. A mi szobánk szerencsére ezen az oldalon volt, éjszakánként el is húztam az erkély függönyét, hogy reggel erre a kilátásra keljek. 

Hollókő vára esti séta

Hollókő várát 1260 után építették. A török uralom idején, 1544-ben a végvári rendszer része lett, de 8 év elteltével ellenállás nélkül foglalta el a budai pasa. A végleges felszabadításig egyszer még elfoglalták a törökök. 1710-ben labanc nemesek tartottak a várban megyegyűlést. 1711-ben csak azért nem rombolták le, mert a bejáratot, a hidat és a külső várudvart elbontották. Csak a '60-as években kezdték el feltárni, és még így is viszonylag jó állapotban megmaradt. 
Vár naplementében
Aranyóra
A hoteltől 10 perc sétára fekszik a várrom. Éppen naplemente előtt értünk oda.
Telihold
A várral
Nem sokat időztünk itt, mert közben szétcsíptek a szúnyogok. Elképesztően rengeteg volt belőlük, és az állomásos játékot vezető bácsi szerint eddig nem volt jellemző Hollókőre a szúnyoginvázió, eddig mindig megúszták.

Hollókő Ófalu

Hollókő egy 380 lelkes kis zsákfalu a Cserhátban, mégis világszerte ismert: 1987-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára - Budapesttel együtt kerültek a listára, ezek voltak az első magyar helyszínek, és Hollókő az első falu az egész világon, ami kiérdemelte ezt a címet.
Palóc település
Mikor a vár megépült a 13. században, akkor népesült be a falu is, igaz, akkor még a vár másik oldalán. A török uralom alatt elnéptelenedett, de hamar újratelepítették. 1909-ben tűzvész pusztított a faluban, utána építették a ma is látható formájára a házakat: kő alapon vályogházak, cserépzsindely, hófehér falak.
Ház udvarral
56 védett lakóépület áll az  egyutcás településrészen. Ezek jellemzően egyszintes, földes padlójú parasztházak tornáccal és általában 3 helyiséggel. 
A templom mellett
A házak egy részébe intézmények, vendéglátóhelyek, szálláshelyek költöztek, egy részük magánemberek által lakott, nem véletlenül hivatkoznak rá úgy, mint "az élő falu". A népi szokásokat, ünnepeket tartják, ilyenkor persze megtelik a falu turistákkal.
Kukoricacsuhé babák
Egy csapatépítő állomásos játékon vettünk részt a kollégákkal, akkor jártuk be jobban a falut. A Pajtakert Programiroda volt a bázis, innen indultak a csapatok. Közben a települést is jobban megismertük, szerintem jó móka volt - csak ne lett volna borzasztó meleg és ne ettek volna folyton a szúnyogok.
Érme
Hollókő nekem nagyon tetszett. Régi vágyam volt eljutni ide, már gyerekkorom óta nagyon izgatta a fantáziámat. Szeptember elején lesz Várfutás a faluban, gondolkodom rajta, hogy nevezek.

Hollókő - Alsótold túra

Mikor a kollégák a klímás buszra szálltak, mi lesétáltunk az ófaluba az izzó betonon: muszáj volt az érmenyomtatós gépből érmét szereznem, ezeket gyűjtöm.
Útvonal
Egy körtúrát néztünk ki Dobogókő - Alsótold - Felsőtold - Dobogókő útvonallal, de úgy voltunk vele, hogy elindulunk, megyünk, ameddig bírjuk, ha az első településig jutunk, akkor addig jutunk. A teljes kör 18.5 km. A túra időkorlátos volt számunkra, mert délután 4-kor indult az utolsó közvetlen busz Budapestre, ami az útvonal falvait is érintette. A nagy meleg miatt azért sejtettük, hogy lassabban fogunk haladni, elég valószínűtlen volt, hogy végigsétáljuk a távot.
A vár napfényben
Jó gyökér voltam, mert nagy nehezen felkaptattunk a várhoz, arra vezetett az útvonal, hogy aztán következő lépésként visszasétáljunk a faluba - ha kicsit előrenézek a térképen, ezt simán láthattam volna. Hát volt egy erős indításunk, az biztos. :D
Elképesztő szépség
És innen is
A faluból egy tehénlepényes legelőn át jutottunk el az erdőbe. Innentől egyértelművé vált, hogy utunkon állandó kísérőket kaptunk: a szúnyogokat. Hiába fújtam be magam riasztóval, konkrétan folyamatosan ott zümmögtek körülöttem, és mindig akadt egy-egy példány, akit nem rettentett vissza a szúnyogriasztó. Baromi idegesítő volt.
Szárazság
Bár sokat rontott a túra élvezeti faktorán a szúnyoghad, a táj szépsége kárpótolt: hihetetlenül szép volt!
Napszúrás elleni védelem
Időnként a jelzések eltűntek, és csak hosszabb keresgélés után leltünk rá újra - ez a hőségben annyira nem volt jó játék, de szerencsére mindig megtaláltuk az utat. Emberrel nem nagyon találkoztunk, az út elején jött szembe két lány, akik figyelmeztettek, hogy azonnal fújjuk be magunkat a szúnyogok ellen, mert durván sokan vannak, de addigra már mi is tudtuk ezt.

A Dobogó-tetői kilátóhoz odamentünk, és fel is akartunk menni a torony oldalára festett figyelmeztető felirat ellenére is: "Felmenni tilos, életveszélyes!". Belépve már kicsit átgondoltuk a dolgot, de fox végül megindult a rozsdásodó vaslétrán. Azért volt nagyon félelmetes, mert a szinteket fém lapok tartották össze, ezeken állnak szintenként a létrák, és ezek a lapok sok helyen lyukasak, elvékonyodtak. Mászás közben kövek potyogtak, szóval nagyon nem bizalomgerjesztő. Fox majdnem teljesen feljutott, de az utolsó létrával nem bírt, annak az egyik lába szabadon mozgott, és sokkal rozsdásabb is volt a többinél. Én nem követtem, úgy voltam vele, hogy ha feljut, megindulok én is, de végül ő is inkább lejött. Nincs az a kilátás, ami megéri azt, hogy egy rozsdás, omladozó építményben halálra zúzzuk magunkat.
Dombok
Szénabálák
Hamarosan kiértünk az erdőből, és közeledtünk Alsótold felé. Igazi kis álomvilág volt ez is, a távolban dombok, szénabálák szanaszét, mi pedig a sárguló fűben baktattunk.
Út a kerítés mellett
Viszonylag hosszan sétáltunk a tűző napon. Lelki szemeink előtt már egy korsó hideg sör lebegett.
A kerítésen át 
Azt eldöntöttük eddigre, hogy eljutunk Alsótoldra, és ne tovább. Már így is több, mint 5 órája voltunk úton. Ha nagyon akartuk volna, valószínűleg odaérünk a busz előtt Felsőtoldra, de nem akartuk eléggé - inkább pihenni akartunk egyet egy kocsmában, mielőtt hazamegyünk.
Öhm, köszike
A falu már közel volt, mikor váratlan akadályba ütköztünk: egy villanypásztor állta utunkat. Át lehetett mászni alatta és a két kábel között is, de akkor se volt kellemes meglepetés. Pont egy turistautat így kettévágni?
Sör!
Alsótoldon nyitva találtuk a Cserhát-völgy Fogadót, ott üldögéltünk, amíg nem kellett a buszhoz mennünk.

Tetszett ez a túra, alapvetően nem lett volna nagyon megerőltető, ha nincs nagyon meleg, cserébe elképesztően szép helyeken vitt az út. Egy cseppet se bánom, hogy nem mentünk vissza a céges busszal a városba, kellett még ez a hétvégezáró barangolás. 

