Svéd-dán kalandok - Roskilde

Reménykedtem, hogy az előző napinál kicsit jobb idő lesz, de nem jött be. Bár sütött a nap, továbbra is erős szél fújt, néha hó is szállingózott, és továbbra is nagyon hideg volt.

Viking hajó múzeum

A szállást reggel 10-ig kellett elhagynunk, és ekkor nyit a múzeum is - nem lehet véletlen. Valószínűleg tényleg nem az, a szállás és a viking hajó múzeum egy komplexum része. A múzeumhoz pár percet kellett csak sétálnunk, közben megfigyelhettük a szél által feldöntött táblák sorát.

Hajó

Az a jó abban, hogy márciusban jártunk ott, hogy olcsóbb volt a belépő: 90 dán korona (kb. 3800 HUF). Májusban ez 130 korona lett volna (kb. 5400 HUF) Látogató viszont kifejezetten sok volt már nyitáskor, ráadásul egy jó hangos magyar banda is érkezett nem sokkal utánunk. Dániában a legtöbb múzeumban megkérdezik jegyvásárláskor, hogy honnan jöttél, mert statisztikát vezetnek róla. Hallottam, amikor a pénztáros néni csodálkozva mesélte a magyar csoportnak, hogy jééé, hát egy fél órája volt itt egy szintén magyar pár, együtt jöttek? Onnantól azt játszottuk foxszal, hogy ha a közelünkben jártak, nem szólaltunk meg. xD 

Kisebb hajó

A múzeum fő attrakciója az az öt viking hajó, amit a Roskilde fjord védelmi rendszerének részeként megtöltöttek kövekkel, majd elsüllyesztettek. Először három hajót küldtek a mederbe, 20 évvel később pedig még kettőt.

A fjord a múzeumból nézve

A szűk, ám forgalmas átjárón innentől nem volt lehetséges az átkelés. Idővel a kvázi sorompóként funkcionáló hajókról elfeledkeztek, csak a népi emlékezetben maradt meg halványan. 1962-ben aztán a hajókat megtalálták, és kiemelték a fjord mélyéről.

A megmaradt darabokból újjáépítették őket.

Ugyanazzal az eljárással konzerválták, mint a svédek a Vasat: polietilén-glikolba áztatták, amíg teljesen átvette a víz helyét a fában, konzerválva a hajókat. A múzeum csarnokában mind az öt hajó megtekinthető a fennmaradt darabkákból újjáépítve. A hajók funkciójukat tekintve meglepően változatosak: egy óceánjáró (nem a mai értelemben), egy hadihajó, egy kereskedőhajó, egy hosszú hadihajó a dán vizekre tervezve, és egy halászhajó. Nem tudom, sejthették-e a vikingek, hogy egyszer megtalálják az elsüllyesztett hajókat, de ha időkapszulát akartak volna hagyni, akkor se tudtak volna nagyobb választékkal előállni.

Lezúzlak!

Útra készen

Nem csak a hajók történetét mutatta be a kiállítás, hanem a korabeli viking életet, a viking történelmet is. Egy teremben pedig jelmezeket ölthetnek magukra a látogatók, és beöltözhetnek vérszomjas vikingnek, majd a hajódíszleteken pózolhatnak. Nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget én sem.

Nyamm

A múzeumozás végére megéheztünk, beültünk a Café Knarr étterembe, ami a múzeumhoz tartozik. Nagyon szimpatikus kis hely volt, helyi és szezonális alapanyagokkal dolgoznak, és bár egy sima terem az egész, mégis valahogy hangulatossá vált a gyertyáktól. Olyan finom és tápláló hummuszos szendvicset ettem, amire igazán nem számítottam.

A székesegyház a múzeumtól

Nehezen szántuk rá magunkat a továbbindulásra. A roskildei székesegyházhoz sétáltunk, nem volt messze, de a hidegben soknak tűnt.

Hóvirágok és a székesegyház

Ez a templom azért izgalmas, mert ez volt az első gótikus katedrális, amit téglából építettek, és a 15. század óta ez a dán királyok temetkezési helye.

Hatalmas az épület

Az épület a Világörökség része. Belépve azt tapasztalja az ember, hogy megdöbbentően nagy a belső tér.

Templom belülről

A székesegyház helyén már egészen korán kis templom állt. 960 körül Roskildét nevezték ki a dán fővárosnak, és ezzel a királyi és egyházi hatalom közponjává is kellett válnia. Megépült hát a kis templom, amit az idők során rengetegszer átépítettek, míg a székesegyház elnyerte mai formáját.

Oltár

Utoljára 1985-ben építettek hozzá az épülethez, akkor egy új temetkezési helyet nyitottak meg. 2003-ban készítették elő a jelenlegi uralkodó pár, II. Margit királynő és Henrik herceg végső nyughelyét. Pár éve kisebb botrányt kavart a herceg azzal, hogy kijelentette, nem akar a roskildei királyi kriptában nyugodni a felesége mellett, mert nem kezelték a királynővel egyenrangú félként. És valóban, a dán királynő férje sosem lehet király, és a nyilvánosság előtt se kapott túl nagy szerepet. Henrik végül idén februárban elhunyt, kérésének megfelelően elhamvasztották, és a hamvai a közelébe se kerültek Roskildének. 

I. Margit síremléke

Oldalkápolnák és sírhelyek váltják egymást, az emeleten festmények, makettek, és egy újabb lépcső egy félemeletre, ahol a székesegyház történetét régészeti leleteken keresztül mutatja be egy kiállítás.

Szent György minden egész órakor legyőzi a sárkányt

A legaranyosabb az az óra, amin egy rövid bábjelenet játszódik le minden egész órakor: Szent György legyőzi a sárkányt.

Legómakettek

Észre se vettük, de két órát töltöttünk odabent, és nem éreztük, hogy mindent alaposan megnéztünk volna. Záróra volt, úgyhogy kénytelenek voltunk távozni.

Az emeletről

A jeges szélben visszaküzdöttük magunkat a vasútállomásra. Nagyon megörültünk, amikor emeletes vonat gördült be elénk, azonnal rohantunk az emeletre. Fél óra se telt el, és már Koppenhágában voltunk.

Üres roskildei utcák

Az első küldetés a szállás megkeresése volt. A Nyhavn régi házai között bújik meg a Bedwood Hostel. A hely nagyon kényelmes és hangulatos volt. Belépve egy kocsmarészre értünk, az emeleten voltak a szobák. Egy hatágyas szobában kaptunk ágyakat. 

Carlsberg Elephant

Már sötétedett, nagyon hideg volt odakint, és mielőtt bárhova mentünk volna, akartunk inni egy sört a pubban. Olyan Carlsbergeket ittunk, amiket itthon nem kapni, és nagyon tetszett a multikulti hangulat; mindenki vidám volt, és mindenféle nyelveken beszélgettek az emberek. Az utunk egyik kedvenc része számomra ez a hostel volt.

Festői háttér

Csak a harmadik sör után bírtuk rávenni magunkat az indulásra a kis hableányhoz. A kultikus szoborka csak 20 perc sétára volt, de a jéghideg szélben többnek tűnt. A szoborhoz érve megállapítottuk, hogy igencsak festőiek az erőmű füstöt okádó kéményei a háttérben. Érdekes módon senki nem volt ott rajtunk kívül. xD Két képet volt csak erőnk lőni, mert többet nem bírtak az ujjaink. Én ilyen hideget nem éltem még meg szerintem soha. Siettünk is vissza a hostelbe, ahol meglepő módon bár a hely tele volt, az asztalunk üresen állt, úgyhogy még egy jutalomsört legurítottunk, mielőtt aludni tértünk.

Meggyötört fejek, hátul a hableány

Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb éjszakája: összezárva öt pasival, akik közül kettő horkol, mint a veszedelem, és csak az egyiket lökdöshetem meg, mert a másikat nem ismerem. Készültem én füldugóval, de azon is áthallatszott a horkolás.