737 nap

jaj hát közben történnek ám más dolgok is, nem csak a szemem világáról tudok nyígni. Szépen csendben átléptünk a harmadik közös évünkbe foxszal. ^_^ Ami wow. Nem tűnik úgy, hogy ilyen régóta együtt vagyunk, még mindig van egy csomó dolog, amit el kell mesélnem neki, amit együtt kell csinálnunk, amit közösen kell kipróbálnunk, ahova együtt kell elmennünk, amit át kell élnünk. Olyan jó érzés, hogy mellettem van, mellettem szuszog éjszaka, elviseli, ha szánkózok a hátán vagy megrágom a fülét, támogat, szeret és megpuszilgat, mosolyog, ha találkozunk, és nem tesz úgy, mintha tudná, hogyan kell vigasztalni, ha egyszer nem tudja, de azért igyekszik. Gyakran nem vagyok benne biztos, mivel is érdemeltem ki. Mert igen, megtaláltam a legőrültebbet az mtt-ben, de ostoba szar lettem volna, ha az ismeretlentől való félelem miatt elszalasztom - mert kiderült, hogy nekem ő a legeslegjobb. Határoztatlan ideig nem kell más, még mindig. 

Nem is tudom, van-e értelme ezt tovább ragozni. Ránézek és mosolyognom kell, mert annyira szép és annyira szeretem. 

Szeretnék még sok szép évet, mert még nagyon sok dolgunk van együtt.

gyógyulás vol. 2

Megnyugtató, ahogy egyre veszem lejjebb a nagyítást a képernyőn. Ha lassan is, de javul a látásom.

Tegnap a 3 napos kontrollon semmi különös nem történt, megállapították, hogy egyenetlen a hámréteg, de már ki lehet venni a lencséket. (halleluja!) Ehhez érzéstelenítő cseppet kaptam, majd egy csipesszel kiszedték. A látásom azonnal le is romlott, még homályosabb lett, mint lencsével volt. Nem baj, már nagyon zavart, örültem, hogy kiszedték. 

Este elmentem ihb-re, de vagy túlerőltettem magam napközben vagy a lencsétlenség bezavart, de borzasztó száraz volt mindkét szemem, az egyik folyamatosan szúrt, és hiába csepegtettem, nagyon rossz volt. Nem is maradtunk sokáig, egy sört megittam - azt is csak félve, mert szárítja a szemet. Rokkant vagyok, na. 

4. nap. 

Apróságokon veszem észre, hogy lassacskán jobban látok. Ahogy fent is írtam, egyre kisebb betűket tudok monitoron olvasni. A telefonom kijelzőjét már minden probléma nélkül látom. A cukrászdában már el tudtam olvasni a sütik neveit - két napja még nem. Tegnap megnéztem egy részt a The Leftoversből. Egy egész sorozatrészt! 

Már csak napi 3szor kell cseppentenem a mostani szemcseppel, kedden pedig újat kapok. Műkönnyet igény szerint használhatok, ami azt jelenti, hogy ma megvettük a második dobozt, mert kedd óta majdnem teljesen elfogyott. 

Elmentünk Tolkien Klubra a pulcsimért, amit rendeltem, az Oktogonig sétáltunk. Néha kicsit elkeseredek, mennyire homályos a parlament a margit hídról, alig tudom elolvasni a nagyobb feliratokat is, máskor meg örülök, mert tudom, hogy ez csak jobb lesz, és már most sokkal jobb, mint a műtét előtt volt vagy akár pár napja. 

Igazi idegölő türelemjáték ez.

gyógyulás

Két nap tömény szenvedés és rengeteg alvás után ma reggel úgy ébredtem, hogy hiába vártam, nem jött a szokásos fájdalom, képes vagyok nyitva tartani a szemem, és ha homályosan is, de látok. Most giganagyra állított betűkkel írok, kicsit homályos így is, meg nem tudom, meddig bírja a szemem, de megpróbálok nagyjából beszámolni a történtekről.

a nagy nap - 0. nap

A műtét napján elkövettem azt az ostobaságot, hogy elkezdtem prk műtét utáni tapasztalatokat olvasgatni a neten, és megbizonyosodtam róla igen hamar, hogy meg fogok vakulni, megkínoznak, még rosszabb lesz a szemem, mint volt, kettős látásom lesz egész életemre és sötétben nem fogok semmit se látni. Miután vinnyogtam egy sort foxnak, kénytelenek voltunk elindulni, mert közeledett az időpont. Útközben felszedtük Esztit, és hármasban érkeztünk a klinikára. Betessékeltek a műtétre várakozós recepcióra. Megkaptam a beleegyező nyilatkozatot, amit átolvastam, aztán vittek is vizsgálatra. Belefotóztak a szemembe, hogy okés-e a szaruhártyám, meg néztek azt hiszem egy gépes dioptriamérést, aztán olvasgathattam tovább a nyilatkozatot. Épp elkezdtük a részletfizetést megbeszélni, amikor egy doktornő magával vitt és táblát kellett olvasnom: a jobb szememre állítólag jobban láttam, mint az előző viszgálatkor. Elmondta, hogy maga a műtét 3 perc, minden oké lesz, csak majd ne mozogjak. Visszamentem a többiekhez, kaptam egy xanaxot, kitöltöttük a papírokat, fizettünk, aztán pár perc múlva hívtak, hogy menjek, cseppentenek a szemembe. Meg is indultam, azt hittem, még utána visszamehetek foxhoz, úgyhogy el se köszöntem, erre kiderült, hogy a-a, itt már műtétre előkészítés történtik. óshit. Kaptam cseppeket, hajhálót, köpenyt, a cipőmre is, aztán vártunk. A nővérke, aki beöltöztetett, kedves volt és csupa megnyugtató dolgokat mondott, plusz hatott a nyugtató, úgyhogy egész lazán vártam, hogy szólítsanak. 

Amikor ez tényleg megtörtént, elég fura érzés volt realizálni, hogy bármennyire elbagatelizáltam én ezt a dolgot, itt egy konkrét műtét fog történni. Lefektettek az asztalra, elrendezték felettem a műszert, szóltak, hogy ne mozogjak, aztán talán még cseppentettek a szemembe, ezt nem tudom pontosan, de utána elkezdték lekaparni a szaruhártya felületét. Nem igazán éreztem, de nem volt jó érzés. A látásom homályosult, és maga a tudat se kellemes. Kérték, hogy nézzek középre, azt se tudtam sokszor, hova nézek éppen. Tényleg nem tartott sokáig, de örültem, amikor vége lett. Ekkor jött a lézer, az kismiska ehhez képest.  Egy zöld pöttyöt kellett néznem, a lézer beindult, a pötty helyett már csak csíkokat láttam. A legrosszabb az volt, amikor megéreztem a saját szaruhártyám égett szagát. Teleöntötték a szemem fertőtlenítővel, rácsapták a védő kontaktlencsét, aztán viszontlátásra, következő szem. Tényleg nagyon gyorsan történt minden. 

Mikor mindkét szemmel megvoltunk, én alig mertem kinyitni. Homályosan, de tök jól láttam. Megnyugtattak, hogy ez ennél csak jobb lesz. Lőttek rólam egy fotót (miért???), aztán mehettem utamra. 

A hazaúton élveztem, hogy látok. Mivel még hatott az érzéstelenítő, sokat kellett pislognom, mert az ember képes elfelejteni. Kiváltottuk a szemcseppeimet, aztán mentünk is haza pihenni. Aznap szinte nem is volt semmi kellemetlen tünet - ha kicsit homályosan is, de jól láttam, még chatelni is tudtam a telefonomról. Az egyetlen mellékhatás, hogy két telefonbeszélgetésre estére már nem tudtam visszaemlékezni. Kiderült, hogy ez a xanax egyik mellékhatása. Az éjszaka nyugodtan telt, már kezdtem is szerencsésnek érezni magam, hogy ennyivel megúszom. Aha. 

1. nap

Ahogy kinyitottam a szemem, elkezdett ömleni a könnyem. De folyamatosan. Egész nap. Nyitva csak másodpercekre bírtam tartani, fájt és csípett, tortúra volt a napi 5 cseppentés is. A nap nagy részében aludtam, és igazi kínszenvedés volt elmenni az egynapos kontrollra. Egyedül nem tudtam volna, Eszti jött a megmentésemre. Mint egy drogos celeb, akit most visznek az elvonóról, úgy néztem ki szerinte. Hát úgy is éreztem magam. Nehezen bírtam elképzelni, hogy a vizsgálaton rá bírnak venni arra, hogy olvassak a tábláról, de sikerült. Nem volt könnyű a könnyáradat alatt fókuszálni. Belenéztek a szemembe, szépen hámosodik, holnap már jobb lesz, tv-zni is fog tudni, de a ma éjszaka még keserves lehet. Hát jó. Hazaszenvedtük magam, aztán aludtam is tovább. Éjjelre bekaptam egy altatót, mert annyira szúrt a szemem, hogy nem tudtam elaludni tőle. Amikor pár másodpercre ki bírtam nyitni, akkor tökéletesen élesen láttam. 

2. nap

Vártam én a tv-nézést, de csak nem voltam rá képes. Továbbra is alig bírtam nyitvatartani a szemem, úgyhogy aludtam vagy Csáth Gézát hallgattam hangoskönyvben. Este kimentem foxszal a ház mögötti cukrászdába, hát kellemetlenebb élmény volt, mint gondoltam. Mivel az első hámréteg összeért a szemem előtt, a látásom elhomályosult. Az utcán fedeztem csak fel, mennyire durván homályos minden. Sütiválasztásnál nem láttam a feliratokat, fel kellett mindent olvasni, és egyébként is zavart a fény, már otthon akartam lenni. 

Egész nap olyan érzésem volt, mint amikor rosszul van berakva a kontaktlencse a szembe, full idegentest érzés, ami borzasztó. Legszívesebben megdörzsöltem volna a szemem,de azt nem lehet. Hozzá se érthetek egy hétig. Alvásnál megint betoltam egy altatót, mert féltem, hogy annyira zavarni fog ez az érzés, hogy nem tudok aludni. Valamiért viszont sokáig forgolódtam, altatóval is nehezen aludtam el. És hol maradt a jól megérdemelt tv nézés? Hát sehol. 

3.nap

Azaz ma. Az, hogy egy ilyen hosszú posztot megírtam, elég nagy csoda. Reggel alig mertem kinyitni a szemem, nehogy fájjon, de hálistennek semmi. Nem fáj, és bár továbbra is homályosan, de látok. Sose hittem volna, hogy ilyen öröm lesz az, ha folyamatosan nyitva bírom tartani a szemem. Mivel eléggé unalmasan telt ez a pár nap, ma elkezdtem rendet rakni, mosogattam, és bekapcsoltam a laptopot. Gigabetűkkel, de tudok írni. Nagyjából olvasni is. 

Délután megyek a 3 napos kontrollta, ha minden jól megy, kiveszik a védőlencséket, és lassan elkezd élesedni a látásom. Keddre már értelmesen fogok látni, ha minden jól alakul. 

Amit biztosan tudok, hogy tök felesleges volt mások gyógyulástörténeteit véresen komoly műként olvasnom, mert tényleg tök máshogy gyógyul mindenki. Van, akinek alig vannak fájdalmai. Van, aki 5 nap után tud csak nyitott szemmel közlekedni.
Az elmúlt két nap borzasztó volt, nagyon vártam, hogy vége legyen. Ha innentől csak csendes gyúgyulásban lesz részem és semmi fájdalomban, akkor nagyon boldog leszek. 

úristen, ma műtenek

Eljött ez is, pár óra és megműtenek. Nem kifejezetten izgulok vagy félek, inkább izgatottan várom. Remélem nem fog semmi kellemetlen érni, nem fog fájni - bár le leszek zsibbasztva, szóval kétlem, de mivel még sosem lézerezték a szemem, fogalmam sincs, mire számítsak.

Mivel vállaltam, hogy részletesen beszámolok a műtét körülményeiről, elregélem, milyen korlátozások vonatkoznak a műtét előttre közvetlenül.

• Kontaktlencsét egy hete nem hordok már. Ez lencsefajtánként változó, a napi cseréjű lágy lencsére ez vonatkozik, de ha például olyan lencsém lett volna, ami folyamatosan a szememben van, akkor 3 hete abba kellett volna hagynom a használatát. 
• Tegnap beszereztem (na jó, foxot megkértem, hogy míg dolgozom+suliban vagyok, vegyen) illatmentes deót, ma ugyanis nem illatozhatok. 
• Bár ruhát még nem választottam, nem szabad kötött pulcsit vagy gyapjút viselnem ma, mivel ezek szöszölnek és nem móka, ha a műtőt szöszölöm össze. 
• Alkohol miniböjt. Műtét előtt egy nappal már nem szabad, és utána 3 napig szintén nem. Csudijó volt a tegnapi évfordulós vacsoránkon limonádéval koccintani. :D (sebaj, farsangon ittam előre is erre a 4 napra. Pénteken meg ihb, aznap már szerintem lehet.)
• Hajmosás. Muszáj ma hajat mosnom, mert műtét után egy hétig nem lehet, nehogy samponos víz érje a szemem. (Be akarok szerezni egy úszószemüveget, nem hiszem el, hogy azzal ne moshatnék hajat.) Amit kicsit nem értek, hogy illatos parfümöt nem használhatok, a samponra viszont nincs korlátozás e tekintetben. 

Műtét után egy hét, mire használhatóra beáll a látásom, azon jobban aggódok, hogy addig mennyire látok majd. 

8!

És igen, megvan a 8 km! A múlt heti szerencsétlenkedés után kellemes időben, kényelmesen futottam le a távot. Belegondolva nagyon durva, hogy ilyen sokat egyhuzamban most életemben először sikerült futnom, és nem haltam bele. Most azért érzem a lábaim, de nem volt olyan szenvedős edzés, mint a múlt heti. Úgy tűnik, nagyon sokat számít az időjárás is, a szembeszél nem kifejezetten előnyös. Ami kicsit zavar, hogy mostanában kimondottan forgalmas a margiszigeti futópálya. Olyan jó volt januárban futkározni, amikor alig volt kint valaki! Nyugodtan tudtam a saját tempómban haladni, most sokszor érzem magam csigalassúnak, miközben ezren megelőznek. 

8 km után

Elajándékoztam a kontaktlencse folyadékomat, és a mai nappal búcsút intettem a kontaktlencsének. Műtét előtt egy hétig nem lehet hordani - keddig még várhattam volna, de úgy vagyok vele, hogy holnap suliba meg munkába jó lesz a szemüveg is. Az egyetlen, ami fáj a lelkemnek, hogy MTT farsangon is szemüvegben leszek. Rendkívül autentikus jane austen korabeli lány leszek. 

Tegnap pedagógustüntetésen voltam. Másfél órát áztunk a szakadó esőben, mára meg is fájdult a torkom, de megérte. Rengetegen voltak, jók voltak a beszédek, és megintcsak azt éreztem, hogy egy jó ügy mellett állok ki. Egyébként meg elképesztően elkeserítő, ami ma a közoktatásban történik. Valamennyire az okj miatt érintett vagyok, még ha minimálisan is, de már az is elég durva, amit az én sulimmal művelnek. Őszintén hálás vagyok érte, hogy nem most vagyok általános vagy középiskolás, és el nem tudom képzelni, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik most azok. Milyen felnőttek lehetnek így, hogy ellehetetlenítik a boldogulásukat már gyerekkorukban? Elkeserítő, de tényleg. 

Ami napok óta izgalomban tart, az nagy királyság lenne, ha összejönne. Pár nap, és kiderül. Ha pozitív választ kapok, akkor ihajcsuhaj de jó munkám lesz! Szurkoljatok plíz! :)

Ez történik a szemműtét előtt

Ha lézeres szemműtétben gondolkodik az ember, először talán azt érdemes átgondolni, anyagilag mennyi fér bele. Nagy különbségek vannak ugyanis a különböző eljárások árai között: ami kényelmes és gyors felépüléssel jár, annak az árát nyilván meg is kell fizetni. 

Több helyen is körbenéztem, mire megtaláltam az óbudai Optik-Med Sasszemklinikát. Úgy néztem, hogy árban máshol se kínálják olcsón a műtéteket, viszont náluk van lehetőség részletfizetésre, ami sok helyen nem opció. A műtétet teljes körű szemvizsgálat előzi meg, ez ingyenes, ha online jelentkezik rá az ember vagy kitölti az alkalmassági tesztet. Igazából nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy az embernek fizetnie kelljen ezért.

Feltételezem, hogy máshol is ezek a műtétfajták elérhetők.

1. PRK - ez a legolcsóbb, a gyógyulási folyamat ennél a leghosszabb: 6 hónap szemcseppezés, műtét után egy hét pihenő, és pár napig kellemetlen érzés lehet a szemnél. Műtét után kontrollra kell menni másnap, harmadnap, egy hét múlva, egy hónap múlva, majd fél évig havonta, végül egy évvel később. Ennél az eljárásnál a szaruhártya felszínén végzik a lézeres kezelést. Ára: 140.000 HUF/szem
2. FEMTO - duplaannyiba kerül, mint a PRK, de kényelmesebb: másnap lehet menni dolgozni, nincs kellemetlen érzés, 3 hétig kell csak csepegtetni. Ennél az eljárásnál két lézerrel dolgoznak, és a lézer egy védőlebenyt alakít ki, így teljesen érzéketlen területen kezeli a szaruhártyát. Ára: 245.000 HUF/szem

A klinika olyan, ahogyan az ember egy fizetős klinikát elképzel és amit elvár tőle: tiszta, kellemes, ügyfélbarát. A recepciósok kedvesek, az orvos bemutatkozik és mindenről tájékoztat, amit csinál, végig biztonságban érzi magát az ember. Az összes vizsgálat fájdalommentes, kivéve az utolsót, de az is inkább kellemetlen. Pupillatágítót csepegtettek a szemembe, amitől közelre nem láttam szemüveggel. Mikor elég tágnak ítéltetett a pupillám, következett a szemfenék-vizsgálat, ami nem lesz a kedvenc emlékem. Kitágított pupillánál az ember szeme nagyon érzékeny lesz a fényre. Ez a vizsgálat pedig konkrétan arról szól, hogy percekig erős fénnyel világítanak a szembe, és közben az utasításoknak megfelelő irányokba kell nézni. Nem egyszer éreztem azt, hogy ezt nem bírom, azt se tudtam, tényleg arra nézek-e, amerre kérik, mert elvakított a fény és nem éreztem, mozog-e egyáltalán a szemem. Nem volt túl kellemes, de túl lehet élni.

A pupillatágítás hatására aznap közelre nem nagyon láttam, és másnap is óriásiak voltak a pupilláim, bár akkorra már helyreállt a látásom. A legrosszabb az volt, hogy elmentünk vásárolni, és fel kellett olvastatnom foxszal a pici szövegeket, mert nem bírtam őket kisilabizálni, szétfolytak a szemem előtt.

Miután mindennel végeztünk, megkaptam a papírjaimat. Külön kiemelném, hogy nem csak az eredményeket, hanem az orvosi rövidítések jegyzékét is megkaptam, hogy értsem is, melyik eredmény mit jelent. Megbeszéltük a műtét időpontját és a műtétet követő kontrollok időpontjait, valamint a fizetési lehetőségeket, na meg a műtét utáni gyógyulási folyamat velejáróit. Innentől már csak ki kell várni a kitűzött napot. Elég nagy lehet a forgalom, mert leghamarabb 3 héttel későbbi időpontra tudtam volna menni, csak az nekem nem volt jó, így pár nappal későbbra írtak be.

Ahogy említettem, részletfizetésre is van lehetőség, egy kezesre szükség van mindenképpen. Két konstrukció közül lehet választani: vagy ugyanazt az összeget (PRK-nál 13.000 HUF/szem) fizeted 13 hónapig, vagy a kifizetsz egy nagyobb összeget (PRK-nál 49900 HUF/szem), és utána 10 hónapig fizetsz az előbbi megoldásnál kevesebb törlesztőt (PRK 10.000 HUF/szem). Én az utóbbit választottam, jobban megéri. Az én esetem annyiban speciális, hogy mivel határozott idejű munkaszerződésem van, nekem kell vinnem egy adóst magam helyett, plusz egy kezest. Egyikőjük se lehet egy háztartásba bejelentve velem.

Ami még fontos lehet, hogy a műtét után kapok majd igazolást, amivel a háziorvos ki tud írni táppénzre. Szükségem is lesz rá. 

Folyt. köv. a műtét után

London - day 04

Winter Wonderland! Újabb látványosság, amit még az utazás tervezgetése közben szúrtam ki. Először a metropolban akadt meg a tekintetem egy képen, amin jégszobrok voltak láthatók azzal a felirattal, hogy megnyitotta kapuit a Hyde parkban a Winter Wonderland. Utánaolvastam, és kiderült, hogy konkrétan a Magical Ice Kingdomról van szó, ami külön belépős attrakció, nem is kifejezetten olcsó, de én mindenképpen látni akartam. A honlapon azt javasolták, foglaljunk előre időpontot és vegyük meg a jegyeket, így kerüljük el a tömeget, úgyhogy péntek délután 3-ra szóló jegyekkel érkeztünk.

Nekem már maga a tény, hogy a Hyde parkba megyünk, az is elég bizsergős érzés volt. Az, hogy egy giga karácsonyi vásár is lesz ott, az egy hatalmas pirospont volt emellé. A(z egyik) bejáratot simán megtaláltuk, kértünk térképet a jegyeladós lánytól, és megindultunk. Maga a Wonderland ingyenes, csak bizonyos szolgáltatások kerültek pénzbe, mint a korcsolyázás, az óriáskerék, vagy az ice bar. Ez utóbbit kihagytuk, de pár héttel később Prágában volt hozzá szerencsénk.

Nem sokat nézelődtünk első körben, megkerestük az ice kingdomot. Kicsit korábban értünk oda, mint 3 óra, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis mi még kényelmesen végig tudtuk nézni a szobrokat, nem volt nagy sor a fotósnál, de pár perccel később elöntötte a tömeg a helyszínt.

A mókus igen népszerű motívum volt

Miután leadtuk a jegyeket és betessékeltek az előtérbe, mások példáját követve elkezdtünk rendesen felöltözni: sapka, sál, kesztyű. A -8 az -8 fok, ezen a hőmérsékleten tárolják a jégszobrokat. Ahogy beléptünk, meg is csapott a jeges levegő. Az első pillantásra látszott, hogy egy alapvetően hangulatos, de iszonyatosan felülárazott látványosságra érkeztünk. A jégszobrok szépen kidolgozottak voltak, de én arra számítottam, hogy sokkal több lesz belőlük. Fél óra alatt végig lehetett járni a kiállítást, bár az is igaz, hogy ennél több időt abban a hidegben egyébként se nagyon lehet eltölteni. A szobrok témáját se nagyon értettem, nem vágom, miért jó az, ha félelmetesnél félelmetesebb goblinokat mutogatnak a háromszázadik ugyanolyan mókussal. Mindezek ellenére én baromira tudtam élvezni, elvarázsolt minden egyes szobor, de valahol mélyen tudtam, hogy ez a látványosság alapvetően gyerekeknek szól, mi vagyunk csak ilyenek, hogy ezt a tényt leszarjuk. Én beálltam a sorba a gyerekek közé és lecsúsztam a nagycsúzdán, és ilyen jót még sose csúsztam. :D

Ha akartad és megvártad, amíg az előtted levők végigszerencsétlenkedik, rólad is készített a kihelyezett fotós képeket. Ez úgy ment, hogy a kijáratnál a pultos lányok a képedbe tolták a már kinyomtatott fotókat, hogy tessék, meg lehet venni. Ha már egyszer ki van nyomtatva, a francnak van kedve otthagyni. És ha már a kettő 10 font, az egy meg 8, akkor nyilván megveszed mindkettőt, mondván, hogy azon a két fonton már nem múlik. A fotós meg szerintem gyűlöli a munkáját és az a hobbija, hogy minél borzalmasabb pillanatukban kapja el az alanyait, mert esküszöm, nem nehéz rólam értelmes képet csinálni, na neki nem sikerült. Mindegy, van két iszonyat giccses előnytelen kép rólunk az ice kingdomból. :D

Csodás :D

Igazából a bent töltött fél óra után menekültünk is kifele, és bár addig azt hittem, hűvös van kint, szabályosan melegnek éreztem a kinti időt. Még szegény fotóapparatom lencséje is megsínylette, full bepárásodott, féltem is, hogy úgy marad.

ezek a manók nagyon félelmetesek voltak

most nem?

Gandalf, te vagy az?

még jéglánca is van a trollnak

A délután további részében végigjártuk a vásárt és meg kellett állapítanunk, hogy valójában az oktoberfest londoni kiadásában járunk. A legtöbb játék, amire fel lehetett ülni, német felirattal hirdette magát.

Igazi karácsonyi hangulatba hoz a sugárban vért fröcskölő fa.

Az meg a másik, hogy bár a wonderland egy része tényleg tüneményes karácsonyi vásár volt, a másik valami nagyon morbid: kísértetkastélyok, vért síró fák, a karácsonyi hangulat garantált.

A kakukk és a bajor férfi gigaszobra. Mozogtak és énekeltek. Igazi WTF élmény.

Volt azért magyar vonatkozása is a dolognak, a kürtős kalács népszerű helyszínnek tűnt. Egyébként nyilván minden borzasztó drága volt.

Nem ettünk itt, minek? Itthon bármikor vehetünk lángost meg kürtős kalácsot is.

Majdnem elcsábultunk egy sörre vagy forralt borra, de megláttuk, mennyibe került egy kis pohár, és úgy döntöttünk, inkább kihagyjuk.

karácsonyfa

Mikor meguntuk az egész forgatagot, kisétáltunk a parkból és a Buckingham palota felé vettük az irányt. Odafele a legnagyobb felfedezés számomra az volt, hogy feltűnt, hogy nem csak járda és autóút vezet arra, hanem konkrétan homokkal felszórt lovassáv is! Wow.

Fox és a palota

Nekem a palota volt csalódás, ha lehet ilyet mondani. Valamiért azt hittem, nagyobb, és több része nyitott a turistáknak. Belegondolva nem is értem, miért hittem ezt. Ja és őrségváltás is elég ritkán van, napjában talán egyszer, mi pedig este értünk oda, szóval tök esélytelen lett volna látni egyet.

Jobb ötletünk nem lévén elindultunk gyalog az Elisabeth Tower felé. Útközben egy padon elmajszoltuk a lidlis péksütijeinket, és azon elmélkedtünk, mit is csináljunk. Abban maradtunk, hogy vacsorázunk a Victorián felfedezett hamburgeres helyen, aztán buszozunk egyet. Egy sörrel és hamburgerrel később már fent csücsültünk egy double decker felső szintjén az első ülésben. Vááá, annyira zseniális volt! Nem is volt kedvem leszállni. Nem volt konkrét célunk, egy random buszra ültünk fel. Elmentünk x megállóig, ahol már látszott, hogy eléggé eltávolodtunk a belvárostól, aztán visszabuszoztunk. Lehet, nem nagy dolog, nekem mégis az volt, hiszen kis gimis korom óta akartam ilyen buszon utazni. ^_^

A buszos kalandot követően visszavonatoztunk a szállásunkra, hogy a másnapi családi kirándulásra időben fel tudjunk kelni.

emancipált futó konyhatündér

7 km-nél tartok futás terén. A mai futás abból a szempontból volt csalódás, hogy ennél több nem sikerült. Valójában még bőven benne vagyok az ütemtervemben, de szerettem volna felülmúlni. Múlt héten is ugyanennyit futottam, annyi, hogy most egy minimálisan jobb eredménnyel, de majd' megdöglöttem. Bár úgy tűnt, igazi futóidő van, nagyon fújt a szél a szigeten, bármelyik oldalon is tartottam éppen. Feltételezem, ez is nagyban befolyásolta az eredményemet, plusz emellett túl is öltöztem, úgyhogy melegem is volt. (megjegyzés magamnak: 10 foknál már nem kell három réteg ruha.) Már 5 km után erősen szenvedtem, sőt, igazából végig nem esett jól a futás. Mire elértem a 7km-t, fájt minden lépés. Az oldalam nem szúrt konkrétan, de éreztem, hogy nyomás alatt áll az érintett terület és bármikor bedurranhat, és akkor vége. Amire mégis büszke vagyok, az az, hogy még ilyen körülmények között is teljesítettem legalább a múlt heti távot, és bár jólesett volna, nem álltam meg. Meg az vigasztal, amit egy futós blogon olvastam: a rossz futás is jobb, mint a semmilyen futás. 

Szokásos futósszelfi

Ma beindult a konyhatündér üzemmód nálam, főztem hagymalevest és rakott krumplit. ÉN! És finom lett mindkettő. Nyamm. Továbbra sem fogok rendszeresen főzni, de meguntam a kajarendelést, mert az is olyan, hogy a bejáratott helyekről eszünk, általában ugyanazt, és hiába finom, egy idő után unalmas. És holnap a munkahelyemen se kell ebédet vennem, jessz! 

Hagymaleves. Benne pirított kenyér és sajt.

A jénait karácsonyra kaptam és imádom!

Tegnap elvittem foxot randizni az Altairba. Olyan csodálatosan chilles volt fent fetrengeni a puha szőnyegen, finom teát szürcsölni, marlenkát eszegetni és csak úgy lenni és beszélgetni. Az meg pláne király, hogy én vittem a pasimat és nem ő engem, én találtam ki a helyszínt, és én is fizettem. Úgy meg tudják nyugtatni az ilyen dolgok a lelkemet, és tényleg egyenlőnek tudom érezni magam. Attól sajnos még odébb vagyok, hogy mindenféle segítség nélkül egyedül megálljak a magam lábán anyagi szempontból, de dolgozom rajta. Mostanában például szombatonként túlórázom, de keresek jobban fizető állást. 

A másik, amiatt ráfeküdtem a túlórára, az a hamarosan történő szemműtétem. Múlt hétvégén voltam kivizsgáláson, ahol megállapították, hogy teljesen rendben van a szemem azt leszámítva, hogy szarul látok, és egyébként műthető vagyok. Szóval pár hét, és szemüveg nélkül jobban fogok látni, mint valaha. :)  (úgy legyen.) Nem félek a műtéttől, már nagyon várom. Részletfizetéssel még én is be tudom vállalni. Majd beszámolok róla részletesen. Egyébként az olcsóbb verziójú PRK műtétet fogják rajtam végezni, ennek az a hátránya, hogy egy hétig pihenni kell utána, fél évig szemcseppezni, és főleg az elején nagyon sok kontrollra vissza kell menni. Nyilván van másik eljárás, ahol egy napot kell csak pihenni és hetet szemcseppezni, de az dupla ennyibe is kerül. A végeredmény ugyanaz, úgyhogy nem burzsujkodok.