2019. június 23., vasárnap

Bükki túra: Csondró-völgy - Látókövek - Tardona

A pünkösdi hétvégén mindenképpen szerettünk volna elutazni valahova. Mire észbekaptunk, külföldi utat szervezni már késő lett volna. Eredetileg Drégelypalánkra akartam menni, de azt most halasztottuk kicsit, inkább meglátogattuk fox anyukáját, és ezt kötöttük egybe egy bükki túrával.
Útvonal (az eredeti végcél Kazincbarcika lett volna, végül Tardonán megálltunk)
Az alapkoncepció az volt, hogy a Buzgó-kőtől sétálunk végig a piroson egészen Kazincbarcikáig. Igen ám, de a kiindulópontig valahogy el is kell jutni: Mályinkáig busz, onnan a kék kereszten, a Csondró-völgyön keresztül el a kéktúra útvonaláig, ami elvisz a kőig, onnan pedig végig a piroson Barcikáig. A terv szép volt, de persze a körülmények és a remek tájékozódási képességeink módosítottak rajta. :D  (Itt található egy beszámoló, kb. mi is ezt az utat jártuk be kis eltéréssel, a másik irányból. )
Harangtorony Mályinkán
Reggel korán felkeltünk, fél 9 előtt már Mályinkán jártunk. Kezdésnek a helyi kiskocsmában ittunk egy napindító üdítőt, elintéztük utolsó folyóügyeket, aztán visszabattyogtunk a buszmegállóba, ahonnan a kék kereszt indult. Kis kaptató után értünk be az erdőbe.
Álomvilág
Sok eső esett a héten, ezért az utak sok helyütt sárosak, csúszósak voltak, és a túra során nem egyszer kerülgettünk megáradt kis erdei patakocskákat. Legalább kicsit kalandosabb volt ez a séta a szokásosnál.
Csondró-völgy
Gyanútlanul sétáltunk az erdei úton, amikor egyszer csak a Csondró-völgyben találtuk magunkat. Nem tanulmányoztuk túl alaposan a térképet, úgyhogy kicsit meglepődtünk, amikor a szurdokba értünk, nem is számítottunk rá.
Igazán vadregényes

