Óbudai Tavaszköszöntő túra

Március 24-én ketten indultunk el húggal az Óbuda Sport által szervezett Ódubai Tavaszköszöntő Teljesítménytúra 22 km-es távján. Előre regisztráltunk, és bár 8.30-10.30 között bármikor elindulhattunk volna, már 9-re odamentünk a Laborc utcai rajthelyszínre. És milyen jól tettük! 

Kőtaraj

Ugyanezen szervezők őszi teljesítménytúráján elég kevesen indultak, a rajtnál pár perc alatt megkaptunk mindent. A tavaszi túrán egy borzalom volt az indulás. Hiába regisztráltak több ezren, a szervezők egyszerűen nem voltak felkészülve a feladatra, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Sorbanállás közben semmiféle tájékoztatást nem kaptunk, pedig mint kiderült, a kerületi lakosok külön sorba kellett álljanak, mert nekik ingyenes volt az indulás. 

Budapest a Kőtarajról

Másfél órát vártunk, mire nagy sokára el tudtunk rajtolni. Az ember azért megy teljesítménytúrázni, hogy a természetben mozogjon, nem azért, hogy egyre idegesebb emberek között álldogáljon egy helyben. A legdühítőbb, hogy a szervezők láthatóan nem láttak ebben semmi problémát, a rendezvény utána vidáman posztolták a képeket a hatalmas sorról, lelkendezve, hogy milyen sokan akartak részt venni a programjukon. Arról már nem írtak, hogy szervezési hiba miatt álltak órákat sorban az emberek. Fel lehetett volna készülni több önkéntessel, szét lehetett volna szedni a távokat és a fizetős-ingyen indulós résztvevőket, meg lehetett volna oldani. Nagyon remélem, hogy azért tanulnak ebből.  

A túra részben általunk már ismert, részben még felfedezetlen helyeken vezetett. Az első nagyobb emelkedő a Kőtarajra vezetett, sose jártam még ott, pedig szép a kilátás. A Fenyőgyöngyétől az Újlaki-hegyen át a Virágos-nyeregig tartó szakaszon már jártam, innen viszont ismeretlen folt következett a térképen. 

Újlaki-hegy

A Gercsi templomnál nem jártam még. Éppen húsvét előtti imádkozást tartottak fiatal papnövendékek, úgyhogy a templomba csak imádkozni lehetett bemenni. Nem volt kedvem eljátszani, hogy imádkozom, inkább nem mentem be, pedig szépnek tűnt.

Dagonya

Úgy éreztük, belassultunk, úgyhogy próbáltunk gyorsítani. Ez olyan jól sikerült, hogy 50 perc alatt megtettünk 5 km-t a következő ellenőrzőpontig. A Csúcs-hegy támadása nem esett túl jól, a sáros úton amúgy is nehéz volt haladni, de egy lovascsapat azt gondolta, nincs is jobb időpont az erdőben randalírozni, mint akkor, amikor teljesítménytúra van. Az egy dolog, hogy a vágtázó lovasok majdnem elütöttek, de a keskeny, csúszós, meredek úton is muszáj volt egy lovasnak felkaptatnia. 

Úton a templomhoz

A Csúcs-hegytől már csak el kellett jutni a Virágos-nyereghez, ahonnan a végtelenül hosszúnak tűnő Jablonka úton keresztül sétáltunk vissza a célba. Addigra fájt már minden, de leginkább a lábunk. A célba éppen jókor értünk be, nem volt nagy sor, utánunk esett be egy nagyobb tömeg.

Szintidőn belül beértünk, 5 óra 25 perc lett a vége, 6 óra volt a szintidő. Megint gumis kitűzőt kaptunk. Járt volna egy leves is, de egyikünk se eszik húst, és a frankfurti leves nem éppen vegabarát megoldás. Hazamentünk inkább és rendeltünk egy jól megérdemelt pizzát.