color run 2016

Az a baj, hogy így utólag már nem emlékszem, milyen elvárásokkal indultam neki a Color Runnak. Mivel elég rejtélyesen szivárogtatták a szervezők az esemény részleteit, azt se tudtam, pontosan hol futunk. Kincsem park, ez az infó viszonylag hamar kiderült, de hogy azon belül mi hogyan lesz, arról semmit nem árultak el. Furcsálltam, hogy a kísérőknek is belépőt kell váltaniuk 1000 Ft-ért, de gondoltam biztos olyan nívós lesz a rendezvény, hogy ez belefér. Haha, utólag csak röhögni tudok ezen a feltételezésem, merthogy ez a szervezés minden volt, csak nívós nem.

Nekem már az is fura volt, hogy a metrótól semmi tábla, semmi jelzés nem volt, hogy merre kéne menni, mindegy, követtük a tömeget. Ekkor még nem voltak rossz érzéseim, a metrón is egy csomó color run pólós futótárs utazott, gondoltam, ha ilyen sok ember jön, ennyien nem tévedhetünk, biztos jó lesz. Már az is iszonyat káosz volt, amit megérkezéskor találtunk. Full nem volt egyértelmű, hol lehet jegyet venni a vendégnek, hol kell gyülekezni, honnantól kell a karszalag. A toitoik előtt sokméteres sorok álltak, csomagmegőrzőnél dettó, még szerencse, hogy a csomagjainkat nem akartuk leadni, mert fox vigyázott rá. Kis szerencsétlenkedés után bejutottunk. Mivel azt az infót kaptuk, hogy bent több wc van, első utunk oda vezetett. Tényleg több volt, mint a kordonon kívül, ott 2 db volt, bent volt legalább 8-10, csak vegyük már hozzá azt a többezer embert, aki indulás előtt még el akart szaladni pisilni. A sor két oldalról is állt, azt se lehetett tudni, ki hova vár. Akkor még egész jó állapotban voltak a toitoik, a futás után már elképesztően undorítóak voltak.

Jut eszembe, az volt a mondás még a startcsomag átvételekor, hogy 1-ig mindenképpen érjünk oda, különben nem engednek futni, ha később érkezünk. Azóta se értem, ez mire volt jó. Hivatalosan 2-kor volt rajt, 1 és 2 között nem történt semmi, pár előadó bohóckodott a színpadon, amit legalább 10en hallgattak is, mások pedig a festékport szórták egymásra, ami az indulócsomagban van. Rá volt írva angolul, hogy őrizzük meg a verseny végéig, magyarul nem volt semmi tájékoztatás, szóval senki nem tudta, hogy akkor most tényleg ne szórjuk el verseny előtt vagy mit csináljunk vele. Minccel közes megoldást választottunk, az enyémet elszórtuk, az övét a verseny végéig tartogattuk. Fox a lelátón maradt a cuccainkkal, mi beálltunk a bemelegítésre. Szórtuk a festéket, bemelegedtünk, még jó volt a hangulat. Bemelegítés után nagyjábók értettem, amikor azt kérték, hogy hátraarc a színpadtól, a másik irányban lesz a rajt. Tudtam, hogy szakaszos rajt lesz, de egy rendes szakaszos indítás nem úgy néz ki, hogy 5percenként megindul párszáz ember, a többi meg ott áll a tűző napon másfél órát nulla tájékoztatás mellett. Mire minket indítottak, az első futók már visszaértek. Láttam, ahogy bizonytalanul megállnak, mert nem volt egyértelmű, hogy ez már a cél vagy még kell futniuk. Egy lány elmesélte, milyen pályára számíthatunk, hát kezdett egyre biztosabb lenni, hogy a szervezők nincsenek a topon.

A rajtra a vizemet megittam, plusz egy gyümölcsös alkoholmentes sört is, amit ingyen osztogattak. Az álldogálástól kissé fásultan, de nekiindultunk a bolyó legboldogabb 5 km-ként reklámozott futáson. A pálya tényleg a vicc kategória volt, először kihajtottak minket egy mezőszerű szakaszra, ahol akadt gödör rendesen, amibe bele lehetett lépni, majd egy fordító után egy olyan keskeny szakaszra tereltek, ahol nem lehetett futni, úgy összetorlódott a tömeg. Átsétálva ezen az ösvényen, poros, kavicsos földúton folytatódott a futás. Néhány helyen kapuk álltak, amik alatt áthaladva festékporral dobáltak minket csóri diákmunkások. Én azalatt a rövid idő alatt, amíg átsétáltam a kapukon is majdnem megfulladtam, szerencsétlenek nem tudom, hogyan bírták két órán át. Frissítés nem volt, jó, ez beleférhetne, 5 km alatt nem szokott, de tekintve, hogy 30+fok volt, igazán készülhettek volna a szervezők egy frissítőállomással.

Sebaj, Mincnél volt víz, túléltük. Zavaró volt, hogy sehol nem volt jelzés, hogy éppen hányadik km-nél járunk. Én tudtam nézni, mert indítottam a rajtnál az Endomondo-t, de akinek nincs ilyen appja, az csak futott bele a nagyvilágba, azt se tudta, mennyi van még hátra. Belesétálva, de kényelmes tempóval teljesítettük a távot. Annak külön örülök, hogy az 5 km már egyáltalán nem megerőltető számomra, el se fáradtam igazán. Bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy volt 5km a táv, az Endomondo 4,6 km-et mért.

Azon igencsak megdöbbentünk, hogy mikor mi beértünk, akkor indították az utolsó adag embert. :O Ez azt jelenti, hogy ők majd másfél órát aszalódtak a napon. Befutócsomag nem volt, érkezésnél víz és gyümölcsös sör között lehetett választani. A víz mindig elfogyott, úgyhogy a sör jobban fogyott. Amúgy csoda, hogy csak páran lettek rosszul.

Fox édesdeden szundikált a lelátón, mikor visszamentünk hozzá, de a cuccok megvoltak. :D

Fotózkodtunk még, pihentünk egyet, vártunk, lesz-e még valami. Konstatáltuk, hogy nem, úgyhogy a megmaradt festéket még elszórtuk, aztán megindultunk haza.

Később olvasgattam a bejegyzéseket az eseménynél, mások hogyan érezték magukat, hát nem láttam pozitív véleményt. Az egyik legfelháborítóbb, hogy a rajtcsomagban lett volna fejpánt meg color run matrica/tetkó, amit egyébként láttam, hogy mielőtt átadták a csomagomat, kivették belőle, csak akkor még nem tudtam, mi az. Kiderült, hogy nem elég, hogy kilopták a csomagokból, még árulták is őket a helyszínen.

Azóta a tavalyi eseményről született véleményeket is átolvastam, és úgy tűnik, tavaly se volt mindenki elégedett, de az idei rendezvény még rosszabb volt, mint az előző. Most megy a szervezkedés, hogy a szervezői jogokat adó anyacéghez eljusson a hír, hogy milyen fos volt a magyar szervezés, remélem lesz belőle valami. A 444.hu már lehozott egy cikket az egészről.

Az biztos, hogy én nem fogom javasolni senkinek, hogy nevezzen color runra, ha jövőre is megszervezik. Tekintve, hogy nem ez az első color run, amit itthon megrendeztek, hanem a negyedik (!!!), és a szervezők nemhogy fejlődtek volna, még romlott is a színvonal, nincs bocsánat. Az már csak nevetséges, hogy az esemény üzenőfalára érkező rengeteg kritikus hangú kommentre egész egyszerűen nem reagálnak.

Az egyetlen, ami jó volt, az a társaság.

*update* A bejegyzést korábban írtam, de csak most jutottam el a publikálásig. Azóta érkezett egy bocsánatkérő facebook bejegyzés a szervezőktől, de én nem lettem meggyőzve. Gyakorlatilag odadobtak egy statisztikát, hogy miből mennyit osztottak ki a rendezvényen és bicsibocsi, ha nem érezted jól magad. Arról szó nincs, hogy igen, tényleg észleltük, hogy kevés a wc, tényleg a tűző napon aszaltunk mindenkit, tényleg gáz volt a futópálya... "Árnyékos, hűvös helyet biztosítottunk a fedett lelátón."- írják például a tűző nap problémájára. A lelátón kellett volna megvárnom az indítást vagy esetleg futnom is ott kellett volna? Egyébként a lelátó meg egy rakás por és mocsok volt.

Nem látom, hogy ebből a rendezvényből bármi értelmes kisülhet a jövőben.

Színek

Lillafüredi túra

Borsodban nem csak futni, kirándulni is nagyon jókat lehet. Most visszafele haladok az időben, mert a futást vasárnap ejtettem meg, túrázni előző nap voltunk. Eredetileg pancsolni szerettem volna Vadnán a tóban, de ott éppen egy motoros fesztivál zajlott, plusz az időjárás is inkább a kirándulásnak kedvezett.

Nem kapkodtuk el a dolgot, bőven benne jártunk a délutánban, mikor elindultunk. A cél Garadna volt kisvasúttal, majd onnan séta vissza Miskolcra, legrosszabb esetben Lillafüredig. 16:30-kor indult a vonat, aznap ez volt az utolsó járat. Még egy sört pont volt időnk meginni a Végállomás Bistorantban, aztán felvágtuk magunkat a vonatra. Nyitott kocsikkal közlekedik, a kalauz pedig a kocsi oldalán mászik végig egy pallón menet közben. Vicces volt nézni, ahogy az utasok meglepődnek, amikor egyszer csak valaki benéz kintről és kéri a jegyeket. :D (Mi is ugyanígy meglepődtünk természetesen.) Erdős vidéken haladtunk, elég mesés volt.

Idilli

Kilátás a vonatból

Garadnára érve kicsit csalódott voltam, mert azt képzeltem, hogy a visszaút előtt tudunk enni valami értelmeset. Egy büfé volt csak nyitva, ahol nasit lehetett kapni meg zsíros kenyeret, de nem volt túl bizalomgerjesztő. Úgy döntöttünk, hogy megkeressük a pisztrángtelepet és az ottani étteremben eszünk valamit: fox pisztrángot, én meg sültkrumplira csorgattam a nyálam. Elindultunk, de nem úgy megy az, hogy mondjuk van kijelölt turistaút Miskolcig, hanem összevissza kanyarognak turistautak a környéken.

Szurdok

Mivel térkép nem volt nálunk (hiba), találomra elindultunk a betonúton. Nemsokára elágazáshoz értünk, megtaláltuk a pisztráng tanösvényt. Logikusnak tűnt, hogy ha azt követjük, megtaláljuk az éttermet.

Haha, lol, rofl, nem.

Az hamar gyanússá vált, hogy az erdei út, ahol elindultunk, nem igazán tartalmaz olyan fát, amin lenne turistajelzés. És erősen emelkedett is, de úgy gondoltuk, tesz egy kisebb kanyart az erdőben, majd visszatérünk a pisztrángtelep felé. (Haha.) Térerő nuku, az út emelkedik, szerpentinszerűen kanyarog, és egy idő után kezdtünk légvonalban a kiindulás ponthoz közeledni. Még jó, hogy indítottam az Endomondo appot és legalább GPS alapján mutatta az útvonalat, amit bejártunk, így követni tudtuk, nagyjából merre járunk Garadnához képest. Már több mint egy órája követtük a rejtélyes, jelöletlen, ám meglepően széles utat, amikor nagyjából egy vonalba értünk Garadnával és találtunk lefele egy ösvényt.

Hegyről csörgedező víz

Úgy döntöttünk, inkább azt követjük, kezdett ugyanis sötétedni, és a másik út még magasabbra emelkedett, és átvitt volna minket a domb mögé, onnan meg ki tudja, merre. Visszaereszkedtünk hát oda, ahol betértünk az erdőbe. Mikor lett térerő és mobilnet, az Endomondo is be tudta tölteni a térképet. Ha maradtunk volna az úton, egy hatalmas kitérőt tettünk volna, utólag úgy nézem, több 10 km-eset, így is egy 5km-es kitérőt okozott ez a kavarodás. De nem baj, mert egyébként az erdő szép volt.

Biztonsági szelfi az erdőben: ha megtalálják a csontjainkat, tudjanak azonosítani :D

Egyszer volt, hol nem volt egy széles vízmosás

Biztosabbnak láttuk a kisvasút vonalán folytatni utunkat. Kiderült, hogy a pisztrángos étterem egyébként is bezárt már 5kor, amikor mi még a vonaton ültünk, úgyogy esélyünk se lett volna ott enni. Cserébe legalább a telep mellett elhaladva hat hatalmas kuvasz ugatott minket majdnem megsüketülésig. Még jó, hogy a kerítés kitartott, meg is ettek volna azok a dögök.

Újmassai őskohó

Újmassán megnéztük az őskohót. Fazola Frigyes építtette 1813-ban, és amit nem gondoltam volna: a Hámori-tó létrehozását is ő felügyelte. A tó a Garadna- és Szinva-patakok találkozásánál lett kialakítva, innen nyerte a kohó a működéséhez szükséges vizet. A kohóban 1866-ban állt le a termelés, 1951-ben kezdték műemlékként helyreállítani. Van még itt egy kis múzeum, ami már zárva volt, a műszaki skanzent pedig a kerítésen át lestük meg.

Hámori-tó

Elkezdett szemerkélni az eső, de jobb híján sétáltunk tovább. Arról lemondtunk, hogy Miskolcig megyünk, a cél Lillafüred lett, ahonnan az utolsó buszok egyikével el tudtunk menni a városba. Nem sokkal a Hámori-tó előtt rátértünk a turistaútra. Olyan káoszos tábla jelölte az irányt, hogy voltak kétségeink, hova lyukadunk ki, de végül tényleg a kastélyszállóhoz érkeztünk. A tó környéke megérdemelt volna egy lassú sétát, de sietnünk kellett a buszhoz.

A kastélyszálló a tópartról

Miskolcon még ettünk hamburgert és ittunk egy sört fox barátaival, szerintem megérdemeltük. Összességében 14km-t sétáltunk, ha nem tettünk volna kitérőt, 9 km lett volna a Garadna-Lillafüred táv.

Terepen

Kezdem már kicsit unni, hogy mindig ugyanazt a kört futkosom oda meg vissza a Margitszigeten. Egyszer már terveztem terepre merészkedni a Bakonyban, de akkor az időjárás keresztbetett. Most Borsodban próbálkoztam ugyanezzel, ezúttal sikeresen.

Két hete a hétvégét foxéknál töltöttük Ivánkán. Pakolás közben annyira koncentráltam, hogy semmilyen futós holmim ne maradjon otthon, hogy szinte minden egyebet elfelejtettem elrakni, fox hozta utánam még a fogkefémet is. Borsodot nagyon imádom egyébként! Régen nem hittem volna, hogy egy ilyen rosszhírű megye hogyan lehet szép, biztos iparvidék az egész. Rendesen meg is lepődtem, amikor kezdtem felfedezni a környéket, és rájöttem, hogy Borsod amúgy gyönyörű és bájos. Úgyhogy nagyon akartam futni egyet ott.

Egy laza 5-6 km-re készültem vasárnap. Előtte nézegettem a tájat, a lehetséges útvonalakat. Találtam egy földutat a vasút mellett, oda terveztem kimenni. Egy hátránya volt, hogy bő egy km séta előzte meg a főút mellett. Túl forgalmas volt az út ahhoz, hogy már a faluban futni kezdjek. Hamar rá kellett jönnöm, hogy bár a vonatról kellemes földútnak tűnt, valójában elég kavicsos a terep. Árnyék kevés, a nap tűzött, megint sikerült kánikulában elindulnom. Most már tartok ott, hogy nem érzem rosszul magam, ha sétálnom kell azokon a futásaimon, ahol 30 fok feletti a hőmérséklet. Inkább sétálok, mint hogy elájuljak. Azt meg tudom, hogy 20 fokban nem kéne megállnom, szóval nem az erőnléttel van probléma.

Nem rossz, nem rossz

Futkároztam, szenvedtem kicsit a melegtől, de a táj szép volt. Bármerre néztem, dombok, füves mezők, a távolban erdők. (Oké, a hátam mögött Kazincbarcika, de oda nem néztem.) Gondoltam kalandozok egyet, elindultam a sínek túloldalán a töltésen. Az út egy idő után a töltés mögött folytatódott. Egyszerre volt megnyugtató a csend és az ösvény mellett magasra nőtt aljnövényzet, egyben ijesztő a gondolat, hogy tök egyedül futok egy úton, amiről csak sejtem, hol ér véget. Emberrel nem sokkal találkoztam, egyszer jött szembe három bringás srác, akik gondolom nem sűrűn látnak futót a környéken és úgy tűnt, nem nagyon tudnak hova tenni. Azon kívül, hogy meglepetésüknek hangot adtak, szerencsére békén hagytak. Kicsit azért gyorsítottam a biztonság kedvéért.

A töltés

Meglepően hamar visszaértem a kiindulási pontra. Elfáradtam, hogyne, fél liter vizet elkortyoltam útközben, kemény menet volt a meleg miatt, de vasárnap se lustálkodtam legalább. Jó volt, úgyhogy szeretnék gyakrabban terepre menni.

nyár van

azt se tudom, miről írjak, annyi minden történik állandóan.

Élvezem, hogy nincs suli, van időm szocializálódni. Olyan jó egy hideg sör társaságában üldögélni a kamarában és kibeszélni az élet nagy dolgait. Vagy a Margitszigeten sétálni anyával és sógorral este fél 9kor fagyiárus után kajtatva. (az egyetlen jó dolog az EB-ben, hogy még a fagyiárusok is az osztrák-magyart nézték és a meccs végén vidáman kiadták még a fagyit) Egy jó vacsora a pizzapariban vagy kettő, ahol ott a fél család, nahát, ritka az ilyen. Szűretlen Dudák a kolibüfében, ahol egy régi ismerőssel találkozva random belefutok sógorba és húgba. (Annak azért örülök, hogy anno én mutattam nekik a helyet és azóta ők is visszajárnak.) És csapatépülés Szentendrén, sárkányhajóval, sörrel, jó hangulattal. (Beleszerelmesedtem a hajózákázásba, a Duna mesés, a víz kellemesen hűvös, olyan jó lenne elmenni valamikor kenuzni barátokkal!) Péntek esti zárásként a csapatépítő után még ihb-ra is eljutottam, éljenek a rég nem látott barátok és a hajnalig beszélgetés. :) 

Btw elég megdöbbentő megtudni, hogy a régi munkahelyemen nem változott semmi, és ha ott dolgoznék, még mindig bsznának véglegesíteni és december végéig tartó határozott idejű szerződéssel hitegetnének. Gyakorlatilag két évet dolgoznék ott úgy, hogy nem képesek egy határozatlan idejű szerződést adni, nevetséges. Jajjj de jó, hogy dobbantottam. :) Első munkahelynek jó volt, lehetőséget is láttam benne egészen addig, amíg le nem fokoztak adatrögzítőnek. Ami szintén elég méltatlan, pláne hogy előtte arról volt szó, milyen király munkaerő vagyok. No mindegy, tán meg kéne becsülni a jó munkaerőt, mert még meglép olyan helyre, ahol megbecsülik a munkáját és esetleg még jó fizetést is kap.

De hagyjuk is a munkát. Pár óra és color run, este szabadtéri színház Alföldi rendezésében, holnap Velencei tó. Jaj, és még a múlt heti lillafüredi kirándulásunkról is lógok képes beszámolóval. ^_^ Nyár. <3 

Új első pontja lett a bakancslistámnak, vesztemre elkezdtem beszálmolókat olvasgatni Peruról, és kitaláltam, hogy én az inka ösvényt be akarom járni és eljutni Machu Picchuba. Vesztemre azt is megnéztem, mennyi egy repjegy és mennyi egy ilyen túra: csak az odaútra nem találtam 400ezer alatt repülőjegyet. Meh. Azt hiszem, nem mostanában indulok. De el fogok jutni, ez nem is kérdés!

eb

valószínűleg én vagyok az igazi grumpy cat: nem érdekel a foci és totál hidegen hagy az EB. Valahogy azzal is nehezen tudok azonosulni, amikor olyanokat ordítoznak focidrukkerek a Margitszigeten, hogy bedarálunk minden osztrák csecsemőt meg hogy faszszopó osztrákok. 

Meh.

vizsganap

fú, hát ez gyorsan ment. Ma reggel 8 előtt már az iskolában voltam, az osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az elsők között bemegyek a vizsgára én is. (Szinte harc ment az első helyekért, mindenki túl akart lenni rajta.) Végül én voltam a legelső, és háromnegyed 9-kor már kint voltam a teremből. 

Most volt a szóbeli vizsga, a vizsgaremek és a portfólió bemutatása. Jó tételt húztam, a nyomdai nyomtatási eljárásokat. Erről igazából akkor is tudtam volna mesélni, ha nem tanulok rá semmit. Elmondtam, amit tudtam, kaptam néhány kérdést. Belülről úgy éreztem, nagyon összeszedetlen a mondandóm, de aztán az mindig lutri, kívülről ez hogyan látszódik, szóval nem nagyon tudom megítélni, összességében milyen lett. Megbukni nem fogok. 

Ami miatt fogom a fejem, az a diavetítés. Kellett prezentációt készíteni a vizsgaremekből meg a portfólióból, amit én Microsoft Office híján Libre Office-ban készítettem el. Hétfőn bent voltam a suliban, leellenőriztem, hogy megnyílik-e, megnyílt, működött szépen. Természetesen ma, a vizsga napján nem. Nem számítottam rá, hogy egy külön laptopról kell vetíteni. Totál befagyott az egész, be se töltötte, úgyhogy a portfóliómat egyesével mutattam meg, ki is hagytam két elemet a fejeltlenségben, a vizsgaremek még jó, hogy ki lett nyomtatva, de a műszaki adatokat fejből nem tudtam, bár annyira nem is voltak fontosak. Nekem is hogy lehet ennyi eszem, hogy nem exportálom ki pdf-be...

Mindegy, túlvagyok rajta. Miután kimentem, elmeséltem az osztálytársaknak, mi volt és mire számítsanak, aztán hazajöttem. Igazából olyan korán végeztem, hogy akár dolgozni is bemehettem volna, de ha már egyszer szabit vettem ki, akkor pihenek egyet. Aludtam is egy nagyot, rámfért. Még jó, hogy indítottam egy mosást, elaludtam, és mire felébredtem, legalább két órája álltak a ruhák vizesen a dobban, tolhattam rá egy frissítő mosást. Meg a WC, amit meglocsoltam domestosszal, és 10 perc helyett órákig állt benne a cucc... Ilyen csillogó fehér még sose volt.

Lényeg, hogy most ürességet érzek. A tételeimet, amikkel együtt keltem-feküdtem két hete, már elpakoltam. Belegondolok, mennyit készültem a vizsgára és úgy érzem, mehetett  volna jobban is, de utólag már mindegy. Hátravan még egy gyakorlati vizsga két hét múlva, de arra már nem kell készülni. Fura. Mit fogok most kezdeni magammal? 

Először is este ünneplés. Összegyűlünk a kolibüfében, hiszen nem csak én vizsgáztam, Bogi államvizsgázott, jól fog esni a koccintás. Én már megleptem magam egy meggyes belga sörrel meg egy kinder tojással. :) Hosszútávon meg rá lehet feküdni a programozásra, mert az még bizony hátravan. 

Huh, milyen gyorsan eltelt 2 év! Bele se tudok gondolni, hogy nem lesz több kiadványos órám. :O Jaj de fura.

egy jó péntek

Amikor pénteken ebéd után nem sokkal bejelentik, hogy bombariadó van, el kell hagyni az épületet, jó hétvégét, hétfőn találkozunk, természetesen onnantól  az  a legfőbb kérdés, hogy Kocka vagy Szertár? Csodálatos dolog sört szürcsölni a kollégákkal munka meg tréning helyett. Lehetne minden péntek ilyen. ^_^

<nyál>

Meg egy jó csajos este pezsgővel, tacoval, Zootropolisszal, végtelen beszélgetésekkel, rövidekkel, gangon cigarettázással, hazarollerezéssel, hajnal 4kor ágybakerüléssel. Nem emlékszem, mikor töltött fel ennyire baráti találkozó. Egyszerűen hihetetlenül cozy érzés fetrengeni a peterdy utcai ágyon, kibeszélni a világot, munkát, kapcsolatokat, terveket, és látni, hogy mindannyian ugyanolyan jól érezzük magunkat. Hazafelé taxi helyett rollerrel gurulni, levezető sört kortyolni, miközben a piaci árusok már kezdenek pakolászni, majd kellemesen elfáradva bemászni a szebbik felem mellé az ágyba. Nem is lehetne jobb.

Mindig, mindig hálás leszek a barátaimért. <3 Csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy legyenek barátai, igazi, közeli barátai, mert egy este a legjobbakkal megnyugtat, feltölt, jobb, mint bármilyen drog. Olyan jó, hogy vagyunk egymásnak! 

</nyál>