BBU Föld Alatti Futás 2018. 4,7 km

Sokáig húztam a nevezést a BBU FöldAlatti Futására, pedig tavaly is jól éreztem magam rajta. Sokalltam a nevezési díjat, emlékeztem, hogy a föld feletti szakasz azért elég szenvedős volt, és őszintén bevallom, hogy idén egyszer voltam csak futni, ezért nem is voltam biztos benne, hogy jó lenne egy 7-essel kezdeni.

Végül kompromisszumos megoldást választottam: a 4,7 km-es Alagút körön indultam, ami árban és távban is kevesebb, mint a 7 km-es Alagút minimaraton. Ráadásul csak délben indult ez a futam, korán se kellett kelnem.

A helyszín ismerős volt tavalyról. Idén technikai póló is járt a nevezéshez, de bár ne járt volna: ugyanaz a típus, mint amit a Crazy Runon adtak, hordószerű, elméretezett, nem áll sehogy. Megint nem tudtam, hogy nincs külön női-férfi verzió, így M-est kértem, de elég lett volna az S-est. Ezt az M-est három réteg ruhára fel tudtam venni úgy, hogy nem feszült.

Annyira hideg volt, hogy egészen a rajt előtt 5 perccelig ki se dugtam az orrom a versenyközpontból. Pont a bemelegítésre értem ki, utána pedig a harmadik szakasszal indultam is a futáson. Az első pár száz méteren azt éreztem, hogy „futok, fúúúú ez de jó és mennyire hiányzott”, majd az első emelkedőnél azt, hogy „oh god why, miért csinálom már megint ezt magammal?” Miután túléltem az emelkedőket, normalizálódott a helyzet, onnantól csendes megnyugvással tűrtem, hogy ez most már így van, végig kell futni, nincs mese.

Upszi, itt egy fotós.

Rövidebb táv lévén hamar a pincerendszerbe jutottunk. Tavaly is nagyon tetszett a dekor, idén még látványosabb volt. Megint voltak labdazsonglőrök, volt templombelső fényfestéssel, zongoránál játszó csontváz, diszkó, de szerintem több volt a falfestés. Az elsuhanó metró egészen zseniális volt, még a hanghatás is járt hozzá.

Futottam rendületlenül, a nagyon sötét részeken meg-megállva. Egy mélyebb pocsolyába így is sikerült belelépnem, be is ázott a cipőm. Sok volt a vizes szakasz, vigyázni kellett, hogy ne csússzon el az ember. Sokan voltunk, ezért volt, hogy alig lehetett haladni, a vaslépcsőn, amin fel kell jutni, csak egyesével lehet elférni, ott még várnom is kellett.

Tudom, hogy ez nem úgy verseny, hogy tétje lenne, pláne nem az olyan lassú futóknál, mint én, mégis nagyon idegesített egy nő, aki bár lassabb volt nálam, az összes lehetséges helyen rövidített, ahol csak bírt. Tudom, tudom, számoljon el mindenki a saját lelkiismeretével, és azzal, hogy a neki megelőlegezett bizalommal így visszaél, de utálom a csalókat. Ha nem bír ennyit lefutni, akkor ne induljon el, vagy vállalja fel, hogy belesétál. Délután gyalogtúrák is indultak a pincébe, ott kitűzőt kaptak a végén a résztvevők, mehetett volna inkább arra. Egyszer ránéztem nagyon szúrós szemekkel, onnantól nem láttam. Nem gondolom, hogy onnantól nem rövidített, de engem legalább elkerült.

Szégyen, nem szégyen, nagyon örültem a célnak, és nagyon nehezen ment a futás a végére. Mármint ment, de már nagyon abba akartam hagyni. Kiestem a gyakorlatból.

Beérve kaptam érmet, a frissítőponton banánt, almát, teát és vizet kínáltak. A környezettudatosság jegyében nem vettem el a félliteres vizespalackot, csak egy kis pohár teát, a saját palackomat töltöttem meg később csapvízzel inkább, a poharat pedig elhoztam, hogy majd kidobom a szelektívbe.

Jól vagyok, még nem haltam meg.

Hát na, azért leizzadtam rendesen, kicsit sok volt a négy réteg felső, alig bírtam megszabadulni tőlük. Nem sokat időztem átöltözés után, siettem vissza Budára, mert 3-ra már a Batthyány téren gyűjtöttük az aláírásokat a Kétfarkú Kutypártnak. Indulás előtt még a helyszín előtt megálltam rendszerezni a hátizsákom és lőni egy fotót kültéren az éremről, mikor megjelent egy diktafonos srác, és a versenyről kérdezgetett. Egészen összeszedetten válaszolgattam, azt hiszem, a Magyar Rádió interjúja óta fejlődtem ebben a tekintetben.

A verseny király volt, ezzel a helyszínnel nehéz mellélőni. A nevezési díjat sokallom egyedül: inkább ne legyen póló, és legyen olcsóbb, nem ér annyit az a póló. Az érem megint zseniális lett, szeretem, hogy ennyire egyedi minden évben.