Zebegény esti 10

Mindig mondom foxnak, hogy basszus miért nem jut eszünkbe párhavonta felpattanni a vonatra és elmenni Zebegénybe, ha már egyszer mindketten annyira bele vagyunk szerelmesedbe abba a faluba? Odaköt a sok KÖMT-ös emlék, a lányos hétvégék, a panorámafutások. Gyönyörű a környék, és még csak messze sincs: óránként indul vonat a Nyugatiból, és bő egy óra alatt oda lehet érni.

Nemrég láttam meg facebookon, hogy éjszakai túra lesz Zebegényben. Hohó, úgyis rég túráztunk, pláne éjszaka, Zebegényben meg még sosem. Beneveztük a kis csapatot, és tereztük a hétvégét. Végül úgy alakult, hogy húggal ketten már kora délután elvonatoztunk a Dunakanyarba, hogy a túra előtt legyen időnk rétesezni és strandolni. A rétes zseniálisan finom továbbra is (túrós-baracklekváros rulz), a dunaparti strand még mindig ingyenes, a folyó vize pedig kellemesen hűsítő. Felváltva pihentünk a parton és pancsoltunk a vízben.

Szabadstrand

Fox csak 7 előtt pár perccel ért Zebegénybe. A túra kiírása szerint a kis távon, amin indulni terveztünk, leghamarabb 7-kor lehet elindulni. A Mókusban viszont, ahol a bázis volt, már azt láttuk, hogy este 6-kor is nekivághattunk volna. Utólag mindegy, de akkor bosszantott, hogy kezdhettünk volna hamarabb is – nem voltunk benne biztosak, hogy kényelmesen elérjük az utolsó vonatot vissza Budapestre. Utólag ez a félelem alaptalannak bizonyult.

Útvonal: Zebegény > Malom-hegy > Sípálya > Újvölgy > Dőry-kastély > Ernő-forrás > Kálvária, Trianon Emlék > Zebegény

Táv: 12,5 km Szintidő: 4 óra Szintemelkedés: 335 m

Malom-hegy

A túra szervezője a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Az útvonal úgy indult, hogy nevezés után - ami egyébként elég menő módon történt, vonalkódos matricát nyomtattak az itinerre, amin rajta volt az indulás ideje - a rétesezőhöz kellett elsétálni, ahol a rajtnál kapott réteskuponokat lehetett beváltani. Nyamm, jó kis túraindító. 

Nyáresti mező

A településről egy szép nagy emelkedőn jutottunk ki a Malom-hegyre. Ezen a magaslaton jártam már egy KÖMT alkalmával, mikor a fotós műhellyel itt gyakoroltuk a tájkép fotózását. Még mindig lélegzetelállító.

Dombvidék

Nagyon szedtük a lábunkat, így hamar elértük az első EP-t. Pecsételés után rohantunk le az egykori sípályán - bizony, Zebegénynek saját sípályája van, bár 2012 óra nem üzemel, sőt, a tulajdonosok 4 éve megpróbálták eladni. Úgy sejtem, nem volt sikeres a kísérlet. Mindenesetre nyáron is megtapasztaltuk, milyen meredek is ez a domboldal, és milyen pazar a kilátás a Börzsöny vonulataira. 

A Börzsöny

Nagyon vicces volt, ahogy egy család jött mögöttünk sportos anyuval és sportos és vicces apuval meg két egészen kicsi, talán óvodáskorú fiúval. Apuka olyan hangosan dumált végig, hogy jó messziről hallottuk, és nem felejtette el jóóóó hangosan kihangsúlyozni, mikor utolértek minket, hogy ők bizony a hosszú távra mennek. Nem arról volt szó, hogy beszélgettek egymás közt, és pont véletlenül valahogy egyértelművé vált, neeem, tök egyértelműen nekünk szólt, hogy ámuljunk és bámuljunk. :D Én nem tudom, mi lett a túrájuk vége, de én ennyi idős kisgyerekként tuti féltem volna éjszaka az erdőben - to be honest még most is félek. Mindegy, mi csak a nyomi kistávra mentünk, vissza is indultunk a bicikliút felé. 

Naplemente

Ekkor már igazán naplemente volt, és a Duna partjáról elképesztő látványban volt részünk. Annyira szép volt, hogy újult erővel sétáltunk tovább. A Dőry kastélynál magunkhoz vettük a kihelyezett matricát, amit az itinerbe kellett ragasztani, és immár felkapcsolt fejlámpával vetettük be magunkat az erdőbe. Valahogy összetorlódott a mezőny, két nagyobb társaság mögé beragadva értük el az utolsó EP-t egy forrásnál, ahol lobogott a tábortűz. Kaptunk csokit és pecsétet, és hiába voltunk sokan, sikerült rossz irányba továbbindulnunk. :D Korrigáltuk a hibát, és a sötétben megkezdtük a szerpentines úton felkapaszkodást a hegyre. Megizzadtunk, mire felértünk, ráadásul szinte azonnal kezdhettünk is lefele ereszkedni a Kálvária fele. Ahogy kiszélesedett a kis ösvény, megelőztük az egyre lassabb társaságot, és a saját tempónkban haladtunk tovább. 

Megérdemelt sör

Nem kellett már sok, és megláttuk a Kós Károly kilátót, majd a Trianon emlékművet. Lebaktattunk a lépcsőn, és már a Mókusnál voltunk. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy a 12,5 km-es távot megtettük 3 óra pár perc alatt. Még volt időnk meginni egy sört is. 

Éjszakai Panorámafutás

Nagyon imádom Zebegényt, ezért nagyon megörvendtem, amikor meghívást kaptunk július elejére egy kedves barátunk zebegényi esküvőjére. Hát még mikor rájöttem, hogy másnap van az Éjszakai Panorámafutás, már lebegett is a szemeim előtt a tökéletes hétvége terve. 

Az útvonal forrás: http://panoramafutas.hu/ejszakai-panoramafutas/

Tényleg jó hétvége volt. Az esküvő és a lagzi családias és hangulatos, ritkán érzem magam ilyen jól esküvőn. Idén ez a második olyan esküvő, ahol végre sok ismerős volt és otthonosan éreztem magam. 

A lagzi valamilyen értelemben néhányunk számára másnap is folytatódott, segítettünk az ifjú párnak a romeltakarításban és rendrakásban, ezzel délután végeztünk. Közösen megebédeltünk a rendrakós csapattal. Míg leszakadt az ég, pihentünk egyet, majd Minccel megmártóztunk a Dunában a szabadstrandon. Ezután már futós cuccban vonatra pattantunk és átrobogtunk Szobra, a rajt helyszínére. 

A falu annyira kihalt volt, hogy először kételkedtünk is, hogy jó irányba haladunk. A főtéren már állt a rajtkapu. Átvettük a rajtszámot, és megsimogattuk a helyi cicát. A csomagokat furgonnal vitték át a célba, Nagymarosra, én nem adtam le semmit. Sajnos sikerült úgy bepakolnom Budapesten, hogy a futós övem otthon maradt, nem kis fejtörést okozva a telefonom magammal vitelével kapcsolatban. Kézben vinni kényelmetlen, viszont mindenképpen trackelni akartam a futást Endomondóval. Úgy döntöttem, becsúsztatom a melltartómba, mi baja lehet 12 km futástól? Mégis mi?

A közös bemelegítésre beálltunk az első sorok egyikébe, de elég hamar kimenekültünk, konkrétan elfáradtam. :D Kicsit túl komolyra vette a figurát a trénerlány.

Fél 10-kor menetrend szerint elindult a verseny. Nem volt hatalmas tömeg, de azért többszázan voltunk. Nyugodt, csendes éjszaka volt, a Hold fénye bevilágította a tájat. Bár hamar melegem lett, kifejezetten jól éreztem magam. Tudtam, hogy meg tudom csinálni, éreztem az energiát magamban, amit igyekeztem végig egyenletesen felhasználni. Nem akartam elfutni magam az elején, nem is zavart, amikor sorra hagytak le a nálam gyorsabb futók. Ki akartam élvezni a futást. Bámultam a Holdat és gyönyörködtem a tájban. Az egyetlen, ami zavart, az a fejlámpán volt: többféle szögben tud állni a lámpa része, és menet közben folyton lejjebb állítódott. Nem igazán éreztem fáradtságot, annyira nem, hogy 9 km környékén azt vettem észre, hogy az előttem futó pasi egyre közelebb kerül hozzám. Csodálkoztam, hogy hirtelen így lelassított, de amikor az előtte haladó futópárost is magam mögött hagytam, akkor már elhittem, hogy én gyorsítottam be. :D Nem jellemző. Meglepően sokáig tudtam tartani ezt a gyorsabb tempót, a célig nem értek utol. A legvégére elfáradtam, az utolsó 1 km már arról szólt, hogy nagyon be akartam érni.

Már a cél előtt észrevettem foxot, pedig azt hittem, később jön csak Nagymarosra. Mikor befutottam, a szervezők elkaptak, hogy lefotózzák a rajtszámom, itt így ment az időmérés - kicsit fura, elsőre nem is tudtam, mi történik. Az alkoholmentes sört, amit adtak, azonnal bevágtam. Elfáradtam, de boldog is voltam, ritka jó élmény volt ez a futás. Hiába, a Dunakanyarban eddig mindig jó volt futni.

