2018. július 3., kedd

Kis esti séta, Zürich

Péntek este, majd 11 óra zötykölődés után befutott egy vonat a zürichi Hauptbahnhofra, ami tartalmazott egy foxot, aki átutazta a mindenséget, hogy a hétvégét velem töltse. Kis kollégáim is vendégeket vártak a hétvégére, de foxszal együtt még csak egyikük érkezett meg, így öten indultunk esti sétára a Zürichsee felé. 
Folyópart
A Limmat folyó partján sétáltunk végig. 
A Limmat folyó és a bal oldalon a Grossmünster
A folyó vize elképesztően tiszta, simán lelátni a meder aljáig. A Zürichseeből ered, és ez az a folyó, aminek a partján a strand van, ahol múlt héten fürödtünk. 
A hídon túl a Zürichsee és a messzi dombok, hegyek
Ez is egy olyan élhető város, ahol a folyó mindkét partján sétány van. Az emberek közel tudnak menni a vízhez, és élnek is a lehetőséggel. 
Grossmünster
Zürich egyébként egy meglehetősen régi város. Már a Római Birodalom idején is volt itt település Turicum néven, de a neolitikum és a bronzkor idejéből is találtak itt régészeti leleteket. Ebből a városból indult útjának Svájcban a reformáció  Ulrich Zwingli vezetésével. 
Szökőkút szoborral
A tóparton nagy volt a nyüzsgés. Ami park és zöld terület van - és parkból aztán nincs hiány-, azt beveszik az emberek. 
A tó közelebből
Nekem nagyon tetszik ez a multikulti nyüzsgés, ami Zürichben van. Valahogyan teljesen organikusan létezik egymás mellett mindenféle nemzet, az emberek meg tökre úgy tűnik, hogy idegeskedés meg egymás basztatása helyett inkább chilleznek, kimennek a szabadba grillezni meg a tóban pancsolni, tiszta lazaság van mindenhol.

Hattyúk és szárcsák
Kiültünk mi is a tópartra egy-egy sör társaságában.
Vitorlástenger
Az egy csodálatos dolog még, hogy a város tele van nyilvános wc-vel, és ezek egy része ingyenes. Egy sör után jól tud esni az embernek egy tiszta mosdó, amiért még fizetnie se kell. És akkor megint Budapest jut eszembe, ahol annyira nincsenek nyilvános wc-k, hogy az szégyen.   
Sötétedés után
Meglepően sokáig kell várni ahhoz, hogy teljesen sötét legyen: bőven 11 körül járt már az idő, mire úgy igazán besötétedett.
Svájci zászlók mindenhol
Hazafelé az óvárosi részen sétáltunk.
Vasútállomás épülete
A vasútállomás nincs messze a lakástól. Az épületén nem látszik, de hatalmas, 3 szinten összesen 44 vágánnyal üzemel, egy kisebb labirintus elsőre.
Landesmuseum
A Landesmuseum is közel van, ide be akarok még menni, amíg itt vagyok, de erre a hétvége lesz csak alkalmas: hétköznap délután 5-ig van nyitva, kivéve csütörtökön, amikor 7-ig, de aznap se lenne sok értelme odamennem, csak árohanni tudnék rajta.

Ezután a kis bevezető városnézés és hangulatba belekóstolós séta után nyugovóra tértünk, hogy másnap legyen elég energiánk az Üetliberg meghódítására. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése