(Látszik, hogy eddig KÖMT szervezés volt, tökre nem maradt időm blogolni.)
Vonatkoztassunk el a névtől, mert az borzasztó – hülyét kapok a csajszizástól. Tartottam is kicsit ettől a versenytől: a facebookos eseményleírásából és a honlapról egyértelműen kiderült, hogy a szervezők nagyon lelkesek, de a tájékoztató szöveg egy nagy információmassza, ahol ömlesztve, csapongva írták le a tudnivalókat, helyesírási hibákkal együtt, ami sose jó előjel. Mégse tudtam ellenállni, hogy ott versenyezzek, ahol életem első 18 évét leéltem, úgyhogy neveztem a 10,5 km-es távra. Legnagyobb örömömre húgom bevállalta az 5 km-t.
Reggel vonattal indultam el Zircre Budapestről, fél 12-re már a vasútállomáson voltam Dave-vel, aki Veszprémben csatlakozott hozzám. Déltől lehetett átvenni a rajtcsomagokat a Bagolyvár fogadóban. Pár perccel dél után értünk oda, de már hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Itt ért be minket húgom. Lassan, és nem túl hatékonyan haladt a regisztráció. A nevezéshez járó chipet külön asztalnál lehetett felvenni, amiről a rajtcsomag átadója nem szólt. Még szerencse, hogy eszembe jutott, hogy talán chip is kéne, és elkezdtem keresgélni, hogy hol tudom átvenni. Sokan emiatt lemaradtak az időmérésről: már csak a rajt helyszínén döbbentek rá, hogy nem kaptak chipet, és senki nem tudta, hogy a szervezők elhozták-e a maradékot. A toitoi-hoz álltam sorba a bemelegítés előtt 5 perccel, mikor körbejárt egy lány, hogy át lehet még venni a chipeket.
De vissza az elejére. Még a nevezéskor kértem pólót, ami mint kiderült, hosszúujjú, és az anyaga se ideális a futáshoz, úgyhogy nem vettem fel. Másnap túrára tökéletes volt.
A rajt nem Zircen volt, hanem a 2 km-re lévő Tündérmajorban. Bőven volt még időnk. Elvileg elfuvaroztak volna minket, de inkább felsétáltunk bemelegítés gyanánt.
A Tündér farm, ami a rendezvény sportközpontjaként szolgált, elég hangulatos. Az udvaron elhelyezett padok közül választottunk magunknak egyet, oda pakoltunk le. A csomagmegőrzőt nem találtuk, de Dave vállalta, hogy vigyáz a holminkra, míg mi futunk. Szpíker először a bemelegítés előtt szólalt meg, addig kissé aggasztott, hogy nem tudunk semmit. Húggal reméltük, hogy egy szakaszon együtt futhatunk, de kiderült, hogy az kemény 150 m, utána az 5 km-esek lecsatlakoznak a 10,5 km-esek útvonaláról. A rajt után hamar elváltak hát útjaink, integettünk és jó futást kívántunk egymásnak.
Egész elégedett voltam a kezdésel. Óh, hát menni fog ez, igaz, hogy murván meg földúton futottunk, de egészen okés volt az eleje. A táj mesés, dombok és mezők között haladtunk. Az első emelkedő kicsit visszarántott a valóságba, de sikeresen vettem az akadályt. Aztán jött a feketeleves: nem elég, hogy újabb emelkedő, de füves, csúszós úton, hát kénytelen voltam belesétálni. Ez a szakasz sokkal tovább tartott, mint szerettem volna. Már kezdtem teljesen kétségbeesni, hogy mi a fasznak jelentkeztem én egy 10K-s terepfutásra, ha már az elején sétálok. Szerencsére párszáz méter után új lendületet kaptam, a füves részt felváltotta a földút, majd a betonút, és inkább a tájra koncentráltam a szenvedés helyett. Meglepően gyorsan értem el a frissítőpontra, ami kb. a táv felét jelentette. Innen elfutottunk Pálihálásra, kis ideig a betonúton mentünk, majd be az erdőbe egy olyan emelkedőre, ahol nem láttam egy embert se futni. Ott tényleg csak az élboly némely elvetemült tagját tudom elképzelni, hogy felszaladt. Az erdőből kiérve még egy réten haladtunk át, majd a tündérmajori bekötőn vissza is értünk a farmhoz. Jó, menet közben azért nem mindig éreztem, hogy “ja, ez csak ennyi”. :D 1 óra 15 perc 58 mp. Másfél órával számoltam eredetileg, mert a terep azért nehezebb, mint a betonúton futás. Én elégedett vagyok, hónapok óta nem futottam 10K felett.
Külön öröm volt, hogy a célban húg várt. 40 perc alatt futotta az 5K-t, ami azért vices, mert pont akkortájt gondoltam rá futás közben, mondván, biztos mostanság ér be. Azért is vagyok nagyon büszke húgomra, mert ez volt a hetedik alkalom, hogy futott, mióta pár hónapja elkezdte. Azért ez elég szép teljesítmény. ^_^
 |
| Futós tesók :D |
A verseny után húg lelépett, én Dave-vel maradtam, mert délután Vincze Lilla koncert volt a helyszínen! Juhú! Nem csak gyerekkorom egy meghatározó élménye, de Dave-vel rendszeresen Napoleon Boulevardot hallgattunk a szobája padlóján ülve, és boroskólázva próbáltuk megfejteni az élet értelmét. A dalok jók voltak, a közönség ritkás, és kissé csalódás, hogy Lilla hogy is mondjam, jóval felszínesebb, mint a dalszövegek alapján gondoltam volna, de nyilván nem ő írta őket. Mindegy, így is bakancslistás élmény volt.
Ugyanezen szervezők decemberi zirci futására már neveztem, ott félmaratonon. Hát a terep ismeretében ezt még átgondolom. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése