Zebegény esti 10

Mindig mondom foxnak, hogy basszus miért nem jut eszünkbe párhavonta felpattanni a vonatra és elmenni Zebegénybe, ha már egyszer mindketten annyira bele vagyunk szerelmesedbe abba a faluba? Odaköt a sok KÖMT-ös emlék, a lányos hétvégék, a panorámafutások. Gyönyörű a környék, és még csak messze sincs: óránként indul vonat a Nyugatiból, és bő egy óra alatt oda lehet érni.

Nemrég láttam meg facebookon, hogy éjszakai túra lesz Zebegényben. Hohó, úgyis rég túráztunk, pláne éjszaka, Zebegényben meg még sosem. Beneveztük a kis csapatot, és tereztük a hétvégét. Végül úgy alakult, hogy húggal ketten már kora délután elvonatoztunk a Dunakanyarba, hogy a túra előtt legyen időnk rétesezni és strandolni. A rétes zseniálisan finom továbbra is (túrós-baracklekváros rulz), a dunaparti strand még mindig ingyenes, a folyó vize pedig kellemesen hűsítő. Felváltva pihentünk a parton és pancsoltunk a vízben.

Szabadstrand

Fox csak 7 előtt pár perccel ért Zebegénybe. A túra kiírása szerint a kis távon, amin indulni terveztünk, leghamarabb 7-kor lehet elindulni. A Mókusban viszont, ahol a bázis volt, már azt láttuk, hogy este 6-kor is nekivághattunk volna. Utólag mindegy, de akkor bosszantott, hogy kezdhettünk volna hamarabb is – nem voltunk benne biztosak, hogy kényelmesen elérjük az utolsó vonatot vissza Budapestre. Utólag ez a félelem alaptalannak bizonyult.

Útvonal: Zebegény > Malom-hegy > Sípálya > Újvölgy > Dőry-kastély > Ernő-forrás > Kálvária, Trianon Emlék > Zebegény

Táv: 12,5 km Szintidő: 4 óra Szintemelkedés: 335 m

Malom-hegy

A túra szervezője a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Az útvonal úgy indult, hogy nevezés után - ami egyébként elég menő módon történt, vonalkódos matricát nyomtattak az itinerre, amin rajta volt az indulás ideje - a rétesezőhöz kellett elsétálni, ahol a rajtnál kapott réteskuponokat lehetett beváltani. Nyamm, jó kis túraindító. 

Nyáresti mező

A településről egy szép nagy emelkedőn jutottunk ki a Malom-hegyre. Ezen a magaslaton jártam már egy KÖMT alkalmával, mikor a fotós műhellyel itt gyakoroltuk a tájkép fotózását. Még mindig lélegzetelállító.

Dombvidék

Nagyon szedtük a lábunkat, így hamar elértük az első EP-t. Pecsételés után rohantunk le az egykori sípályán - bizony, Zebegénynek saját sípályája van, bár 2012 óra nem üzemel, sőt, a tulajdonosok 4 éve megpróbálták eladni. Úgy sejtem, nem volt sikeres a kísérlet. Mindenesetre nyáron is megtapasztaltuk, milyen meredek is ez a domboldal, és milyen pazar a kilátás a Börzsöny vonulataira. 

A Börzsöny

Nagyon vicces volt, ahogy egy család jött mögöttünk sportos anyuval és sportos és vicces apuval meg két egészen kicsi, talán óvodáskorú fiúval. Apuka olyan hangosan dumált végig, hogy jó messziről hallottuk, és nem felejtette el jóóóó hangosan kihangsúlyozni, mikor utolértek minket, hogy ők bizony a hosszú távra mennek. Nem arról volt szó, hogy beszélgettek egymás közt, és pont véletlenül valahogy egyértelművé vált, neeem, tök egyértelműen nekünk szólt, hogy ámuljunk és bámuljunk. :D Én nem tudom, mi lett a túrájuk vége, de én ennyi idős kisgyerekként tuti féltem volna éjszaka az erdőben - to be honest még most is félek. Mindegy, mi csak a nyomi kistávra mentünk, vissza is indultunk a bicikliút felé. 

Naplemente

Ekkor már igazán naplemente volt, és a Duna partjáról elképesztő látványban volt részünk. Annyira szép volt, hogy újult erővel sétáltunk tovább. A Dőry kastélynál magunkhoz vettük a kihelyezett matricát, amit az itinerbe kellett ragasztani, és immár felkapcsolt fejlámpával vetettük be magunkat az erdőbe. Valahogy összetorlódott a mezőny, két nagyobb társaság mögé beragadva értük el az utolsó EP-t egy forrásnál, ahol lobogott a tábortűz. Kaptunk csokit és pecsétet, és hiába voltunk sokan, sikerült rossz irányba továbbindulnunk. :D Korrigáltuk a hibát, és a sötétben megkezdtük a szerpentines úton felkapaszkodást a hegyre. Megizzadtunk, mire felértünk, ráadásul szinte azonnal kezdhettünk is lefele ereszkedni a Kálvária fele. Ahogy kiszélesedett a kis ösvény, megelőztük az egyre lassabb társaságot, és a saját tempónkban haladtunk tovább. 

Megérdemelt sör

Nem kellett már sok, és megláttuk a Kós Károly kilátót, majd a Trianon emlékművet. Lebaktattunk a lépcsőn, és már a Mókusnál voltunk. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy a 12,5 km-es távot megtettük 3 óra pár perc alatt. Még volt időnk meginni egy sört is.