2017. július 29., szombat

Eesti tour - day 03, Tartu

2017.06.23. péntek

Sirályok vijjogtak, amikor elaludtunk, és sirályok vijjogtak akkor is, amikor felébredtünk. A ház aljában lévő kisboltban vettünk magunknak reggelit, amit a már a tartui katedrális oldalában üldögélve fogyasztottunk el. Evés közben megtárgyaltuk, hova is kéne mennünk. A katedrális épületéhez tartozik a Tartu Ülikooli Muuseum, ami jó kezdésnek tűnt. Igen ám, de a múzeum zárva volt. Pár lépést téve mély ámulatba estem, ugyanis az épület, ami egy decens, egész katedrálisnak tűnt, másik oldaláról egy üres rom. :O
Romok
Nagyon bámulatos és szép rom egyébként. Észrevettük, hogy lépcső vezet a toronyba. Egy bodegában ült egy lány a bejáratnál, ő árulta a jegyeket. Kissé lesokkolt a 4 eurós jegyár, de kis vacilálás után úgy döntöttem, hogy fuckit, ezért jöttem, ha 4 euró, akkor 4 euró, amúgy se szabad ilyenkor átszámolni az árakat. Kiderült, hogy a jaanipäev (Iván-nap) és a vele együtt ünnepelt Võidupüha (győzelem ünnepe/napja) miatt nem igazán tartanak nyitva a múzeumok, meg kellett hát ragadni minden alkalmat. 

Jaanipäev - az észtek legfontosabb ünnepe, még a karácsonynál is fontosabb (hint: az észtek a legkevésbé vallásos népség Európában). Június 23-án kezdődik a Jaaniõhtu-val (Iván estéje), amikor összegyűlnek a családok és barátok, nagy máglyát raknak, énekelnek, táncolnak, esznek, isznak, majd mikor már kisebb a láng, hagyományosan át is ugranak a tűz fölött. A hagyomány szerint aki átugorja a tüzet, attól távol marad a balszerencse. Szerelmi jóslások is köthetőek ehhez a naphoz, valamint a kalandvágyók bevetik magukat az erdőbe, és páfrányvirágot keresnek, ami csak ezen a napon virágzik, és akkor is csak pár percre. Aki páfrányvirágot talál, az érteni fogja az állatok nyelvét.
A buli másnap hajnalig tart, aminek a kezdetét nehéz eldönteni, ugyanis ez az év legrövidebb éjszakája. További érdekességek itt.
Võidupüha - győzelem ünnepnapja. A függetlenségi háború során 1919. június 23-án verték vissza a német csapatok támadását.

Felsétáltunk, és kellemesen csalódtam: nem csak pazar kilátást kaptunk, hanem történelmi áttekintést az épületről és a város bemutatását a kihelyezett táblákon keresztül.
Kilátás
A katedrálist a 13. század második felében kezdték építeni, de teljesen csak a 15. század második felében készült el. 1525-ben protestánsok rontottak a katolikus épületre, és teljesen szétdúlták. A livóniai háború során az orosz seregek nagy pusztítást vitték végbe a városon, persze a templomok se maradtak ki a rombolásból.
Belső
1624-ben tűzvész rontotta tovább az épület állapotát. A 18. században istállóként használták, a tornyait pedig 66-ról 22 méterre bontották vissza. Ez elég sajnálatos, bár ésszerű döntés volt, valószínűleg leomlott volna magától, ha nem bontják le. A 19. század elején építették hozzá a múzeum épületét. Szóval nem egy túl szerencsés történetű katedrális ez, mindenesetre nagyon látványos.
Panoráma az egyik toronyban
Továbbsétáltunk, és a belvárost céloztuk meg.
Tartui Egyetem
A Tartu Ülikool épületénél megálltunk, hogy tisztelettel adózzunk ennek a tanulmányaink során sokat emlegetett intézménynek. Az egyetemet 1632-ben alapította Gusztáv Adolf svéd király. (Ez 3 évvel az ELTE alapítása előtt történt.) Ez Észország egyetlen klasszikus értelemben vett egyeteme.
Jaani kirik
A Jaani kirik épülete már első pillantásra izgalmas: a falakat vörös téglából építették. Belépve hamar feltűnik, hogy a kis lutheránus templomon az idő bizony rajta hagyta a nyomát. Katolikus templomnak indult a 14. században, és ez Tartu legrégebbi megmaradt temploma.
Agyagszobrocskák a falban
A II. világháború eléggé megtépázta, utána elhagyatottan állt fél évszázadon át, és csak 2005-ben nyitották meg újra, 16 év renoválás után. A falakon látszik, melyik rész az eredeti, és melyik a pótlék. Arról nevezetes, hogy vagy ezer darab agyagszoborka található benne. Gyújtottunk gyertyát, és meghallgattuk az orgonajátékot, ami egészen modern volt, nem az a klasszikus templomi orgonajáték, néha totál disszonáns volt. Nagyon nem lepődtem meg, az észteknek van egy nagyon kifacsart humoruk, ami az élet minden területén lecsapódik. :D 
Tartu főtere
Tartu főterén a városháza épülete áll, előtte a csókolózó pár szobra. Egyszerűen elképesztően elegáns és szép ez a tér. A csókolózó pár szobra egyébként csak 1998 óta látható a városháza előtt. Régen itt tartották a nagy piacot.
Ortodox templom - kissé elhagyatott
Innen az AHHA múzeum felé indultunk. Bogi azt olvasta róla, hogy érdemes megnézni, ha Tartuban jár az ember, amolyan Csodák Palotája-szerű helyet kell elképzelni. Odaérve kissé lehangolt a rengeteg gyerek, akiket a beléptető kapun túl láttunk. A büfében ittunk egy kávét (én sütiztem is), és közben csak erősödött bennünk a gyanú, hogy ez a hely talán mégse nekünk lett kitalálva. Egyrészt a belépő drága, másrészt tele volt orosz kisgyerekes családokkal, aminél kevés rosszabbat tudok elképzelni. Biztosan léteznek jófej orosz turisták meg jófej orosz kisgyerekes családok, én mindenesetre eddig nem sokkal találkoztam, valahogy mindig ők a problémás vendégek. Áttanulmányoztuk az Eesti Rahva Muuseum aznapi programját, és úgy döntöttünk, ebéd után odamegyünk. Az AHHA-ból kifordulva még megemelgettünk egy autót.
Elbírok egy autót, csak mondom.
Mivel az előző nap keresett pizzéria megint zárva volt (*szipszip*), egy másik pizzériánál káosz volt és 50 perc várakozási idő, ezért próbáltunk mást keresni. Jaaniõhtu napján ez nem egyszerű feladat, szinte minden zárva volt. Mákunk volt, találtunk egy rusztikusan, mégis elengánsan berendezett kis reggelizőt, ahol csak délután 4től volt menü, addig csak reggeli.
Észt cider
Egy órát még várnunk kellett volna a rendes ebédig, annyira viszont nem értünk rá. Életem legjobb aszalt paradicsomos-rukkolás omlettjét ettem, amit almás ciderrel öblítettem le.

Közben egy tartui folk banda, a Trad.Attack andalító, mégis lendületes dalai szóltak. Ez a banda úgy megtetszett, hogy azóta is hallgatom őket.
Street art
Ebéd után biciklire pattantunk, és eltekertünk a Rahva Muuseumhoz, ami a nemzeti múzeumnak felel meg. Egy időszaki észtes kiállítást néztünk meg először, de nagyon észtesen kaotikus és fura volt, egymás hegyén-hátán mindenféle korokból származó emlékekkel. Plusz angol szöveggel se fárasztották a látogatókat, az észttudásom meg ennyire azért nem jó.
Népviseletek
A finnugor kiállítás viszont nagyon jó volt, bár sajnáltuk, hogy magyar vonatkozásban csak egy darab széket vagy mit találtunk, semmi mást, pedig a legtöbb finnugor népről részletes bemutatást láthattunk.
Készítette Márkos Lajos
Egészben


Több teremben is vetítettek rajzfilmesített finnugor meséket, azok még mindig nagyon zavarbaejtőek. Olyanokat kell elképzelni, mint a lány története, akit a szülei odaígértek három kérőnek, és végül úgy oldották meg a lehetetlen szituációt, hogy a család macskáját és kutyáját is lánnyá változtatták, így mindenkinek jutott feleség. Nyilván az állatfeleségeket kapó férjek nem jártak túl jól újdonsült nejeikkel. Wtf.
Fejfedők
A múzeumból az épület melletti parkba siettünk, ahol már folyt a Jaaniõhtura készülődés és kirakodóvásár.
Just Eesti things...
Leültünk a fűbe, észt sört kortyolgattunk és vártuk, hogy meggyújtsák a máglyát. 9-kor felcsaptak az első lángok, és beindult a buli. A színpadon tolták az észt mulatóst, mindenki táncolt és vidám volt.
Ég a máglya
Sokan a máglya körül álldogáltak, ott beszélgettek. Mi is beálltunk táncolni. Annyira jó volt részese lenni a mulatságnak!
Riszpekt a lánynak, aki mályvacukorkát sütött a tűzön

Tüzes szelfi
Az ünnepnek, amiről eddig csak olvastam meg tanultam, most részese lehettem, és ezt el nem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. Ráadásul egy pillanatig sem éreztem magam kívülállónak.
Rogyadozó rakás
Mikor fél 11 körül hazaindultunk, a tűz még bőven égett, a mulatság lendülete nem hagyott alább, és a világosság se szűnt meg.
Éjszaka... vagy valami olyasmi
Kénytelenek voltunk otthagyni a partit, hiszen másnap időben és kipihenten kellett kelnünk, hogy eltekerjünk a következő állomásunkra, Viljandiba. 

2017. július 14., péntek

Eesti tour - day 02, Valga - Tartu

2016. 06.22.

Fél 9kor atomhangosan szólalt meg az ébresztőm. Pár perc pihenés után másztam ki az ágyból. Összepakoltunk, beugrottunk egy boltba, gyorsan lehúztam egy energiaitalt, és fél 10 körül elindult a Valga-Tartu biciklitúra. 

Már Valgából kifele menet elkapott a "ez zseniális és imádom" érzés. Cuki faházak közt tekertünk, az út sima. Hideg volt, továbbra is 15 fok, de napsütéses időnk volt. 

A városból kiérve bicikliúton haladtunk tovább. A távolban viharfelhők gyülekeztek, de távolinak tűntek. Aha. Észtországban ez nem így működik: a távoli felhők brutálgyorsan utol tudnak érni. Az Otepää-i elágazásnál kapott el minket az első zuhé. Hamar elállt a szakadó eső, a továbbiakban csak csöpögött, de a biztonság kedvéért bebugyoláltuk és vízhatlanná tettük a hátizsákokat. 
A teheneket nem zavarja, ha megáznak
Letértünk a bicikliútról, autóúton tekertünk tovább. Észtországban szinte mindenhol egyméteres a padka az út mellett, kényelmesen lehet rajta tekerni. Kisütött a nap, majd hamarosan újra elkapott a zápor, ami ezúttal jégesőbe csapott át. Bármilyen kemények vagyunk, ez azért megállásra késztetett minket. Amikor a karomon ugráltak a jégdarabkák, annyira nem voltam boldog, de legalább a sisak a fejünket megvédte. 
August Gailit észt író szülőháza
Pár perc múlva újabb napsütés, mi pedig elértünk Sangastéba, am félúton van Otepää felé (kvázi az út negyedénél jártunk). 

Lóparkoló. Az egy létező dolog.
A lóparkolóban (!!!) pihentünk kicsit, majd menekülőre fogtunk, mert újabb baljósan kinéző felhő közeledett. Eszméletlen gyorsan változott az időjárás, és felhők szélsebesen suhantak át az égbolton. 

Világvége, ítéletidő
Egy fedett buszmegállóig jutottunk, ott vártunk vagy fél órát, mire annyira lecsendesedett, hogy el tudtunk indulni. Egyszer megpróbáltuk előtte, de vissza kellett menekülnünk, mert megint jég esett. Közben egy cuki észt néni kérdezte aggódva, hova megyünk és miért ilyen esős időben. 
Sangaste templomára láttunk rá a buszmegállóból
Elnézést kérek mindenkitől, akinek azt hazudtam, hogy Észtország sík. Az út meglepően szintes volt, sok-sok emelkedővel. Gyakran maradtam le, az agydinamós bringa érezhetően lelassított, de Bogi mindig bevárt, ha már nagyon nem látszottam. Majdnem rátértünk egy bicikliútra, ami a Pühejärve mellett halad el, de földes-murvás út lett volna a terep, maradtunk inkább a betonúton. Egy lemaradásom alkalmával arra értem be Bogit, hogy egy motoros orosz pasassal trécsel. A fickó vigyorogva közölte velünk, hogy rossz úton vagyunk, és a tábla, amit szerint Otepää 15 km, az rossz, valójában 23, és nagyon durva hegyeket kell megmásznunk, amikhez a mi biciklijeink nem alkalmasak. Ebből csak annyi volt igaz, hogy tényleg döbbenetesen sokat kellett felfele tekernünk, és néhol olyan volt a beton összetétele, hogy még lefelé is lassította a kerekeket. Ez a rücskös út halál volt, néha majd elpusztultam a hegyeken, de végül mindenhol feltekertem. Nagy filozófia kérdések merültek fel bennem tekerés közben, mint az élet akadályainak és az emelkedőknek a párhuzama: lehet, hogy távolról félelmetesnek és teljesíthetetlennek tűnnek, de ha benne vagy, akkor már nem is olyan leküzdhetetlenek. Ha benne vagy, akkor már nincs messze, haladni kell, és a kis lépések összeadódnak egy nagy egésszé. *spanyolviasz* 

A változatosság kedvéért Otepää előtt 7 km-el újra lecsapott a jégeső, csendes beletörődéssel vártuk ki a végét. Pár perc alatt odébbállt. 
Otepää!!!
Otepää igazi sportváros, népszerű téli üdülő- és síközpont. A sport részét átéreztük, az utolsó emelkedő már kifogott rajtunk. Hatalmas öröm volt odaérni, bár még csak félúton jártunk. A nyeregből leszállva túl fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy még ugyanennyit letekerjek, de egy ebéd, egy sör és egy kávé helyretett. 
Észt sör
Tartu felé már jóval kevesebb volt az emelkedő. Mivel az idővel jól álltunk, megálltunk a Pangodi tónál. Óriási királyság volt! Ez egy elképesztően gyönyörű tó az út mellett, szabadstranddal. Eleinte viccnek gondoltam, amikor Bogi azt mondta, hogy ő bizony belemegy, de hamar meggyőztem magam, hogy jó lesz az nekem is. Végülis azért voltunk úton, hogy olyan dolgokat csináljunk, amiket a hétköznapokon nem szoktunk. 15 fokban bikinire vetkőzni és pancsolni, na azt nem szoktam. A víz jeges volt, de hamar megszoktam annyira, hogy ki se akartam menni.
Benne vagyok a tóban
A tó melletti játszótéren hintáztunk, és megcsodáltam a világ legigényesebb erdei pottyantós WC-jét. Még Wc papír is volt! :O És nem volt büdös. :O 
Játszópark
A fürdés feltöltött, újult erővel szálltunk vissza a bringára. Útfelújítás miatt egy szakaszon feltörték az utat, földes-köves szakaszon kellett gurulni egy km-en át, nem volt kellemes. Egy elágazás után a Tartu felé tartó nagyforgalmú útra kerültünk. Olyan volt, mint az autópálya, azzal a különbséggel, hogy nem tilos biciklizni. Viszont nem is túl élvezetes. Meredek emelkedők, szemből előző autók, brutál menetszéllel támadó kamionok nehezítették meg az életünket. 

