Hűha. Fura, hogy a tavalyi szülinapom az elfeledettség átéléséről szólt, idén viszont mintha tényleg minden körülöttem forogna. (jessz!) Ennyi köszöntést, kedves szót, apróságot nem is tudom, kaptam-e valaha. A szülinapi bulimat én szerveztem le, laza iszogatás a kolibüfében a legkedvesebb barátaimmal, ennél jobbat nem tudok elképzelni. :) Megintcsak nagyon hálás vagyok a csodálatos barátaimért.
Most van először, hogy nincs freak out, csendes megnyugvással fogadom az éveim számának gyarapodását. Pedig most már tényleg közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Mégse vagyok kibukva. Jó, foxnak néha vinnyogok, hogy "úristen, de öreg vagyok", de már nem tudok igazán kiakadni. Ilyen jó dolgom nem nagyon volt még az életben, mint mostanában, a jelenleg nem túl motiváló munkámat leszámítva eléggé rendben van minden. Boldog vagyok és pont. Az évek száma meg csak nőni fog, tenni ellene nem lehet, akkor már inkább koncentrálok arra, hogy minél mélyebben tudatosítsam magamban, hogy nekem most nagyon jó.
Mert tényleg nagyon jó.
a 30 tök jó. komolyan. sokkal magabiztosabb vagyok azóta, leraktam a szarságok nagy részét (jó, nem mindet :D). jó lesz az is :) és bocsi, h nem tudtam menni :(
VálaszTörlésJövőre pótoljuk ;)
VálaszTörlésMost már én se félek a 30-tól. Pár éve még az volt a nagy mumus, de rájöttem, hogy max előnyére változhatnak a dolgok: talán nyugodtabb leszek, nem lesznek pályakezdős szarakodások, mert lesz egy csomó munkatapasztalatom, meg tudni fogom, mit akarok az élettől. Szóval nem lesz az rossz. :D