Bakonybél - Zirc téli túra

Nemrég otthon jártam. Az van, hogy nem nagyon tudok már megmaradni a seggemen, mindig bennem van a mehetnék. Rávettem Dave-et, hogy tartson velem egy kellemes téli túrán Bakonybéltől Zircig. 

Úgy kezdődött, hogy pénteken már munkába menet vettem észre, hogy nem a túrabakancsomban indultam dolgozni. Ez azért baj, mert munka után egyenesen mentem a vonatra, úgyhogy ezzel eldőlt, miben fogok a hóban baktatni. Tudtam, hogy a cipőm be fog ázni, ezért szombaton bekészítettem két zacskót és egy váltózoknit a hátizsákomba, hogy le tudjam cserélni a vizes zoknit, amit a lábamra húzott zacskóval védjek a beázástól.

Busszal mentünk Bakonybélbe, és az első kocsmában ittunk egy kávét. Kissé megdöbbentő volt délelőtt 11-kor arra benyitni, hogy a kocsma kis helyisége tele van vöröslő képű, pálinkát szürcsölő, részegen hahotázó férfiakkal. 

Hóvirágmező

A Mária zarándokutat követtük végig Zircig. Ez a szakasz 15 km, szép időben pár óra alatt lesétálható. Utunk elején hóvirágok között vezetett az erdei ösvény a Borostyán-kút kápolnától, de az erdőben már összefüggő volt a hóréteg, és bokáig mély. 

Durvul a helyzet

Nem sokan jártak arra előttünk, de volt egy túrázó, aki ugyanarra ment, egészen Zircig, mint mi. Sokszor segített, hogy az ő nyomában tudtunk lépkedni, időnként elérte a fél métert is a hó, főleg a Bakony szíve felé közeledve, Nélküle nem is biztos, hogy mindig jó irányba mentünk volna. 

A Kőris-hegy

A hó azért izgalmas az erdőben, mert az állatok nyomai megmaradnak. Láttuk róka, nyúl, és őz nyomait is. Élőlénnyel egyszer találkoztunk csak, egy alkalommal felzavartunk egy őzcsordát. 

Kereszteződés

A táv harmadánál ázott be annyira a cipőm, hogy muszáj volt zoknit cserélnem. Nagyjából működött a zacskós módszer, az egyik lábamnál tökéletesen, a másiknál a túra végére félig lecsúszott a zacsi, így nedves lett a zoknim, de nem volt vészes. 

Fagyöngyök a fán

Az hamar kiderült, hogy sokkal lassabban haladunk, mint terveztük. A hó elnyeli az energiát, kétszer annyit kell küzdeni minden lépésért, mint egyébként. Volt is egy holtpontom, egy sör segített átlendülni rajta. 

Zoltay-forrás

Az út során tényleg alig találkoztunk a civilizáció nyomával onnantól, hogy Bakonybél után pár kilométerrel átkeltünk az autóúton. Meg is lepődtünk, amikor egy forrásnál lyukadtunk ki. A Zoltay-forrásnál erdei pihenőhelyet is kialakítottak paddal, amit most hó fedett.

Végtelen fehérség

A forrástól igazán mély hóban sétáltunk. Kezdtünk fáradni, de tudtuk, már nem járunk olyan nagyon messze.

Szalagként lóg le a hó az ágról

Közben beborult, hideg szél fújt, mi pedig fázni kezdtünk, de lépkedtünk tovább rendületlenül. Az eddig folyamatos beszélgetés egyre ritkult.

Havas ágak

A legnehezebb az volt, hogy akármerre néztünk, csak havat láttunk, semmi mást. A levegő párás volt, nem láttunk messzire. Minden emelkedő után azt reméltem, végre megpillantjuk a távolban Zircet, de mindig csalódnom kellett. 

Kiértünk.

Csak akkor láttuk meg a város házait, amikor Tündérmajor alatt kiértünk az erdőből.

Fagyott verebek

Nem volt egy egyszerű túra, 5 és fél óra kellett a 15 km megtételéhez. A táj hihetetlen szép volt, imádok hóban túrázni, de nagyon el is fáradtam, és teljesen átfagytam. A túra után a cserépkályha lábához bújva melegedtem nagyanyámnál vagy egy órán át, és alig bírtam rászánni magam, hogy hazasétáljak. Nem baj, örülök, hogy kihasználtuk a havas időt, és ilyen mesetájon sétáltunk. A Bakony télen is gyönyörű.