Róma - day 01

Úgy vagyok én ezekkel a klasszikus, nagyvárosi úticélokkal, hogy valamiért nem annyira vonzanak. Túl sztenderd, mindenki oda akar menni, biztosan tele vannak turistákkal, és túlságosan rájuk építenek. Aztán valahogy csak eljutok ezekre a helyekre, és nagyon boldog leszek, hogy így történt. Lehet, hogy népszerű célpontok, sok a turista, de az ok, amiért ennyire sokan akarják felkeresni, általában engem is meggyőz. Rómával is ez volt.

Decemberben láttam, hogy február elejére extraolcsó a repjegy a wizzairnél Rómába. Az oda-vissza út fejenként 6680 FT-ra jött ki péntek esti indulással és hétfő esti érkezéssel, ezt bűn lett volna nem kihasználni. Nem csak hihetetlenül olcsó, de szabadnapot is csak egyet kellett kivenni, tisztára megéri. Szállást sajnos nem találtunk ilyen jó áron, a Termini vasúti pályaudvar közelében foglaltam az Emanuela B&B-ben szobát. Sejtettem, hogy nem ez a város legjobb környéke, de egy rakás szálláshely van arrafelé – ha annyira para lenne, nem szállna meg arra rengeteg ember minden nap.

Február 2-án 19:30-kor indult a gép, úgyhogy munkából se kellett sokkal korábban lelépnem. Bár középre szólt a jegyem, az ablak mellé nem ült senki, úgyhogy hamar befoglaltam. A legizgalmasabb az volt, amikor Rómához közeledve viharfelhők mellett repültünk el, és rendesen villámlott! Sose láttam villámokat ilyen magasról, gyönyörű volt, és persze félelmetes.

A Fiumicino reptérre érkeztünk. Először ki se jutottunk a gépből, mert beragad az ajtó, ami az utashídra visz, és a szerelő, aki meg tudta volna javítani, már hazament. Valahogy mégis kinyitották, és a Leonardo Expresszel fél óra alatt a Termininél voltunk. Ez a reptéri gyorsvonat 14 euróba kerül, ami sokkal drágább, mint a normál vonat 8 eurós ára, de kényelmesebb és sokkal gyorsabb. A szállásra éjfélig tudtunk becsekkolni, nem értünk volna oda sima vonattal.

A vasútállomástól a legrövidebb úton sétáltunk a szállásra. Később a szállásadónk külön kiemelte, hogy azt az utcát, és úgy egészében az egész Terminit kerüljük éjszaka, mert veszélyes. Kicsit tényleg para volt, bárki, aki szembejött, el tudtam róla képzelni, hogy díler, strici, kurva vagy gengszter. A ház előtt várt a személyzet egy tagja. Megkaptuk a kulcsokat, adott térképet, és javasolt városnéző útvonalat, majd jó éjszakát kívánt és magunkra hagyott.

Reggeli

A szoba meglepően nagy volt, saját fürdőszobával, és még bidénk is volt. :D Az ágy annyira kényelmes volt, hogy reggel alig bírtunk felkelni reggelizni. A kis konyhában kétszemélyes asztalkák álltak megterítve, mindegyiken kávé, croissant, kétszersült, lekvár, vaj, sajt és nutella. A harmadik napra már kicsit untuk a menüt, lehetett volna változatosabb, de egyébként finom volt.

Colosseum

Nagyon fáradtnak éreztük magunkat, reggeli után visszaaludtunk kicsit. Dél lett, mire elindultunk felfedezni a várost. Reggel óta hol szakadt, hol csendesen esett az eső – nem az az időjárás, amire számítottam.

Egy erasmusos iskola mellett elhaladva megláttuk a parlamentet egy hegy tetején

A Colosseum felé indultunk, a szállásunktól kb. csak 20 perc sétára volt. Már messziről látszott a jellegzetes sziluett, és egyre izgatottabbak lettünk, ahogy a közelébe értünk.

Egy rakás történelmi helyszín egy rakáson

A bejárat környéke turistákkal és keselyűként lecsapó túravezetőkkel volt tele. Végighallgattuk egyiküket, aki azzal érvelt, hogy az ő túrája bár 30 euróba kerül a szimpla 12 eurós belépőjegy helyett, de ő bevisz minket az arénába, ami hatalmas élmény. Mérlegeltünk, megér-e ez ennyit, de úgy döntöttünk, hogy nem.

Sor a biztonsági ellenőrzéshez

Utólag nagyon hálás vagyok, hogy nem dőltünk be, én ugyanis teljesen mást hittem az arénának, mint amire ő gondolt. Azt hittem, be lehet menni az egykori színpad alatti folyosókra, de nem. Az aréna egy fapadlós kis körszeletke, ami az első szinttel van egy magasságban, és valószínűleg semmivel se láttak többet azok, akik oda bemehettek, mint aki a sima belépővel ment be. Ezt a lehúzást megúsztuk.

Colosseum-szelfi

Mielőtt jegyhez jutottunk volna, kiálltuk a sort a biztonsági ellenőrző kapuig, majd a jegypénztárhoz. Olyan fél óráig biztosan tartott a sorbanállás. Néha eszembe jutott, hogy ha február elején ekkora a sor, mi lehet itt nyáron?

