Róma - day 02

Reggeli után gyalog indultunk a Circus Maximus felé. Napsütéses, kellemes időnk volt, nyoma sem volt az előző napi borongós, esős időjárásnak. Lassan haladtunk, mert lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlottunk. Kezdve a lateráni obeliszkkel, amit még előző este a sötétben messziről megsasoltunk. 

Lateráni obeliszk

Ez a 32 méteres obeliszk 1300 évig állt az egyiptomi Thébában, mielőtt 357-ben a Circus Maximusba szállították. Az oszlop az idők során ledőlt, majd a 16. század végén újra megtalálták, és mai helyén állították fel. Ma ez a legmagasabb ókori oszlop Rómában, és a hierolgifák is figyelemreméltóan épen megmaradtak. 

Lateráni bazilika

Az oszlop mögött a lateráni bazilika áll, ami a pápa főtemploma, itt áll a pápai trón. Rangsorban megelőzi a vatikáni Szent Péter-bazilikát, és méretben is csak kevéssel marad el tőle, amit nem gondoltam volna. :O 

A háttérben bal szélen Caracalla termái

A Circus Maximushoz közeledve a távolból láthattuk Caracalla termáit, amin teljesen kiakadtunk, annyira hatalmas ahhoz képest, hogy egy fürdőépület volt. :O Volt itt fényűzés, az biztos.  

Circus Maximus

Az egykori kocsiversenyek helyszíne ma gyakorlatilag egy futókörös park. Tele is volt piknikező rómaiakkal, sétálató turistákkal, fagyiárusokkal, futókkal. 

Colosseum utánzat 

Gyalog mentünk a Pantheonhoz. Megint nem győztünk hova nézni, annyi látnivalóba futottunk. 

Sárkány

Még egy elefántos obesziket is láttunk.

Elefánt, a háttérben a Pantheon épülete

A Pantheon előtti téren nagy volt a nyüzsgés: a turistahadak között zenészek a Trónok harca főcímdalát játszották éppen, lovaskocsik fordultak be a térre, koldusok próbáltak apróhoz jutni. Az épületbe a belépés meglepő módon ingyenes. 

Pantheon

Nem értettem, miért hívja fel külön tábla a figyelmet arra, hogy nem lehet a padlóra feküdni, de belépve azonnal megláttam két turistát, aki a kupola közepét próbálja a földön feküdve fotózni. 

Lehet nekem is le kellett volna feküdnöm a padlóra

Az i.e. 27-ben, Róma isteneinek épített szentélyt 609-ben katolikus templommá szentelték, és Mária kegyeibe ajánlották. Bent elvárt a csend, és erre folyamatosan figyelmeztetik a turistákat. 

Nyüzsgés, mozgás

A világ egyik legabszurdabb dolga, hogy teszik mindezt úgy, hogy párpercenként hangosbemondón játszanak le egy felvételt különböző nyelveken, ahol elmondják, hogy csend legyen. Maga a felvétel hangosabb, mint az alapmoraj. Mivel a bemondás miatt amúgy sincs csend, senki nem érzi, hogy suttognia kéne. Teljesen logikátlan.

A Pantheon után Narbbal találkoztunk, aki mutatott nekünk helyi szendvicsezőt, kávézót és fagyizót is, igazi hedonista délutánunk volt. Az vicces volt, hogy a kávé csak azért került duplaannyiba, mert nem elvitelre kértük, hanem beültünk meginni - és ez Rómában teljesen megszokott, mármint hogy drágább minden, ha beülsz elfogyasztani. 

Zsinagóga

A Forum Romanumba akartunk eljutni, mert a Colosseum belépője oda is érvényes volt még aznap, de az istennek nem találtuk a bejáratot. 

Boltív

Útközben legalább újra megnézhettük az előző este megcsodált látványosságokat, ezúttal világosban. 

A haza oltára szemből

Traianus vásárcsarnoka

Találtunk egy magaslatot, ahonnan be lehetett látni az egész Forum Romanumot, ami tökéletes volt a fotózáshoz. 

Forum Romanum

Eltakarjuk a kilátást

Észrevettük, hogy a bent lévő turisták elindulnak a kijárat felé, és bemondták, hogy záróra. Csalódottan néztük, hogyan kiürül a hely. Tudtuk, hogy ezzel az a programpont kimarad, másnapra a Vatikánt terveztük be, és arra is éppen csak elég lesz egy nap. Ahogy eltűntek az emberek, átvették a hatalmat a macskák, rögtön feltűntek a kerítések mögött.

Hidacska

Nem akartunk sokáig szomorkodni, inkább megint útra keltünk. A Piazza Venezia alig bírta a rengeteg turistát, akik a Forum Romanum zárásával más látványosság után néztek. A zebrán rendőrök irányították a forgalmat. Kis mellékutcákon közelítettük meg a Trevi-kutat, nem akartunk a fősodorban maradni. 

Trevi-kút

Odaérve a kút és a tömeg nagysága is lenyűgözött. Ahogy kell, mindenki a víz pereménél szelfizkedett, közben a hátuk mögé dobtak pénzt, bele a vízbe. Van ez a hagyomány, hogy ha vissza akarsz még térni Rómába, akkor pénzt kell dobni a vízbe. A legviccesebb az volt, mikor egy papírpénzt láttunk a vízben úszni. A kút mellett rendőrök álltak, akik sípolással fejezték ki nemtetszésüket, ha valaki a  ráült a kút peremére vagy megpróbált a sziklákra mászni. 

Már megint takarjuk a kilátást.

Dobtunk mi is pénzt, biztos ami biztos. 

Lépcső

A Spanyol-lépcső volt a következő állomás, ez nem különösebb nyűgözött le: egy lépcső. De lehet hogy csak már fáradt voltam, azért nem érintett meg igazán.

Hiba a mátrixban

A Piazza del Popolonál kicsit megpihentünk, és elterveztük, hogy a folyó túloldalán folytatjuk a sétát, ahol keresünk egy éttermet, ahol megvacsorázhatunk. 

Tebere (Tiberis)

Az út hosszabb volt, mint térkép alapján tűnt, és már nagyon fáradtak voltunk a végére. 

Ez egy benzinkút a járda mellett.

De legalább megint izgalmas dolgokat láttunk útközben. 

A híd mögött az Angyalvár

Az amúgy elég mókás, amikor elsétálsz a Szent Péter-bazilika előtt, és tudod, hogy az gyakorlatilag már egy másik országban van.

Szent Péter-bazilika

Örültünk, hogy ülhetünk a meleg étteremben, ahol még pezsgőt is hoztak nekünk apperitifként. Én pizzát ettem, fox lasagnét, és mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal.

Az egésznapos sétában nagyon elfáradtunk, villamossal akartunk hazamenni. Igen ám, de jegyet csak automatából vagy trafikban lehet venni, a környéken pedig egyik sem volt. Két megállót kellett sétálnunk, mire találtunk egyet. Ellenőr persze nem volt a villamoson. :D