1 óra 28 perc 35 mp alatt értem be, nem is rossz. Főleg, ha belegondolok, hogy futottam én 10 km-t 1 óra 24 perc alatt is.

Ja és hogy mi lett a telefonommal? Hát ideiglenesen kinyírtam. A párától valószínűleg átnedvesedett, nem tudtam tölteni, és ha mégis valamennyi energiát magába szívott, iszonyat hamar lemerült. Azóta se lehet akármilyen töltővel tölteni, gyorsabban is merül, mint az incidens előtt, de nem vészes. Veszélyes sport ez a futás, na. 

 A jól megérdemelt éremmel, háttérben a visegrádi vár.

Zebegénydimenzió

Idén nem Zebegényben lesz a KÖMT, úgyhogy a szokásosnál is indokoltabbnak tűnt a lányokkal leruccanni egy hétvégre. Tavaly is csináltunk ilyet, akkor az erdő mélyén egy kis faházban laktunk, most oda nem tudtunk foglalni, úgyhogy egy random panzióba mentünk. Kicsit balatoni nyaraló fílingje volt, és érződött is, hogy ez nyáron egy király hely lehet, télire azért annyira nem ideális, kezdve az eszméletlen gázszaggal, ami az emeleten terjengett. Nem volt egyébként gáz (érted, gáz!) hely, de azért na. 

Zebegény mindig gyönyörű. ^_^ Most is az volt. A hétvégét sörözéssel, beszélgetéssel, sétálással töltöttük, csilleztünk egyet és élveztük, hogy nem a nagyvárosban vagyunk. Rajtunk kívül igen sokan érkeztek hasonló tervekkel. Bármennyire csábító és szép a környék, a zebegényi kiköltözéssel egy bajom lenne: tökmindegy, milyen évszak van, fullon van kirándulókkal, mindig nagy a nyüzsgés. De egyébként valamiért mégsem annyira zavaró, mert alapvetően a békésebb turisták mennek Zebegénybe, nem zavarja senki a másikat. 

Meg kell említenem, hogy legnagyobb meglepetésünkre a Kulacs egy decens hely lett a korábbiakhoz képest - a mellette lévő pizzériához tartozik most már, és ez erősen látszik rajta. A pincében tipikus pizzériás boxok vannak kialakítva, a kényelmetlen asztalokat és székeket lecserélték, a pult is új, háromféle sör van csapon, lehet rendelni a pizzériás kajákból. Nem az a késdobáló, mint volt. Alapvetően a hangulata nem sokat változott, de a külseje mindenképpen látványosan más. 

Az a jó még Zebegényben, hogy akármerre mész, valami apróságba biztosan belebotlasz: egy még nem látott forrás, egy környezettudatosságra nevelő park, egy bájos házsor vagy lépcső, egy hirtelen elédtáruló kilátás. 

Kilátás

Dunapart

Rétes! ^_^

Ebéd

Párkánydísz

Előre örülök, hogy a jövő áprilisi zebegényi 1. Dunakanyar Félmaratonra már beneveztem, igaz "csak" a 12 km-es távra. Jó lesz tavasszal is látni a környéket. Télen, ha leesik a hó, egyszer fogom magam és elvonatozok Zebegénybe. Látni akarom a havas falut. Szóval <3 Zebegény!

Panorámafutás, Zebegény - 08.27.

Régóta vártam a zebegényi Panorámafutást. Tavasszal neveztem, és egy ideig vacilláltam, hogy a 8 vagy a 17 km-es távon induljak - akkor még azt hittem, fejlődök annyit a nyáron, hogy a 17K meg se kottyan, haha. Örülök, hogy maradtam a realitások talaján és a 8K-s távra neveztem.

Mivel Zebegény az MTT szíve csücske, Minccel és foxszal lementünk pár órával hamarabb. Nagyon fontos réteseznivalónk volt a Monarchia Rétesházban, és a szabadstrandon is halaszthatatlanul szükséges volt megmártóznunk a Dunában. A mártózásnál tovább nem sokkal jutottunk, a víz jéghideg volt, a sodrás erős, ha kicsit hagytad magad sodródni a vízzel, alig bírtál visszaevickélni. Kifetrentünk a partra, kellett egy kis pihenés a nagy futás előtt.

Voltak azért kétségeim a futásommal kapcsolatban. Rájöttem, hogy konkrétan a Coca Cola futógála óta én nem is nagyon futottam hosszabb távokat, max. 5-6 km-eket. Ráadásul augusztus eleje óta nem is igazán jutottam el futni; a táborban nem volt energiám, se időm, utána pedig mindig úgy alakult, hogy nem jött össze. Múlt héten már rákényszerítettem magam egy edzésre, és ha már ott voltam, próbáltam a 8km-t úgy lefutni, mintha a versenyen lennék. 1 óra 7 perc alatt egyenletes, kényelmes tempóban teljesítettem, oké, akkor a táv alapvetően menni fog, az időjárás az egyetlen zavaró tényező. Szerencsére a szervezők gondoltak erre is: az eredetileg tervezett délután 3 órás rajt helyett két órát tolták a kezdést, hogy ne kánikulában fussunk. Egy váratlan tényező merült fel: a verseny előtti estén volt az IHB, ahol próbáltam nem sokat inni, de sajnos szeretem a sört, és még későn is értem haza. Még jó, hogy volt majdnem egy teljes napom kipihenni a fáradalmakat. 

Elsőként a 25 és 17km-esek rajtoltak 5kor. Egy volt kollégám a 25km-es távon indult, váltottunk pár szót rajt előtt. Mi 17:20-kor indultunk. Bemelegítés közben észrevettem, hogy guggolásnál fáj a bal térdem, ezt így futás előtt pár perccel felfedezni nem túl nagy öröm. Féltem, hogy baj lesz, de csak guggolásnál fájt, amúgy nem. Találtam egy duzzanatot a térdemnél, ami valszeg izom, de futás közben nem zavart. Azért remélem elmúlik és bízom benne, hogy csak beütöttem rúdtánc alatt, nem szeretnék lesérülni.

A 8km-es táv útvonala Szobig vezetett a bicikliúton és vissza. Ahogy elhagytuk Zebegényt, nem volt más, csak nyugalom. Az út mentén fák, oldalt a Duna, a túlparton dombok és erdők, körülöttünk csend. Ahogy a mezőny felszakadozott, még nyugodtabb lett minden. Én nagyon élveztem. Egyszerre volt jó kifelé és befelé figyelni, ez az a futás volt, ami hiába merít ki, közben fel is tölt. 

Fizikailag fáradtam persze. A versenyleírásnál 2km-enkénti frissítőt ígértek, és mikor már jó ideje futottam, de csak nem jött szembe frissítőállomás, kezdtem aggódni. Szomjas is voltam persze, de a gondolat, hogy még mindig nem futottam le 2km-t, az jobban megijesztett. Mikor végre elértem a frissítőt, meg is nyugodhattam, mondták, hogy ez már 3km. Huh. 4 km-nél volt a fordító, előtte jött szembe Minc, aki rajt után hamar lehagyott. Slaggal párakaput rögtönöztek a frissítő mellé, nagyon jó volt. :D Onnan újabb 1 km a következő frissítő, aztán már csak 3 km laza futás Zebegény. 

Jólesett futni. Meglepő módon az emelkedők külön jólestek, jó volt felpattogni rajtuk, a lejtők kényelmesek voltak, az egyenes szakaszok fárasztottak leginkább. Az utolsó 1,5 km-nél már vártam a végét, nem tagadom, de nem volt szenvedés ekkor se. 7 km-nél kaptam egy adag tapsot és buzdítást, az lökött rajtam egyet, aztán a fotósnál még próbáltam pózolni egyet, akkor már húzott a cél közelsége. Végül az utolsó métereknél jött szembe a volt kolléga, összepacsiztunk, azzal a lendülettel pedig már besuhantam a célba. Bemondták a nevem, megkaptam az érmem, a célnál már vártak a többiek. 1 óra 7 perc 35 mp alatt futottam értem be. Az Endomondo szerint 8,7 km volt a táv. A statisztikában jól mutat, de nem túl reális érték. Minc persze jóval hamarabb beért nálam, de az lett volna a fura, ha nem. :D 

A zsíroskenyér partiból kivontam magam, nem volt étvágyam közvetlenül futás után. A suliban lezuhanyoztam, átöltöztem, akkor már tudtam volna enni, de Zebegény fullon volt, a vonat indulásáig nem tudtunk meleg ételhez jutni. Beültünk hát a Mókusba, ittunk egy sört, mellé bundás mogyorót rágcsáltunk, időnként pedig az érmeinkben gyönyörködtünk.

Volt kollégám is csatlakozott hozzánk a hazaúton, szinte végig a futásról beszélgettünk. Ő nem most kezdte, maratont is futott már, jó olyannal beszélni, aki nálam sokkal tapasztaltabb. 

A Panorámafutás nekem óriási jó élmény volt. Ennyire futást szerintem nem élveztem még, ebben nagyon sokat számított a táj, de a király szervezés nélkül nem lehetett volna teljes az öröm. Nagyon remélem, hogy jövőre is tudok menni, én azon leszek. És akkor már ki tudja, lehet megpróbálom a 17km-es távot.