Elképesztő látvány

Jeggyel a kézben már nem volt már dolgunk, mint körbejárni a Colosseumot.  Bejártuk a két szintet, végignéztük a történeti kiállítást, fotóztunk.

Legalsó szint

Engem teljesen lenyűgözött az építmény, és a tény, hogy több mint kétezer éve áll Rómában. Kitágul az időérzékelés, ha ennyire régi helyen jár az ember.

Leskelődés

Elképzeltem a gladiátorjátékokat, a tengeri csatákat, a középkori istállókat, az erődöt, amivé kibővítették, aztán a romantika idején oda járó festőket és írókat, akik itt jutottak ihlethez. Harapni lehetett a történelmet, annyira besűrűsödnek az idő szálai.

Ott a színpad

A felső szinten nagyon hideg szél süvített, időnként megpróbáltam fedezéket keresni, de így is majd megfagytam.

Időtálló romok

Sirályok és a kilátás

Mikor úgy éreztük, láttuk, amit akartunk, elindultunk ebédet keresni.

Szintek és rétegek

Belefért a képbe

Egy kis pékségszerű pizzériába tértünk be. Kisebb tenyérnyi pizzákat árultak, amik annyira finomak voltak, hogy fejenként hármat is befaltunk, mellé olasz sört ittunk.

Nyamm

Jóllakottan, átmelegedve indultunk tovább a városnéző túrán. Nagyjából volt egy útvonaltervünk, de ha láttunk valami érdekeset, nyugodt szívvel módosítottuk  a tervet.

Santa Maria Maggiore

Így jutottunk egy impozáns székesegyházhoz, a Santa Maria Maggiore-bazilikához. Kíváncsiak voltunk a belsejére, így alávetettük magunkat újra a csomagellenőrzésnek, és besétáltunk. Lenyűgöző volt.

Az a mennyezet...

A főszékesegyházat az 5. században építették. Elképesztően impozáns a mérete, a belső és külső díszítése. Leültünk, úgy nézelődtünk. Mikor körbejártunk, láttuk, hogy többek között magyar nyelven is van lehetőség gyónni - ez mekkora már! A kis szuvenirshopon keresztül ingyenes, de nagyon igényes mosdót találtunk - van egyáltalán Magyarországon templom, ahol van a látogatóknak fenntartott wc?

A főszékesegyház hátulról

Elsétáltunk a Repubblica tér felé, de hiába állt a tér közepén egy szép szökőkút, olyan sötét volt, hogy alig láttuk, egyáltalán nem volt kivilágítva. Forgalmas, de macskaköves út mentén mentünk tovább, meg is állapítottuk, hogy most térünk  rá az Andrássyra az Oktogonról.

Quirinale-palota

A Quirinale-palotánál lyukadtunk ki, ez a köztársasági elnök lakhelye. Innen pont szemből láttuk a vatikáni Szent Péter-bazilikát.

Szent Péter-bazilika kupolája

Nem messze innen döbbenetes látványban volt részünk: mi majd megfagytunk, közben egy narancsfa vígan lógatta az érett termést az ágain.

Narancs!

A Trevi kút felé indultunk tovább, de elcsábított a Traianus-oszlop látványa. Nagyon belelkesedtem, mert még emlékszem, amikor először láttam a történelemkönyvemben, és arra is emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy ez látni akarom élőben. Gyerekkori álmom vált valóra - Hadrianus fala még hátravan. Egy oldalon voltak abban a könyvben, ezért maradt meg mindegyik ennyire élénken az emlékezetemben.

Bal szélen Traianus oszlopa

A környék tele van ókori épületek maradványaival. Itt magasodik az Altare della Patria (A haza oltára) II. Vittorio Emmanuele-nek állított emlékmű 1895-ből, elképesztően hatalmas ez is.

A haza oltára

Emlékműnek kicsit hivalkodó, de én nem éreztem, hogy kilógna a városképből.

Oszlopok

Sétálgattunk, nézelődtünk, ámuldoztunk. Nehéz leírni, mit érez az ember, amikor ennyire kézzelfoghatóan körbeveszi a történelem.

Elég gyönyörű

Fox azon morfondírozott, milyen lehet úgy felnőni, hogy akármerre mész, ott van a múltad, folyton emlékeztetve vagy rá. Hogyan befolyásolhatja ez a személyiséget?

Éjszakai Colosseum

A képeken is látszik talán, hogy kifejezetten minimálra vették a közvilágítást. Nem úsznak fényárban az épületek, csak azok, amelyikeket nagyon meg akarnak mutatni éjszaka is. Sokkal több csillagot láttam az égen, mint bármikor Budapesten. Mindez nagyon fura, mert a repülőről pont az volt az érzésem, hogy Rómába nagy a fényszennyezés, nagyon magasra felértek a fények.

Mink

A szállás felé vettük az irányt, mikor már eléggé elfáradtunk. Útközben még betértünk egy kisboltba, ahol vettünk némi elemózsiát és gyümölcsöt, valamint citromos csipszet, mert azt muszáj volt megkóstolni. Az tűnt fel séta közben, hogy hiába volt este 10, a legtöbb étterem dugig volt. Mi már csak arra vágytunk, hogy aludhassunk, és másnap kipihenten folytattuk a városnézést.