Svéd-dán kalandok - Helsingborg

A március 15-i hosszú hétvégét kisebb részben Svédországban, nagyobb részben Dániában töltöttük. Megint a repülőjegy befolyásolta az útitervet. Az egész úgy indult, hogy a Ryanair akciózott, és egészen olcsó jegyeket lehetett találni Koppenhágába. A biztonság kedvéért lecsekkoltam a Wizzair árait is, és azt láttam, hogy jobban járunk, ha Koppenhága helyett Malmöbe repülünk. Az hamar körvonalazódott Kincső dániai élményeit hallgatva, hogy a helsingøri Hamlet kastélyt és a roskildeiviking hajó múzeumot meg akarjuk nézni. Először abban gondolkoztunk, hogy ezek egynapos kiruccanások lesznek, és Koppenhága lesz a bázisunk, de stratégiát váltottunk, és körutat kezdtünk tervezgetni. Így öt nap alatt gyakorlatilag körbejártuk az Øresund tengerszorost, kezdve a svéd oldalon Helsingborggal, ahonnan átkompoztunk Helsingørbe, a dán oldalra. Innen vonat vitt Roskildébe, ahol megszálltunk, és másnap megnéztük a múzeumot, majd elvonatoztunk Koppenhágába, ott aludtunk, és utolsó este átmentünk Malmöbe, ahol szintén eltöltöttünk egy éjszakát, és egy fél napot. Tartalmas és fárasztó kiruccanás volt.

Bizony, még akadt hó Svédországban.

Március 14-re szabadnapot vettem ki, hogy kényelmesen utazhassunk és legyen elég időnk mindenre. A gép persze tele volt, mindenki elutazott a hosszú hétvégére, aki tehette. Egészen szokatlan volt napközben repülni, délután 2 előtt már Malmöben voltunk. Leszállás után első dolgunk volt svéd csokit venni a Pressbyranban. :D A reptérről a Flygbussarna járataival lehet értelmesen továbbutazni. Míg a többség a Malmö Center feliratú buszra szállt, mi a lundi járatot választottuk. Kb. ¾ óra alatt értünk Lundba, de nem időztünk, vettünk vonatjegyeket, és az első vonattal továbbutaztunk Helsingborg felé. Útközben szakadt a hó. A vonaton mi voltunk az egyetlen renittensek, akik nem feltöltős kártyával, hanem papír jeggyel utaztak.

Graffiti a hostel közelében

A Helsingborg Hostelben szálltunk meg, ami kb. 20 percre volt a központtól. Egész ottlétünk alatt nem találkoztunk személyzettel: az ajtókhoz tartozó kódokat még aznap elküldték sms-ben, a kulcsot kóddal nyíló szekrénykéből szereztük meg, és a kicsekkolásnál is csak be kellett dobni egy ládába. Vittünk magunkkal ágyneműhuzatot és törölközőt, mert egy kivételével az összes szálláson pluszpénzt kellett volna fizetni érte. Kis pihenés után nyakunkba vettük a várost, és az első szimpatikus kajáldánál megálltunk. Ez a Max névre hallgató gyorsétterem volt, ahol egy érintős képernyőn a vendég maga állítja össze és fizeti ki az ebédjét, a pultnál pedig a kapott sorszámért cserébe lehet átvenni az ételt. Annyira csodálatos, hogy ilyenek vannak! És kifejezetten nagy volt a vegetáriánus és vegán választék.

Temető

A vacsora után sétára indultunk. Pont egy temető közelében sétáltunk el, és nem bírtuk megállni, hogy ne menjünk be. Mindig is tetszettek az egyszerű temetői megoldások, a minimalista sírkövek, ahol nincs többféle, színes virág a sírra ültetve, hanem a helyi növényzetet hagyják burjánzani. Egy dombocska állt a temető végében, rajta kis ösvényen síremlékek. 

Ajtórács

Helsingborg eredetileg dán település volt a 11. század végétől. Az 1300-as évek elején svéd kézre került, innentől hol svéd, hol dán uralom alatt állt. Viszonylag kicsi az óvárosias része, irodaépületek és ipartelepek fogják közre a belvárost. A dán Helsingør 5 km-re fekszik a tengerszoros túlpartján. A két település között élénk a forgalom: negyedóránként indul komp mindkét irányban. 

Kärnan

A város föle a Kärnan tornya magasodik. Ez a torony az egyetlen, ami megmaradt a hajdani dán erődből, ami a helsingøri Kronborg erőddel (előbb erőd, majd kastély lett) együtt védte a tengerszorost. Az erődöt a 17. század közepén a svéd király parancsára rombolták le, nehogy újra a dánok kezésre jusson.

Hajó érkezik a kikötőbe

Be nem jutottunk, mert már bőven nyitvatartási időn túl voltunk, de a bejárathoz felkapaszkodva egész szép kilátásunk volt a városra és a kikötőre. Kicsit demotiváló volt, hogy pont felújítják a városba levezető kaput, emiatt az egész környék el volt paravánozva.

Fox és a város

Mink és a város

A toronytól visszasétáltunk a régi házak közé. Útközben láttunk egy nyulat, aki meglepően sokáig nem vett észre minket, de amikor igen, akkor nagyon gyorsan eliszkolt.

Esti fények a belvárosban.

Megnéztük a kikötőt, ahonnan átlátni a túloldalon a Kronborg kastély fényeire. A hideg szél miatt nem sokat időztünk itt. 

Tengerpart, a túloldalom Helsingør

Nem volt messze a központi pályaudvar, ahonnan a vonatok és kompok indulnak. Leellenőriztük a kompok menetrendjét és indulási helyét, hogy másnap biztosan odataláljunk.

Zavarbaejtő hajó a kikötőben, mögötte a városháza.

Mivel nem akartunk még aludni menni, kerestünk egy kocsmát. Nem volt egyszerű feladat. A legtöbb hely vagy fancy étterem, vagy kávézó, klasszikus kocsmát kettőt találtunk csak elérhető közelségben. Az egyikben csak német sörök voltak, oda be se mentünk, végül a Café Mezo nevű hely megfelelőnek tűnt. Ittunk egy-egy svéd sört, majd visszasétáltunk a szállásra. Az éjszaka nyugodtan telt.