Tartu előtt kb. 8 km-re kezdődött el a bicikliút. Ekkor már bőven túl voltunk 80 km tekerésen, éreztem is. Fájtak az izmaim, a derekam, a hátam. Balga módon végig a hátamon vittem a hátizsákot, ami totál hülyeség volt, pláne hogy kaptunk pókot és volt csomagtartónk. 
Tartu!
Becsorogtunk a városba. A belváros meglepően nyugis volt, de közvetlenül Jaanipäev előtt ez nem meglepő. Airbnb-s szállásunk volt, a hosztunk először nem vette fel a telefont, ami kicsit aggasztó volt, de olyan fél óra után sikerült kapcsolatba lépnünk vele. Egy régi kollégium épületében volt a "lakás", konkrétan egy koliszoba. A zuhanyzó egy függönnyel volt leválasztva a szobától, a WC kissé jobban elszeparálva, de nem egy túl igényes, felújított hely. Alvásra viszont tökéletes, ennél többet nem akartunk tőle. A hoszt nagyon kedves volt, még vacsorázni is invitált a barátaival, de túl fáradtnak éreztük magunkat a nagy társasághoz. 
Összkomfortos szoba
A pizzéria, ahova vacsorázni mentünk volna, zárva volt. A sétálóutcán tértünk be az első nyitva lévő pubba. A rántott sajtom kis sajtgolyókból állt, nem éppen erre számítottam, de legalább csípős volt. Két sört elkortyoltunk, a megtett 92 km után szerintem megérdemeltük. 
Ez a kép amúgy este 11-kor készült az utcán. Nem, nem a lámpák miatt van ilyen világos.
A szállásra indulva egy meglepetés várt: egy sirály leszarta az ülésemet. Köcsög sirályok, az út végére se sikerült megkedvelnem őket.

Éjfél előtt kerültünk ágyba. A fáradtságtól seperc alatt elaludtam, még az se zavart, hogy nincs sötét. 

Megtett táv: 92 km.

2017. július 11., kedd

Eesti tour - day 01, Budapest - Valga

Az észtországi út alatt a kis kacsómmal jegyeztem fel papírra a nap eseményeit - tudtam, hogy ha nem így teszek, a történtek felét elfelejtem az út végére. Az első nap látnivalók szempontjából talán nem volt annyira izgalmas, de annál fárasztóbb volt. 

2017-06-21. szerda

03:00 Csörög az ébresztő. Bumbi a szőnyegen alszik. Kap simit, ellenőrzöm a kajáját és a vizét, majd bepakolom az utolsó cuccokat a hátizsákba. (Direkt erre az alkalomra vettem egy nagyon fasza táskát a decathlonban, csak ajánlani tudom mindenkinek, nekem tökéletesen bevált.) A félre rendelt taxi negyedkor beparkol a ház elé, de nem érdekel, nyugodtan kortyolom a kávém.

03:30 Beszállok a taxiba, indulás. Felvesszük Bogit. 

04:05 Érkezés a reptérre. Feladott poggyász nincs, hátizsákból élünk 9 napig. Ez azt is jelenti, hogy a sminkcuccok otthon maradnak, egyszerűen nem létszükség, ls kell a hely másnak. Csak egy szemceruzát raktam el.
Irány a security check. Kómás várakozás a reptéren. 

06:10 Felszáll a dortmundi gép. 

08:00 Leszállunk. Az út eseménytelenül telt. Becsekkolás újra, ezúttal a rigai járatra. A dortmundi reptér iszonyatosan kicsi és kihalt. Bogi nyugodtan tud aludni, senki nem zavarja, csend van. A reptéri wifi úgy működik, hogy ingyen használhatod fél óráig (!!!), amennyiben feliratkozol a reptér hírlevelére. Persze nem frissül rögtön a rendszer, tapasztalataim szerint csak minden óra egészkor. Szemét adathalászok. Vagy fizethetsz óránként nemtomhány eurót. Kávé és szendvics a reggeli, amit én rendelek németül. Egész büszke vagyok magamra, megértettem mindent, amit a néni mondott. A végén még lesz értelme a céges németórának. 

12:05 Zárni kéne a kaput, de még ki se nyitották, gép sehol. Megy az idegeskedés, hogy Rigában lekéssük emiatt a vonatot. 

12:50 Kb. 15 perc késéssel szállunk fel. A gép tele van idegesítő gyerekekkel. Szerencsére az út nagyját átalszom.

15:30 Helyi idő szerint. Landolunk. Taxiba pattanunk és irány a belváros, pontosabban a bringakölcsönző, a Riga Bike Rent and Tours. Hetekkel korábban foglaltam le két biciklit e-mailben. A balti államokban van egy nagyon király kezdeményezés, miszerint biciklikölcsönzők összeállnak, és vállalják, hogy le lehet adni náluk egymás bringáit, és elintézik a szállítást. Így történt, hogy Rigában, Lettországban kölcsönöztünk biciklit tallinni, azaz észtországi leadással. Szállítási díjat felszámolnak, de még így is jobban jöttünk ki, mintha a saját bringáinkat adtuk volna fel poggyászként, amit csak becsomagolva, kereket leeresztve, mozgó alkatrészeket leszerelve lehet megtenni. Ha pénzt nem is olyan sokat, de hatalmas adag idegeskedést spóroltunk meg ezzel. 
Megkapjuk a bicikliket, irány a vasútállomás. A belváros tiszta macskakő, nem ideális kétkeréken.
Ismerkedünk, ismerkedünk.
17.00 Bringa lekötve, bolt, uzsonna. Persze sikerül szalonnás pirogot vennem, még jó, hogy valami édesre vágytam. Így jár, aki nem ért lettül. Riga rendkívül bájos, érdemes lenne egyszer rendesen megnézni. Iszonyat szél fúj, szúrja a bőröm a por. 
Még hátravan a vonatút, de már fáradtak a fejek
18:10 Elindul a vonat Valgába. Ment az izgulás, felférünk-e a bringákkal, összesen van ugyanis 6 darab bicikliakasztó - ha mind teli van, letessékelnek a vonatról. Szerencsére nem volt nagy tolongás a tárolóért. 
Pihen a bringa
Gyökkettő a tempó, 75 km/h az átlag, megállunk mindenhol. A táj viszont gyönyörű: fenyvesek, nyírerdők, mocsarak, sötét vizek, faházak, lila virágok.
Nemzeti parkos vidék
20:49 Valga, végállomás. Észtország! A határ túloldalán Valka néven folytatódik a település. 15 fok, fázunk. Elgurulunk a hostelig. Ahhoz képest, hogy egy maffiózónak tűnő srác adja a kulcsokat, és fizetés után ott is hagy minket, a hely egész kellemes. Ketten vagyunk egy háromágyas szobában, az egész hostelben két orosz srác van rajtunk kívül. A vacsora mellé lett sört kortyolgatunk.
Valga, vasútállomás
23:00 Végre sötétedik. Alvás, reggel időben kell kelni, az útirány Tartu.

2355 km-t tettünk meg egy nap alatt. (Budapest - Dortmund: 946 km, Dortmund - Riga: 1234 km, Riga - Valga: 175 km) Meglehetősen elfáradtunk.

Valgának egyébként van magyar vonatkozása: a település 1584-ben Báthory István erdélyi fejedelemtől kapott városi kiváltságokat, és a mai napig az akkor kapott, kardot tartó kézt ábrázoló címert használják.