28

28. Szeretem a páros számokat. Igazából már több mint fél éve önkéntelenül huszonnyolcévesként hivatkoztam magamra, ha a koromat kérdezték. Pár éve már nem félek az öregedéstől, ezek a számok amúgy se sokat jelentenek. Ennyi idősen elvileg felnőtt vagyok – ez részben igaz, van munkám, van fizetésem, van felelősség egy macska személyében, van komoly párkapcsolatom, van hol laknom. Viszont még mindig (már megint) viszolygok a telefonálástól, a saját fizetésemből nem élnék meg, nincs se jogsim, se autóm, se saját lakásom, és egyáltalán nem érzem magam olyan felnőttnek, mint amilyennek gyerekkoromban a nagyokat képzeltem. Vicces, hogy régen azt hittem, a felnőttek mindig alaposan megfontolják a döntéseiket, és az átgondoltság miatt miatt jól is döntenek. Azt azért tartom, hogy azért az esetek nagy részében az alapos átrágás segít, de mindig lehetnek váratlan tényezők.

A szülinapomat szűk körben ünnepeltem. Egy héttel a nagy nap előtt a Trófeában vacsoráztunk húgokkal, sógorral és foxszal. Pár napra rá nagyanyámnál tortáztunk és pezsgőztünk a család jelenlévő részével. Előző este fox és kishúg meglepi tortát sütöttek nekem – nagyon nem lepődtem meg, erősen sejtettem, de örültem és nyamm, de finom volt! Születésem napján koccintottam egyet magammal gondolatban, mikor eljött a születésem órája. Valahol szomorú, hogy amikor megszületünk, senki nem gondol arra, hogy jééjjj, ez a gyermek 28 év múlva ebben az órában a munkahelyén ül majd és dolgozik. Betiltanám a születésnapon történő munkavégzést. Este húggal és foxszal főztünk glöggöt (svéd forralt bor portóival és mandulával) és iszogattunk. Kicsit hiányérzetem van, jövőre összehívok egy közös kocsmázást vagy vacsorázást barátokkal, idén nagyon idő se lett volna rá. Jövőre remélhetőleg nem egyszerre fogok Lassit és tanulmánykötetet tördelni és LEP-et szervezni.

Az csak vicces, hogy pár éve azt képzeltem, hogy ennyi idősen saját lakásom lesz, és kb. ekkortájt szülöm az első gyerekemet, mert nem akarok öreg anyuka lenni. Lakásra legalább már elkezdtünk gyűjteni végre, a gyerektémát meg hagyjuk is, rájöttem, hogy azért halogatom annyira, mert valójában nem is akarom.  

Szóval 28. Nem az a félelmetes, hogy ennyi, hanem hogy ilyen gyorsan eltelt. De legalább végre újra páros szám az életkorom. :) 

26

Hűha. Fura, hogy a tavalyi szülinapom az elfeledettség átéléséről szólt, idén viszont mintha tényleg minden körülöttem forogna. (jessz!) Ennyi köszöntést, kedves szót, apróságot nem is tudom, kaptam-e valaha. A szülinapi bulimat én szerveztem le, laza iszogatás a kolibüfében a legkedvesebb barátaimmal, ennél jobbat nem tudok elképzelni. :) Megintcsak nagyon hálás vagyok a csodálatos barátaimért. 

Most van először, hogy nincs freak out, csendes megnyugvással fogadom az éveim számának gyarapodását. Pedig most már tényleg közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Mégse vagyok kibukva. Jó, foxnak néha vinnyogok, hogy "úristen, de öreg vagyok", de már nem tudok igazán kiakadni. Ilyen jó dolgom nem nagyon volt még az életben, mint mostanában, a jelenleg nem túl motiváló munkámat leszámítva eléggé rendben van minden. Boldog vagyok és pont. Az évek száma meg csak nőni fog, tenni ellene nem lehet, akkor már inkább koncentrálok arra, hogy minél mélyebben tudatosítsam magamban, hogy nekem most nagyon jó. 

Mert tényleg nagyon jó.

24

Napom.