A szikla alatt kellett elsétálnunk
Szó se róla, abszolút kellemes meglepetés volt, nem győztünk csodálkozni, mennyire gyönyörű helyen járunk.
A jobb oldali sziklafalon vezet a turistaút
Azért a patakon átkeléssel is küzdeni kellett
Akadtak azért nehezebb szakaszok. A Csondró-patak rendesen meg volt áradva, néha kicsit bonyolult volt átkelni rajta, máskor pedig sziklafalakon vezetett a turistaút, ahol gyökerekbe tudtunk csak kapaszkodni, és imádkoztunk, hogy ne csússzunk meg a felázott föld és csúszós falevelek vékony rétegén.
Vízesés!
Látszott, hogy itt nagy pusztítást végzett a pár évvel ezelőtti vihar, ez a szakasz konkrétan járhatatlan lehetett. Az Odvas-kői barlangszállóhoz vezető út mellett elhaladtunk, de fel nem másztunk. Gyakori vendégek itt túrázók, akik az éjszakát a barlangban töltik.
Mária-forrás
Ahogy felértünk a Cakó hegyre, lassacskán véget ért a sűrű erdő, és bokros, cserjés nyílt terepen folytatódott az út. A nagy melegben kevésbé esett jól ez a szakasz, tiszta víz lettem az izzadságtól, nagyot csökkent a komfortérzetünk mindkettőnknek. A Mária-forrásnál kényelmesen le tudtunk ülni a kihelyezett padokon, megebédeltük a szendvicseinket, feltöltöttük a kiürült kulacsokat, és rápihentünk a Látókövekre.
Látókövek sziklája
Negyed óra sétával értük el a kilátóhelyet. Egészen a Mária-forrásig nem találkoztunk egy teremtett lélekkel sem, itt már besűrűsödött az út, valószínűleg azért, mert a kék túra vonalára jutottunk. A Látókövektől 704 méter magasból nézhettük a látványos panorámát. 
Mink
Kilátás
Fentről látni a Lázbérci-víztárolót és a környező falvakat. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk utunkat a Buzgó-kő felé. Elspoilerezem, hogy a Buzgó-követ nem találtuk meg. Egy ideig a kéken kellett haladnunk, majd egy jelöletlen úton kellett volna átvágnunk a kék háromszögre. Ehelyett egy alkalommal nem vettük észre, hogy a kék letért a széles erdei útról, és bekavarodtunk egy fokozottan védett természetvédelmi területre. A térképen kisilabizáltuk, hogy hamarosan visszajutunk egy jelölt útra, úgyhogy maradtunk ezen. Itt történt, hogy egyszer csak hatalmas csörgés hallatszott az út menti bokorból, és egy szépen megtermett őz szalad ki belőle, szerencsére nem felénk.
Ezt láttuk a sziklára mászva
Nemsokára tényleg a piros jelzésre jutottunk. Itt egy újabb sziklacsoportra tudtunk felmászni, ami az Odvas-kő nevet viseli, akárcsak a barlangszálló, pedig nem egészen ugyanott vannak. (A Látókövek alatt nem sokkal pedig egy Látó-kő nevű hely van - kreatív névadás rulz.)
Fox for scale - nem pici ez a szikla
Innen is szép volt a kilátás, de a Látóköveknél messzebb el lehetett látni, itt csak a környező erdőket láttuk. Viszont kevésbé volt tele túrázókkal, ami a nyugalom szempontjából egy jó pont.
Még egy kis Odvas-kő
Kicsit még kacérkodtunk a gondolattal, hogy elmegyünk a Buzgó-kőhöz, de már így is jó ideje úton voltunk, és messze volt még a vége, úgyhogy elengedtük. Úgyis tervben van a kék túra végigjárása, legkésőbb akkor eljutunk oda is.
Tardona házai 
A piros jelzésen mentünk tovább egy ideig a fák között, aztán mezőn, földúton. Elképesztően gyönyörű volt a táj, élénkzöld dombok mindenfelé, viszont a nap nagyon erősen tűzött.
Dombok és mezők
Útközben eldöntöttük, hogy Tardonán beülünk egy kocsmába, megiszunk egy sört, és ott kitaláljuk, hogyan tovább. Végül már úton a falu felé döntöttünk: sokkal lassabban haladtunk a tervezettnél, nagyon meleg is volt,  kétségessé vált, hogy kipurcanás nélkül jutnánk el Barcikára, mi pedig élvezni szerettük volna a túrát - ezért inkább a befejezést választottuk.
Panoráma
A jéghideg sör nagyon jólesett, és a buszig se kellett sokat várni, pont jókor érkeztünk. Tardona egyébként arról nevezetes, hogy a '48-49-es szabadságharc után pár hónapig itt bujdosott Jókai Mór.
Sör! 
Az eredetileg tervezett 25 km helyett így csak maximum 15-öt mentünk, de így is elfáradtunk, volt olyan 600 m szint a távban. Bár nem minden a tervek szerint alakult, így is nagyon sok szépet láttunk. A kimaradt részeket majd megnézzük legközelebb. :)

