2019. április 7., vasárnap

Happy Hippie Running Day Zirc, 5.6K

A Red Hot Run Group április 6-án újra futóversenyt tartott Zircen. Két éve Csajszi Running Csajosfutam néven szerveztek egy futást, most Happy Hippie Running Day Zirc Bagolyvári Dilifutam lett a cím, ami még idiótább, mint a csajosfutam volt, de most már legalább nem riasztott el a névadás vagy a facebookos kommunikáció, mert tudtam, hogy a szervezés jó lesz. 
Útvonal
Szombat reggel utaztunk le Zircre Budapestről, fél 12-re már a vasútállomáson voltunk. A Bagolyvárban volt a rajt és a cél is. Átvettem a rajtcsomagot, majd beültünk az étterembe kávézni foxszal a rajtig. Békésen kávéztunk, amikor elkezdett szakadni az eső. Ajjaj. A szervezők nem terveztek esőnapot, mindenképpen megtartották volna a versenyt, de annyira nem lelkesedtem a gondolatért, hogy zuhogó esőben fussak. A bemelegítésre pont abbamaradt a zuhé, sőt, utána ki is sütött a nap, és a továbbiakban szép időnk volt végig. 

Délután 1-kor rajtoltunk. Nem voltunk sokan, 2-300an maximum, de legalább családias volt a hangulat, nem volt tömegrendezvény fíling. Átfutottunk a 82-esen, majd fel a Bakonybéli úton, ki egészen a város határáig. Jó volt, hogy az emelkedőt letudtuk a legelején. Direkt nem futottam el az első szakaszt, felkocogtam a "hegyre", kerülgetve a gyors rajt után sétára váltó futókat. Az emelkedő után felváltva futottunk szintben és lefelé. Odafentről szép volt a táj is, és jólesett a laza terep. 
Lőttem egy képet útközben
Kis utcákon futottunk, el a Cigánydomb mellett, le a Borzavári úti temetőig, ahol a Pintér-hegyi parkerdő parkolójánál volt a frissítőpont. Toltam egy vizet, magamhoz vettem egy szőlőcukrot, és szaladtam tovább, keresztül az ismerős utcákon. Elég szokatlan élmény volt ennyire hazai terepen futni, egy rakás emlék jutott eszembe futás közben a gyerekkoromból - talán emiatt se álltam meg egyszer sem, lefoglaltak a gondolatok. Belül kicsit ujjongtam, amikor a családnevemmel megegyező utcában futottam. :D 

A művháztól kezdtünk visszakanyarodni a belváros fele. A Rákóczi teret megkerültük, a Reguly Múzeum környékén azért már erőteljesen vártam a végét, ami már igazán nem volt messze. Hamarosan a kereszteződésbe értem, ahol a 7 mérföldesek (11.2 km) újrakezdték a kört, az 5.6 km-esek pedig visszafutottak a Bagolyvárhoz. Huh, nem esett volna jól még egy kör, örültem, amikor beértem. 
Szálltam, mint a sóhaj
Érem, frissítés, rövid pihenés, fotó után foxszal elhagytuk a terepet, mentünk nagyanyámhoz meg később bográcsozással zárni az estét. Jó élmény volt ez a verseny. Kb. 45 percbe telt megtennem a kört, pontosan nem tudom, időmérés nem volt és én se mértem. Örülök, mert sokan értek be utánam, szóval nem volt rossz ez az eredmény. Vissza akarok rázódni a futásba a 2 évvel ezelőtti szintre. Bár bőven van még hova fejlődni, elégedett vagyok. Élveztem a futást, és ez számít csak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése