KÖMT 2019

Hát vége van, véget ért a KÖMT. Csend van, nem zsizseg körülöttem a bő 160 fős résztvevősereg, nem nézünk össze időnként foxszal teljes kétségbeesésben, nem ölelget meg senki bátorítóan, és elmúlt az érzés is, hogy bármi apróságon el tudnám magam bőgni. Életem első igazi nagyrendezvényes vezetőszervezése véget ért, és sokkal keményebb volt, mint amire számítottam. Még szerencse, hogy foxszal ketten csináltuk, így is elég nehéz volt. És hálahálahála a remek szervezőcsapatnak, csodásak voltak - mondhatnám, hogy szerencsénk volt, de ez nem igaz, direkt olyan embereket kértünk fel, akikkel szeretünk együtt dolgozni és akikben maximálisan megbízunk. Tényleg azt éreztem végig, hogy igazi csapat vagyunk, ahol amellett, hogy együtt dolgozunk, barátok is vagyunk és szívesen töltünk együtt időt. Ritkán érzem ezt szervezés alatt.   

Valamiért azt képzeltem, hogy a rendezvény előkészítése lesz a nehezebb, az őszi találkozó alatt már csak ki kell élvezni a munkánk gyümölcsét. Hát a frászt. Lelkileg sokkal megterhelőbb volt ott lenni, és azt látni, hogy a dolgok nem feltétlenül úgy alakulnak, mint terveztük. Amikor másfél óra késéssel kezdődött el a bál, üvölteni tudtam volna a csalódottságtól. Hogy lehet, hogy ennyit dolgoztunk, ennyit készültünk, mégis csúszunk, az emberek várnak, mi meg sehol nem tartunk a programban? Foxszal mindketten személyes kudarcnak éltük meg ezeket, ami egy nagyon káros hozzáállás. Pénteken konkrétan annyira magam alatt voltam, hogy azon gondolkoztam, hogy hazamegyek. Az egész hétvégén nem bírtam aludni, minden kis zaj zavart, és iszonyat kimerült voltam végig. Közben tök felesleges volt ennyire rágörcsölni: az emberek nyilván bosszankodtak, ha valami gikszer történt, de túlélték, és inkább azzal foglalkoztak, hogy milyen műhelyre mennek, hogy ott vannak a barátaik, és hogy jól érezzék magukat, akármilyenek is a körülmények. Amiken mi pörögtünk, kívülről egyáltalán nem voltak olyan súlyos dolgok. 

Stencilmacska

Szombatra sikerült valamennyi jókedvet magamra szednem. Végre kreatívkodtam egyet a stencilezős műhelyen, az feltöltött. Utána lehúztam egy műszakot a konyhában, ahol olyan jó volt a hangulat, hogy egyáltalán nem érződött fárasztónak a munka, pedig 79 hamburgert gyártottunk le úgy, hogy időben befejeztük a kajaosztást az esti program előtt. A gálaest már igazi ajándék volt, nem tudtam, pontosan ki mit ad elő, csak élveznem kellett a műsort. A buliban is tudtam táncolni, majd hajnalig beszélgetni, ami jó volt, csak a másnapi kelést nehezítette meg. 

A pakolást befejeztük időben, az iskolát átadtuk, hazaértünk, várt a cica, majd másfél napos alvás következett, hogy az elmúlt hónapokat és a hosszú hétvégét kipihenjük. Nagyon fura volt, amikor elkapott a poszt-tábori trauma kömt-ös verziója. Eh, pedig azt vártam végig, hogy vége legyen, túl legyünk rajta, és ne kelljen idegeskedni. Ezek szerint valamennyire mégiscsak élveztem. 

Utólag azt érzem, hogy bsszameg, megcsináltuk, összehoztunk egy egészen fasza őszi találkozót annyi résztvevőnek, amennyi még sosem volt a kömt történetében. Kemény meló volt, de megérte. Nekem nagyon tanulságos is, mert most már tudom, milyen hozzáállással kell(ett volna) egy ekkora rendezvényt levezényelni, és hogy nem szabad elveszni a részletekben és minden kis hibán rágódni. Voltak gikszerek, naná, egy ekkora rendezvénynél ez várható volt, de az emberek úgy tűnt, hogy jól érzik magukat, és ez a legfontosabb, ezért csináltuk ezt az egészet. Azt is érzem viszont, hogy a csúcson kell abbahagyni, és most egy ideig nem fogok ennyire belefolyni a kömt szervezésébe. A legjobb az lenne, ha jövőre sima mezei kömtölő lennék csak. Van egy "titkos" álmom, nagyon szeretnék egyszer egy zirci őszi találkozót, de az biztos, hogy nem jövőre lesz. 

Foxszal viszont csak közelebb hozott minket a közös munka, és jobban értékeljük, hogy végre újra lett időnk egymásra. Azon viszont erősen elgondolkodtunk, hogy az esküvőnkre felkérünk egy esküvőszervezőt. Nem szeretnék ilyen idegbeteg lenni a nagy napon, mint a kömt nagy része alatt voltam. :D 

TolkienCon 2019, Prága

A tavalyi TolkienCon annyira tetszett, hogy nem sokat gondolkoztunk rajta, menjünk-e. Az út szervezését halogattuk, így arról lecsúsztunk, hogy oda és vissza is repüljünk: odafele baromi drága lett a jegy, úgyhogy a Flixbust választottuk, visszafelé viszont a busznál is olcsóbb volt a repülőjegy a Ryanairnél. 

Havas naplemente (kár, hogy a kép nem adja vissza, mennyire gyönyörű volt)

Péntek (január 11.)

Pénteken 11-kor indult a busz a Népligetből, emiatt szabit vettem ki. Ahogy közeledtünk Prága felé, egyre fehérebb lett a táj, ez az út menti fenyvesekkel még téliesebb hangulatot keltett. Megérkezésünk előtt nem sokkal elkezdett havazni. 

Puritán szoba a Strahovon - az ágyon az a törölköző akar lenni :D 

Mikor szállást kerestem, meglepődtem, hogy a Strahovon is lehet foglalni, eddig évközben nem hirdettek szobákat az egyetemisták miatt, csak nyáron. Most úgy tűnik, egész évben működik a hostel. Nocsak. Más hostelben picivel olcsóbban is megszállhattunk volna, de szempont volt az is, hogy közel legyen a TolkienCon, ami a Strahovról csak néhány buszmegálló. Akárcsak nyáron, most is a 12-es épületbe kerültünk, ráadásul pont a nyári szobánk szomszédjába. :D 

Mielőtt meglestük volna a cont, megvacsoráztunk a kedvenc strahovos helyünkön, a Restaurant Petrínben. Zártkörű rendezvény miatt kevés szabad hely volt, de egy nagyobb asztaltársaság pont távozóban volt, úgyhogy le tudtunk ülni. Még mindig itt a legjobb a csapolt barna Kozel az egész városban. 

Havas kollégiumi épületek

A Grafickában, a Tolkiencon helyszínén átvettük a névtábláinkat, megkerestük Metát, és néhány külföldi tolkienita társaságában beültünk egy közeli kocsmába meginni egy sört. Éjfélre járt, mire végeztünk, az utazástól elfáradtunk, ezért visszamentünk a szállásra aludni. 

Szombat (január 12.)

A hó nagyja elolvadt, mire felébredtünk, pedig reménykedtem egy behavazott prágai sétában. Egy kis sétát így is tettünk, volt pár dolog, amit el akartunk intézni. 

A vár és a város a lanovkából

Lanovkával jutottunk le a hegyről, meglepően sokan voltak rajta. 

Az Óvárosi Hídtorony a Károly hídon

A Malostranské náměstíig villamosoztunk, aztán átsétáltunk a Károly hídon. A nyári tömeghez képest kevesebben voltak rajta, de így is tele volt turistákkal, csak ezúttal a tyúklépésnél lendületesebben lehetett haladni. 

Gigakürtős

A Good Food kürtőskalácsosnál ettünk egy-egy trdelníket. Az enyém a Chimney King névre hallgat, vaníliafagyival töltött kürtős mogyoróval, sós karamella és csoki öntettel, valamint csokis brownie darabkákkal - szerintem ez körülbelül egy átlagember egynapi kalóriabevitele a kezemben. Brutál volt, nem is bírtam egyedül megenni az egészet. 

A felújított Orloj

Megnéztük az Orlojt, ami a felújítás után visszakerült a helyére. Nagyon szép lett! A színek sokkal élénkebbek lettek.  

Karácsonyi vásár

Találtunk egy kis karácsonyi vásárt is a közelben. A fő ok, amiért a belvárosba mentünk, az az volt, hogy prágás naptárat vegyek, sikeresen teljesítettük ezt a küldetést. Sőt, azzal a lendülettel 2020-as naptárat is találtunk.

Vega ebéd

Elmetróztunk az Andělre, és az előző nap kinézett Vegg-Go vega és vegán gyorskajáldában ebédeltünk. "Szedd magad" rendszerben többféle ételből lehetett választani, amit lemértek, és az alapján kellett fizetni. Én csípős vega gulyást ettem édesburgonyás körettel és hummuszos nyerszöldségekkel, baromi jó volt. 

A TolkienConra pont akkor értünk vissza, amikor a nép a Húrin gyermekei színdarab előadására gyülekezett a tornateremben. Beszuszakoltuk magunkat a nemzetközi csapatba a szlovákok közé (szlovénok éppen nem ültek a körünkben, ha jól emlékszem), és meghallgattunk egy musicalt, ami végig cseh nyelven volt. Ahogy tavaly, idén is nagyon élveztük attól függetlenül, hogy nem beszéljük a nyelvet. A sztorit ismertük (én csak nagyjából), a dalok fülbemászóak, a kosztümök, a színészek és a dramaturgia zseniálisak voltak. A sárkányt alakító lány úgy játszott az arcával, hogy öröm volt nézni. Fú, nagyon jó volt! 

A darab után a belvárosba mentünk Ralitsával és Karellal találkozni. Mondanom sem kell, mennyire jó volt újra látni őket. A Kolkovna Celnicében vacsoráztunk és söröztünk, itt egyszer jártunk már Ralival. Megosztottuk egymással az azóta történteket, hogy utoljára találkoztunk, és tervezgettük, hova és mikor mehetnénk együtt. Rali szentül fogadta, hogy idén már meglátogatnak Budapesten, hát úgy legyen. Megint túl gyorsan telt az idő, túl hamar kellett elbúcsúznunk, és fájt a szívem rendesen, amikor visszaértünk a hostelbe. 

Vasárnap (január 13.)

10-kor kicsekkoltunk a Strahovról, majd a TolkienConra mentünk. Nagyban folyt már a pakolás, lévén utolsó nap és közel a záróra. A büfében telepedtünk le, és végre masala teához jutottunk mi is, majd még egyet megosztottunk az asztaltársaságunkkal. Mikor elfogyott a tea, szlovén barátunk (akinek nem jut eszembe a neve) javaslatára elindultunk a városba ebédelni. 

Gülüszemű macska a suli automatájából (beszorult a gépbe, szóval duplán fizettem érte), és a macskafal

Gyalog mentünk a túlpartra, a Táncoló háztól nem messze lévő Restaurace U Matějíčkůba. Vega burgert ettem, söröztünk, marlenkát ettünk, beszélgettünk, baráti és kellemes volt a hangulat. Egészen addig, amíg a főbérlő nem hívott, hogy betörtek hozzánk. Hát nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor ott vagy a lakástól 600 km-re külföldön, tudod, hogy betörtek, de nem tudsz semmit, főleg azt nem, mi történt a macskáddal. Teljes sokkban és döbbenetben telt az az óra, amíg sógor odaért a lakásba, és szólt, hogy megvan a macska, semmi baja. Ha bármi történt volna vele, én tuti megőrülök. A rendőröknek sógor segített, ott maradt a lakásban végig. Szép lassan kiderült, hogy benyomták az ablakot, de nem tűnt el más, csak készpénz, az se borzasztóan sok, meg majdnem egy fél rúd szalámi, amit a betörő el akart vinni, de meggondolta magát, és otthagyott a nappaliban a polcon. Onnantól, hogy csordogáltak ezek az infók, újra rendesen tudtunk funkcionálni, a szalámis sztorin már röhögtünk, komolyan, annyira szánalmas. A szomszéd lakásba is betörtek, ők rosszabbul jártak, még a rácsot is leszerelték, pedig volt az ablakon. 

Szerencse, hogy repültünk hazafelé, nem tartott sokáig az út. A reptéren a nagy ijedelemre bevágtunk egy-egy felest, muszáj volt. A gép csodák csodájára nem késett, 50 perc alatt Ferihegyen voltunk, ahonnan taxival robogtunk haza. A rendőrök már elmentek, mire hazaértünk, húg és sógor ott voltak. A lakás szét volt dúlva, a fiókok kihuzigálva, a tartalmuk kiszórva. Összepakoltunk, leltáraztunk, de tényleg csak a pénz tűnt el. Bumbika nagyon meg volt ijedve, még a rendőrökre is ráfújt, nekünk is nyávogott, de hagyta, hogy fogjuk. Kellett neki pár nap, hogy megnyugodjon. Elvittük állatorvoshoz, biztos, ami tuti. Amíg nyitva volt az ablak, az egyik kinti cica beszökött, és csak akkor ment ki, amikor sógor megérkezett, féltünk, hogy elkaphatott tőle valamit. Hálistennek semmi baja, az oltások miatt semmit nem kaphatott el. 

Szóval miután összepakoltunk, és végigbeszéltünk minden történést, elővettük a cseh söröket, amiket a duty freeben vásároltunk, és elkezdtük elpusztítani őket. Mit tehet az ember, ha betörnek hozzá, de olcsón megússza? Mi módszeresen berúgtunk, és baromi jólesett. 

Remélem nem úgy marad meg ez a TolkienCon az emlékezetünkben, hogy a hétvége, amikor betörtek hozzánk, mert amúgy nagyon jól éreztem magam: nagyon jó volt a társaság, jók voltak a beszélgetések, tetszett a hangulat. És persze jövőre is menni akarok.

(Az ablakrácsokat már megrendeltük, ezt mégegyszer nem akarom átélni.)

Tolkien Nap 2019

Ez is megvolt. Január 6-án újra bevettük az AKG-t, és egész napos szülinapi bulit csaptunk Tolkien bácsinak. Sokan voltak, elfáradtam, inkább csak túl, nem átéltem.

Péntek este munka után odamentem berendezni az információs pultot, a megszokott kis zugomat. Amit tudtam, kipakoltak, de a programfüzetek csak másnap érkeztek, névtábla se volt elég, így a helyszíni segítők közül nem mindenkinek tudtam kirakni a táblácskáját. Szombaton nyitás előtt már ott voltam, és akkor derült ki, hogy teremcsere volt két előadásnál is, amiről nekem nem szólt senki, így a programfüzetbe rosszul kerültek be. Shit. Pedig direkt futottam ezzel pár kört, hogy ellenőrizze le minden érintett, hogy helyes adatok szerepelnek-e benne. Jobb híján kézzel vonalaztuk át az előadásokat a füzetben nagyon professzionálisnak hatott - nem. 

Két előadásra is be tudtam ülni, az Állatok Tolkien világában volt az egyik, a Középfölde ételei a másik, nagyon érdekes volt mindkettő. Nem unatkoztam napközben, sok ismerős járt nálunk, mindig volt kivel beszélgetni. Olyan elképesztően mégse élveztem az egész napi hajtást, mert nagyon fáradt voltam már reggel óta, hiába döntöttem le több kávét is a nap folyamán - nem tudom, mi volt velem. Az se esett túl jól, amikor pont engem talált meg a problémás ügyfél azzal, hogy felháborító a büfés rendszer (csak külön kajajeggyel lehetett bemenni, ez egy próba volt idénre, egyáltalán nem biztos, hogy jövőre is így lesz), évről évre rosszabb a rendezvény, rossz az irány, túl mélyek és specifikusak az előadások (pfff). Nem nagyon tudtam mit mondani neki, de látszott, hogy nem is vár választ. Call centeres tapasztalat, hogy az ilyeneket hagyni kell, mondja, csak ki akarja adni a dühét. Ettől függetlenül nem esett jól, mert én a szabadidőmből ültem ott, hogy ő jól szórakozhasson egy szerinte hanyatló rendezvényen sok órája, másrészt ha annyira borzasztó, tényleg nem muszáj eljönni. És sikerült legalább egy órára lenyomni a hangulatomat, ami nem fair, mert a legtöbb ember élvezte a programokat.   

Gyorsan teltek az órák, egyszer csak azon kaptam magam, hogy töltögetem a koccintáshoz a poharakat. Koccintani szeretek, mindig jó látni, milyen sokan is vagyunk, akiket összeköt ez a Tolkien és MTT-őrület. Pakolás, aztán fél 10 körül mi is hazaindultunk. 

Tartalmas és fárasztó nap volt. Szerencsére nem nagyon tűnhettek fel a résztvevőknek a szervezés félresiklásai, a kommunikációs hibák, a kapkodás és utolsó pillanatos tűzoltások (majdnem nem volt sör a koccintáshoz! Skandallum! :D). Maga a szervezés teljesen tiszta és sima ügy volt, valahogy a helyszíni dolgok csúsztak el: mindenki megcsinálta a kis dolgát, de arról alig tudott bárki, mit csinált a másik. Kicsit rutinból szerveztünk, nem szívből. (Jaj de szépen mondtam.)

Volt kint nálunk a Petőfi Tv, itt meg lehet nézni minket 40:22-től. (Azt hiszem, nem sokáig vannak fenn a videók a médiatárban, talán 2 hónapig.)

KÖMT 2018

Hetek teltek el, de még mindig nem tudom 100%-ra mondani, hogy tudom, milyen volt ez a KÖMT. Seregélyesen voltunk megint, ahogy tavaly is, bevált ez a helyszín. 

Ami miatt nem tudom, mennyire volt jó ez az őszi találkozó, az nagyrészt a szervezésnek köszönthető. Én ilyen agyfasz szervezésben még nem vettem részt, utólag visszatekintve egy rémálom: kései kezdés, abszolút kommunikációs káosz, információhiány, mindenre egyesével rákérdezés, utolsó pillanatos variálások és túlontúl grandiózus, de muszájmegvalósítani tervek, kizsigerelt, lefárasztott, megrágott és eldobott szervezők, váratlan problémák, utolsó pillanatos feladatok, csúszás mindennel, mindez egy kvázi ötnapos gigarendezvényen. A legkínosabb a rendezvény kezdése előtt pár órával kiküldött tájékoztató e-mail volt a résztvevőknek, amivel nem csak én dolgoztam sokat, és a kutya nem olvasta már el valószínűleg - az a sok munkaóra meg mehet a kukába. Szerencsére a résztvevők maguktól nem nagyon vették észre ezeket, elvileg egy sikeres találkozó volt ez, de nekem nagyon keserű a szájam íze: lehet, hogy sikeres volt, de milyen áron? Szerintem a jó rendezvény ott kezdődik, hogy a szervezők is jól tudják érezni magukat. 

Pedig tök jó foglalkozásokon jártam, és a rendem is nagyon király volt.  Imádtam, hogy a zsonglőrködést nem kapjuk túl, játszottunk, tanulgattunk, jól elszórakoztunk, és a bemutatóesten azt adtuk elő, ami biztosra megtanultunk, nem kellett külön bonyolult koreográfiát megtanulnunk. Tényleg élvezetes volt. 

Voltak külföldi vendégeink is idén, és nagyon örülök, hogy úgy tűnt, jól érzik magukat. A közösség is nagyon nyitott volt, nem kellett senkit nógatni, hogy ugyanmár beszélgessen a szlovákjainkkal, alakult minden magától. Még a Lassiba is írtak beszámolót az élményeikről, iszonyat cukik!

Tavaly is felmerült, de időhiány miatt idénre halasztottuk a csernobili utunkról szóló előadásjellegű élménybeszámolónkat foxszal. Az utolsó délelőttön tartottuk meg, és ahhoz képest, hogy a buli utáni napon voltunk, elég sokan eljöttek és az embereket érdekelte is a téma. Nekünk is, vagy nekem legalábbis jó volt újra "átélni" a csernobili kiruccanást, és rendszerben, felépítve látni az egészet. Fox a történeti háttérrel foglalkozott és a radioaktivitás természetével, én a konkrét élményeinket meséltem el. Jó volt, máskor is szívesen tartok ilyesmit.  

Összességében nem tudom, mit írhatnék. Jó is volt meg nem is. Az biztos, hogy még egy ötnapos KÖMT-öt nem szeretnék, szervezni legalábbis biztosan nem.

TolkienCon 2018, Prága

Ha máshonnam nem is, onnan már tudtam a TolkienCon létezéséről, hogy a tavalyi Lassi egyik beszámolója pont erről szólt. Az ideire Meta keresett útitársakat, mi foxszal lelkesen jelentkeztünk, így hárman mentünk végül az MTT-ből.

A TolkienCon a cseh tolkieniták éves találkozója. Olyan, mint a mi őszi találkozónk és a Tolkien Nap keveréke: egy iskolában gyűlnek össze egy hétvégére, napközben előadásokat és kézműves foglalkozásokat tartanak, este pedig koncert, táncház, színi előadás vagy örömzenélés, közös éneklés a program. Mivel ők ezt leszámítva nem szerveznek évközben más rendezvényt, itt találkoznak nagyobb létszámban. Ahogy láttam, a cseheknél inkább kisebb csoportok vannak, amik ezen az eseményen keverednek.

Péntek

Én nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a Ryanair pont erre a hétvégre árul olyan olcsó repjegyeket, amik ugyanannyiba kerültek, mintha busszal mentünk volna. Január 19-e pénteken korábban eljöttünk munkából foxszal, hogy a 16.25-ös gépet elérjük Prágába. A repüléssel töltött idő nem volt egy óra. Az első sorban ültem, ami annyira nem volt kényelmes. Ráadásul a Ryanairnél akkor ülhetsz az útitársad mellé, ha külön fizetsz érte, amire mi nem voltunk hajlandóak, úgyhogy fox jó messze ült tőlem. A Václav Havel reptérről olyan másfél óra alatt értünk a szállásra. Olcsó szállást kerestünk, aminek az az ára, hogy nem a belvárosban van. A Hostel Seven villamossal pont fél órányira van a központtól. Nem egy nagy durranás, de olcsó, és amennyit fizettünk, ahhoz a kategóriához tökéletesen megfelelt.

Lepakoltunk, és siettünk is vissza az Andělre. A rendezvény a Základní škola Grafickában volt, de tettünk egy kitérőt egy kocsmába, ahol Meta és a szlovák tolkieniták söröztek. Pár sörrel később benéztünk az iskolába, ahol nagy volt a nyüzsgés: a lépcsőfordulóban közös zenélés és éneklés folyt, a folyosón kirakodóvásár, és mindenhol beszélgető, beöltözött emberek. A büfében masala teát ittunk, zseniálisan finom volt. Bár nem ismertünk senkit, mégis otthonosan éreztük magunkat. Ahogy figyeltük a cseh tolkienitákat, csak arra tudtunk gondolni, milyen cukik.

Masala  tea

Éjfél előtt indultunk vissza a hostelbe, hogy ne kelljen éjszakaizni. A villamos így is rosszabb volt, mint a 923-as és az éjszakai 4-6-os keveréke, tele volt buliból hazafelé tartó, vagy egyik buliból a másikba igyekvő fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal.

Szombat

Szerettünk volna reggel időben felkelni, hogy a könyvkötős foglalkozásra odaérjünk, de nem sikerült – valamiért fox és én is totál kimerültnek éreztük magunkat. A kézműves foglalkozásról lemondtunk, utána késő délután volt olyan programpont, ami minket érdekelt. 

A város a lanovkából

A köztes időben elvillamosoztunk az Újezdre, ahonnan Metával kiegészülve lanovkáztunk fel a Petrínre, hogy a jó öreg Strahov egyik épületének aljában található Restaurace Petrínben együnk világbajnok pizzát és apfelstrudelt, barna Kozellel kísérve. Megdöbbenve láttam, hogy a kollégiumi épületeket elkezdték kívülről felújítani, és a 9-est, amiben Ralival laktunk, már vakító fehér vakolás fedi. Hah, bezzeg a mi időnkben nem voltak erre képesek! Azt nem tudom, az épületbelsőkre is megújulás vár-e.

Koncert

Ebéd után busszal mentünk pár megállót az iskoláig. Belehallgattunk egy koncert végébe, gyorsan elpusztítottunk egy kis kancsó masala teát, majd beültünk a Feanor előadásra. Ez egy amatőr színészek által előadott zenés darab, és bár egy-két szó kivételével nem sokat értettünk a szövegből, a történetet ismertük, és a zene meg a dalok baromi jók voltak. Olyannyira, hogy mikor vége lett, csak lelkendezni tudtunk róla. 

Feanor musical

A darab után foxszal visszaindultunk a belvárosba, a Námesty Republikynél találkozunk Ralitsával. Olyan jó volt újra együtt lenni! Mindig fáj a felismerés, hogy Rali még mindig mennyire csodálatos, és mennyire rossz, hogy ilyen ritkán találkozunk. Beültünk egy pubba a környéken, és órákig csak beszélgettünk. Új albérletbe költöztek, és hamarosan vesznek egy kutyát. Rali megígérte, hogy idén meglátogatnak Karellal Budapesten. Most, hogy tudom, a repülés is opció, lehet, hogy én is megyek még idén Prágába.

Éjfél körül, mikor elindultunk vissza a hostelbe, szállingózott a hó. Mindig is látni akartam a havas Prágát, ez az, ami eddig kimaradt az életemből. Nem úgy tűnt, mint ami megmarad, de kicsit télies lett a hangulatunk. Nem volt egyszerű hazajutni, az egyik hidat felújítják, ami miatt egy csomó villamos más irányba közlekedik, ami az online appon fent van, a megállókban nincs jelezve az új útvonal és menetrend, így teljesen elkavarodtunk. Uberrel jutottunk vissza a szállásra.

Vasárnap

Reggel volt hó! Délben zárt a TolkienCon, még oda akartunk érni úgy, hogy egy masalát meg tudjunk inni. Útközben még vékony hóréteg fedte a várost, alig vártam, hogy a Károly hídról fotózzam a havas várat. Az iskolában teáztunk, beszélgettünk, elköszöntünk az emberektől. Tetszett a hangulat, szeretnék menni jövőre is.

Havas park

Malostranská

Otthagytuk az iskolát, és Metával hármasban elindultunk az Újezdre találkozni Ralival. Szólt, hogy késik, úgyhogy átsétáltunk a Károly hídon, és a túloldalon találkoztunk. Mire odaértünk, kisütött a nap, és az a kevés hó is elolvadt. Meh.

Vár és némi hó az árnyékban

Ettünk trdelníket, megnéztük a felálványozott Orlojt, szuvenírshopban jártunk, és a végén beültünk egy sörre a Husába. Karel is csatlakozott, de csak fél órárát töltöttünk együtt, mert indult az airport express a reptérre, amit el akartunk csípni. Úgy számoltuk, hogy ¾ óra lesz az út, ehelyett már 20 perc alatt odaértünk. :O Pont nagy pelyhekben hullott a hó, mikor begurult a busz.

Trdelník!

Ryanairrel repültünk most is, és megint sok-sok sor távolságra szólt a helyünk. Ami azért is mókás, mert én egy középső ülésre ültem, mellettem a folyosónál egy srác ült. Mikor már mindenki leült, beültem az ablakhoz – ekkora a fiú barátnője valahonnan hátrébbról a helyemre ült. Közben írt fox, hogy üres az egész sor, ahol ül, úgyhogy felszállás után átültem hozzá, az ablak mellé. Láttam a kivilágított Prágát! ^_^ Szóval a Ryanair húzása a nem egymás mellé szóló jegyekkel abszolút kicselezhető.

Rali <3

Pár napig nagyon ramatyul éreztem magam a kiruccanás után. Hiányzott Ralitsa, hiányzott Prága, az ottani régi életem, és ami most is az életem lehetne. Az a baj a jól sikerült erasmusos félévvel, hogy ha nagyon emlékezetes volt, akkor beleivódik az ember életébe, és még sok évvel később is hatással van rá. Én komolyan elkezdtem prágai állásajánlatokat nézegetni, de aztán csitult a honvágy. Ettől függetlenül simán lehet, hogy pár éven belül Prágából fogok blogolni.

Tolkien Nap 2018

Bő egy hete már, de idén is volt Tolkien Nap. A helyszín a már megszokottá vált AKG Óbudán, én szokás szerint az Infópultot vittem, plusz a tolkien.hu és facebook esemény kommunikációját. A szervezés kezdetekor volt egy halvány kísérlet arra nézve, hogy új szerepkörben kipróbálják magukat a szervezők, de nekem nagyon nem feküdt volna a szervezői HR, úgyhogy kisírtam az Infópultot. Ezt szeretem csinálni, és a korábbi évek tapasztalatait már jól fel tudom használni a szervezés során. Így is volt, nem kértem magam mellé például sok embert - tavaly napközben volt, hogy hárman unatkoztunk az előadások alatt, mert olyankor alig jön kérdezősködni bárki is. A nap nagy részében ketten bőven elegen voltunk.

Idén olyan volt a hangulat, amiben nagyon jól éreztem magam. Péntek este munka után a helyszínt dekoráltuk, berendeztünk mindent, konkrétan készen állt az Infópult is a másnapi rohamra, még a névkártyákat is volt időm kipakolni. Fél 10-kor hagytuk el a sulit, az igaz, de másnapra alig maradt teendő. Kivéve, ha valaki akkora gyökér, hogy typot hagy a programfüzetben, mint én, és a Középfölde Vásár helyett Középfölde Várás kerül a térképre. Nem bírtam ki, hazahoztam a kinyomtatott füzetkéket, és egyesével ragasztgattam át a feliratot. Bumbi elvarázsolva bámulta, ahogy vagdostam és ragasztgattam, a füzetek szaga pedig teljesen megbabonázta. Egyet meg is rágott kicsit. :D 

A nagy napon később értem az AKG-ba, mint terveztem, de nyitás előtt fél órával azért beestem. Még jó, hogy csak az utolsó simítások voltak hátra. Fél 10-kor kezdődött a buli, beözönlöttek a látogatók, de mi derekasan helyt álltunk. Nem érzem, hogy bárki rossz szájízzel távozott volna tőlünk. 

Jó volt nézni a látogatókat, a jelmezeseket, a szaladgáló szervezőket, még a tévések se zavartak annyira - igyekeztem mindig úgy helyezkedni, hogy ne legyek túlságosan szem előtt, nehogy letámadjanak kérdésekkel. Az elkészült videón is csak a háttérben látszom 0:46-nál. A szervezői pihenő ezúttal zseniális volt, nem egy sötét sarok, hanem egy kellemes terasz, tele sütivel és finomságokkal - az ember szívesen ment oda. Amikor pedig utánam hozzák a kávét, az valami felbecsülhetetlen - egészen elkényeztetve éreztem magam. 

Két előadásra is be tudtam ülni, az egyik az orkok hétköznapjairól szólt, a másik a nazgúlokról. Jó érzés mindig kicsit elvegyülni a sokaságban és úgy tenni, mintha sima érdeklődő lennék.

És még fox anyukája is ott volt! És ha már eljött, rögtön be is segített foxnak a ruhatárban. ^_^

Az esti koncert beállása miatt sajnos megcsúsztunk, ott már én is idegeskedtem. A legjobban azt a lányt sajnáltam, aki kiviharzott a koncert vége előtt nem sokkal, láthatóan feldúltan. Megszólítottam, és kiderült, hogy nagyon meg akarta várni a koccintást, de lekési a vonatot, ha marad. Már kitöltöttük a koccintáshoz a sört és az üdítőket, úgyhogy Bogival felajánlottuk, hogy ha mást nem is tudunk tenni, koccintson velünk, az is jobb a semminél. Elfogadta az ajánlatot, és remélem, hogy legalább egy picit jobb lett ettől az estéje. 

Koccintás után pakoltunk, ott is flottul ment minden. A raktárautó pont akkor ért oda, mikor mi indultunk tovább marcicázni. Az este további részében azon lelkendeztünk foxszal, hogy mennyire jó volt ez az egész, mennyire jó a LEP, az MTT, az emberek. Ilyenkor nagyon jó MTT-snek lenni. 

KÖMT 2017

Szervezőként mindig nehéz arról nyilatkozni, milyen is volt egy rendezvény. Pláne ha ez a rendezvény a KÖMT, ami mindenkinek a szíve csücske. A tavalyi volt az első őszi találkozós szervezésem, és valószínűleg úgy megy ez, mint a táboroknál: az első mindig a legjobb. Jó csapat gyűlt össze idén is - de valahogy sose tudtam elvonatkoztatni attól, hogy tavaly mi hogyan volt. Idén kevesebbet találkoztunk személyesen, ami sose jó, és jóval többen is voltunk. Így, hogy konkrét keretjátékos brigád gyűlt össze, néha nem láttam át, ki mit csinál éppen. Számomra munkával teli volt az elmúlt bő másfél hónap, ez azon is látszik, hogy még blogolni se volt időm. Igaz az is, hogy a Lassi nyomdába juttatásán is sokat dolgoztam ezzel párhuzamosan, és a kettő együtt tényleg minden kapacitásomat igénybe vette.

Seregélyestől kicsit féltem. Zebegényhez vagy Esztergomhoz képest a világ vége, lejutni is macerás. Szerintem alap és elvárható is volt, hogy szerveztünk különbuszt meg fuvarokat, a résztvevők meg nem problémáztak; alkalmazkodtak, és a távolság ellenére is eljöttek. Egyébként is nagyon rugalmasak voltak, amiért nagyon hálás vagyok. Az iskola nem volt rossz, kifejezetten nagy, jól felszerelt, de nem olyan hangulatos mint az esztergomi. Szerencsére a dekor zseniális lett, totál meghozta a hangulatot.

Egyetlen bajom volt az egésszel: ott voltam KÖMT-ön, de nem éreztem magam KÖMT-ön. Egy háromnapos MTT-s találkozón voltam, ami jól sikerült ugyan, de mintha mégse KÖMT lett volna. Most első este ért utol a mélypont, meg voltam győződve róla, hogy az emberek utálnak mindent, a helyszín szar, a program se elég változatos, és különben is, mit keresek én itt, de ez hálistennek csupán néhány sör utáni érzelmi túltöltöttség volt, másnapra elmúlt.

Sör, na igen. Utólag azt mondom, hogy nem volt jó ötlet mindhárom este alkoholt árulni. Konkrétan kiábrándító volt, hogy péntek este megérkezés után azonnal elkezdtek sörrel a kezükben mászkálni az emberek. Egyszerűen megölte a hangulatot. Úgy érzem, hogy eltolódtak így az arányok a napközbeni kreatívkodás és az esti ivás között az utóbbi irányába. Én is ittam minden este, nem kellett volna, de ha már úgyis mindenki azt csinálta... Jövőre biztosan nem fogom ezt támogatni - utolsó este lehessen inni, az oké, úgyse lehet megakadályozni, de ne végig. Nem a piálásról kéne szólnia a KÖMT-nek.

A műhelyek és rendek szuperek voltak: voltam modern táncolni a Bélteki lányoknál, na ott meghaltam, nem számítottam ilyen durva bemelegítésre és órára. Szombaton körbebringáztam a Velencei tavat Adáékkal, nagyon kellett az a fél nap távol az iskolától, teljesen feltöltött. Nati színjátszós rendjében fel tudtam oldódni, pedig kifejezetten féltem ettől a rendtől. Kicsit direkt kib*sztam magammal: a múltbéli énem röhögött, hogy nyehehe, jelentkeztem egy rendbe, ahol produkálnod kell magad, pedig utálod, most aztán hajrá, oldd meg! Szoktam ilyen módon feszegetni a határaimat, nem mindig jön be, de most nagyon betalált. Élveztem a játékokat, és nagyon befogadó meg támogató volt a csapat, még a bizalomjátékot is úgy letoltuk, hogy elhittem, nem fognak elejteni. Tényleg nagyon fun volt az egész rend, ezentúl nem fogok félni máskor is színjátszani.

Utolsó este nagyon élveztem, hogy én küldhettem haza az embereket. A farsangra összeállított szettemet toltam le, mert februárban nem tudtam végigjátszani. Egy idő után az emberek tényleg „hazamentek”, amit nem bánok cseppet se, tudom, hogy egyedi a zenei ízlésem, és legalább nyugodtan ugrálhattam az üres aulában, és még udmurt rapet is játszhattunk Bogival.

A hajnali sörösdoboz és szemétszedés nem esett jól, cserébe fél 12ig aludtam, amennyire bírtam. Kicsit nehéz, ha üvölt közben a zene a hangosbemondóból. Késő délutánra értem haza,és hiába próbáltam ébren maradni, egyszerűen nem sikerült.

Összességében nem volt rossz ez a KÖMT, amennyi időnk volt mindent elintézni és megszervezni, csoda, hogy ilyen flottul ment minden. Szerintem jók voltunk, és remélhetőleg nagyon rosszul nem érezte magát senki. Nálam meg úgy tűnik, az a módi, hogy minden második évben nagyon király a KÖMT, amúgy meg okés – ez valami tendencia vagy átok nálam. :D

Főleg pozitív visszajelzéseket hallottam eddig, néhány negatívat - én mindenesetre sokat tanultam a szervezésből megint. Jövőre még jobb lesz a KÖMT. :)

fun fact így a végére: 2013-ban ezen a napon jelölt ismerősnek facebookon a pasim. Ültünk a vonaton Bogival KÖMT után, robogtunk vissza Budapestre, és Bogit kellett megkérdeznem, ki ez a srác, aki bejelölt. :D 

func fact2: Az imént állított haza egy doboz bonbonnal, hogy boldog friendfordulót. :D

Tolkien Nap 2017

Ez jó volt. Egy LEP, ahol tökéletesen megvolt a munka-szórakozás egyensúlya. 

Tavaly vittem először én az infópultot, na az halál volt. Főleg nyitáskor. Merthogy olyan bonyolult előregisztrációval dolgoztunk, ami elméletben jól működött, a helyszínen viszont az volt, hogy az információs pult előtt tolongott ezer ember, az egyiknek ilyen foglalása volt, a másiknak olyan, a harmadik azt hitte, hogy ilyen, de valójában olyan, a negyedik meg nem is foglalt és most szeretne, szóval totál káosz és követhetetlenség volt. Később javult a helyzet, de se enni, se sehova nem tudtam elmenni egész nap, pedig voltak segítőim is. Na de idén, hajjaj, olyan csill és nyugalom volt, hogy csak na. Közöm nem volt a foglalásokhoz, az információs pult tényleg csak információkat adott. Volt időm beülni két előadásra, nem szakadtunk meg, közben ugyanúgy tudtunk válaszolni a látogatók kérdéseire. 

Úgy sikerült tehermentesíteni egy tavaly nagyot szívó területet, hogy közben az nem ment a minőség rovására. Zseniális. És ezek után lehet úgy hazamenni, hogy igen, ott voltam, segítettem, én is hozzájárultam ahhoz, hogy egy fasza rendezvényt hozzunk össze, mégse vagyok totál hulla,és tök jól éreztem magam. És amikor hazafelé menet még odaszól egy csapat résztvevő, hogy nagyon jól érezték magukat és köszönik, akkor szívből érzi az ember, hogy igen, megérte. És lehet rendezvényt úgy is szervezni, hogy nem kell belepusztulni.

Jó volt ott lenni, és látni, hogy akármennyit nyavalygunk is évközben, azért csak össze tudunk hozni minden évben egy olyan rendezvényt, amire alapvetően külsősök jönnek, és úgy tűnik, jól érzik magukat. 

Nem is nagyon tudom ezt tovább ragozni. Jól éreztem magam és pont. És még a sörcsapolási képességeim is javultak! :D 

KÖMFT 2016

Annyi minden kavarog még a fejemben, de úristen. Ez hihetetlenül zseniálisan jó volt.

Az elmúlt hetek számomra a KÖMFT-ről szóltak már. Szervezői talik, levelek kiküldése, kommunikáció a zemberek felé, agyalás, nosztalgiarovat (végigolvastam a kömt-ös fórumtopikokat 2007-től. tanulságos), kiírni, egyeztetni, megszervezni. Azt hittem, a helyszínen nem nagyon lesz dolgom. Haha. Hahaha. Én naiv.   

Volt dolgom bőven. És keveset aludtam. És nagyon intenzív volt napokon keresztül ilyen nagy dózisban folyamatosan szervezőnek lenni és keveset aludni. A bál előtt  volt is egy mélypontom, amolyan igazi faszkivan pillanat, amikor a francba kivántam az egészet, de eltelt egy óra, és meghatottan bámultam a bálozó népet, és helyreállt minden. Olyan szépek voltak! 

Hiába voltam végig fáradt, csak azt tudom mondani, hogy megérte minden alvástól elvont perc, minden stresszes pillanat, minden koránkelés. Nagyon hatékony szervezőcsapat jött össze, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, nem voltak konfliktusok vagy nagy kiakadások. Jó vettük az akadályokat.  Remélem szervezünk még együtt. Pacsi mindenkinek és szeretés!

Abból a szempontból nem panaszkodhatok, hogy be tudtam menni minden rendi és műhelyfoglalkozásra, amire jelentkeztem, és ráadásul mindegyik nagyon jó volt. Kötöttem könyvet Dodienál, amit eléggé élveztem, szerintem itthon is fogok. A burleszk Andarielnél amolyan guilty pleasure volt, nem vagyok én egy nagyon szexizős lány, rúdtáncban is inkább a kecsességre törekszem, nem a szexiségre. Az elején kicsit hülyén éreztem magam, tramplinak és nem odaillőnek, de aztán rájöttem, hogy valójában ez fun, és tényleg az volt. Dolgoztam hideg porcelánnal Narb műhelyében, a végeredménnyel annyira nem vagyok elégedett. Több időre lett volna szükségem egy igényes munkához, de az már az én hülyeségem, hogy mindenáron ott akartam befejezni és nem itthon. Tudtam, hogy a színek száradás után megváltoznak, a csodás márványos narancsos színemből lett egy élénk narancs paca :D Maga a műhely, a társaság és a folyamat nagyon tetszett, csak lehettem volna ügyesebb is. Éogil pedig olyan információdús várostörténeti sétát tartott, hogy ihajj.

Hidegporcelán virág

Két kezem munkája

Bőrborítással

És jó volt a bemutatóest, a karaoke, a bál, a buli, a hangulat, a szetting, a társaság, a büfé, a helyszín, tényleg KÖMT-ön éreztem magam. Úgy tűnt, hogy az embereknek is tetszik a helyszín, nem nagyon hallottam vissza, hogy fújj fújj Esztergom, kérjük vissza Zebegényt, de most azonnal! A két helyszín két teljesen más hangulat, de úgy tűnik, a legtöbben megbarátkoztak a gondolattal, hogy most nem vonultunk el egy kis faluba, hanem egy városba vetettük be magunkat. Engem is meglepett, milyen szép a környék, milyen bájos a Dunapart, az pedig, hogy az iskolából kilépve a a bazilikára nyílik a kilátás, valami mesés volt.

Kilátás a bejárattól

Őszi hangulat

Esti kilátás a bazilikától

És oké, hogy én jól éreztem magam, de a legjobb mégis az volt, amikor azt láttam, hogy azok, akiknek szerveztük ezt az egészet, ők jól érezték magukat, az volt a legeslegjobb. Ebből a szempontból hálás feladat KÖMT-öt szervezni, hiszen folyamatosan kapod a feedbacket. Nyilván nem volt minden tökéletes, de mikor a bálon keringőztünk foxszal, néha csak vigyorogtunk, mint a tejbetök, mert végre el mertük hinni, hogy basszus, ez az őszi találkozó egész jó lett.

Szóval én köszönöm mindenkinek ezt a remek hétvégét!   MTT <3 KÖMFT <3 Esztergom <3

(És nyilván jövőre is szervezni akarok.)

Éorl háza - Helm öröksége, Tolkien tábor 2016

Nem voltam eddig képes a táborról írni. Nem mintha olyan súlyos poszttábori depresszióm lett volna, de valahogy nem bírtam rászánni magam. Na majd most!

A visszaúton baktattunk a tábor területétől a buszhoz, mikor azon fanyalogtam, hogy az első táborom óta nem jött vissza az a mélységes boldogság, amit akkor szinte végig éreztem. Attól tartok, az egyszeri alkalom volt, az elsőtáboros élményzuhatag hozta ki belőlem, ennyire új élmény tábor már nem lesz számomra.

Valójában akkor jöttem rá, mekkora coolság volt az a 10 nap, amikor begurult a busz Budapestre. Jöttek szembe a hányadék, uszító "Tudta?"- plakátok, és legszívesebben elsírtam volna magam, hogy miért kell nekem ezzel foglalkoznom, miért ilyen fos minden ebben az országban, miért nem vagyok Öregvárban és varrom a következő bőrtáskámat vagy játszok éppen hololót. És hogy egyébként mennyire hálás vagyok, hogy bő másfél hétig teljesen kivonhattam magam a hétköznapokból, előjöhetett újra a kreatív énem meg a csapatjátékos is. A tábor egy nagy feltöltődés, egy mély lélegzetvétel, amivel az ember megpróbálja kihúzni a két tábor közötti unalmas hétköznapokat. 

Idén rekormennyiségű táborozó volt, amit én is megéreztem. Talán emiatt is nem találtam a helyem sokszor. Most a dohányzórendet kifejezetten nem szerettem, mindig hatalmas tömeg volt, volt csapatás meg veretés, de olyan beszélgetések, amikben szívesen részt vettem volna, nagyon ritkán. Zenét hallgattunk, mindenki próbálta túlüvölteni a másikat, nem, egyszerűen nekem nem volt jó. Néha sikerült jót beszélgetnem, az mindig feltöltött, de az általában akkor történt, ha elszivárgott a tömeg. A jó beszélgetéseket viszont imádtam. <3

A csapatom király volt, a csapvezeimről nem is beszélve. Idén nem vontam ki magam annyira a közös programokból, mint tavaly, élveztem a játékokat (nem volt harcipuszi, jeee!), sokkal összetartóbb közösség voltunk, mint a tavalyi csapatom. És váááá, beszélgettem in-ben NPC-kkel, ilyet se csináltam még. :D 

A keretjáték összességében jó volt, szép kerek egész, megnyugtató lezárással. Viszont megintcsak 2014-re kell visszautaljak, ami nekem az alfa és omega, mert a részesének éreztem magam, a fonalas szavazással úgy érezthettük, hogy konkrétan ráhatásunk van az események alakulására, és a végső konfliktusban benne volt, hogy egy szerethető NPC elhalálozhatik. Most a szereplőket nem tudtam hozzám közelállónal érezni, a konfliktusaik is kifejezetten hidegen hagytak, és mivel nem volt kérdés, hogy Fréalaf lesz a király, igazából nem nagyon volt min izgulni. Kicsit tét nélküli volt az egész. Vagy csak én nem tudom beleélni magam igazán.

Az éjszakai őrség viszont mindkétszer, mikor ott voltam, király volt. Ahhoz szoktam hozzá, hogy az éjszakai őrség megindul 11-kor, fél 12-kor van egy happening, aztán joccakát. Most rendesen meg lettünk sétáltatva. Ráadásul első alkalommal azt vártam minden pillanatban, hogy na mindjárt történik valami, szóval MINDEN gyanús volt, minden kis nesz az erdőben. Így történhetett, hogy egy fatuskó elgurulása sikoltozós rémületet okozott az őrségben, nekem is kihagyott egyet a szívem. :D 

Nekem a rendek a szívem csücskei. A tábor első felében kiránduló rendben voltam, a másodikban bőrmíveskedtem. A túrák szépek voltak, a közös kalandozás összekovácsolta a csapatot, szerettem velük lenni és beszélgetni. A bőrmíveskedés meglepően jól ment, élveztem nagyon.

Ilona-völgyi vízesés

Hegymenet

Jobb szélen a Kanázsvár. Megmásztuk.

Kilátás a várból

Kilátás a másik irányba, Mátraderecske felé

Még tábor elején eldöntöttem, hogy én mestervizsgázni fogok. Egy bőrtáskát készítettem, amit imádok. Nem is az elkészítés volt a nehéz, hanem az, hogy hogyan álljak neki. Szabásmintát életemben nem csináltam, táskáét meg még annyira se, úgyhogy voltak kétségeim, hogy lesz ebből bármi értékelhető. De lett. :D És mester lettem! ^_^

Én csináltam. :)

Az utolsó esti buli nagyon jól indult, de az, hogy mindenki hozza a kedvenc zenéjét és az megy felügyelet nélkül hajnalban, az egy óriási baklövés volt. Én jobban örültem volna, ha a szokásos felállás van, felkért dj-k saját sávokkal, mert a buli vége elég lagymatag lett így. Le is húztuk hajnal 3-kor, pedig 4-ig tartott volna.

Nagyon elfáradtam tábor végére, de kellemes fáradtság volt ez. Összességében jól éreztem magam, bár voltak dolgok, amik nem tetszettek. Az, hogy a reggeli ébresztő tart 8-ig és utána full csend van a táborban, az nálam azt eredményezte, hogy simán visszaaludtam minden egyes nap. És szerintem nagyon rossz ébresztőzenék szóltak, engedjétek meg nekem ezt a véleményt.

A közös pikniken volt egy igen csúnya baleset, aminek a kezelése nem volt túl sikeres. Engem teljesen kiakasztott, hogy míg szerencsétlen srác törött álkapoccsal szenvedett, mindenképpen fontos volt még a raktári holmit bepakolni a miatta odarendelt autó csomagtartójába. Egy kissé elcsúsztak itt a prioritások.  Meg szerintem elvárható lett volna, hogy az eset után valaki kiáll és elmondja, hogy igen, ez volt, a srác már kórházban van, minden oké lesz vele, nem kell aggódni, és nem fű alatt mennek az infók. Nagyon rosszul lett kezelve az egész szituáció.

(Meg lett mondva, hogy küldjük el a véleményünket a táborról és ne blogokban rage-eljünk. Amint lesz véleményes kérdőív, megteszem.)

Azt mondtam tábor előtt, hogy ez volt az utolsó egy ideig, jövőre nem megyek. Szeretem, de a szabadnapjaim harmadát a táborra vettem ki, pedig el tudtam volna utazni őket. Most azt mondom, meglátjuk, de úgy sejtem, úgyis ott leszünk jövőre is. :)

Virágkoszorú

indulás

A naptáramban elértünk ahhoz a naphoz, ahova nagy betűkkel felírtam, hogy MTT tábor. Juhújjj!

Akkor most off to Tolkien tábor.

KÖMT 2015

Hát. Ehem. Átolvastam, mit írtam tavaly KÖMT-ről, és ahhoz hasonlítva az idei nem volt egy nagy durranás. Ennek természetesen semmi köze a szervezés milyenségéhez, abszolút szubjektív dolog. Tavaly totál feltöltődtem, közösségben éreztem magam, idén valahogy nem. Biztosan az egyik ok az, hogy nem aludtunk az iskolában, hanem panzióztunk. A másik szerintem az elmélyülős műhelyrendszer, most ugyanazzal a 8 emberrel voltam végig, tavaly foglalkozásonként kb. tíz emberrel alkottunk valamit, és foglalkozásonként mindig mások voltak jelen, könnyebb volt úgy szocializálódni. Megint kívülállónak éreztem magam kicsit, ami természetesen az én faszságom. 

Pedig Zebegény megint gyönyörű volt, a rétes finom, a hamburger csípős, a kulacs és a mókus a megszokott jóság. A panzió kényelmes, tiszta, az ágy puha és meleg, a panziós néni kedves és beszédes. A fotós műhely zseniális volt, imádtam és nagyon sokat tanultam. Olyan képeket készítettem, amiket sosem gondoltam volna, hogy képes leszek, trükköket tanultam, beállításokat. Most azonnal cserélném le a fotóapparatomat egy komolyabbra, hogy játszhassak vele. A modellfotózás nagy élmény volt, és tök büszke vagyok arra az egy képre, amit Pillangóról lőttem. (Természetesen egy rakással csináltam, egy lett jó.) A legkirályabb mégis az a feladat volt, amikor lementünk a Dunapartra és volt 3/4 óránk keresni egy jó absztrakt témát és összesen egy darab képet készíteni róla. Százszor is meggondoltam, hogyan és miként és milyen szögből fotózzak, az eredmény itt sem lett rossz szerintem. 

Az utolsó esti buli is hatalmas királyság volt! Váááá, hát én nem gondoltam, hogy lesz olyan, hogy kömt-ön én bulizzak a tornateremben, de eljött ez is. Fantasztikus ötlet volt nem felkapcsolni a lámpákat. Tudok én világosban is táncolni, de elképesztően felszabadító, amikor úgyse látja senki, hogyan ugrálok. Azt meg nem értem, hogyan lett hirtelen hajnal 3, mármint az óraállítás utáni. Nem akartam elhinni, hogy már vissza lettek tekerve az órák. Ideje volt már egy ilyen jó bulinak. 

Szóval ja. Azt hiszem, nem nagyon találtam meg a helyem.  Lehet, hogy össze kéne szednem magam és megkeresni.

Csülök Majoranna jelentkezik

Azzal kezdtem, hogy átolvastam a tavalyi tábor utáni bejegyzésemet (amit egyébként itt lehet megtalálni). A kiüresedettség stimmel, valami viszont nagyon más. 

Nagyon más volt már az is, hogy idén már én is szerveztem. Igaz, valahogy sosem éreztem magam "igazi" szervezőnek, hiszen nem én találtam ki a programokat, nem én festettem táblákat, nem én egyeztettem busz ügyében, én csak feltöltöttem és csinosítgattam a tohu-s cikkeket, meg írtam a facebook eseményhez. (Meg próbáltam reklámozni, hát nem vagyok túl elégedett a teljesítményemmel, na mindegy. ) Viszont ha már így alakult, ott voltam Parádf  Öregdombon a 0. napon, ami jó volt ráhangolódás szempontjából, meg azért hiányzott a helyszín, vigyorogtam idióta módra rendesen, mikor megérkeztünk. Fura volt az első nap délutánján figyelni és segíteni a táborozókat, nem egynek lenni a frissen érkezett emberek közül. 

Az biztos, hogy most nagyon sokan érzik úgy, hogy ez minden idők egyik legsikeresebb tábora volt. A szetting nagyon hálás volt: hobbitnak lenni könnyű, csak sokat kell enni, inni, bulizni meg pihenni, megy mindenkinek. Meg parasztosan beszélni, ezzel se volt gond. Az már a saját nyűgöm, hogy mivel hobbitéknál olyan borzasztó nagy drámák és váratlan események nem történnek, laposnak éreztem a keretjátékot a tavalyihoz képest. Szó se róla, nagyon is rendben volt, jók voltak a karakterek, Hurkabá for prezident, cukik voltak a történések, de engem totál hidegen hagyott, hogy Gálmód megszerezte a kocsma tulajdoni jogának nagyobb részét. So what? Tavaly tiszta idegben voltam, hogy Anardil megtarthatja-e a fejét meg Damrod észre tér-e, idén nem volt izgalom. És hangsúlyozom, ez a legtöbb embernek nagyon is bejött, nekem meg ez még csak a második táborom, szóval én még vérhalálpusztulást akarok. 

A műhelyem viszont nagyon jó volt. Mármint nem azt mondom, hogy én olyan kurvajól tartottam volna, hanem zseniális emberek jöttek. Nem nagyon kellett senkit noszogatni, hogy írjon valamit, aki nem érezte a csít, magától jelezte, hogy inkább pihenne, nem volt ebből gond, senkire nem akartam semmit ráerőltetni. Az első alkalom után, amikor hajnalig szerkesztettük a lapot Mogyival, hogy másnap reggelre meglegyen pöpec módra az újság, ki tudjam nyomtatni és még csapatidő előtt Bögyös Tóni kezébe nyomni, hogy vigye ki a fertályoknak, na akkor azért erősen elgondolkodtam, hogy mekkora hülye ötlet volt ezt kitalálni és mennyire nem gondoltam bele, mennyi plusz munkával jár. Utólag nyilván megérte, szerintem egészen sikeres lett a Megyei Hírmondó, jöttek az emberek, hogy hol lehet beszerezni meg ez meg az a cikk dejó lett, nem is gondoltam volna. 

Ami még nagyon jó volt, hogy idén tényleg megismertem új embereket, vagy jobban olyanokat, akiket  már eddig is ismertem távolról. Sokkal-sokkal felszabadultabb voltam, mint tavaly, szívesebben beszélgettem. Csapatidő alatt viszont nagyon kivontam magam, játszani játszottam, de kevés volt a közös kaland ahhoz, hogy a közösség szerves részének érezzem magam, pedig tényleg jó kis csapat jött össze. 

Ahogy láttam, az elsőtáborozók is jól érezték magukat, ami juhú! Jöjjenek még sokat MTT-be. :) Zsolti végigbrillírozta a tábort, hát elég büszke voltam rá. 

Valahogy nagyon hülyén dolgozom én fel a poszttábori sokkot, túl jól kezelem. Rossz, hogy nem vagyunk együtt az Öregdombon, de túlélem. Nem tudok igazán szomorú lenni, mert jól éreztem magam, és tudom, hogy jövőre is jól fogom, meg utána is. Tavaly valahogy jobban megérintett a hirtelen visszatérés a valós világba, idén hamar akklimatizálódtam. A tábor mindig úgy jó, ha éppen benne vagy. Azokat ez érzéseket úgyse tudod felidézni később, amik ott elöntenek és ringatnak kilenc napig. 

(Vegyem rá magam, hogy válogassam ki a fotókat.)

nyárközép

Fúha. Mostanában elkezdtem emlékezni az álmaimra. Ez általában jó, mert legalább van egy kis sejtésem, mivel szórakozik az agyam éjszaka, de ma megint olyat sikerült kitalálnia, aminek a hangulata rajtam maradt.

Szóval álmomban nem volt fox. Hogy elhagyott vagy nem is létezett soha, azt nem tudom, de szingli voltam. De nem az a "végre kicsit egyedül vagyok és nyugi van és azt csinálok, amit akarok", hanem az a szingli, aki már pont ráunt erre és érzi, hogy most már jó lenne valakivel lenni. Éreztem azt a feszítő érzést, hogy amúgy jól vagyok, csak a fszom már, hát nem igaz, hogy nem bújhatok oda senkihez esténként, és egy mardosó hiányt valahonnan a mellkasomból, ahol a felfűtött szerelmes állapotnak kéne lennie.

Így ébren megnyugtató, hogy ez az időszak rég elmúlt, nem téma, hogy ki lesz a következő, tartós lesz-e, nincsenek béna játszmák, egyéjszakák, habkönnyű kavarások. Annak is megvolt a maga szépsége, mert sosem tudod, mit várj, sosem tudhatod, hátha aznap találkozol valakivel, aki megmozgat, és ez borzasztó izgalmas tud lenni. De egy-két év után bele lehet unni, fáradni, elkezd hiányozni az az érzés, hogy van mellettem valaki, akiben megbízok, szeretem és viszontszeret.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Líthas. Életem elsője. Pont odaértünk a naplemetére, Pilinszky után el bírtam volna viselni némi csöndet. A gyertyák a kőfalon eleinte a halottak napját idézték fel bennem, de egy idő után képes voltam tündércsalogatóként tekinteni rá. Tábortűz, tábortűz melletti beszélgetések, Ickével mindig történik valami, sülő krumplik és kolbászkák, sör, enyhe spicc, pisilés a természet lágy ölén, félhold, a kőfal megvilágítása néha egészen kísérteties, az idő kellemes, utolsó pillanatban beeső váratlan vendégek, éjfél után búcsúzkodás és indulás haza, megindulunk és meglátjuk, de a táv rövidebb, mint számoltuk*, jééé, az már a kolosy?

Szép volt, örülök, hogy eljutottam.

*Utólag ellenőrizve látom, hogy azért az 5 km séta megvolt a katlantól.

emtétéségek

A Tolkien Klubbal sokszor úgy vagyok, hogy tökre nincs kedvem kimozdulni és a föld alatt egy pincehelyiségben tölteni a fél napomat, de aztán ahogy telik az idő, mindig egyre jobban érzem magam és egyre jobban feltöltődök. Mindig rájövök, hogy sokkal értelmesebben telt így a nap, mintha otthon döglöttem volna, ráadásul kvázi lehetőséget biztosítottunk egy rakás embernek, hogy szocializálódjon, társasozzon, kézműveskedjen, finom sütiket egyen és jól érezze magát. Közben én is új társasjátékokat ismerek meg, kreatívkodok, új emberekkel találkozom, és élvezem, hogy én vagyok a Szervező (jó, csak az egyik), akihez lehet jönni, ha bármi történik és lehet kérdezni. Ráadásul ma én hoztam haza az adományos ládikát, elég jó érzés kiborítani egy doboznyi pénzt és számokban látni, mennyire jó arcok az emberek és anyagilag is támogatják, amit csinálunk. ^_^

Az mtt-vel meg úgy vagyok, hogy már eléggé szerves részének érzem magam, beintegrálódtam, azt hiszem. Vicces visszagondolni, mennyire viszolyogtam az egésztől, amikor még csak Bogi mesélt a hardcore ihb-król és a szövevényes szerelmi szálakról. Már nem tudnám elképzelni az életemet szervezkedés meg eseményekre járás nélkül, tiszta unalmas lenne. Meg nem lenne egy ilyen király pasim se. Bár azt hiszem, nálam Fox és az mtt eléggé egyszerre jöttek, és a kettő együtt működik igazán. Nem biztos, hogy nélküle ennyire belefolytam volna a társaság életébe.

A mai nap übermenősége mégis az, hogy miután segítettünk hazacipelni a társasokat bigfootékhoz, Foxszal elváltunk a Nyugatinál, merthogy én rollerrel voltam, ő pedig inkább buszozott. Naná, hogy én értem haza előbb. :D

A pénteki ihb-s eseményeket annyiben nem tudom szó nélkül hagyni, hogy egyszerűen gáz. Én is szoktam hülyeségeket csinálni részegen, de nem zúzok le egy gipszkarton falat. Nem is értem, mire volt ez jó. Örvendek, hogy az elkövető végül jelentkezett és remélhetőleg meg tudnak egyezni a hellyel, de borzasztó kellemetlen, és egy ember miatt ég az egész banda. A kocsma ráadásul elég király volt, az a kacsa zseniális, szívesen visszamentem volna. Így már nem biztos, hogy olyan szívesen látnának minket. Szóval shame on you. De nagyon.

farsang előtt

Elkezdtem dolgozni, aztán elfelejtettem blogolni. 

A munka továbbra is jó, a környezet és az emberek királyak, az unalom viszont sokszor döglesztő. Számítottunk rá, hogy a hívások márciusig még nem indulnak be igazán, de mikor kedden három hívást fogadtam egész nap, az meglehetősen kiakasztó volt. Van már egy rakás rejtvényújságom, A Dűne istencsászárát hétfő óta már több mint a feléig elolvastam, chatelek, beszélgetek, és megörülök, ha nagyritkán megcsörrent a telefonom. Egészen furcsa, mennyire féltem attól, ha vonalba kerülünk, de sokkal kevésbé para, és a kedves hangon tájékoztatás nekem eddig is ment. LEP-en én lepődtem meg, mennyire kényszerét éreztem, hogy a reigsztrációs pultnál kedves legyek és hatékony, és minden fontos infót el akartam mondani az alatt a fél perc alatt, amíg előttem álltak az emberek. Természetesen az első hívásom előtt/alatt/után vadul remegett a kezem, szinte azt se tudtam, mit csinálok, azóta egész jól belejöttem. Nyilván más lesz, ha sok hívásunk lesz, az megint más kihívás. 

Farsang. Azért is keltem ma is korán, mert van még dolgom dögivel. Apróságok csupán, de el kell intézni: nyomtatni, összeállítani, összevágni, gyorsan megvenni. Szervezői szemmel teljesen máshogy tekintek a ma estére, mint az eddigi farsangokra, várom is, meg túl is akarok lenni rajta. És remélem, hogy minden flottul megy majd. Azt már elhatároztam, hogy farsang után kicsit megpihenek a szervezésben. Amit már elvállaltam, azt csinálom, de új feladatot nem vállalok kis ideig. Kacérkodtam a tavaszi talival, hogy ha valaki megszervezi, besegíthetnék, de nem. Néha már így is kifacsart szivacsnak érzem magam munka és suli mellett. Kell pár hét/hónap pihi. (Aztán valaki megkeres, hogy szerveznék-e, és igent fogok mondani. Így megy ez. :D )

Emlékszem, a tavalyi farsang mennyire krípi és idegölő volt. Én nem mertem Foxhoz odamenni, ő láthatóan került engem, aztán másnap hivatalosan is összejöttünk. :) Utólag nem is értem, ezt hogy sikerült így alakítanunk, de basszus, most már tényleg egy éve lesz, hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Wow.

kömt 14

(Épp most fejeztem be a gyakornoki programos cikkemet kömt-ről, úgyhogy végre nekiállhatok blogolni.)

Tavaly még kissé félve merészkedtem el kömt-re, Bogi mondta, hogy jó lesz az nekem, amit hittem is meg nem is. Akkor olyan sok új emberrel nem ismerkedtem meg, és még úgy tekintettem az MTT-re, mint egy teljesen homogén masszára, és hogy jövök én ahhoz, hogy odapofátlankodok az ő rendezvényükre. Annyiból igazam volt, hogy bár pár emberrel közelebb kerültünk egymáshoz, akiket korábban már ismertem, de amúgy totál kívülállónak éreztem magam a rendezvény után is. Arra már teljesen feljogosítva éreztem magam, hogy a következő ihb-ra nyugodt szívvel elmenjek, de úgy voltam vele, hogy én valszeg maradok a periféria legeslegszélén. Nem is nagyon értettem, minek jelölgetnek ismerősnek már hazafelé a vonaton mtt-sek. (Fox is akkor jelölt be. Bogitól kérdeztem meg anno, hogy ő amúgy kicsoda, mert nem emlékszem rá így névről, a profilképe pedig nem volt túl árulkodó. Rövid magyarázat után is csak annyival lettem okosabb, hogy tudtam, kinek az exe, tudtam, kinek a legjobb barátja, és egy foglalkozáson mellettem ült.)

Most gyökeresen más volt a helyzet. Nem nagyon volt üresjárat, amikor unatkoztam volna. A büfében már nem csak az elkészült paninim fajtáját kiabálták oda, hanem a nevemen szólítottak, ha elkészült a kajám. Néha csak kapkodtam a fejem, mennyi, mennyi ismerős, és mindenkivel kéne legalább pár szót váltani. Amikor egy fél órára lerogytam egy székre, mert annyira kimerültem, és a telefonomba merülve kockultam, akkor is volt, aki megkérdezte, mi a helyzet. Szétfagytam a szervezői szobában éjszaka, ahova csatolt részként volt bejárásom, és az általam készített plakátokkal dekoráltam ki a sulit. Végre ettem hamburgert, de még milyet! (Életem egyik legszomorúbb pillanata volt az, mikor tavaly hosszas sorban állás után közölték velem a vasparipában, mikor végre én rendeltem volna, hogy sajnos egy ideig nem tudnak rendelést felvenni. Úgy másfél óráig. Sírni tudtam volna.) Kimaxoltam Zebegényt, volt rétes, sör, forralt bor. Magabiztosan forraltam a vizet a közös forralóval a teámhoz és a legváratlanabb helyeken teáztam. (Hülyén hangzik, de tavaly nem mertem használni ezeket a cuccokat. Valahogy úgy éreztem, hogy semmi közöm hozzájuk.) A kabátomat sose találtam, mert mindig más helyre raktam le. Kocsmáztunk, de nem voltam minden este csatakrészeg, mint tavaly. Az meg külön jólesett, hogy akiket felkértem interjúra, mind pozitívak voltak és segítőkészek. 

És a műhelyek! Életünk selfiejét készítettük Zsoltival a camera obscura foglalkozáson, olyan karkötőt fűztem gyöngyből, hogy én nem hiszem el, fókusztáncon átmozgattam a testem, felelevenítettem a tábori írórendi hangulatot Alewnál, sminkeltem, én (!), és egész jó lett, kószáltam, és azon kiválasztottak egyike voltam, akiknek sikerült seggreülniük a sáros úton. Jóság volt az összes. 

Az meg, hogy a pasim és a legjobb barátaim ott voltak, tiszta grátisz. Annak meg borzasztóan örülök, hogy sokakkal többet beszélgettem, mint eddig valaha, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot, és rá kellett jönnöm, hogy itt kérem kurvajó arcok vannak. Én tüncögök az egész kömtös bagázsra, kivétel nélkül mindenkire. :)    

Konklúziónak annyit, hogy kiváló volt. Jövőre igen magas lesz a mérce.