2016. november 2., szerda

KÖMFT 2016

Annyi minden kavarog még a fejemben, de úristen. Ez hihetetlenül zseniálisan jó volt.

Az elmúlt hetek számomra a KÖMFT-ről szóltak már. Szervezői talik, levelek kiküldése, kommunikáció a zemberek felé, agyalás, nosztalgiarovat (végigolvastam a kömt-ös fórumtopikokat 2007-től. tanulságos), kiírni, egyeztetni, megszervezni. Azt hittem, a helyszínen nem nagyon lesz dolgom. Haha. Hahaha. Én naiv.   

Volt dolgom bőven. És keveset aludtam. És nagyon intenzív volt napokon keresztül ilyen nagy dózisban folyamatosan szervezőnek lenni és keveset aludni. A bál előtt  volt is egy mélypontom, amolyan igazi faszkivan pillanat, amikor a francba kivántam az egészet, de eltelt egy óra, és meghatottan bámultam a bálozó népet, és helyreállt minden. Olyan szépek voltak! 

Hiába voltam végig fáradt, csak azt tudom mondani, hogy megérte minden alvástól elvont perc, minden stresszes pillanat, minden koránkelés. Nagyon hatékony szervezőcsapat jött össze, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, nem voltak konfliktusok vagy nagy kiakadások. Jó vettük az akadályokat.  Remélem szervezünk még együtt. Pacsi mindenkinek és szeretés!

Abból a szempontból nem panaszkodhatok, hogy be tudtam menni minden rendi és műhelyfoglalkozásra, amire jelentkeztem, és ráadásul mindegyik nagyon jó volt. Kötöttem könyvet Dodienál, amit eléggé élveztem, szerintem itthon is fogok. A burleszk Andarielnél amolyan guilty pleasure volt, nem vagyok én egy nagyon szexizős lány, rúdtáncban is inkább a kecsességre törekszem, nem a szexiségre. Az elején kicsit hülyén éreztem magam, tramplinak és nem odaillőnek, de aztán rájöttem, hogy valójában ez fun, és tényleg az volt. Dolgoztam hideg porcelánnal Narb műhelyében, a végeredménnyel annyira nem vagyok elégedett. Több időre lett volna szükségem egy igényes munkához, de az már az én hülyeségem, hogy mindenáron ott akartam befejezni és nem itthon. Tudtam, hogy a színek száradás után megváltoznak, a csodás márványos narancsos színemből lett egy élénk narancs paca :D Maga a műhely, a társaság és a folyamat nagyon tetszett, csak lehettem volna ügyesebb is. Éogil pedig olyan információdús várostörténeti sétát tartott, hogy ihajj.

Hidegporcelán virág
Két kezem munkája

Bőrborítással
És jó volt a bemutatóest, a karaoke, a bál, a buli, a hangulat, a szetting, a társaság, a büfé, a helyszín, tényleg KÖMT-ön éreztem magam. Úgy tűnt, hogy az embereknek is tetszik a helyszín, nem nagyon hallottam vissza, hogy fújj fújj Esztergom, kérjük vissza Zebegényt, de most azonnal! A két helyszín két teljesen más hangulat, de úgy tűnik, a legtöbben megbarátkoztak a gondolattal, hogy most nem vonultunk el egy kis faluba, hanem egy városba vetettük be magunkat. Engem is meglepett, milyen szép a környék, milyen bájos a Dunapart, az pedig, hogy az iskolából kilépve a a bazilikára nyílik a kilátás, valami mesés volt.

Kilátás a bejárattól
Őszi hangulat

Esti kilátás a bazilikától
És oké, hogy én jól éreztem magam, de a legjobb mégis az volt, amikor azt láttam, hogy azok, akiknek szerveztük ezt az egészet, ők jól érezték magukat, az volt a legeslegjobb. Ebből a szempontból hálás feladat KÖMT-öt szervezni, hiszen folyamatosan kapod a feedbacket. Nyilván nem volt minden tökéletes, de mikor a bálon keringőztünk foxszal, néha csak vigyorogtunk, mint a tejbetök, mert végre el mertük hinni, hogy basszus, ez az őszi találkozó egész jó lett.

Szóval én köszönöm mindenkinek ezt a remek hétvégét!   MTT <3 KÖMFT <3 Esztergom <3

(És nyilván jövőre is szervezni akarok.)

2 megjegyzés: