ne menstruálj vasárnap

Az eszébe jutott már bárkinek is, hogy a vasárnapi zárvatartással bizonyos szempontból már megint a nők szívnak a legnagyobbat? És most nem arra gondolok, hogy a kereskedelemben dolgozók nagy része nő, akik most elesnek a vasárnapi pótlék lehetőségétől, sőt, lehet, hogy még a munkájuktól is. Belegondoltatok már, mi fog történni, ha egy hölgyet egy váratlan menstruáció vasárnap lep meg? Izgalmas lesz. 

Kezdjük ott, hogy aki azt állítja, hogy felelőtlen szar az, aki nem készül fel és tart a fürdőszobájában tampont és betétet tonnaszámra, annak száradjon le a kisujja. Feltételezem, hogy minden nemileg érett nőtársammal előfordult már élete során, hogy pont elfogyott, elfelejtett venni, azt hitte, van még, vagy leginkább nem gondolta volna, hogy hirtelen szüksége lesz rá. A mentstruációs ciklus időnként egy rohadék tud lenni, nyaralások, randik és uszodai tervek húzódnak keresztül egyetlen vonással, ha megőrül és úgy dönt önkényesen, hogy na most! 

Szóval képzeljük el, teljesen váratlanul megjött. Nincs otthon se tampon, se betét, sos venni kell valahol, de a boltok nagy része zárva van. A vasárnap fél napot nyitva tartható zöldséges, virágárus és pék igazán kétlem, hogy segítséget jelenthet. A kis ábécék hajlamosak vagy csak betétet tartani a polcaikon, vagy egyáltalán semmi női higiéniai eszközt. Benzinkutak lesznek nyitva, na de próbáltatok már benzinkúton tampont venni? Én igen. Elárulhatom, hogy nincs. Csak betét. Én meg vagyok olyan finnyás szar, hogy szeretném magam eldönteni, mit használok, és a betétről tudjuk, hogy kényelmetlen, kevésbé megbízható, szóval részemről kizárt. Ami szóba jöhet még, a gyógyszertár. Igen ám, de nem jellemző, hogy az összes sarki patika 0-24-ben nyitva tart, plána nem vasárnap. 

Akkor hát mi marad? Jobbik esetben hosszas rohangálás után valahol mégiscsak talál az ember lánya valamit, rosszabbik esetben marad a telefonálgatás, szomszédhoz becsöngetés és kéregetés: bocsi, tudnál kölcsönadni?. 

Újabb bizonyíték arra, hogy a csak férfiakból álló kormány megint érzéketlen tuskó módjára szarik bele abba, hogy a női nem milyen hétköznapi nehézségekkel fog megküzdeni Viktorunk és a KDNP eszement reformjai miatt. Meggyőződésem, hogy eszükbe se jutott, mert miért is jutna. Taps, taps, aztán majd rohangáljatok ti a vasáranap a görcsre ébredő feleségeiteknek és lányaitoknak tampon után. Sok sikert. Én pedig jobb híján elkezdek feltankolni és rebegve várom, mikor buktok végre meg.

nőnapra

Így feminizmusom csúcsán nőnapra nem kérek virágot, csak néhány apróságot.

• Verjétek szét az üvegplafont.
• Hagyjátok abba az áldozathibáztatást.
• Fogadja el mindenki, hogy a "klasszikus" férfi-női szerepkörökbe a többség nem fog belepasszolni.
• A kormány ne nézze hülyének a nőket. És mellesleg lépjen fel végre a családon belüli erőszak ellen.
• Ne legyen hátrány a munkaerőpiacon a gyerek, kapjanak lehetőséget a nők szülés után teljes jogú emberként visszatérni. 
• Abortusztablettát! 
• Ne tekintsen rám senki potenciális szülőgépként. Azon meg pláne ne akadjon fenn senki, hogy nem nagyon akarok gyereket. Magánügy.
• Ne véleményezze hangos megjegyzésekkel az utca embere a kinézetemet. Sőt, egyáltalán ne számítson, hogy nézek ki: az nem érdem, hanem nagyrész genetika. (Nem szeretem a facebookos "de szép vagy" kommenteket se.)
• Ha a tanulmányaimról mesélek, ne kérdezzen vissza senki értetlen tekintettel, hogy "szoftverfejlesztés? De hát az nem egy női szakma, ott sok a matek..." 
• Ne sértődjön meg egy közeledni próbáló férfiember sem, ha nem akarok ismerkedni. És ne zaklasson, ha egyszer már nemet mondtam.
•  Ne húzza a száját senki, ha koktél helyett sört iszom. 

• Majd én eldöntöm, mikor van itt az ideje az esküvőnek, ha kérdezgeted, attól a folyamat nem gyorsul fel. 

És ez csak pár dolog. 

A virág maradjon a helyén, miattam igazán ne vágjatok le egyet sem.

hétköznapifeminizmus

Biztos én vagyok a fasz, de rettenetesen zavar, hogy a munkahelyemen  elfogadott a jóindulatú szexizmus. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy állandóan, értsd ÁLLANDÓAN előreengednek a liftnél, tartják az ajtót, még ha totál messze vagyok is, néhányan pedig attól függetlenül kezétcsókolomoznak, hogy a tegezés az általánosan elfogadott a cégnél.  

Valószínűleg sok kolléganőmnek ezzel nincsen semmi baja, mert ez a "tisztelet jele" (persze...), személy szerint én borzasztóan utálom. Basszák rám az ajtót, furakodjanak elém, de ne kapjak már megkülönböztetett figyelmet csak azért, mert történetesen nincs farkam. Nem tud nem eszembe jutni az este, amikor melegbuliban voltam, na ott mindenki leszarta, hogy nő vagyok. Olyan jó volt.