2019. június 6., csütörtök

Vinyei - Zirc túra

Régen jártunk már a Cuha völgyében, ezért mikor legutóbb otthon jártam, beiktattunk egy kis túrát. Fox nem teljesen értette, miért forszírozom annyira, hogy készüljön papuccsal, amikor pedig a víz hőmérsékletével szembesült, azt hiszem, nem annyira szeretett. :D
Idill kutyákkal
A 9 órási vonattal mentünk Zircről Vinyére. Jó idő lévén a vonat tele volt túrázókkal, tartottam is tőle, hogy útközben is folyton lesz társaságunk. Miután leszálltunk, ittunk egy kávét a vinye.hu büfében, ahol két kutya fokozta a falusi idillt. A kis fehér esküszöm, hogy bepózolt, ahogy meglátta, hogy fotózom.
A Kőpince-barlang és a Cuha
Mielőtt elindtultunk volna Porva-Csesznekre, tettünk egy kitérőt a Kőpince-barlanghoz. Ez a természeti képződmény arról híres, hogy itt tanyázott a rettegett bakonyi betyár, Savanyú Jóska, akit azért is nem tudtak sokáig elkapni, mert alacsony volt, és jól el tudott rejtőzni a kis sziklahasadékokban, ráadásul a Bakony akkoriban áthatolhatatlan rengeteg volt. Ez a barlang kifejezetten tágas, itt biztosan jól elfértek a betyárok.
Van kémény, ágynak való bemélyedések, igazi luxus
A barlangnál átvettük a papucsokat, és átvágtunk a Cuhán. A víz hogyismondjam, nem volt éppen meleg, a jó hír viszont, hogy fél perc után már nem éreztük a lábunkat egyáltalán, úgyhogy legalább nem fájt annyira az átkelés. :D
Cuha 
Visszacsúszkáltunk a köveken és sáros ösvényen az erdei útra, amin Porva-Csesznekig sétáltunk. Húggal rengeteget jártunk arra kiskorunkban, évente legalább egyszer elvittek minket a szüleink folyóban tapicskolós kirándulásra, szóval betéve ismerjük az utat. Volt egy időszak, amikor ritkábban jártunk erre, de igyekszünk legalább egyszer egy évben eljönni a völgybe. Papucsban végigtocsogni a Cuha gázlóin fun, főleg nagy nyári melegben.

Fiúk
Nagy nyári meleg nem volt, inkább kellemes tavaszias idő, ráadásul pont aznapra szerveztek biciklis versenyt a Vinye és Porva-Csesznek közötti szakaszra, úgyhogy oda kellett figyelni az átkelésnél, hogy pont akkor ne jöjjön bringás. Ők úgy csapatták át a vízen, mint a vaddisznók, ha éppen mellettük álltunk volna a vízben, tuti nyakig eláztunk volna, plusz ha csak egyikük csúszik meg, akkor az fájdalmas lehetett volna. Inkább mindig kivártuk, míg továbbhaladnak.
Viadukt
Már csak 3,6 km Porva-Csesznek???
Sokan járták a Cuha völgyét aznap, és mindenki a köveken és uszadékfákon egyensúlyozva próbált átkelni a vízen. Volt, aki csodálkozva kérdezte, hogyan tudtunk ilyen gyorsan átjutni a folyón. Hát nos, felkészültnek kell lenni, itt a papucs a nyerő lábbeli.
Papucs power!
Az utolsó gázló előtt egy pihenőhelyen megszárítkoztunk és visszavettük a papucsokat.
Pihenő (fox fotója)
Porva-Cseszneken nyitva volt a büfé, és most volt jégkrém is! (A Reguly túrán az esélytelenek nyugalmával kérdeztem meg, nincs-e véletlenül fagyijuk, akkor kiröhögtek.)
Bátor fiú
Fák között
Az úton a továbbiakban nem nagyon találkoztunk senkivel, a gázlókon átkelős szakasz az igazán népszerű. A legtöbben elvonatoznak Vinyére, onnan elsétálnak Porva-Csesznekre, aztán hazamennek vonattal. De minket nem ilyen fából faragtak, mi rendesen el akartunk fáradni!
Indiánszökellés
Látszott is, hogy erre kevesebben járnak, nem egy helyen kellett hatalmas, kidőlt fákon átmásznunk.
Húg a vasúti hídon
A Cuha látványosan meg volt áradva. Mivel ahogy már említettem, jól ismerjük ezt a környéket, tudjuk meddig szokott tartani a folyó partja. Most olyan új ágakat vájt magának a víz néhol, amiket eddig nem láttunk.
Híd
A két farönkből álló híd körül is sok uszadék gyűlt össze. Miután itt is átjutottunk, már csak haza kellett sétálnunk a vasúti sínek mellett vezető piros turistajelzésen.
Csapatkép
Vinye - Zirc túra idénre letudva, kellemes kaland volt. Legközelebb érdemes lenne melegebb időben menni, amikor nem jéghideg a Cuha vize - igaz, így is felfrissített. :D