Bergen, Norvégia - day 03. Fjordtúra.

Gyors reggeli és kicsekkolás után már robogtunk a kikötőbe, nehogy lekéssük a hajó indulását. Már elkezdtek beszállni az utasok, mire odaértünk. Gond helyet foglaltunk a hajó belsejében, ahol kellemes meleg volt. Nem úgy, mint a tetőn, ahonnan a távolodó várost néztük.

Norvég zászlós városos

Ki voltak készítve székek, de 10 percnél tovább nem lehetett kint maradni: nem egyszer teljesen lefagyott a kezem pár kép lövése után, annyira jeges szél süvített. 

Nordhordland híd

Elhaladtunk egy úszóhíd, a Nordhordland híd alatt, ami elképesztő mérnöki bravúr. Mivel a víz ezen a szakaszon kb. 500 m mély, nem tudták rögzíteni a pilléreket, ezért egy része a vízen lebeg.

Hatalmas fjordok

Próbáltam úgy óvni magam a megfagyástól, hogy csak akkor mentem ki, ha valami olyasmit láttam, amit mindenképpen le akartam fotózni. Szívem szerint persze végig kint maradtam volna, de tényleg elviselhetetlen hideg volt.

Csak úgy suhantunk!

Az Osterfjordenen hajóztunk a Mostraumen folyó felé, és végig elbűvölő volt a látvány. A hegyek között a fjord folyamatosan szűkült. Mindenhol fagyott vízfolyásokat láttunk - biztosan nagyon szép nyáron is, amikor csordogál lefelé a víz. 

Eddig jutottunk

A fjord mélyén egy kis település, Mo bújik meg, ami Norvégia második legkisebb falva. A végső állomás egy nagy vízesés lett volna, aminek a vizéből nyaranta vödörrel fognak fel, ebből ihatnak az utasok. Most el sem jutottunk odáig, mert jég állta az utunkat, ahol a hajó nem tudott volna biztonságosan átkelni. Mégse voltunk csalódottak, elképesztő szép volt a fjord és az egész út.

Jobb oldalt fagyott vízfolyások

Kis település a fjord rejtekén.

Útközben több kicsi települést is láttunk, ezek Modalen községhez tartoznak, ami összesen 380 lakossal rendelkezik. 

Fjord!

Távolodó hegyek

Visszafelé csontig szétfagytam, amikor már Bergenhez közelítve kimentem a hajó orrába, hogy onnan fotózzam a várost. Nem volt annyira jó ötlet, mert annyira átfagytam, hogy csak fél nappal később, a repülőn olvadtam ki rendesen. Másrészt a város határában amúgy is lelassított a hajó, elég lett volna akkor fotózni.

Újra Bergen

Beugrottunk a McDonald'sba egy kávére. A skandináv országokban a Meki prosztó helynek számít, csak a csórók és a turisták járnak oda. Itt is látszott ez a szemlélet, csak turisták voltak bent. Az ótvarrosz kávé után a Hanza Múzeumban folytattuk a napot.

Múzeum

A múzeumot 1872-ben nyitották meg. Két házból áll: az egyik a tengerpart felé néz, a másik a hegyek irányába. Az épület 1702-ből maradt fenn, eredeti a bútorzata és a belső elrendezés.

Fox és egy rakás szárított tőkehal

A jegypénztárnál kellemes meleg volt, de a múzeumrészbe lépve megcsapott a jeges hideg. A Hanza-házakban nem volt fűtés, hiszen a földszinten tárolt árunak, ami nagyrészt tőkehal volt, csak ártott volna a meleg, így a múzeumban is hideg van. A felsőbb szintekre érve kicsit engedett a fagy, de még így se tudtam felmelegedni egyáltalán. 

Ilyen táblákon vezették az eladásokat

Az emeleten vendégfogadásra alkalmas szobába jutottunk: a festett falakon színes festmények, a bútorok giccsesen csicsásak.

A nyitott szekrényajtó mögött egy titkos lépcső rejtőzik

Voltak üzletelésre alkalmas helyiségek, adminisztrációs feladatok végzésére szolgáló szobák, vendégfogadásra alkalmas helyek.

Kincses ládika

Ágyak

Fent az egyik képen látni a titkos lépcsőt a legfelső szintre. Ezeknek a kereskedőknek, akit itt éltek, a kiváltságaik mellett kötelezettségeik is voltak: amíg Bergenben dolgoztak, cölibátust kellett tartaniuk. Csak hát tudjuk, hogy megy ez, a papoknak se mindig sikerül betartani. A titkos lépcső, ami a padlásszinten egy titkos hálószobába vezetett, tökéletesen alkalmas volt arra, hogy az ember olyan vendéget fogadjon, akiről nem feltétlenül akart másoknak beszámolni.

A titkos lépcső feljárata

Ahogy már említettem, ezekben a házakban nem lehetett tüzet gyújtani, csak a Schøtstuene-ben, ahol a kereskedők télen laktak. Ide nem jutottunk el, mert csak vasárnaponként van nyitva 3 órácskát.

Még egy háló.

Folyosó

A hideg múzeum bejárása utána a kávézórészlegen melegedtünk. Egészen eddig nem volt szükségünk készpénzre, ám a kávéautomata csak aprót fogadott el. Persze ezt is meg lehetett oldani: fox a kártyájával kifizette az árát a recepcióslánynál, aki odaadta a pénzt. Mindig elgondolkodom, vajon itthon lenne-e bárki ilyen rugalmas?

Az egyetlen találkozásunk készpénzzel.

Mivel még mindig ragyogó időnk volt, a változatosság kedvéért újra felmentünk a Fløyenre. Végre napsütéses képeket is sikerült készítenünk.

Napsütés! 

A kávézó zárva volt, de az ajándékbolt nyitva, ahol szintén lehet meleg italokat kapni. Én meg akartam várni a naplementét, de nem voltunk biztosak benne, hogy el tudjuk addig tölteni az időt. 

Jajj de szép volt!

Üldögéltünk a boltban, forrócsokit ittunk és sütit ettünk.

Kezdődik a naplemente

Aztán sétálgattunk, csúzdáztam a játszótéren, és végül mikor kezdett lefele menni a nap, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova.

Magic hour

Fák között

Lustaságból, fázásból kihagyni egy ilyen alkalmat botorság lett volna. Lehet, hogy pillanatnyilag jobban éreztük volna magunkat, ha nem a kilátónál fagyoskodunk, de ki tudja, mikor nézhetünk újra naplementét Bergenben?

Sötétedik 

Jajj ne, egy fényevő!

Szép zárása volt ez a bergeni hétvégének.

A nap már nem is látszik

A hegyről lejőve az árak ellenére dacból beültünk egy bárba és kikértünk két sört. Finomabb volt a boltinál, de nehezen tud másra gondolni az ember iszogatás közben, mint hogy a sörnek legalább aranyból kéne lennie ennyi pénzért. A pincérlányt pedig majdnem kiröhögtük, amikor kérdezte, hogy kérünk-e még egy kört. Egyébként elgondolkodtunk azon, vajon a helyi kéregetők gazdagabbak-e nálunk, és arra jutottunk, hogy simán lehet. :D

Margitsziget a levegőből.

A hazaút egyik legizgalmasabb része az volt, amikor elrepültünk Koppenhága felett, a másik, amikor láttunk egy világítótornyot a levegőből. A harmadik, mikor a Margitsziget felett értünk ki a felhőrétegből Budapest felett.

Bergen gyönyörű, és tervezzük, hogy nemsokára visszatérünk nyáron is. Elképesztő kedves volt mindenki, de még a turisták is! Nem nagyon tudtunk úgy szelfizni, hogy valaki ne kérdezte volna meg, hogy csináljon-e rólunk képet. Angolul mindenki beszélt, akivel kommunikáltunk. Sehol nem éreztették azt velünk, hogy mi vagyunk az idegesítő turisták, akik idejönnek zavarni a lakókat, tényleg mindenhol nyitottsággal és sokszor lelkesedéssel találkoztunk. A múzeumokban mindenhol elmondták a fontos tudnivalókat rögtön a jegyvásárlásnál, segítőkész volt mindenki. A Hanza Múzeum jegyeladóján meg teljesen kivoltunk, velünk angolul beszélt, egy előttünk lévő látogatóval pedig azonnal franciára váltott, amikor megtudta, hogy az az anyanyelve. Wow.

Nagy élmény volt ez az út, Norvégia az egyik legszebb hely, ahol eddig jártam.