Pilisszántóról Klastrompusztára és vissza

Újabb kószatúrán jártunk, és ezúttal már helyreállt a világ rendje, létszámkorlát nélkül lehetett részt venni a kiránduláson: össze is gyűltünk tízen május 24 vasárnapján. 

Erre jártunk (Forrás: Endomondo)

Útvonal: Pilisszántó - Szontagh Ottó útja -  Legénybarlang - Klastrompuszta - Csillagösvény kápolna - Pilisszántó

Táv: 17 km

Az Árpád-hídól indult a busz Pilisszántóra reggel 8.45-kor. (Ahhoz képest, hogy előző este online társasozást tartottunk, egész frissek voltunk.) Fél óra múlva már a falu központjában voltunk, és alaptábort vertünk a helyi cukrászdában. Besütizve sétáltunk ki a faluból.

A Pilis-tetőt nem másztuk meg

Nem durvultunk a Pilis-tetővel, a hegy aljában lévő sokszoros turistaúton indultunk el: itt gyűlt össze a piros sáv, a sárga a kereszt, a Mária út és egy biciklis út is. 

Szevasz, Nimród!

A Csillagösvény és Nimród faszobra mellett csak elmentünk, majd a felhagyott kőbánya után a Szontagh Ottó útján folytattuk a túrát. Szontagh Ottó közkedvelt túravezető volt, neki állít emléket ez az út, ami gyönyörű szép! 

Kőfejtő

Kényelmes, füves erdei úton sétáltunk, fölénk borultak a fák, madarak csicseregtek, és emberrel egyáltalán nem találkoztunk. 

Fák között kilesve

Egy réten megálltunk, és a társaság boldogan vetette rá magát egy nagy halomnyi kakukkfűre. Én gyerekkoromban allergiás voltam rá, inkább nem kísértettem a sorsot.  

Legény-barlang

Meglátogattuk a Legény-barlangot, ahol a kószák rendszeresen tartanak ottalvós bulikat. Én most jártam itt először. Erre a kilátásra jó lehet ébredni. 

A barlangi kilátás

A Legény-barlang az Ariadne-barlangrendszer része, párjával, a Leány-barlanggal 1997 óta tartoznak egy rendszerhez, ekkor találták meg a két barlang közötti összeköttetést. A barlangbejáratokban régészeti leletek is előkerültek: kőeszközök, agancsbalta, római kori fésű, Árpád-kori cserépdarabok, de a Legény-barlangból pénzérmék is előkerült, mert egykor pénzhamisító műhely működött itt. 

Barlangban

Hamarosan elértünk Klastrompusztára, ahol a Tölgyfa büfében ebédeltünk meg. Csak a kinti terasz volt megnyitva, de kényelmesen elfértünk így is. A vega opció saláta volt sült krumplival, ami bár nem tűnt hatalmas adagnak, jóllaktam vele. Többen is hoztak otthonról csokit, sütit, gyümölcsöt, minden körbejárt, úgyhogy a lakoma végén le kellett dőlnöm egy padra fetrengeni, úgy tele lettem. 

Még mindig a barlangtól

Mielőtt visszaindultunk, a Szent Kereszt pálos templomromot körbejártuk. 1250 körül építették, ekkor alapította Boldog Özséb az első és egyetlen magyar szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Ez lett az első központjuk egészen 1308-ig, amikor a budaszentlőrinci kolostor felépült - ez az, ami a Szépjuhásznénál fekszik, és januárban írtam róla egy kószatúra beszámolójában. 

Pálos templom romjai

A Szent Kereszt templom sorsa akkor pecsételődött meg végleg, amikor a mohácsi vész után a környék török uralom alá került, a település elnéptelenedett, az épület pedig elkezdett pusztulni. A török kiűzése után a helyiek hordták el a templom köveit és használták fel az újjáépítkezésben. 

Unikornis túraút

Pilisszántó felé a sárga jelet követtük. Főleg lefele és szintben mentünk, kellemes lazító séta volt.

Fox a háttérben

Már a településhez közel áttértünk a pirosra, és egy kilátóponthoz értünk a település felett. 

Még egy kis kilátás Pilisszántó felett

Felmásztunk a Csillagösvény végén található Boldogasszony kápolnához. A szokatlan formája és az ősmagyaros beütés miatt nem gondoltam volna, hogy felszentelt kápolnáról van szó, pedig de. 

Boldogasszony kápolna

2006-ban építették, és eléggé a spirituális-ősmagyaros vonalat követték építtetői, akik a szent Pilisben emeltek kápolnát. A tájolása is egyedi, december 21-én pont a Boldogasszony arcát világítja meg a felkelő nap fénye: "A szántói kápolna égre nyújtott két könyörgő karjának anya ölében és a csíksomlyói templom kettős tornya közt ugyan azt a termékenyítő Napot látjuk amely itt a sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros öléből, december 21-én a legsötétebb éjszaka után a nap-éjforduló reggelén éledő, teremtő Fény az évnek ezen a kivételes napján Napba öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt, mert az új élet az édesanya ölében fogantatik meg. Keletelő tájolásával a kápolna így lett kozmikusan megjelölve." - írják Pilisszántó honlapján. (Ezt a sumér Ziribárt csak most vettem észre. Jéjzus.)

A nem éppen hagyományos Boldogasszony

Azt már nem is meglepő, hogy a szomszédos kőfejtő gödrében kövekből kirakott spirituális formákat láttunk. Mindig érdekes betekinteni ebben a táltos-sumér-ősmagyar katyvasz hitvilágba, de számomra bőven elég messziről rálesni időnként.

Körök és egyebek

Az már igazán csak egy kis semmiség, hogy egy hófehér Jézus szobor leskelődik a kőfejtő tetejéről. 

Vakító fehérség

A buszfordulóból éppen indult egy járat Budapestre, azt a társaság nagyja elcsípte, páran maradtak a következő buszig. A hazaúton mindenki kidőlt, olyanok voltunk, mint akik kétnapos osztálykirándulásról mennek haza. :D 

Riska Virtuális Futóhétvége

Május 15-17 között virtuális futóhétvégét tartott a BSI, hogy a vírus miatt elmaradt versenyek helyett legalább virtuálisan futhassanak egyet a versenyezni vágyók. Mivel szeretnék jövőre Spuri Aranykártyát (ehhez 5 BSI-s rendezvényen részt kell venni egy évben vagy a versenyeken legalább 75 km-t futni), régen versenyeztem, és nagyjából rendszeresen futok újra, benevezetem. Egy fillérembe se került, mert a januári zúzmarás átnevezésem után visszakaptam annyi pénzt, ami elég volt.

Kicsit nagy fába vágtam azt a bizonyos fejszét, kapásból 10 km-re neveztem. Logikus lépés volt, mert szintidő nem volt, záróbusztól nem kellett félni, és a felhívásnál is írták, hogy akár le is lehet sétálni. Úgy gondoltam, belesétálva menni fog nekem is a tizes. 

A futóhétvége péntekén a névnapomat ünnepeltük tortával és filmezéssel, szombaton kószatúra, így maradt a vasárnap, mint a "verseny" időpontja. Kicsit későn keltem, aztán az ebédelést húztam el addig, amíg már késő lett volna előtte elindulni, akkor már teli hassal nem lehetett futni, ezért este fél 7 lett, mire a Puskás Stadion lépcsőjén lesétáltam. Mostanában az új stadion körül futok, mert egy kör pont 1 km. Mindig vannak más futók és bringások is, de jobban el lehet férni, mint mondjuk a Városligetben - cserébe viszont beton az egész. Egyébként meglepően szép tud lenni itt a naplemente, ellátni a Jánoshegyig, és a Stefánia épületei is egész csinosak, főleg a Földtani Szolgálaté.

Indulás! (Zsírúj Tihanyi félmaratonos póló, amit már felavattam - októberre tolták a versenyt)

Az első három kör lement viszonylag lazán, a negyediknél lassultam és kezdtem néha belesétálni. Kicsit unalmas ugyanazon a pályán körbe-körbe futkosni, nyomasztó egy idő után, hogy már megint ugyanott tartok. Mivel tényleg nem a personal best elérése volt a cél, hanem a teljesítés, megegyeztem magammal, hogy a 200 m séta - 800 m futás most belefér. Ezzel a felosztással a táv második fele teljesen jól ment. Az utolsó kilométerekre már az aggasztott, hogy be ne zárjanak - este nyolckor zárják a kerítést. Belefértem volna még éppen a zárásidőbe, de az utolsó km-t már a Stefánián futottam, az utolsó párszáz métert pedig már a tömb körül, sikerült is pont az ajtónk előtt befejeznem. 1 óra 26 perc 43 mp lett a vége - a legrosszabb 10 km-em, de most ezt megengedtem magamnak.

A teljesítést bizonyító screenshotot a BSI honlapjára kellett feltölteni vasárnap éjfélig, az eredmények már a hét elején megérkeztek. A teljesítésért járó póló következő pénteken érkezett meg: a koronavírus elől futó Riska képével.

Menekülő Riska

Fura volt így versenyezni. Ha tényleg élesben ment volna szintidővel, záróbusszal, versenyzőtársakkal és versenyhangulattal, biztosan jobban odatettem volna magam, de egynek ez sem volt rossz. Ha máshogy nem lehet, legalább így behúztam egy tavaszi versenyt.

Kószatúra a Dömörkapuhoz

Mióta a korlátozások életbe léptek, a kószatúrák is elmaradtak. Május elején, amikor a sporttevékenységeket ("a sportegyesület által szervezett, valamint az amatőr sport, a szabadidős sport és a tömegsport célú edzésen való részvétel") újra engedélyezték az egész országban, ezek a közös kirándulások is újra elindultak kis csoportban, 6 fős létszámmal. Az elsőre nem fértünk be, de a második közös kószálásra már mi is mentünk. 

Útvonal

Útvonal: Pilisszentlászló, Gyöngyök Útja - Bükkös-patak völgye - Zergevirág-forrás - Ikon-kő - Dömörkapui vízesés - Dömörkapu Rengeteg - Annavölgy - Bükkös-patak-tanösvény

Táv: Kb. 20 km

Korán keltünk, fél 9 előtt már a HÉV-vel robogtunk Szentendre felé, ahol buszra szálltunk. Pilisszentlászlóig vitt a busz, onnan indult a túra. A faluban viszonylag sok parkoló autót láttunk, de kirándulókkal eleinte alig találkoztunk. Szinte még el sem indultunk, már meg is álltunk: egy szimpatikus, száraz patakmederben megtízóraiztunk. 

Mint egy tündérmesében

A Bükkös-patak mellett haladt a turistaút, mi is ezt követtük. Gyakran megálltunk fotózni, a patak nagyon hálás témája volt a képeknek. Csendesen csordogált a víz, a parton mesébe illő fák álltak telizöld koronákkal, madarak csicseregtek békésen - a megtestesült nyugalom. 

Meglepő figyelmeztetés az erdőben - szerencsére nem volt éppen éleslövészet

A nyugalom nem tartott sokáig, mert a párhuzamosan futó betonút pár km után egybeolvadt a turistaúttal, és látszott, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe szombat reggel erre kirándulni. 

Ikon-kő

Az Ikon-kőnél megálltunk, megnéztük közelebbről. A kő eredete nem ismert, a szerb nyelvű felirat azoknak a szentendreiek szerbeknek a nevét sorolja fel, akik felújították az emlékhelyet - az nem derül ki, mit is újítottak fel pontosan. Egy évszám is szerepel, az 1862. A követ pár éve megtisztították és tájékoztató táblát is kapott. 

Dömör-kapui-barlang

A Dömör-kapui-barlang bejáratát csak messziről láttuk, le volt zárva omlásveszély miatt.  A járatot láthatóan mesterségesen kitágították, a kőbányászat idején tárnaként használták, de a járat vége már természetes jelleget ölt, járhatatlanul szűkké válik.

Vízesés

Kis séta után a Bükkös-patak vízeséséhez értünk. Kisebb tömegbe futottunk bele, közvetlenül mellette kezdődik a parkoló, úgyhogy idáig még a kényelmesek is elmerészkednek. 

A vízesés köveit mintha valaki szándékosan legózta volna össze ilyenre, egyszerűen ordított azért, hogy megmásszuk. A csapat nagyja így is tett, engem is beleértve. 

Erre csordogál tovább a patak

Melian felajánlotta a választás lehetőségét: megebédelünk vagy előtte mászunk fel a Kőrösi Csoma emlékműhöz. Még ebéd előtt túl akartunk lenne a hegymászáson, úgyhogy nekiveselkedtünk: kapkodtam a levegőt én is, mire felértünk. 

Szomorú történet, de a hegyen még tavaly nyárig kulcsosház volt, mi már csak néhány vasat és törmeléket találtunk, elbontották az egészet. Pedig képek alapján kifejezetten jó állapotban volt, nem is értem. 

Megbontott hegy

Több kilátópont mellett is elmentünk, mire az emlékműhöz értünk. Ezekről a helyekről látni lehetett az egykori kőbányászat nyomait: a hegyek sebei nem hegedtek be. 

Kőrösi Csoma emlékmű

Az emlékműnél megpihentünk, gyönyörködtünk a tájban. Én az ottani geoládát kerestem, de sajnos nem találtam meg. Közben fox átnevezte Kőrösi Csomát Csőrösi Komára - sose fog kitörlődni az agyamból, és tuti egyszer így fogom mondani véletlenül. 

A visszaút kevésbé volt fárasztó, csak a legmeredekebb részeken kellett óvatosan lépkedni, hogy ne csússzak meg a köveken. Úgy éreztük, most már igazán megérdemeljük azt az ebédet. 

Melian hangulatos fotója a Rengeteg büféről, fox integet a távolban (Fotó: Melian)

A Dömörkapu Rengeteg Büfé aznap nyitott meg újra. Most jártam ott először, de engem teljesen meggyőztek a grillsajtos tállal, eszméletlen finom volt. A vírus óta ez volt az első alkalom, hogy valami helyen ettem, nagyon felszabadító érzés volt. Bónuszként ebéd után olvastam, hogy hétfőtől Budapesten is elkezdődnek a lazítások, juhéjj. 

Soványka vízesés

Ebéd után újra útra keltünk, vissza Szentendre felé. A Lajos-forrás elágazó után egy újabb potenciális vízesést kerestünk fel, de csak vékonyan csordogáló vizet találtunk. 

Rét

A Bükkös-patak tanösvényig mezőn sétáltunk, kiértünk a fák alól. Szép volt körbe a kilátás, még a hegyeket is láttunk, ahonnan jöttünk. 

A völgy és a megbontott hegy, ahonnan jöttünk. 

A mezőn persze sütött minket a nap, azt hiszem, itt sikerült egy kicsit lepirulnom. 

A háttérben Szentendre

Ahogy közeledtünk Szentendréhez, egy kisebb farm mellett vitt az út, ahol kecskék ugráltak szénabálákon. Nagyon aranyosak voltak! 

Kecskehad

A Bükkös-patak tanösvénytől megint megnőtt a népsűrűség, érezhetően a város szélén jártunk már. Egy ponton lecsatlakoztunk az útról, és a patak mellett telepedtünk le Bent hallgatni, ahogy szetáron játszott - végig hozta magával a túra alatt. Meditálós, andalító volt a zene, a csobogó patak mellett igazán hangulatos volt. Közben a mókust figyeltem, aki megmutatta ezt a szép helyet, az ugrándozásával hívta fel a figyelmemet, és a zeneszó alatt is az egyik közeli fán mászkált. 

Itt ültünk le

Mire a HÉV állomásra értünk, rendesen elfáradtunk. Elmondani nem tudom, mennyire jó volt társaságban kirándulni. 

Solymártól Hűvösvölgyig

Hetekig voltam nagyon mérges a solymári polgármesterre, amiért minden hétvégén lezáratta a jegenye-völgyi turistautat a koronavírus miatt. Puffogtam, hogy micsoda szemétség ez, hiszen kirándulni szabad. Május második hétvégéjére már nem kaptak extra jogokat a polgármesterek, így Solymárt se tudták lezárni, mi pedig kihasználtuk az alkalmat. Utólag belátom, igaza volt a polgármesternek: olyan sokan voltak a völgyben, ami már élvezhetetlenné tette a sétát.

Solymártól Hűvösvölgyig (Forrás: turistautak.hu)

Útvonal: Solymár - Alsó-Jegenyevölgy - Paprikás-patak vízesése - Kálvária-hegy - Tök-hegy alja - Gercse templom - hármashatárhegyi reptér - Hűvösvölgy

Táv: Kb. 12-13 km

Az Árpád-hídtól buszoztunk a településre, a temetőnél szálltunk le. Innen csak pár perc séta a solymári vár, ami mellett a turistaút vezet. Az hamar egyértelművé vált, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a völgyet választották vasárnap délutáni sétájuk helyszíneként, és ahogy beljebb értünk az erdőbe, egyre többen lettek. Mintha a Margitszigeten sétáltunk volna egy forgalmas időszakban, nagyon durva volt. A táj szép, fák között, agyagos sziklák mellett lépkedtünk, másik oldalon a kis patak. Az út ennyi emberre nagyon keskeny volt, egyáltalán nem lehetett tartani a javasolt másfél méter távolságot. Sokan andalogtak, kerülgetni is kellett az embereket, szóval nem volt túl jó. 

A Paprikás-patak vízesése

A vízesésnél is kisebb tömeg volt. Ahhoz, hogy közelről is megcsodálhassuk, a patakon át kellett mászni és egy csúszós domboldalon lejutni, ami önmagában se egyszerű, de folyamatos volt a forgalom, fel és le is másztak az emberek. Mikor éppen senki nem mászott, mi is leereszkedtünk gyorsan. A vízesés bájos, de nehéz volt kiélvezni a természet nyugalmát, mert hát az nem igazán volt. Ide hétköznap érdemes jönni, hétvégén tuti nem. 

Fahíd a patak felett

Nem is voltunk itt sokat, visszamentünk egy rétig, ahonnan a sárga sáv a Kálvária-hegy felé indult. Elkezdtünk mászni. Tengerszint felett 180 méterről kellett feljutnunk 384 méterre, úgyhogy a szuszogás megvolt. Ahogy rátértünk erre az útra, a tömeg megszűnt, alig pár emberrel találkoztunk csak. 

Ismeretlen utakon

Nem mentünk végig a sárgán, amikor a nagyfeszültségű villanyoszlopok alatt áthaladtunk, egy jelöletlen útra tértünk át, ami rövidebb, ám meredekebb volt a sárgánál. Cserébe már útközben szép panoráma tárult elénk.  

Közeledés a tetőre

Még egy utolsó mászás, és a Kálvária tetején voltunk. Pihentünk, én ettem egy saját sütésű kiflit (nem volt egy nagy kunszt megcsinálni, de sokkal jobb lett a boltinál). 

Kálvária-hegy

Fújt a szél, borult volt az ég, ideális túraidő. 

Vadrózsa

Szusszanás közben a továbbiakat tervezgettük. Végigmehettünk volna a sárga jelen, egészen a Virágos-nyeregig, ahonnan a Fenyőgyöngyéhez vagy az 1-es villamos végállomásához is el tudtunk volna jutni. A másik opciót választottuk: lemászunk a hegyről a jelöletlen úton, és hármashatárhegyi reptéren átvágva elsétálunk Hűvösvölgyig. 

Még a Kálvárián

A Tök-hegy aljában baktattunk hétvégi házak között, aztán egyszer csak véget ért a település, és tücsökciripelésben közeledtünk a Gercse templomhoz. 

A jobb oldalt kiemelkedő hegy a Kálvária

Zárva volt, bemenni nem tudtunk, úgyhogy folytattuk utunkat. Fura, hogy a környék hegyeit már alaposan bejártuk, de a sík részeken még nem nagyon kirándultunk. A templomig eljutottam két éve egy teljesítménytúrán, de a Hűvösvölgyig vezető utakon még nem jártam. 

Fetrengés - szemben az Újlaki-hegy

A reptérnél megálltunk, leterítettük fox kabátját és kifeküdtünk a fűbe. Sokan voltak kint aznap, látszik, hogy az emberek már nem bírnak otthon ülni. Mi sem.

Virágok

Az erdőbe beérve már csak a kéket kellett követni Hűvösvölgyig. Az egész túra kb. 12-13 km volt, ami önmagában nem sok, de a Kálváriára mászás kivett az erőnkből. Változatos kirándulás volt: volt vízesés, patak, mászás, szép kilátás, templom, mezőn fetrengés - minden, ami egy jó túrához kellhet. 

Kő-árok túra

A május elsejei háromnapos hétvégére bizony hazaszöktem. Tény, hogy elég jolly joker lakcímkártyám van, mert van rajta vidéki cím meg budapesti is, szóval jogilag talán be voltam biztosítva, de tény, hogy ha felelősségteljes állampolgár lennék, akkor nem utaztam volna. Felszerelkeztem maszkkal és kézfertőtlenítővel, és péntek reggel felcsaptam magam a veszprémi vonatra. Az utastársakon és a kalauzon is maszk volt. Veszprémbe érve én voltam az egyetlen, aki maszkban parádézott, le is vettem. A győri vonaton, amivel továbbutaztam, aztán tényleg senki nem hordott maszkot. Nagyon jó volt Zircen leszállni és hazaérni! 

Az útvonal (Forrás: turistautak.hu)

Útvonal: Csesznek - Kőmosó-szurdok - Kő-árok - Dudari-patak mente - Hódos-ér - Kardosrét

Táv: Kb. 15 km

Szombaton húggal elmentünk túrázni. Csesznekről terveztünk hazasétálni a Kő-árkon keresztül. Gyakorlatilag a zöld jelzésen mentünk egészen addig a pontig, ahol a Mária út különválik, onnantól azon haladtunk szinte végig. Az utolsó 1.5 km-re jelzetlen útra tértünk rá, amit gyerekkorunk óta ismerünk. 

Kőmosó-szurdok

Busszal mentünk Csesznekig. Jó lett volna, ha nem kell a faluba bemennünk, de a buszok vagy Suttonynál állnak meg, ami a falu széle, vagy bemennek a központba, ami még rosszabb. Suttonynál leszálltunk, és amilyen gyorsan tudtunk, elosontunk a Kőmosó-szurdokig. Bár a vasalt utak elvileg le voltak zárva, gyakorlatilag ennek semmi nyomát nem láttuk, és mászókat is láttunk. 

A húgom egy manó

A szurdok bár rövidke, de gyönyörű. Gyorsan átértünk rajta, az út kivezetett a falu szélére, a temetőhöz. Itt már biztonságban érezhettük magunkat, nem kellett a helyiek szúrós nézésétől tartani. Kis ideig a betonúton vezetett a zöld sáv, aztán hamarosan erdőben, hatalmas bükkfák között jártunk. 

Viszlát, cseszneki vár!

Megtízóraiztunk az otthonról hozott pogácsából, elkortyoltunk egy sört, és útnak indultunk. 

Bükkös erdő

Nem volt ismeretlen a terep, pár éve Dave-vel és kishúggal kirándultunk erre. Akkor ránk esteledett, és Gézaháza után a 82-es mentén gyalogoltunk haza, szerencsére most korábban elindultunk, úgyhogy ez a veszély nem fenyegetett. 

Sziklák

A Kő-árok azért ideális kirándulóhely, mert kevesen ismerik: aki túrázik a környéken, inkább az Ördög-árkot választja, mindenkinek az jut először eszébe. Nekem is megfordult a fejemben, hogy tehetnénk egy kört Csesznekről: először végig a Kő-árkon, aztán vissza az Ördög-árkon a kiindulópontja, de bár évekkel ezelőtt volt, még tisztán emlékszem, mekkora szívás az Ördög-árok. Nagyon szép, de jó erőnlét kell hozzá, és a két ároktúra egyben valószínűleg sok lett volna. 

Őserdő

Az egyetlen emberek, akikkel "találkoztunk", azok mászók voltak a fenti sziklafalnál. A Gézaházához közel eső pihenőig egy lélek sem járt a környékünkön, megvolt az igazi erdei elvonulós élmény. 

Érdekes sziklaképződmény

Az út nagyja nem volt túl nehéz, egy-két helyen kellett kidőlt fákon átmászni vagy a domboldalra felkúszva kikerülni, de alapvetően akár kisgyerekkel is járható a terep. Az út menti szakadék néha félelmetes, oda kell figyelni, hova lép az ember, de aki kicsúszik, az se esne nagyot, annyira nem mély. 

Természet temploma vagy hogy is mondják

Az egész Kő-árok nem hosszú, kb. 3 km. Kiérve egy erdei pihenőhöz jutottunk, ahol a zöld sáv és a piros kereszt találkozik. Nem pihentünk itt sokat, mentünk tovább a zöldön. 

Az árok

Egy kerítés mellett sétáltunk, amikor hangos zúgásra lettünk figyelmesek: felnéztem, és egy fa ága tele volt (valószínűleg) méhekkel. Szaporáztam a lépteimet, de szerencsére nem foglalkoztak velünk. Ezután egy olyan helyet kerestünk, amit a térkép úgy jelölt, hogy "meteorit a Bakonyban".  Le kellett térni a zöldről, és besétálni a fák közé. Mivel egy geoláda is van itt, könnyebben be tudtuk lőni, merre keresgéljünk. 

Meteorit darabkák a földön - vagy valami más?

Meg is találtuk az érdekes formájú köveket, de egy másik térkép, amit szintén néztem, lelombozta a meteoritról való álmodozást: ezek a fura kövek nagy eséllyel mészkőégetésből maradtak vissza. A környék tele volt gödrökkel, ami mészkőégetésre utal, úgyhogy a romantikus meteoritos elmélet sajnos megdőlni látszik. 

Kő közelről

Sebaj, így is érdekes volt közelről megfigyelni a köveket. Ráadásul a geoládát is megtaláltuk, illetve húg vette észre. Ez volt az első ládája, úgyhogy örültünk mindketten. 

Az Ördög-árok kapujában

Közeledtünk az Ördög-árokhoz, így a népsűrűség is megnőtt. és sajnos a frissen eldobált szemét mennyisége is. Húg hősiesen összeszedte a csokipapírt, műanyag poharat és sörösdobozt, ez utóbbi kivételével a többit láthatóan nem sokkal előttünk dobták el. Annyira szomorú és bosszantó - aki kirándulni megy, elvileg azért megy, hogy szép helyeken járjon, miért csúfítja el mégis? :/ 

Dudar felé az út

Nem jártunk messze Dudartól, csak át kellett volna sétálni egy rövid szakaszon az erdőn, de mi kitartottunk a zöld sáv mellett. Ezzel elkezdődött utunk legnehezebb szakasza. A Dudari-patak mellett haladt a turistaút, a domboldalban, de a területen nemrég fákat vágtak ki, amiket aztán ott hagytak érintetlenül. Gyakorlatilag nem lehetett az úton menni, mert tele volt kidőlt fákkal - és nem a törzsek lógtak be leginkább, hanem a lombkoronák, úgyhogy még átmászni se lehetett rajtuk rendesen. Erről a részről nem is nagyon van fotóm, mert inkább a túlélésre koncentráltam. :D 

Dudari-patak

Lemásztunk a patakhoz, inkább mellette sétáltunk. Ez se volt annyira egyszerű, mert csak vadcsapásokat tudtunk követni, és kétszer is át kellett kelni a patakon úgy, hogy híd nem volt. Végül a zöld jelzés kitisztult annyira, hogy  érdemes volt visszamászni, de még így is utunkba került egy-egy kidőlt fa, de legalább már nem csoportosan.  

Ez már lightos volt a korábbiakhoz képest, rég kidőlt, ki tudtuk kerülni

Azon poénkodtunk, hogy értjük mi, hogy itt halad a Mária út, és a zarándoklatnak kihívásnak kell lennie, de ez azért mégiscsak túlzás. Utolsó megpróbáltatásként újra át kellett mászni a patakon - a térkép szerint van híd, a valóságban persze nincs. 

Szeles puszta - a jobb szélen, a kiszáradt fa alatt pihentünk

Egy rétre értünk ahol, ahol egy nagy fa alatt elterültünk. Megettük a maradék pogácsát és a fűben fetrengtünk. Szép napos időnk volt, csak a szél fújt állandóan, el is neveztük a helyet Szeles pusztának - jut eszembe, a térképembe még be kell írnom a névadást. 

Nagyon idilli

Átsétáltunk a mezőn. Útjelzést csak a mező széli fákon láttunk, út az hol volt, hol nem, de nem volt magas a fű, nem volt nagy gond. 

Virágos mező

A zöld sáv és a Mária út egy kicsit még együtt haladt, de hamarosan kettéváltak. Mi a Mária úton mentünk tovább, de előbb halálra rémített valami madár, ami a közeledtünkre éktelen ricsajjal repült el. Legalábbis reméljük, hogy madár volt, és nem valami szörnyeteg. 

Túracsapat - és igen, lilára festettük a hajam ^_^

A 82-es főút felé sétáltunk, a távolban már Nagyesztergár házait is észrevettük. Ha a zöldön mentünk volna tovább, oda jutottunk volna el. 

Úton

A főút mellett már kevésbé volt idilli sétálni, a szép idő az autósokat és motorosokat is az utakra vonzotta. Ráadásul a 82-es ezen szakaszán úgy száguldoznak, mintha muszáj lenne, nem is csoda, hogy gyakoriak erre a balesetek. 

A távolban Nagyesztergár

Szerencsére a főút melletti szántóföld szélén földút vezetett, ezért nem kellett kimennünk a betonútra. Hamar elértük azt a pontot, ahol a Mária út, amit követtünk, letért a főútról. Igen ám, de egy elektromos kerítés állta utunkat pont ott, ahol a Mária útnak folytatódnia kellett volna, és egyik térképem se jelölte az útvonal változását. Kicsit tanakodtunk, aztán tovább sétáltunk, most már a 82-es mentén egészen a következő leágazásig. Közben láttuk, hogy a Mária utat is erre terelték el, jó irányba mentünk. Ez a rész igazán zarándoklathoz illik: halálfélelem volt rendesen, a motorosok csak úgy cikáztak, attól féltem, hogy valamelyik barom kisodródik és elüt. 

Hódos-ér

Innen már nem volt messze a Hódos-ér, ahol gyerekkoromban gyakran jártunk. Letértünk a Mária útról, és a dombok aljában egy erdei ösvényen sétáltunk be a faluba. Hazaértünk. 

Ismerős utakon

Nagyon szép túra volt, még ha fárasztó volt is néha. Kb. 15-16 km-t sétáltunk. Felüdülés volt újra a Bakony útjait koptatni.