2019. november 7., csütörtök

Belsőbárándi természetvédelmi terület - KÖMT KószaMűhely

Az egyik műhely, ami alatt az őszi találkozón kicsit kiszakadtam a szervezésből, az a KószaMűhely volt. Megbeszéltük foxszal, hogy kibír a rendezvény 3 órát a személyes jelenlétem nélkül, ő úgyis az iskolában volt, úgyhogy péntek reggel elmentem Melianékkal egy kis sétára a környéken. 

Évek óta az volt a mondás, hogy Seregélyes unalmas, nincs semmi a környéken, esélytelen lenne egy kószálást tartani a környéken. És lám, mekkorát tévedtünk! Seregélyes tényleg nem egy túl izgalmas hely, tipikus kis falu, de a Belsőbárándi természetvédelmi terület, ami a falutól pár kilométerre található, kifejezetten olyan látványosság, ahova érdemes elsétálni. 
Búzaföldön
A rövid túra elején elhagytuk a falut, és a zöld jelzés mentén, szántóföldek mellett mentünk. Az első izgalom akkor ért minket, mikor egy traktornyomon belevetettük magunkat a búzába, és úgy közelítettük meg a természetvédelmi területet, át a mindenségen. Közben őzek ugrottak elő a susnyásból és szaladtak tőlünk minél távolabbra. 
Dombok
Hamarosan egy domb tetején találtuk magunkat, ahonnan ráláttunk Dinnyés-Kajtori csatorna völgyére. Meglepődtünk, mert az unalmas szántóföldek után nem számítottunk ilyen szép látványra: zöldellő, lankás dombok, a távolban erdők és egy tó, magányosan álló, terebélyes fa. 
A völgy
Miután teleettük magunkat kökénnyel, leültünk kicsit nézelődni. A domb, amin üldögéltünk, valaha egy vár volt, de nem sokat tudni róla. Ebvárként emlegetik a helyiek, vagy Kalap-hegyként, mert a domb alakja egy kalapra emlékeztet. A várról nem sokat tudni, feltételezhető, hogy a 12-14. században épült, de ennél pontosabbat nem tudni. 
Ha nagyon akarom, tényleg hasonlít egy kalaphoz
A dombról lemászva a csatorna mentén folytattuk utunkat, és egy birkanyájba futottunk bele. Hangos bégetéssel, méltatlankodva kerültek ki bennünket. 
Birkák!
Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert egészen eddig a pontig sütött a nap. Ahogy elindultunk visszafelé, beborult, és a szél is elkezdett fújni. Megint egy szántóföldön vágtunk át, hogy visszajussunk az útra a faluba, fel is szedtünk jó pár réteg sarat a cipőinkre. Visszafelé már szedtük a lábunkat, én például kezdtem eléggé fázni. 

Az egész túra 7 km lehetett, nem volt túl megerőltető, de fejet kiszellőztetni tökéletes volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése