 |
| Indusztriális, befagyott öblös naplemente |
Március 1. péntek
Wizzairrel repültünk, Skavstáról buszoztunk a belvárosba. Onnan metró, majd kis séta után értük el a rémeshalmi szállást (
Reimersholme Hotel). Elfoglalása után gyalog indultunk a Forografiska felé.
 |
| Hinta |
Útközben találtunk egy hintát is!
 |
| A Városháza a túlpartról |
Végigsétáltunk az öböl partján, el a Katerinahissenig, onnan már nincs messze a Fotografiska. Kissé meglepett, hogy a környék még mindig fel van túrva, pont, ahogy 2 éve ott jártamkor. Azt hittem, bármit is építenek, már régesrég végezni fognak vele. Tévedtem.
Az épület tele volt emberekkel, amikor odaértünk, sőt, még sorba is álltunk a kasszánál, pedig péntek este 8 volt. A fene se gondolta volna, hogy ennyi kultúrára éhes ember rohamozza meg a kiállítást péntek esti program gyanánt.
 |
| A kedvenc képem - A most beautiful death |
A kiállítás mesés volt. Kirsty akkor kezdett bele a Wonderland szériába, amikor az édesanyja rákban meghalt. Ez nagyon megviselte, és a gyász feldolgozásában segített neki az elmerülés Csodaországban, ahol ismert és általa kitalált mesebeli figurákat, eseményeket fotózott. Ezek nem egyszerűen elkattintott képek, a helyszín szinte minden esetben valami misztikus erdei hely, a ruhákat Kirsty tervezte és készítette, kész vízióval érkezett egy-egy fotózásra. A komoly tervezés és munka érződik a képeken, egytől egyig profi darabok, amik mélyen megérintik az embert. A hozzájuk fűzött naplószerű leírások még közelebb hozzák a fotóst a látogatóhoz, és nem egy kép késztet megállásra és hosszas szemlélődésre.
 |
| Másik kedvenc - Home |
Imádtam az egészet úgy, ahogy van, és szerencsére fox is. Egy utazás volt a kiállítás, belemerültünk a hangulatba és a képek által keltett érzésekbe. Az ember sokszor nem is tudja megmagyarázni, miért és honnan jönnek ezek az érzések, de mégis jönnek – na ezért szeretem én az ilyen fotókiállításokat. Sokkal jobb ott a helyszínen belemerülni és lubickolni a hangulatban, amit a megvilágítás és az elrendezés is csak fokoz, mint otthon a gép előtt végigpörgetni a képeket.
 |
| A bár |
Még elvarázsolt állapotban ballagtunk fel a legfelső szintre meginni egy italt. Az étterem és a kávézó is éppen zárt, ami sajnálatos, mert látványos kilátás nyílt az ablakaikból a városra. A bárban nem voltak ablakok, ellenben IKEA katalógust idéző kis sarkok igen. Egy sör mellett áradoztunk a kiállításról, aztán mivel későre járt, visszamentünk a szállásra. Csendes éjszakánk volt.
 |
| Városháza napfényben |
Március 2. szombat
Szombaton
ingyenes városnéző túrára mentünk, ami a T-Centralen környékéről indult. Nagy csapat gyűlt össze az angol nyelvű vezetésre, amit egy lengyel srác, Zenid tartott. Bejártuk a Gamla Stant, mesélt a város kialakulásáról és történelméről.
Svédország területén az első régészeti emlékek a neolitikumból, i.e.2800-2400 idejéből származnak, sziklarajzok formájában. A bronzkorból kereskedelemre utaló nyomok maradtak fenn, a Borostyánkőút révén mediterrán területekkel is kapcsolatban álltak az itteni emberek. Van olyan elmélet, amely szerint a gótok Svédország területéről indultak Európa belseje felé, erre az eredetre utalnak az olyan földrajzi nevek, mint
Götaland. Tacitus említette elsőként a svédeket Germania című munkájában. A 8-11. században a viking harcosok bejárták Európát, a svéd vikingeket varégoknak hívták. A 12. századtól fokozatosan alakult keresztény királysággá a terület, a 14. században Dániával és Norvégiával alkotta a kalmari uniót. A 16. században önálló nagyhatalommá vált, a 17. században a Baltikumot is bekebelezte. A 18. század elején elveszítette nagyhatalmi pozícióját.
Bár már ismertem a környéket, jó volt keretbe helyezve újranézni a helyszíneket, és megismerni a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
Amiről egyáltalán nem hallottam még, az a kis szobor, a
Järnpojke, aki a Holdat lesi. Ez egy 15 cm-es kis vasszobor, Stockholm legkisebb szobra. Mindig alkalomhoz illően felöltöztetik, télen kap sapkát és sálat, bár épp csupasz volt, amikor ott jártunk - sajnos gyakran el is lopják a ruháját.
 |
| Túravezetőnk épp a kis távcsőre mutat, amin keresztül a Holdat nézi a Järnpojke |
Láttam egy
észt iskolát is, ami meglepett, Stockholm történelmi belvárosában mindenre számítottam, csak észt iskolára nem.
 |
| A sikátor |
Jártunk egy kis utcácskában, ami egy kis sikátor, és az épületek süllyedése és dőlése miatt egyre keskenyebb lesz. Ezt egy fali lámpán lehet a legjobban megfigyelni, állítólag pár év, és a lámpára rá fog nyomódni a szomszédos ház fala. Már csak ezért érdemes lenne visszanézni alkalomadtán Stockholmba.
 |
| Szent György legyőzni a sárkányt a Köpmantorgeten |
A túra végén persze mindenki adott borravalót vezetőnknek, aki bár kissé cinikus volt a humora, tartalmas és izgalmas sétát tartott nekünk, szóval megérdemelte. És hol tart ma már a tudomány - bankkártyával is lehetett nála fizetni a hordozható terminálján.
A túra után a
Café Nova cukrászdában „ebédeltünk”. A kinti tartózkodás alatt teljesen átfagyott a lábam, melegedtünk kicsit, majd két előre kitűzött célt igyekeztünk megvalósítani:
- Fejenként 1 dolog vásárolása a Science Fiction Bookhandelnből
- Olyan illatos gyertyát találni, amit 2 éve vettem nagyanyámnak, aki azóta se gyújtotta meg a gyertyát. Ha kap még egyet, talán az egyiket végre meggyújtja.
 |
| A Bookhandeln |
A könyvesboltban kissé módosítottuk a tervezett számokat, és bevezettük a „közös, szóval nem számít” kategóriát, illetve fox közeledő születésnapja okán két könyvet is választhatott. Gyertyát sehol nem találtunk, pedig sok ajándékboltba bementem, de nem csüggedtem, másnap akartam megnézni az eredeti lelőhelyén, a városháza shopjában. Azért ilyen nehéz ezt a gyertyát beszerezni, mert bár a gyertyaöntödének, a
Klockargardensnek van honlapja, de webshopja nincs, és lista sincs arról, hogy árulják a termékeiket, csak a saját üzletük a gyertyaműhely mellett, ami Stockholmtól 20 km-re van.
 |
| Veggie burger nyamm |
Stockholmban minden kajálda baromi drága, egy kivétel van, a McDonald’s, ami ott proli, lepukkant helynek számít – ahogy egész Skandináviában. Itt vacsoráztunk, amit nem bántam, mert Svédországban is van vega burger, és teljesen egyedi szószokat árulnak hozzá.
Még bevásároltunk csokiból – az eladó akcentus alapján orosznak vagy románnak saccolt minket, köszi. Mivel hideg volt és sötét, nem maradtunk ki sokáig, pihentünk a szálláson az este további részében. Van ez a hülye érzés, amikor külföldön vagyok, és korán visszamegyek a szállásra, mindig azt érzem, hogy elpocsékolom az időt, amit városnézéssel tölthetnék. Még úgy is elkapott ez az érzés, hogy fáradt voltam, fáztam, és egyébként Stockholmot már eléggé ismerem.
 |
| Szakad a hó - a szállás ablakából |
Március 3. vasárnap
Vasárnap reggel arra keltünk, hogy szakad a hó. Izgalmas kontraszt volt ez Ciprushoz képest, ahol 2 hete égtem le a ragyogó napsütésben.
 |
| A Gamla Stan a Városháza udvaráról |
Még a reptérre indulás előtt beugrottunk a városházára, ahol sikerrel jártunk, és felvásároltuk az ajándékbolt gyertyakészletét. Pontosan abból a gyertyából volt egy rakás, amit kerestem. Nagyanyám egyébként nagyon örült, és az egyik gyertyát már végig is égette azóta. :) Ha legközelebb Stockholmban járok, viszek megint neki.
 |
| Udvar |
Még volt egy kis időnk sétálni a hóesésben a városháza udvarán.
 |
| A másik irányból |
A reptérre időben kiértünk. Hazafele ablak mellett ültem - ha kellően későn csekkol be az ember a wizz járataira, simán van rá esély, hogy ablak mellé kerül.
 |
| Felhők felett |
A havas Stockholm után újabb kontraszt volt a felhők feletti bongyor felhők és napsütés.
 |
| A két kép elkészítése között kevesebb mint két telt el |
Két hét alatt megjártuk Észak és Dél-Európát, ami nagyon izgalmas volt, bár nem célzottan terveztük így. Az általunk megjárt legdélibbe ponttól majdnem a legészakibbig (Bergen és Helsinki is északabbra van) utaztunk el, amibe vicces belegondolni.
