London - Kultúrnap: Wicked és Garbage

Majdnem elfelejtettem, hogy szeptemberben Londonban is jártunk. :O Tartottunk egy kultúrhétvégét foxszal: szeptember 15-én, szombat reggel elrepültünk Londonba, délután megnéztük a Wickedet az Apollo Victoria Theatre-ben, este Garbage koncert az O2 Academy Brixtonban, másnap Oxford és Tolkien kiállítás, hétfőn pedig jöttünk haza. 

Fentről látszik, milyen kicsi a Városliget :( 

Margitsziget

Wizz Airrel repültünk, és viszonylag későn csekkoltunk be, aminek eredményeképpen ablak melletti helyet kaptam, juhé! (Az a hír járja, hogy az ablak melletti helyeket már csak akkor osztják ki a helyfoglalásért nem fizető utasoknak, amikor kevés esély marad rá, hogy valaki fizet érte.)

Felhők árnyéka a vízen

Lutonban rakott le a gép, onnan busz vitt a vasútállomásra, ahol majdnem rossz vonatra szálltunk, de aztán sikeresen bejutottunk Londonba. A színház előtt volt még időnk ebédelni, a csomagjaink leadásával viszont szenvedtünk, mert elment az idő. Se a színházba, se a koncertre nem lehetett akkora táskát bevinni, mint a miénk, és ruhatár se volt. Olyan helyen akartuk leadni, ahova éjjel vissza tudunk menni. A Victoria Station csomagmegőrzője az internet szerint 10-kor zárt éjjel, ami nekünk nem lett volna jó, mert a koncert után onnan utaztunk tovább, de a helyszínen kiderült, hogy éjfélig vannak. Leadtuk a cuccot, és szaladtunk át a szemközti színházba. 

Cider és színház

Az Apollo Victoria egy elég menő színház, pláne magyar szemmel nézve. Ahogy elkezdődött a darab, úgy éreztem, mintha filmet néznék, annyira látványosak voltak a show elemek, a színészek gond nélkül repkedtek, a díszlet hihetetlenül király volt és a kosztümök is, totál leesett az állam. Milyen lehet úgy felnőni, hogy valakinek ez jelenti a színházat, nem a vidéki nagyváros poros színpada, ahol ugyanazokat a díszletdarabokat próbálják felhasználni minden darabban? 

Apollo Victoria

De amin a legjobban meglepődtem, az az, hogy az előadás alatt lehet enni, sőt, inni, sőt, alkoholt is lehet fogyasztani. Kezdés előtt már nem volt nyitva a büfé, de a második felvonásra már szereztünk cidert. 

Sárkány

A Wicked musicalről én nem sokat tudtam, és abszolút kellemes meglepetés volt. Egy okos, érzékeny mégis szórakoztató darab fülbemászó dalokkal. Még úgy is tetszett, hogy a második felvonást kicsit összecsapottnak éreztem az elsőhöz képest és a vége is lehetett volna kevésbé kiszámíthat, de az összélményen ez nem rontott. 

Nyamm

A színház után nem sok időnk maradt, ettünk egy nutellás-mogyorós perecet (Knot Pretzels, nyamm), és már siettünk is az O2 Academyre. Odaérve jól meglepődtem, mert totál nem néztem utána a dolgoknak, és én azt hittem, hogy az O2 Arénába megyünk - az O2 Academy egy sokkal kisebb hely, nem is aréna, inkább mozira hasonlít az épület. Beálltunk a végeláthatatlan sorba a bejárat előtt, és vártunk. 7-kor megindult a beengedés, amit a biztonságiak kicsit túltoltak: úgy tereltek be minket, mintha minden kicsit lassabban megtett lépés minimum a tömeg általi agyontaposás veszélyét hordozta volna, miközben az emberek békések és türelmesek voltak, pont a biztonságiak erőltették a rohanást. A mai napig nem értem. Pláne hogy miután a nagy sor lement, még volt a koncertig két óra, és onnantól csak szállingóztak az emberek. 

Garbage

Az előzenekar olyan borzasztóan nem érdekelt, de akkor már kezdtek helyezkedni az emberek, mi is választottunk egy szimpatikus helyet, ott maradtunk a koncert végéig. Nem nagyon volt csúszás, érkezett a Garbage. Egészen szürreális volt egy ennyire hihetetlenül menő és cool arcot élőben látni, mint Shirley Manson. Kicsit féltem, hogy csalódás lesz a koncert, mert belehallgattam mostanában felvett koncertfelvételekbe, és némelyiken az újabb dalok albumverziói és az élő előadás között hogy is mondjam, hát volt különbség. Ezen a koncerten egy darab újnak mondható dal volt (No horses), azzal nem volt gond. A koncert apropója a Version 2.0 album 20éves évfordulója volt, úgyhogy ez az album le is ment teljes egészében, plusz további korai dalok. Kicsit sajnáltam, mert én pont a Bleed like me környékén kezdtem el hallgatni őket, így volt egy csomó dal, amit nem ismertem.

Színpad

Brutális volt, ahogy a koncert végén a rengeteg ember kiözönlött az utcára, és szinte megbénította a forgalmat. Előzgettük az embereket, ahol tudtuk, nehogy ne férjünk le a metróba: még vissza kellett sietnünk a Victoriára a hátizsákokért, és elérni az utolsó vonatot Wallington felé. Sikeresen odaértünk a csomagmegörzőbe zárás előtt, elértük a vonatot, fox nagynénjééknél pedig már csak be kellett dőlnünk az ágyba aludni. Másnap korán kellett kelnünk, ha időben Oxfordba akartunk érni megnézni a Tolkien kiállítást.