2018. november 4., vasárnap

Prágai nyár 2018 - 2. nap

Ébredés és a Strahovon elköltött reggeli után a szokásos városnézős útvonalamon indultunk el. 
A vár
A hegyen éppen felújítottak, úgyhogy a kedvenc utamat nem tudtuk végigjárni. Még a kis Eiffel torony körül is mindenhol túrtak. 
Munkálatok az Eiffel toronynál
Nem mentünk fel a kilátóba, én voltam már jópárszor, a többiek pedig nem lelkesedtek érte különösebben. 
Pózolóhely
A Strahov kolostor környékén lyukadtunk ki. 
Szent Vitus székesegyház a várban
A tűző napsütésben sétáltunk tovább a vár felé. Totál megdöbbentem, mikor odaértünk. Ami eddig a bejárat volt, az kijárat lett, és fegyveres katona figyelte, nem próbál-e meg valaki ott bemenni. A bejárat egy oldalsó átjáró lett, ahol fémdetektoros kapun lehet csak bejutni, és a táskákat külön ellenőrzik. Pedig előtte bőszen bizonygattam, hogy simán be lehet sétálni, nincs semmi akadály. Később Rali mesélte, hogy a tavalyi karácsonyi időszakban húzták fel a kapukat, akkor úgy volt, hogy ideiglenesen, de azóta se szerelték le őket.  
Rózsaablak
A Szent Vitus székesegyházba gyorsan bejutottunk. Megnéztük a rózsaablakokat - engem teljesen elvarázsol, ahogy a fény színesre festi  a falakat. 
Bújdosó páva
A Wallenstein kertbe is becsaltam a társaságot. Hamar összefutottunk a fehér pávával - vajon ez ugyanaz a páva, mint akivel 2011-ben találkoztam?- , szegény a nagy melegben a növények közt hűsölt. 
Neki is melege volt
Aztán végül előbújt inni. 
Cuki ^_^
A tóban cuki kacsaszerű jószágok úszkáltak és óriási halak. Basszus a hatalmas halak megpróbálták elkapni a kiskacsákat, én nem tudom, kinek az ötlete volt ekkora böszmenagy halakat telepíteni abba a tóba. :( 
Pisilő férfiak
A következő állomás az előző posztban már említett David Černý egy másik alkotása, a pisilő férfiak volt. Ez a meghökkentő szoborpáros a Kafka Múzeum udvarán áll. Az alakok egy Csehország alakú medencében csorgatnak, és elvileg híres csehek idézeteit pisilik a vízbe. Nos, erről nem tudok nyilatkozni, hogy tényleg így van-e, sajnos nem értek csehül, csak minimálisan.

Egy olyan lehetőség is van, hogy egy telefonszámra sms-t lehet küldeni, és az ott leírtakat kezdik a vízsugarak kiírni, de nem próbáltuk ki - amúgy se nagyon értem, hogy ez a "kiírás" hogyan működik, hiszen a vízben nem látni semmit. A kedvencem mindenesetre a kisfiú volt, aki odaszaladt a szobrokhoz, és megtöltötte a vizespalackját a csorgó vízből. xD Remélem nem itta meg.
Kisvonat viszi az italokat
Éhesek voltunk, úgyhogy a következő bakancslistás helyre mentünk, a Vytopna étterembe. Ez a hely azért izgalmas, mert az italokat kis vonat szállítja az asztalhoz. Nem is értem, miért nem készítettem erről értelmes képet, a fentin alig látni valamit, de ennél jobb képem nincs sajnos. Nagyon menő volt, ahogy a kisvonat kihozta a söreinket, nekem megérte az élmény.
Döglött ló
Ebéd után találkoztunk Ralitsával, akit mint mindig, most is nagyon jó volt látni. :) Húgékkal is jól kijöttek, bár szerintem nincs ember a világon, aki ne lenne oda azon nyomban Raliért. Még mindig ő a legjobb ember, akivel valaha találkoztam. Eljött velünk megnézni egy újabb Černý alkotást, a Szent Vencel a döglött lovon címűt a Lucerna palace-ban. Onnan nincs messze a mozgó Kafka fejszobor, azt is megnéztük. (Külön nem fotóztam le, megtettem már 2 éve.)
Húgék és a kilátás
A nap utolsó látnivalója a tévétorony volt. Odaérve csalódottan tapasztaltuk, hogy a mászó babák eltűntek a toronyról. Gyors rákeresés után kiderült, hogy felújítják őket. Kicsit sok volt a felújítás erre a nyárra: az Orloj órája, a Strahov kollégiumi épületei és az utak a parkban, ráadásnak még ez is... Ha már ott voltunk, fellifteztünk a kilátóba. Jó lett volna megvárni a naplementét, de még több mint egy óra volt hátra addig, így inkább lementünk. Egy közeli kis kocsmába beültünk sörözni és beszélgetni, majd mikor már későre járt, elbúcsúztunk Ralitól. A Strahovra visszaérve még kiültünk a kedvenc kilátóhelyemre a parkban és ott ittunk még egy sört, aztán nyugovóra tértünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése